Dr. Sipos III. Béla: A Sipos (kézdimárkosfalvi) és rokon, Jakó (lisznyói), Keresztes (nagybaconi), Bodola (zágoni) családfák.

  A  márkosfalvi székely Siposok

 „Székely volt az, aki a székely székek egyikében élt, és a három fő katonai rend, a nemes, a lófő vagy a gyalogos puskás között teljesített hadi szolgálatot, esetleg solymár vagy darabant volt”[1] A síposok a hadban szolgáltak, sípot fújtak, (fistulátor=sípos), nevüket innen nyerték, valamint muzsikusok, zenészek is voltak a síposok, sípot fújó vagy valamilyen sípon, fúvóhangszeren játszó, játszani tudó személy volt a sípos.[2] A Sípos vezetéknév - katonáskodásra utaló foglalkozási név - a XIII.-ik század elején alakult ki. Pl. „1222-1277: Sypus,…1409: Sypos,…1439: Sipos,…1522: Zypws, 1553: Sӱpos,…stb.[3] Nagyobb erdélyi Sípos családok közül megemlítek néhányat: vállaji,[4] nyárádgálfalvi[5], maroskeresztúri, rigmányi, vadasdi, somosdi, lécfalvi, martonosi,[6] domahidi[7], stb. Sípos családok.

A márkosfalvi Siposokat 1614 előtt különböző módón írták: Sijpws, Sijpos, Sypos, Sӱpos. 1614 után egységesen a Sipos nevet használták, de előfordult a Siposs is. Családunk rövid i-vel írja a nevét.

Apai őseim, a kézdimárkosfalvi Siposok a XV. század eleje óta, biztosan Kézdimárkosfalván éltek. Az utolsó egyeneságú ősöm Sipos György (*1841.-†1928.) dédapám volt az, aki még Márkosfalván maradt és ott élt haláláig, Sipos Béla I. nagyapám már elköltözött Márkosfalváról.

 

Kutatási források[8]

 Anyakönyvek. Az 1939. és 1944. közötti időszakban a zsidótörvények^[9] miatt, a kötelező származásigazolás idejéből sok anyakönyvi irat maradt fenn az őseimről, mind apai mind anyai ágon. Ezen igen fontos iratok alapján a Sipos és rokon családok eredetét több esetben az 1800-as évek elejéig illetve közepéig minden esetben egyértelműen le tudtam vezetni. A besztercei, a kolozsvári, a marosvásárhelyi és a sepsiszentgyörgyi levéltárakban való kutatást, anyakönyvek fotózását 2003. és 2013. között csináltam meg. Először 2003-ban jutottam el a Sepsiszentgyörgyi Levéltárba, ahol kutathattam a kézdimárkosfalvi református anyakönyveket (1759.-1895.). Itt ismerkedtem meg Kocs Jánossal, aki megtanított az anyakönyvek fotózására. Kocs János (Sepsiszentgyörgy, Erdélyi Genealógiai Társaság elnöke) 2003. óta segíti munkámat, akitől több a Sepsiszentgyörgyi Levéltárban általa digitalizált község illetve város anyakönyvét kaptam meg.

1. Gyászjelentések. A XIX. század közepétől megmaradtak a Sipos és rokon családokra vonatkozó gyászjelentések. Ezekben a legközelebbi egyenes ági hozzátartozókon (gyerekek, unokák, házastárs, szülők, nagyszülők) kívül legtöbbször megemlítik a távolabbi és oldalági (ún. sógorsági) rokonságot is.
2. A családi hagyatékok feldolgozása. Segítségemre voltak a családjainknál őrzött régi bibliákba bejegyzett családi események (születések, keresztelések, házasságok, halálozások stb.) feldolgozása. Hasonló módon használni tudtam az egyes őseim által vezetett naplókat, a megmaradt leveleket, a családfák megrajzolása ügyében lefolytatott levelezésemet és a családtörténetünkkel kapcsolatosan az idősebb rokonaimmal folytatott beszélgetéseimet. A hagyatékokban maradt családi levelezéseket is megőriztem és feldolgoztam. Megmaradt Sipos Sámuel (*Márkosfalva, 1806.-†Márkosfalva, 1841.) ügyvéd ükapám naplójának mintegy egyharmada az 1836.-1841. közötti időszak, ami igen sok családi adatot közölt. A családi fényképek hátlapjára írt bejegyzések is sok esetben hasznos információkat tartalmaztak. A megőrzött önéletrajzok, iskolai és egyetemi bizonyítványok, végrendeletek adatait is feldolgoztam. Megkerestem a közeli és távoli - korábban nem ismert de megtalált - rokonokat, így a Sipos, a Bodola, a Jakó, a Fekete, a Gazda, a Terray, a Reuss családok rokonságát és így is sok adathoz jutottam.[10]
3. Írott családtörténetek. A márkosfalvi Sipos családról (1590-től) fennmaradtak kéziratban Sipos Béla (*1875.-†1967.) és fia Sipos Géza (*1905.-†1993.) családtörténetei. Birtokomban van két megrajzolt családfa a Sipos családról ugyancsak 1590-től. Az egyik családfa rajzot Sipos János (akit beazonosítani nem tudtam, lehet, hogy Sipos István ágán Sipos János (az 1800-as évek első felében élt leszármazottja) írta alá, a másikat Sipos Béla nagyapámtól kaptam, amit a kézirat alapján fia Sipos Géza rajzolt meg. A két családfa azonos adatokat tartalmaz. Sipos Béla anyósának Dr. Fodor Béláné sz. Reuss Malvinnak (*1862.-†1941.) családtörténete és naplója is megmaradt. Olosz Katalin megküldte Sipos Ferenc (*1836.-†1927.) teljes családfáját.[11]
4. Sírok adatai. Sok adatot gyűjtöttem a temetőkben járva, lefényképezve és feldolgozva a temetői sírkövek adatait.[12] [13]
5. Vizitációs és presbiteri jegyzőkönyvek. Különösen fontosak az anyakönyvezés előtti vizitációs jegyzőkönyvek. A márkosfalvi vizitációs jegyzőkönyvek[14] az 1735-1767 közötti időszakra, a presbiteri jegyzőkönyvek[15] 1795-től, az anyakönyvek[16] pedig 1759-1895 közötti időszakra álltak rendelkezésemre.
6. Szakirodalom. A nevesebb ősökre,[17] közelebbi rokonokra vonatkozó irodalmat és a nemesi családokat ismertető fontosabb forrásokat is feldolgoztam. Ezek általában a XIX. sz. végéig mutatták be a nemesi családfákat, de a rendelkezésre álló anyakönyvek alapján sikerült legtöbbször a családfát folytatni. (pl. a márkosfalvi Barabás, a zágoni Bodola, a lisznyói Jakó, és más családok esetében)
7. Birtokperek iratai. A szakirodalom feldolgozása során a birtokperek latin nyelven tartalmaztak igen hasznos információkat. A XVII - XIX. század folyamán - néha még korábban is - a nemesek a családfákkal tartották nyilván és tudták bizonyítani, kinek milyen jogai voltak a nemesi birtokhoz. E jogok bizonyításából azután sok birtokper (produkcionális[18]) kerekedett. A birtokperek pedig tele vannak genealógiai adatokkal. Pl. ennek alapján tudom bizonyítani, hogy a Siposok az 1400-es évek elejétől, közepétől kezdve Kézdimárkosfalván éltek és birtokokkal rendelkeztek.[19]
8. Internet. Az internet használatával is számos családtörténeti adathoz jutottam. Pl.: az Arcanum adatbázis, a Magyar Elektronikus Könyvtár, a Hungaricana Közgyűjteményi portál, a Magyar Wikipedia, az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Plakát- és Kisnyomtatvány tárában található egy hatalmas gyűjtemény 1840-től 1990-ig terjedő időszakra.[20] a MACSE (Magyar Családtörténet-Kutató Egyesület) Adatbank. Erdélyi magyar elektronikus könyvtár adatbázisa, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) stb.

 

Márkosfalvi anyakönyvek. (1759-1895)

 1488-ban a falu plébánosa Baranyai Mihály, aki mint gyakorló pap kérte felszentelésének engedélyezését Ince pápától. Az egyházközség legrégebbi feljegyzése alapján a falu lelkipásztora 1584-1624 között Hodor Kelemen volt. A XVI. században a színtiszta katolikus falu áttért a református vallásra. Temploma kőből épült a XV. században, három karzata volt, valamint kőből faragott szószéke és keresztelő medencéje. A különálló harangtoronyban három harang foglalt helyet. A haranglábtól kiindulva a templomot s a mellette elterülő kis zöld övezetet képező teret kőfal vette körül. Ezt a templomot az 1802-es földrengés teljesen tönkretette. [21]

         A márkosfalvi lelkészek névsora 1759. és 1895. között, akik a vizsgált időszakban az anyakönyveket írták[22]: Szabó (dálnoki) István, 1754.-1764. február 18. Benkö Ferenc, 1764. április 24.-1772. május 16. Wass (albisi) Gábor, 1772. június 8.-1778. május, kézdi esperes 1772-től., Székel Ferenc, 1778. május- 1779. április 24. Kováts (kézdivásárhelyi) Sámuel, 1779. április 26.-1808. október 2.-ig. 1795.-1808. esperes. Bodola (feldobolyi vagy zágoni) Ferenc (egyeneságú ős) 1809. április – 1851. Mint esperes halt meg 1858-ban. Bodola Samu (Sámuel) előbbi fia, 1851. április 22. – 1892. Kelemen Győző (*Márkosfalva, 1851. szeptember 2.-) q Debreczi Vilma (*Zabola, 1856. november 20.-) Márkosfalva, 1879. szeptember 2. 6 gyermekük született 1880. és 1894. között.[23] Kelemen Győző mátisfalváról jött, kézdi esperes, 1892. október 30.-1907. áprilisig. 1892-ben Mátisfalva és Márkosfalva politikailag és egyházilag egyesült, a korábban mátisfalvi lelkészt Kelemen Győzőt választotta meg az egyesült egyház és Ö költözött a márkosi parochiába[24]. Kelemen Győző 1907. áprilisában Toroczkószentgyörgyre[25] távozott. 1907. után Demes Ferenc[26] [(*1879. október 7.) Q Balogh Zsuzsanna. (*Zabola, 1896. október 22.-) Zabola, 1920. június 10.] 40 évig szolgált.

A születési anyakönyvekben 1759-1833 között csak a keresztelés időpontját közölték, 1834-től már a születés időpontját és a keresztszülők neveit, továbbá a bába nevét is rögzítették. A keresztelés a születés napján vagy azt követően 1-3 napon belül általában megtörtént.

A házassági anyakönyvekben a tanúk saját aláírásukkal igazolták, hogy a házasságra lépni szándékló jegyespárokat meghallgatták. Nyilatkoztak arról a házasulók, hogy a házasságkötésük szabad szándékukból történt és esetenként a szülői beleegyezést is megemlítik. A nyilatkozat szövege ez volt: „önként és szeretetből és minden kényszer nélkül veszem el tisztelt személyt”. A Sipos család tagjai általában más községekből választottak házastársat, kivétel volt a márkosfalvi Barabás család.

1759 és 1835 között a halotti anyakönyveknél csak a temetés időpontját írták be, 1836-tól viszont már a bekövetkezett halál időpontját is rögzítették. A halál és a temetés közötti idő általában 1-2 nap volt. 1836-ban kolera járvány volt. A himlő elleni beoltás először 1812-ben fordult elő. Ha a csecsemő nem volt megkeresztelve, akkor a pap nem temette el, a temető árka volt a temetés helye. Ez volt az oka, hogy a születést követően 1-3 napon belül meg volt a keresztelő, mert magas volt a csecsemő halandóság és a szülők nem szerették volna, hogy gyermekük „pogány” legyen. Anyakönyvi adatok esetén a város, község neve mellett az év, hónap és nap is szerepel. A szakirodalmi forrásból származó anyakönyvi adatoknál csak az év van feltüntetve.

1812-től jegyezték fel a konfirmáltak neveit.

 Márkosfalvi családi könyv

 A kézdimárkosfalvi református egyházközség család könyve. I. kötet.[27] A-K. A II. kötet hiányzik, így a Siposokra vonatkozó családi adatokat nem találtam meg. Sipos Sámuel özvegy felesége 1851. április 12-én férjhez ment Barabás Dánielhez, így Botár Inesz adatait megtaláltam.  Botár Inesznek 4 gyermeke született Sipos Sámueltől és 5 gyermeke született Barabás Dánieltől. Azt, hogy Botár Inesz hol született és ki volt az édesanyja nem sikerült kideríteni. Azt tudjuk, hogy apja csíktapolcai Botár József volt. Mindkét férje agyvérzésben fiatalon halt meg és Botár Inesz magas kort élt meg, 82 éves korában halt meg. A Kolozsvári katolikus halotti anyakönyvekben találtam meg Botár Inesz szüleinek halotti anyakönyveit. Botár József, meghalt 1846. október 12-én, Kolozsváron, 76 éves volt, vallása római katolikus, nyugdíjas katonatiszt, régies megnevezéssel főstrázsamester, mai nevén őrnagy. Ez annak idején olyan magas rendfokozatnak számított, hogy Széchenyi István nem tudta elérni, ezért is hagyta ott a katonaságot. Ezek szerint 1770-ben született, valószínüleg Csíktapolcán. A halál oka aggkori gyengeség, sorvadás. Temette Kedves István apát. Botár József felesége Cancici Katalin (Catharina) meghalt 1860. július 2-án, 80 éves korában, váratlanul, Kolozsváron, vallása római katolikus, született Udinében (Olaszországban) 1780-ban. Lakott Kolozsvárott a Kül közép utca 412.-ben. Özvegy, férje volt Botár József, C. R. főstrázsamester. Temette Ágoston Károly. A Mormon egyház honlapja alapján Udinében 1806-1815 és 1871-1911 között Cancici nevű gyermek nem született, Canciani viszont igen, számszerint 1719. Valószinű, hogy a Cancici Katalin név helyesen Canciani Katalin.

Márkosfalva vizitációs jegyzőkönyvei. (Részletek)

Kézdivásárhelyi református egyházmegye visitationalis (vizitációs)[28] jegyzőkönyvei az 1735.-1767. közötti időszakra álltak rendelkezésemre.

A Canonica visitatio-t, az egyházlátogatást az esperes rendelte el.[29] Az egyházmegye, így a kézdivásárhelyi egyházmegye élén is az esperes állt. A püspök nagy jelentőséggel bírt az esperes megválasztásában. Az esperesi székbe általában a képzettebb, külföldi egyetemeken tanult papokat választották. Egyeneságú őseim közül esperes[30] volt 1843. és 1858. között Márkosfalván Bodola Ferenc (*1783.-†1858.), akinek felesége (q Kézdivásárhely, 1809.) Keresztes Zsófia (*1785.-†1845.). Keresztes Zsófia édesapja Keresztes Máté (*1727.-†1795.) püspök (1793.-1795.) volt. Bodola Ferenc pap volt Márkosfalván 1809.-1851. között. Az évenkénti  vizitáció során a lelkészek és a rektorok (iskola igazgatók) munkáját, továbbá az egyházközségek anyagi ügyeit is vizsgálták. Tárgyalták továbbá, ha előfordult a nők paráznaságát, az iskolák-, az erdők állapotát, az eklézsia pénzügyi helyzetét, stb. A vizitációt az esperes vezette, az ellenőrzésben részt vett, a juratus notarius (a főjegyző), a juratus assesor (a székező bírák egyike) Az adatszolgáltatók (nomina conjugatorum), az összekötők, adatszolgáltató egyházi személyek, általában presbiterek voltak. A vizitációs jegyzőkönyvet a consistorialis (egyháztanácsi) személyek írták alá. A családfa kutatás szempontjából az anyakönyvezés előtti időszakban fontos források a vizitációs jegyzőkönyvek, mert a jegyzőkönyvekben községenként szereplő személyek, ha más források is rendelkezésre állnak beazonosíthatóak. Az eddigi források alapján tudjuk, hogy Sipos Pál II. 1680. körül született, az 1713-ban és az 1722-ben a lustrákban vannak adatok Sipos Pál II. vagyoni helyzetéről. Sipos Pál II. fia Sipos Pál III. 1720. körül születhetett, a halotti anyakönyve meg van, Márkosfalván 1781. január 24-én hunyt el. Megyebíró volt. Két felesége volt, Szentkirályi Ilona és Barta Kata (1770-ben már biztosan). A vizitációs anyakönyvek alapján a következőket lehetett megállapítani. 1735. november. Márkosfalva. Nomina Conjugatorum: Sipos Pál, Sipos József. A vizitációs jegyzőkönyvet a consistorialis személyek (egyháztanácsi) írták alá, köztük Sipos József.  Sipos Józsefet a családfán elhelyezni nem tudtam. Sipos Pál Sipos Pál II.-vel lehet azonos. Vizitáció Márkosfalván 1735. december 1. Nomina Conjugatorum: Vajna Miklós úr, Sipos Pál úr, Sipos József úr, Kovács Ádám úr, Orbán Tamás úr, Szabó Ádám, Orbán István, Gelei Mihály, Szánto Gergely.

A következő két vizitációkban Márkosfalván (1739. február 18. és 1741. november 17.) Sipos Pál neve nincs említve, valószínű, hogy 1735. után de még 1739. előtt elhunyt, vagy beteg volt. A következő rendelkezésre álló vizitációban, 1759. március 14.-én részt vett, mint consistorialis személy Sipos Pál uram, aki Sipos Pál III.-val azonos. 1762. január 18.-án a vizitáció során consistorialis személyek Vajna Miklós, Barabás Mihály, Vajna Ádám, Sipos Pál, Török András. Sipos Pál és Vajna Miklós számolt be az egyház pénzügyi helyzetéről.

1767.-ben a vizitációnál említve vannak: Vajna Miklós, Barabás Mihály, Pávai Kovács Ábrahám, de Sipos Pál III. nem szerepel, akiről tudjuk, hogy 1781-ben halt meg.

Márkosfalva presbitériumának jegyzőkönyvei. 1794-1803. (Részletek)

Presbitériumi jegyzőkönyv Protocollum. A jegyzőkönyveket a márkosfalvi református egyház felsőbb utasításra 1794. szeptember. 3.-tól vezette. A bevezetés szövege: „ezen protocollumban a Márkosfalvi Református Szent Eclezsia (eklézsia, egyházközség) minden törvényes dolgainak és előfordulo bajainak protocollatioja abban a nevezetes időben melyben amaz emlékezete fenn maradno Frantzia háború naponként a Márs[31] mezején véres tsatározásokkal foljdogálna és a Lengyel Országi fellázadás is uralkodnék melj két véres tsata Piatzán Hazánknak és Eclézsiánknak is jeles ifjai életüket kotzkáztattyák.”

A Sipos család tagjai, - mint nemesek és földbirtokosok - aktív szerepet játszottak a helyi egyházi életben. Sipos Gábor (*Márkosfalva, 1766. július 9.-†Márkosfalva, 1832. március 20.) strázsamester 1794-ben 28 éves volt és tagja volt a márkosfalvi református egyház presbitériumának, 1806. és 1809. között pedig megyebírónak választották. Sipos Gábor apja, Sipos Pál III. és nagyapja Sipos Pál II. szintén presbiterek és megyebírók vagyis gondnokok voltak. Sipos Gábor fia Sipos Sámuel és unokája Sipos György szintén betöltötték ezeket az egyházi hivatalokat a Márkosfalvi Eklézsiában. A presbitérium ülésein a leggyakrabban tárgyalt témakörök a következők voltak: kepe[32] (egyházi adó egy fajtája, melyet terményben fizettek, kivetése ház illetve vagyon alapján történt.) befizetések, a befizetők nevei, a befizetés alóli felmentést kérők elbírálása, legtöbbször az ok a rossz termés volt. A templomot nem látogatók megdorgálása, a templomi ülésrend betartásának ellenőrzése. Néhányszor előfordult a templomi ülésrend be nem tartása miatti vita rendezése, ez általában pénzbüntetéssel zárult. A nők esetében, ha volt rá több tanú, a paráznaság kivizsgálása, a cselédek ha teherbe estek, annak tisztázása ki volt az apa. Válóperes ügyek, békítési kísérletek. Ha pl. a feleség közölte, hogy el kíván válni, ezt tudomásul vette a presbitérium. A válás indoklása, ha megfelelő volt akkor a presbitérium javasolta a válóper elindítását a törvény útján. Ha reményt láttak a kibékülésre, akkor három napos határidőt adtak. A válások tipikus okai voltak: a férj elköltözött egy másik nőhöz, a férj részeges volt, bántalmazta a feleségét, külön éltek már legalább egy éve stb. A válóperek száma 1849. után növekedett. Vagyoni viták, verekedések, erőszakos cselekedetek tárgyalása, lopások pl. sírkő elvitelének kivizsgálása, ezekben többnyire felperesek és alperesek is szerepeltek, mint a bírósági perekben. A papi épületek, a templom és az iskola felújítása, gyűjtés elrendelése. Karbantartási munkák előírása, pl. temető, papi lak, a falú őrzése. A megvitatott ügyekben deliberatum (határozás) született, amit a jegyzőkönyv tartalmazott. Az ülések helyszíne általában a rectori (rektori, iskola igazgatói) háznál volt. A presbiterek csak férfiak voltak.[33]

A lelkészekre, megyebírókra, iskolai tanítókra, a Sipos és rokon Barabás családra vonatkozó néhány adat a jegyzőkönyvekből.

Megyebírók: 1794.-1795.  Baksi József, 1795-1801. Kotsis Ádám, 1801-1803. Barabás Elek, 1804-1806. Barabás Izsák, 1806-1809. Sipos Gábor, 1809-1816. 1817-1819. Barabás Dénes, 1819-1822. Mihály István, 1822-1824. Barabás Antal, 1824-1825. Valonts Ferenc, 1825. Barabás Antal, 1825-1829. Gelei Pál, 1829-1833. Barabás Sámuel, 1833-1837. Baktsi Miklós, 1838-1841. Sipos Sámuel, Barta (Bartha) József, 1842-1846. Székely Antal, 1846-1849. Forró János és Valanes István, 1849-1853. Kotsis (Kocsis) Károly, 1853-1858. Bitai Sámuel, 1858-1861. Kos János, 1862-1883. Kos András, 1884.-1893. Korda Mihály, 1893-1896. Becző Dénes, 1896-1903. Sipos György.

1794. Pap kézdivásárhelyi Kováts Sámuel (1779. április 26.-1808. október 2.-ig. 1795.-1808. esperes.). Megyebíró Baksi József, consistoralis (egyháztanácsi, presbitériumi) urak: Barabás Péter, Barabás János, Barabás Mihály, Barabás Sándor, nemes Sipos Gábor, Barta József. Sipos Gábor 1827-ig a presbitérium tagja volt. (Megjegyzés: a Barabás család nagyobb és kiterjedtebb volt, mint a Sipos család. 1759 és 1895 között, az anyakönyvek alapján egy időben általában csak 1-2 Sipos családfő élt családjával Márkosfalván, a Barabás családnál viszont lényegesen több, általában 7-9. A Sipos családnál Márkosfalváról az elvándorlás már az 1600-as évek első felében elkezdődött, csak Sipos Pál I. (*1655. k.) leszármazottai maradtak Márkosfalván. A vasútközlekedés elterjedése a XIX. század végén azt eredményezte, hogy a Sipos család több tagja elköltözött Márkosfalváról, egy részük a mai Magyarország területén települt le. 1945 után a Barabás család utolsó tagjai is elköltöztek Márkosfalváról. 2006-ban Sipos Zsigmond egyik leszármazottjának a felesége még élt Márkosfalván. (S. B.)
1795. Rector Barabás György, aki 1801-ig volt iskola igazgató.
1796. október 10. Esperes Kováts Sámuel (1809-ig volt pap Márkosfalván), megyebíró Kotsis Ádám, presbiterek:… Sipos Gábor.
1797. március 8. 1798.-tól Kepe befizetők: Sipos József.
1798. április 12. „Panaszolja consistorialis atyánkfia, Sipos Gábor strázsa mester ökegyelme, hogy házastársa Tompa Sára asszony és asszonytársai nem tartották be a templomi ülésrendet. Látván ugyanis, hogy az első székekben a nemes asszonyságok nem férnek el, ezért választottak maguknak ülő helyeket az északi sorban lévő legutolsó székeken. A felháborodás oka az, hogy ezek a székek idegen vallású oláhok részére voltak fenntartva. Az asszonyok pre okkupálták (előre elfoglalták) a székeket, holott az előtte való székek üresek voltak. Sipos Gábor kéri a konzisztóriumot (az egyház helyi kormányzó szervét), hogy tetessen olyan rendelést és határozást, hogy az idegen vallású jobbágy asszonyok úgy helyezkedjenek el, hogy ne excludálják (ne zárják ki) az ülőhelyeikről, se az Ő felesége, Tompa Sára asszony, se Barabás Jánosné asszony, se Forró Károlyné asszony, sem pedig Orbán Zsigmondné asszony.” A határozat Sipos Gábor panaszát jogosnak tartotta és az ülésrend betartására kötelezte az asszonyokat.

1801.-1803. Említve van Barabás György és fia Mózes, veje Kovács Sámuel. Megyebíró Barabás Elek. Néhai Barabás Sándor özvegye Nagy Anna, apja Nagy György. Iskolamester, rector Incze László, aki 1847-ig volt Márkosfalván tanító.

1804.-1806. megyebíró Barabás Izsák.

1806. március 8.-1809. március 22. Sipos Gábor megye bíró.
1807. március 29-én hazaérkeztek a katonák.
1808. Húsvéti befizetések Sipos Gábor 14, Betző Gábor junior 12. Kováts Sámuel 4. Barabás Mózes 4. Barabás Elek 12. A pünkösdi Deák számára a befizetések Barabás Elek, Barabás Jánosné, Barabás Istvánné, Betző Gábor junior, Sipos Gábor 18. Pénznem a magyar forint és garas.
1809. november 18. Keresztes Máté (Bodola Ferenc márkosfalvi pap felesége Keresztes Zsófia, akinek apja Keresztes Máté.) püspök levele nagyobb harangok öntését rendelte el Kovászana községeiben.
1810. április 1. Bodola Ferencet papnak hívja meg a presbitérium. Barta (Bartha) Józsefet megyebírónak választják, aki 1816-ig volt megyebíró.
1811. március 22. Sipos Gábor megyebíróságot befejezte. Sipos Gábor a presbitérium tagja marad.
1812. május 14. megválasztják Bodola Ferencet lelkésznek. Sipos Anna neve szerepel a jegyzőkönyvben. Valószínüleg Sipos József I. (*Márkosfalva, 1763. k.-†Márkosfalva, 1808. január 5.) és Gajdo Borbála leányáról van szó. Sipos Anna (*Márkosfalva. 1784. január 6.-)
1813. december 9. A templom építéséről döntenek. 1815. és 1817. között 360 rénes forintot gyűjtöttek a templomépítésre.
1814. február 12. Megyebíró Barabás Dénes, aki 1817-1819. között töltötte be ezt a választott tisztséget. 50 ezer téglát vettek a templomépítéshez. Bodola Ferenc részt vesz az üléseken, Ő vezeti az üléseket. Korábban a lelkész nem vett részt a presbitérium ülésein, csak ha meghívták.
1815. április 19. Consistorium ülése, Bodola Ferenc lelkész hívja össze. Új megyebíró Mihály István, aki 1822-ig volt választott megyebíró.
1816. december 1. Megyebírónak választották Barabás Antalt, aki 1824-ig volt megybíró.
1817. november 17. Valonts Ferenc megyebírónak választoták, egy évig volt megyebíró.
1818. Barabás Antal curator.[34]
1819. november 9. Új megyebírót választottak, aki Gelei Pál, 1829-ig volt megyebíró.
1820. január 24. Sipos Gábor, utoljára vesz részt a presbitérium gyűlésén. Az orgona javításának az ügyét tárgyalják.
1821. május 10. Curátor és megyebíró Barabás Sámuel (1833-ig volt megyebíró). Téma a pénzügyi elszámolások és mérlegek elkészítése.
1822. május 17. Sipos Zsigmond először van említve, aki részt vett az ülésen.
1823. Új pénz a pengő.
1824. január 18. Megyebírónak, aztán curátornak választják Baktsi Miklóst, aki 1837-ig volt megyebíró.
1825. augusztus 27. Sipos Zsigmondot presbiternek választják.
1826. augusztus 3. Presbitérium ülése. Bodola Ferenc lelkész, presbiterek: Sipos Zsigmond, Sipos Sámuel, Baktsi Miklós, Barabás Izsák, Barabás Antal, Mihály István, Bitai Tamás.
1827. július 9. Sipos Sámuelt a presbitérum kinevezte a consistoralis (egyháztanácsosi) feladatok ellátására.
1828. december 12. Curátor Forró János, 1834-1838. között. Jegyző Sipos Sámuel.
1829. január 27. Forró János 4 évig volt curator, lemondott és Sipos Sámuelt választották meg curátornak és megyebírónak, aki haláláig (1841. október 16-ig) ellátta ezt a két feladatot.
1830. április 14. Eklézsiai közönséges gyűlés Kováts András iskolamester házánál, téma a temető környékén lévő földek bérbe adása. A névsor: Barabás Izsák, Barabás Farkas, Barabás Antalné, Barabás István, Barabás Sándor, Sipos Zsigmond, Sipos Sámuel, Barabás Antal, Barabás Sámuel, Barabás József….
1831. május 2. Presbitérium ülése. Ekkor volt utoljára az ülésen Sipos Sámuel curator.
1832. október 31-én már nem volt ott, meghalt október 16-án. (október 13-án akut agyi érkatasztrófa, a köznyelvben gutaütés, szélütés érte és három nap múlva meghalt.) Bodola Ferenc pap bejelenti, hogy Sipos Sámuel meghalt, feladatait szétosztották a presbiterek között.
1833. április 6. A torony meghasadozott, a javítását határozták el, kőműves pallér Láng András urat kérik a javításra.
1834. november 17. Presbiter lett Bodola Lajos (*1825-†1897. Márkosfalván született és ott is halt meg. Az 1848-49-es szabadságharc leverése után Oloszországba menekült és csak 1879-ben tért haza.). Sipos Zsigmond és felesége az Eklézsiának ajándékozott egy koronát.[35] Egy 1863-ban késztett vagyoni leltár: Vallásos buzgóságukról Egyházunk előtt ismeretes Sipos Zsigmond és nője Barabás Rozália ajándékozott 1846-ban egy szép koronát, melyet Kézdivásárhelyi művésznő Jantso Mária asszony készített. Kelt. Márkosfalva, 1863. február 24. Barabás Dániel aláírása.
1835. Rector Incze László, nyugdíjba ment.
1836. augusztus 20. Barabás Dánielt (özvegy Sipos Sámuelné, szül. Botár Inesz második férjét) presbiternek választották.
1837. április 22. Harangozó hivatala megüresedett, 17 igen 8 nem szavazattal Mántó Miklós lett a harangozó.
1838. László Mózes lett az új rector, 1870-ig dolgozott ebben a beosztásban. Özvegy Junglingné asszony van említve.
1839. április 22. Papnak jelöli a presbitérium Bodola Ferenc fiát Bodola Sámuelt.
1840. január 24. már Bodola Sámuel megválasztott pap elnököl a presbitérium ülésén.
1841. január 25. Nagyborosnyói Bartha Elek miután feleségét Barabás Máriát elhagyta, Barabás Mária úgy nyilatkozott, hogy Bartha Elek úrhoz mint feleség soha vissza menni nem fog. Bíró Kocsis Károly. Jegyző Barabás Dániel.
1842. szeptember 18. Barabás Dánielt gondnoknak választják.
1843. március 23. Nyugalmazott rector Incze László, aki földjeit adományozta az iskolának. 3 köböl szántóföldről volt szó a szegényebb tanulók támogatása. Amíg él fizet 4 pengő forintot évente, mert a haszonélvezeti jogot megtartotta.
1844. február 19. Az iskolának több helyen pénze van kamat alatt. Bodola Sámuel pap ezen pénzek számba vételire kinevezi Barabás Dánielt, Barabás Eleket, Sipos Zsigmondot, László Mózest, Valanes Istvánt.
1845. február 29. Incze László adományozó nyugdíjas rector elhalálozott. Az általa 1857. március 23-án adományozott földet az egyház megkapta.
1846. január 22. Megye bírónak választották Kos Andrást, presbiternek illetve egyházi tanácsosnak Barabás Dánielt, Barabás Sámuelt, Barabás Károlyt.
1847. augusztus 9. Ekkor van említve először Sipos György mint árva, a kepe befizetéssel kapcsolatban, fizessen 10 kupa ősszi és 6 kupa tavaszi gabonát, míg a többiek 2 kéve gabonát fizessenek. 1864. január 15. Barabás Albert volt a jegyző, mandátuma lejárt, az új jegyző Szonda Lajos 11 szavazatot kapott Barabás Dániel pedig csak 1 szavazatot.
1848. január 3. Bizományi tag lett Barabás Dániel.
1849. október 31. Válóperes ügyek. Orbán Amália nem kíván férjével együtt élni. Férje Barabás pap József. Barabás István válni akar Farkas Zsuzsától. Határozat Barabás István „lépjen tovább a törvény utján.”
1850. április 13. „Megjelent Egyház tanácsunk előtt nemes Sipos György azon kéréssel, hogy Neje Kováts Róza mellőle eltávozott, kéri ezért Egyháztanácsunkat, hogy közte és a neje közt a békét állítsa vissza, minek folytán Egyház tanácsunk a jelen levő nő és kérvényező férj között a békét elpróbálván jónak látta Egyház tanácsunk három napi időhaladékot engedett nekök.”[36]
1851. október 22. Barabás Miklóst egyházi jegyzőnek választották.
1852. február 7. Egyházgyűlés a községházánál. Barabás Dánielt világi képviselőnek választották, Sipos Zsigmondot (69 éves volt) egyházi tanácsosnak választották, de Ő bizonyos körülmények miatt nem vállalta el, ezért Barabás Józsefet választották meg.
1853. július 23. egyházgyűlés, jelen voltak: …Barabás Dániel, Kepézők: Barabás Károly, Barabás Miklós, Sipos György, ifj. Sipos Ferenc, Barabás Dávid, Barabás Pál, Barabás Dániel, Barabás István, Barabás Péter, Barabás Elek, Barabás Sámuel, Barabás József, Barabás Jánosnő, idősebb Sipos Ferenc, Sipos Zsigmond, Fél kepések: Barabás pap Zsigmond,…
1854. február 2. László Mózes tanító a fiú iskolában lemondott, Barabás Dánielnek nem sikerült meggyőznie arról, hogy maradjon. A leányiskola tanítója Orbán Mihály is lemondott.
1855. augusztus 7. Egyházgyűlés. Ott volt Barabás Dániel, Sipos György, Sipos Lajos, megyebíró Koss András. László Mózes mégis marad az egyház szolgálatában. Határozat: az Egyház megnyugszik oskola tanító László Mózes ezen nyilatkozatán.
1856. október 24. Egyházgyűlés, részt vett: Barabás Dániel, Sipos György. Tanító Kovács József.
1857. február 10. Presbiternek választották Barabás Albertet. Esperes Szini János. Megye bírói elszámolás.
1858. augusztus 19. Egyháztanácsi gyűlésen utoljára vett részt Barabás Dániel, 1871. november 24.-én agyvérzésben meghalt.

A márkosfalvi egyház képviselőinek a névsora 1871-ben. Egész kepések: Barabás Albert, Barabás Károly, Barabás Dániel, Barabás Jánosné, Barabás Dávid, Barabás Pál, Barabás Sándor hagyatéka, Sipos György, Sipos Ferenc, Sipos Zsigmond, Sipos Ferenc,… Egyéb kepések Barabás István, Barabás Péter, Barabás Elek, Barabás Gyula, Barabás Elek hagyatéka, Barabás József, Sipos Lajos,… Fél kepések Barabás Zsigmondné,…

1871. november 8. Presbiteri ülés. Énekvezér Kerestély Lázár.
1872. március 24. Egyházi gyűlés. Sipos Lajost egyházi tanácsosnak választották meg.
1873. évi egész kepe fizetők Sipos György, ifj. Sipos Ferenc, Barabás Dánielné, Botár Inesz, Sipos Lajos, Sipos Zsigmond,…
1874. január 17. Bodola Rozália, Bodola János és Bodola Sámuel testvérek a szülőik emlékét és az egyházunk iránti tiszteletét úgy fejezték ki, hogy saját költségükön csináltattak egy díszes úr asztalt és az egyháznak ajándékozták. Indoklás, itt ezen egyházban születtek, itt kezdték tanulásukat, itt növekedtek, gyermeki ifjú emlékek kötik Őket az egyházhoz, szüleik itt nyugszanak.

Forro Albert a templomtorony építésére vállalkozott és a presbitérium megbízta ezzel a feladattal.

1877. március 31. Az újonnan felépült templomban Bodola Sámuel elnökletével egyházgyűlést tartottak, utoljára ott volt Sipos Zsigmond, (1878-as halotti anyakönyvben nincs adat, tehát 1878 után halt meg, az 1879-1885 közötti márkosfalvi anyakönyvek viszont nincsenek meg a Sepsiszentgyörgyi Levéltárban. Sipos Zsigmond 1881-ben még fizetett, 1882-ben viszont már nem fizetett kepét, így 1881-ben halhatott meg 81 éves korában.)
1878. Kepe fizetők Sipos György, ifj. Sipos Ferenc, id. Sipos Ferenc, Barabás Dánielné, szül. Botár Inesz, Sipos Lajos, Sipos Zsigmond, Csia Lázár,…
1879. március 19. Egyházi tanácsos Sipos Lajos mandátuma lejárt.
1880. május 4. Barabás Albertet az egyházmegyei tanács világi képviselőjének választották.
1881. Kepefizetők, egész kepét fizetnek id. Sipos Ferenc, ifj. Sipos Ferenc, Barabás Dánielné, szül. Botár Inesz, Sipos Lajos, Csia Lázár, Sipos György,… Sipos Zsigmond nincs feltüntetve.
1882. február 24. Helybeli megyebíró Kos András 24 évi szolgálat után lemondott.
1883. március 11. Bodola Sámuel pap értékeli Kos András munkásságát az új templom és torony építése körüli fáradozását. Új megyebírót választanak, a legtöbb szavazatot (7 szavazat) Korda Mihály kapta.
1884. április 7. április 8. Esperes által kijelöltek közül: Korda Mihálynak 7 szavazata volt, Hatházi Ádámnak 6 szavazata volt és Barabás Eleknek 6 szavazata volt. A megyebírót egy évre választják, fizetése évenként 10 forint. Bodola Sámuel javaslatát a presbitérium elfogadta, a három legtöbb szavazatot elért prebiter neve került a szavazó lapra. A szavazás eredménye Korda Mihály 17 szavazat, Barabás Elek, 4 szavazat, Hatházi Ádám 1 szavazat. Korda Mihályt 1884. Szent György napjától (április 24. a tavasz kezdete, az állatok első kihajtásának a napja.) kinevezték.

        A márkosfalvi szent eklézsiának interest hozó capitalisairól és minden névvel nevezhető jövedelmeiről szolló protocollon 1816-ban kezdődik és 1874-ben végződik. Bartha Josef megye bíróságában. Székely Dénes volt a notarius.

1822. december 4. Barabás Antal a márkosfalvi református egyház curatora: „Vetem 24 szál faragot léczet a Sipos Gábor úr jelen létibe öt krajcáron és fizettem”…„Vettem Kézdi Vásár helyt 3500 zsendelyt … Sipos Zsigmond jelen létében” Vett Kézdivásárhelyt Sipos Gábor úr jelenlétiben 40 ezer zsendely szeget. Ezért 1 rénes forintot és 15 garast fizetett. A paplak, az istálló és a csűr építése. a tanító házának építése volt folyamatban, részletes pénzügyi kimutatást közölt, a vásárlásokon mindig volt tanú..
1823. január 20. Bevételek Dénes Balázs úr segedelmező ajándéka 4 magyar forint, föld arendája 1840-re 12 magyar forint, 1841. december 13. Sipos Sámuel halála miatt neje adta le az Eklézsia jövedelmeiről készített kimutatást. Bevétel 212 forint és 49 garas. Kiadás 149 forint 74 garas. A számoló tiszt. özvegyet a számadás minden terhe alól felmentik.
1824. december 13. és 1842. február 14. között Sipos Sámuel curator halála miatt Forro János készítette el a számadást és vette át ideiglenesen a curatori hivatalt. Sipos Sámuel 1841. október 13-án dolgozott utoljára a számadáson, 3 nap múlva agyvérzésben meghalt.
1825. március 13. Sipos Zsigmond interfésze (kamat) 35 forint a kiadási oldalon.
1826. február 19. Bevételek Dénes Balázs urtól való föld három évi arendája 36 forint.
1827. évről számadás, 1847. január 30. Készítette megyebíró Székely Antal, Bevételek: Dénes Balázstól a föld arendája 12 forint, Sipos Zsigmondtól 2 forint, Sipos Sámuelnétől interesz 12, tőkepénz 200 forint,
1828. március 4. Bevételek, özvegy Dénes Balázsnő, arenda, 12 forint. Sipos Zsigmond interes 2 forint 14.
1829. február 9. Az 1852-es számadás, szerepel benne a bevétel oldalon ikafalvi nemes Dénes Balázs féle alapítvány 200 forint. Sipos Zsigmondtól 35 magyar forint után kamat 2 magyar forint 10 dénár.
1830. február 29. Szini János esperes rendelete az, hogy mindent számba vegyenek az egyháznál, a leveleket, okiratokat, alapitványokat. Leltár: van egy orgona, amit 1746-ban ajándékozott Barabás István és Gidófalvi Judit. 1786. Ajándék kanna Barabás István és neje Veres Ilona. Van egy keresztelési kanna mely lyukas melyen az 1770.-es év látható és curator Sipos Pál és neje Bartha Katharina nevei van felírva. (Sipos Pál egyeneságú ős második felesége volt Barta Kata, ezek szerint 1770. előtt házasodtak.)
1831. augusztus 1. 1884. kepések listája. Barabás Károly, Barabás István, Barabás Péter, Barabás Elek, Barabás János, Barabás Pál, Barabás Gergely, Barabás Albert, Sipos Ferenc, özvegy Barabás Dánielnő, szül. Botár Inesz. Sipos Lajos, Csia Lázár, Sipos György, ifj. Sipos Ferenc, … Félkepések: özvegy Barabás Zsigmondné,…
1832. szeptember 21.-1893. Karda Mihály a megyebíró.
1833. február 19. Sipos György egyházi tanácsosnak lett megválasztva.
1834. augusztus 6. Karda Mihály megyebíró hívta össze az egyháztanács ülését. Téma: kepe összeírás. Egész kepések: Barabás Károly, Barabás István, Barabás Péter, Barabás Elek, id. Sipos Ferenc, özvegy Barabás Dánielné, szül. Botár Inesz. Barabás Pál, Barabás Dávid, Sipos Lajos, Csia Lázár, Barabás Gergely, Barabás Albert, Barabás Gyula, Sipos György, Forró Imre, ifj. Sipos Ferenc, nem fizet kepét özvegy Barabás Zsigmondné, A kepe beszedésére megbízottak: 1. napra Sipos György 2. napra Barabás Gyula.
1835. január 18. Bodola Sámuel pap által vezetett egyház község gyűlés, Sipos Györgyöt, a maximális 14 szavazattal presbiternek választották meg.
1836. december 19. Zoltán Elek esperes javaslata. Kelemen Gyöző, mátisfalvi pap legyen a lelkész Márkosfalván Bodola Sámuel nyugdíjba vonulása után.
1837. február 3. Makó Ferencné szül. Barta Julianna férje kegyetlen bánásmódja miatt válni akar, a presbitérium döntése „utasítatnak a törvény rendes útjára” Bodola Sámuel hazatért a leltárt elkészítette.
1838. augusztus 5. Kepe ügyek. Egész kepések ifj. Sipos Ferenc, Sipos Lajos, Sipos György, Csia Lázár, Forró Imre, id. Sipos Ferenc, nem fizetett özv. Barabás Zsigmondné, Kepe beszedők Sipos György, Sipos Lajos egyházi tanácsosok, 1-1 napra.
1839. augusztus 9. Megyebíró Korda Mihály elnöklete alatt egyháztanácsi gyűlés, téma a kepe. 1889. egész kepét fizetők: Forró Imre, Barabás Albert, Sipos György, Csia Lázár, ifj. Sipos Ferenc, id. Sipos Ferenc, Kepe válságot fizetett özvegy Barabás Zsigmondné.
1840. december 3. Teljes egyházügyi közgyűlés, vezette Bodola Sámuel. Bodola Sámuel előadja, hogy Bodola Lajos állami főmérnök testvérével néhai édesatyjok emlékére ezen felirattal „Zágoni Bodola Ferenc református esperes emlékére fiai Sámuel és Lajos 1889. egy ezüst, belül aranyozott keresztelő pohárt adományoznak egyházközösségünknek, mely szép poharat e gyűlés színén bémutatja és átadja egyházi közösségünknek” Egyházközösség köszöni az ajándékot és a jegyzőkönyvet hálájuk jeléül Bodola Lajos főmérnöknek megküldi.

Jegyzőkönyv azon adakozok neveíről akik 1888. évben a harang megvásárlásához adományt adtak, a harangot 1888. november 28-án tették a toronyba a helyére. Adományozók: Sipos György 5, Sipos Lajos 2, ifj. Sipos Ferenc 1, Csia Lázár 5, Barabás Dánielné, szül. Botár Inesz 1. Becző györgyné, Sipos Rákhel 1. forint A legnagyobb öszeget Becző Zoltán fizette 10 forintot. A harang teljes ára, üzembe helyezéssel együtt 365 forint 46 krajczár.

1890. július 27. Korda Mihály elnökletével egyház tanácsi ülés. Téma: 1890. évi kepe, egész kepét fizetnek Sipos Ferenc, Sipos György, özvegy Barabás Dánielné, sz. Botár Inesz. Özvegy Sipos Lajosnő, Csia Lázár,…
1891. november 25. Egyházközösségi gyűlés, vezette Bodola Sámuel ott volt ifj. Sipos Ferenc,

Bodola Sámuel 40 éve volt lelkész, beteges, kéri hogy nyugalomba menjen 1891. október 24-én kelt levele. Kéri nyugdíjasként az ősszi és tavaszi kepe felét.

1891. november 28. Bodola Sámuel nyugalomba menését a presbitérium jóváhagyta, Kelemen Gyözőt lelkésznek elfogadja, fél kepét fizet Bodola Sámuel haláláig, utána egész kepét fizet az új lelkésznek. Az esperes a nyugdíjazási feltételeket elutasította ez ellen fellebeztek.
1892. június 25. Bodor Géza kézdi esperes helyettes bejelentése. Kelemen Gyöző lelkész lett Márkosfalván és maradt Mátisfalván is lelkész, a két egyházközség egyesült. Jelen voltak Csia Lázár, Sipos György, id. Sipos Ferenc,…
1893. október 30. Beiktatták Kelemen Gyöző papot, Bodola Sámuelnek lakást biztosítottak.
1894. március 1. Kelemen Gyöző vezette a márkosfalvi és mátisfalvi egyesült egyházközség gyülését. Ott volt Sipos Ferenc és Sipos György. Becző Dénest az egyházközösség számadó gondnokának választják. Egyháztanácsnoknak választották Sipos Györgyöt, 21 szavazattal, Hatházi Ádám kapott 22 szavazatot. Megyebíró Becző Dénes.
1895. április 23. Tanító Vancsa István.
1896. február 18. Templom felújítási költségterv készítése. Kézdivásárhelyi asztalos mester ifj. Czimbalmas Ferenc által elkészített költségtervet a presbitérium túlságosnak találta és nem fogadta el, viszont a királyi nyugalmazott mérnök tekintetes Bodola Lajos által elkészített költségtervet elfogadta.
1897. május. Egyháztanács ülése. Vadházasságban élők száma: 6 pár.
1898. február 6. Egyházi földek haszonbérletbe adása licitálás alapján: Haszonbérlők nevei: Sipos György 8.5 forint.
1899. február 22. Gondnoki állás betöltése. Jelöltek voltak Világos Sándor, Becző Dénes és Sipos György. Közfelkiáltással Becző Dénest választották meg.
1900. április 26. Püspöki rendeletének felolvasása, millenniumi ünnepségek elrendelése. Előadó Kelemen Győző pap.
1901. május 10. A millenniumi ünnepségek megszervezése 1896. május 2.-október 31. között. Fákat ültettek a templom körül.
1902. május 22. Becző Dénes a gondoki hivatalról lemondott.
1903. május 30. Sipos Györgyöt 13 jelölt közül nyílt szavazással számadó gondnoknak választották. Először a 13 jelölt közül kiválasztották Sipos Györgyöt, Koos Andrást és Bakk Zsigmondot, majd a 3 jelölt közül Sipos Györgyöt választották meg. Sipos György egyház tanácsosi helyére Nagy Sándort választották. A presbiteri jegyzőkönyvek 1903-ig vannak meg, Sipos György még 1903-ban is gondnok (korábbi megnevezéssel megye bíró) volt.
1904. augusztus 16. A templom faipari felújítását, a munkáinak elvégzését Alsócsernátonon élő Gál Sándor asztalosra bízták a munkabér ára 699 forint 50 krajcár. határidő 1897. május 1. Munkabéri szerződés. Ikafalván élő Deák István végezte a kőműves munkákat, 260 forintért.

Sipos György megyebíró illetve egyházgondnok feladata a világítás, a tempolom körüli takarítás megszervezése, a kepét nem fizetők bejelentése, a felújítási munkák ellenőrzése.

1898. december 21. Kerestély Lázár énekvezér 26 évig 1871. januártól szolgált, megbetegedett nyugdíjba ment. Elmebeteg lett 1898 május havában munkáját nem tudta ellátni. 268 forint volt az éves fizetése 68 forint kegydíjat kapott, az új énekvezér fizetése évi 200 forint. Tanító Váncsa István. Az új énekvezéri állás meghirdetésénél a fizetésből a kegydíjat levonták, így a kisebb fizetés ismeretében senki nem jelentkezett az állás betöltésére.
1899. február 1. Tekintetes Sipos Irma kisasszony az olvasó könyvárat 25 darab érdemes könyvekkel ajándékozta meg. Az Egyháztanács köszönetét nyilvánítja ki, amit személyesen Sipos György és Vilalyos Sándor adott át.
1900. április 30. Egyház Község gyűlése, Sipos György egyházgondnok szolgálati ideje lejárt, de mivel kivalló szorgalmat fejtett ki, a gyűlés egyhangúan újra megválasztotta.
1901. május 27. Egyházközség gyűlés részt vett Forró Imre, Barabás Imre, Barabás Zsigmond, ifj. Sipos Ferenc,…
1902. október 30. Vancsa István tanítót énekvezérnek választották meg.
1903. március 13. Egyháztanácsosnak választották meg Forró Imrét. Váncsa István igazgató tanár énektanári kinevezését a vallás és közoktatásügyi miniszter 1901. január 31-én 2963. számon kelt rendeletében jóváhagyta.
1904. február 2. Presbitérium gyűlése. Kelemen Gyöző pap, elnök. Előterjeszti, hogy a számadó gondnokuk hivatalos ideje letelt, ezért az esperes úr 130-1900 számú intézkedése alapján kijelölt Sipos György, Forró Ignácz és Koos András egyháztagok közül választhatnak az egyházközösség tagjai. A választás eredménye Sipos Györgyöt közfelkiáltással választották meg.
1905. április 30. Presbitérium gyűlése. Kelemen Győző pap bejelenti, hogy 1902. április 29-én Bodola Sámuel egyházközségünk nyugalmazott lelkésze Retteg községben meghalt. Megbízzák Sipos György számadó gondnokot, hogy a temetésen részt vegyen, ha Bodola Sámuelt Rettegen temetik el és a gondnok utazzon el a temetésre és az egyház nevében helyezzen koszorút az elhunyt ravatalára. A rettegi református egyház halotti anyakönyve szerint Bodola Sámuel nyugdíjas református lelkész meghalt 1902. április 30-án, 80 éves volt, a halál oka tüdőlob, Márkosfalván született, eltemették Rettegen 1902. május 2-án. Temető lelkész Kiss Sándor.
1906. december 21. Köblös Albertné, Bodola Janka apjának, az elhunyt Bodola Sámuel nyugdíjának fennmaradt hagyatékát kéri, ami állítása szerint 111 korona és 64 fillér. A presbitérium állásfoglalása: Bodola Sámuel nyugdíja évi 252 korona 80 fillér, ennek fele illeti az örökösöket, amely 226 korona és 40 fillér. Ebből megkaptak 224 koronát, tehát 2 korona és 40 fillér követelésük lehet, mely összegnek kifizetése elhatároztatik.
1907. március 15. Kelemen Győző bejelenti, az elmúlt héten Sipos György Budapesten járt és Bodola Lajos márkosfalvi illetékességű egyetemi tanár jelenlétében Sternberg Ármin budapesti hangszer gyárosnál közösségünk részére szemeltek ki egy harmóniumot, aminek az ár 490 korona.

A szükséges pénz kifizetését a presbitérium jóváhagyta. A harmonium beszerzését Bodola Lajos egyetemi tanárra bízták.

 Márkosfalvi iskolabefízetések. 1856-1886.

 4 elemi osztály működött Márkosfalván 1856-1886 között. 1901-től pedig 6 elemi osztály volt. Az 1886-1900 közötti időszakra vonatkozóan iratokkal nem rendelkezett a márkosfalvi református egyház. Tantárgyak: vallás, természettan, magyarok története, magyar nyelvtan, számtan, erkölcsi szabályok, szavalás, olvasás, imák, írás és ének. A történelem tárgyat Rajcsányi János Magyarország története[37] c. könyvből tanították. Minden évben elkészítették a számadási könyvet, s azt megvitatták, jóváhagyták. Az iskola irányító testülete az „oskola ügy igazgató bizotmány”,  vezetője a mindenkori lelkész volt.  Bevételek: Tőkék és kamatok, földek haszonbérbe adása. Kiadások: fűtés, takarítás, vízhordás, könyvek tanodai szerek és naplók beszerzése, stb. A tanulók neveit, néha a szülők neveit is felsorolták.

Az iskola tanulói voltak (Barabás, Bodola, Forró, Sipos család gyermekei közül):

1856/57. Barabás János, Barabás Gergely.

1857/58. Forró Zsuzsanna, Barabás Lóri, Sipos Julianna, Sipos Zsuzsanna, Forró Berta, Sipos Rákhel. Tanító Kovács József.

1858/59. Sipos Zsuzsanna, Sipos Rákhel. Tanító László Mózes.

1859/60. Dénes Rákhel, fia Miklós, Sipos Zsigmond és Barabás Rozália leánya Rákhel, Forró János és Becző Borbála leánya Berta, és másik leánya Czéczi, Cecilia, Barabás Péter és Rákosi Kata fia Leonárd, Barabás István és Farkas Zsuzsa fia Móricz, Csomos József és Dénes Trézsi fia István, Bodola Sámuel és Jüngling Lotti leánya Mária, Barabás Károly és Szabó Róza leánya Mária.

1860/61. Forró Czéczi, Bodola Mária, Barabás Mária.

1861. november 20. Iskolai tanács ülése, tagok: Bodola Sámuel lelkész, elnök, Barabás Sámuel, Barabás Dániel, ifj. Barabás Elek, Barabás Albert.

1861/62. Barabás Móricz, Barabás Lénárd, Becző Imre, Barabás Zsigmond, Bodola Gyula, Forró Berta, Forró Cecília, Bodola Mária, Becző Mária, Barabás Mária.

1862/63. Barabás Móricz, Barabás Lénárd, Barabás Zsigmond, Barabás Béla, Bodola Gyula, Becző Imre, Forró Cecília, Bodola Mária, Barabás Mária, Barabás Róza, Barabás Cecilia.

1863/64. Barabás Móricz, Koss András, Barabás Lénárd, Bodola Gyula, Barabás Béla, Barabás Zsigmond, Barabás Mihály, Forró Cecilía, Barabás Mária, Barabás Rozália, Barabás Berta, Barabás Lotti, Konfirmációs kátét kapott Bodola Gyula, Barabás Béla, Barabás Zsigmond, énekes könyvet kaptak Barabás Lénárd, Barabás Móricz, író kötáblát nyert Barabás Mária.

1864/65. Bodola Gyula, Barabás Zsigmond, Becző Imre, Barabás Mihály, Barabás Róza, Barabás Mária, Barabás Lotti, Barabás Cecília, Barabás Berta.

1865/66. Barabás Mihály, Barabás Antal, Barabás Mária, Barabás Rozália, Barabás Lotti, Barabás Berta, Bodola Janka, Barabás Cecília. 

1866/67. Barabás Mihály, Barabás Antal, Barabás Sándor, Barabás Rozália, Bodola Johanka, Barabás Berta, Barabás Lotti, Barabás Etelka, Barabás Cecília.

1867/68. tanulók Barabás Antal, Barabás Imre, Sipos László, Barabás Sándor, Barabás Mária, Barabás Rozália, Barabás Lotti, Barabás Berta, Barabás Cecília, Barabás Etelka, Barabás Vilma.

1869. február 17. iskola ügyi igazgató bizomány gyűlése, vezeti a lelkész Bodola Sámuel, ott volt Sipos Zsigmond, Barabás Dániel, Barabás Elek,

1868/69 iskolába járók Sipos László, Barabás Antal, Barabás Sándor, Barabás Imre, Bodola Johanna, Barabás Cecília, Barabás Etelka, Barabás Vilma, Barabás Berta.

1870. március 9. Oskola ügy igazgató bizotmány gyűlés volt a községházán, ott volt Kovács Áron, Barabás Miklós.
1871. február 18. Barabás Dániel utoljára vett részt az iskolatanács ülésén.

1871/72. Sipos László, Sipos Irma, Barabás Sándor, Barabás Lőrinc, Barabás Imre, Barabás Berta, Barabás Amál.

1872/73. Korábban összevont oktatás volt, 1872-től négy osztályban folyt az oktatás.

1886. Számadási könyv. Aláírta Kelemen Győző lelkész, Sipos György, ifj. Sipos Ferenc, Barabás János.

Iskolakötelesek névsora: 1853. Barabás István leánya Mária. 1854. Barabás Károly leánya Mária.

Bodola Sámuel leánya Mária. 1855. Barabás József fia Béla. Kovács Áron leánya Terézia. 1856. Barabás István leánya Mária. Bodola Sámuel fia Gyula, 1857. Barabás Elek gyermekei Mihály és Cecília. Barabás Dániel leánya Róza. 1859. Barbás Dávid fia Antal, Barabás Károly leánya Berta, Barabás Péter leánya Etelka, 1860. ifj. Barabás Elek fia Sándor, ifj. Sipos Ferenc fia László, Bodola Sámuel leánya Johanna, Barabás József fia Irma. 1861. Barabás Dávid fia Imre, 1862. Barabás Elek leánya Berta, 1863. Barabás József leánya Amália, Sipos Ferenc leánya Irma, 1864. Barabás Elek fia Lőrinc, 1866. Barabás Dávid fia András, 1867. Barabás Dávid fia Fábián, Barabás Zsigmond leánya Polixenia. 1868. Barabás Gyula fia László, 1869. Barabás Dávid fia István, Barabás Albert fia Jenő, Sipos György fia Gábor szül. 1869. június 5.

 Iskolakötelesek 1901-től 2003-ig.

Sipos László. (*1892. december 9. Keresztelték december 18.) Apja Sipos György földbirtokos. 1903-ban VI. osztályos. Felsőbb intézetbe tanul. A Sipos család férfi tagjai között Sipos László volt az utolsó, aki Márkosfalván kezdte el tanulmányait.

Jakó Emilia. (*Székelytamásfalva, 1912. június 15.) Szülei Jakó Pál és Sipos Etelka. 1919-ben II.-os. Elköltözött, református gimnáziumban tanult tovább.

Jakó László. (*Székelytamásfalva, 1908. június 18.) Szülei Jakó Pál és Sipos Etelka. 1921-ben I. osztályos. Gimnazista.

Jakó Etus. (*Székelytamásfalva, 1915. december 16.-) Szülei Jakó Pál és Sipos Etelka. 1921-ben I. osztályos. 1926-ban V. osztályos. Kézdivásárhelyre költözött.

Jakó Róza (*Székelytamásfalva, 1917. május 1.-) Szülei Jakó Pál földmíves és Sipos Etelka. 1923-ban I. 1926-ban IV. osztályos. 1927-ben Kézdivásárhelyre költözött.

Jakó Erzsébet (*Székelytamásfalva, 1920. január 2. Keresztelték május 26.-) Szülei Jakó Pál református volt tanító, és Sipos Etelka. 1927-ben Kézdivásárhelyre költözött.

 

A márkosfalvi Sipos család a szakirodalomban

 

A Székely Oklevéltárakban megtalálható forrásanyag

            A legrégebbi (1497.-1548.) latin nyelvű periratok, amelyekben adatok vannak a Sipos család tagjairól.

Részletek Dr. Szabó Károly tanulmányából[38]: „A székely primőr Domokos-család a Nyujtódi-családból ágazott ki, melynek első ismert őse Nagy Lajos korában élt. A Mátyás király idejében Kézdi széken főhadnagyságot viselt Nyujtódi Domokosnak, ki már 1497-ben nem élt, három fia volt: Mihály, kinek maradékairól a családi levéltárban nincs emlékezet, Pál, ki atyja nevéről a Domokos nevet vette föl s az oklevelekben mint dictus Domokos van jelölve, a most virágzó Domokos család törzsatyja, és Tamás, kinek fia Imre a Becz nevet vette föl s a Domokosokkal testvér Becz-családot alapította. A Domokos-család a Jenő nem Besenyő ága jogán bírt ősi örökségét a Kézdi széki Al-Csernátonban, Ikafalván, Futásfalván és Márkosfalván századokon át gondosan megtartotta s mind azt ma is bírja, a mit elődei, a Nyujtódiak, Nagy Lajos és Mátyás király korában bírtak vagy szereztek. Minthogy azonban a székely örökségekre, melyeket a székelyek verség jogán bírtak és osztottak magok közt, királyi adománylevelek, igtató parancsok, káptalani vagy konventi hiteles jelentések s általában kiváltságlevelek nem kelhettek, a Domokos-család birtokaira vonatkozó levelek közzűl a legrégibb csak 1497-ből való, de ez sem az ősi Nyujtódi-féle jószágra, hanem Márkosfalvi Jakab fia Szép Péter márkosfalvi székely örökségére vonatkozik, melynek birtokába Nyujtódi Domokos, a Szép Péter vérrokona Angyalosi László hűtlensége czímén, Mátyás király korában jutott. Az 1497-ben kelt oklevélben bélteki Drágfi Bertalan erdélyi vajda és székely ispán bizonyítja, hogy a Szép Péter márkosfalvi öröksége iránt annak két leánytestvérétől származott örökösei néhai Nyujtódi Domokos fia Domokos Pál ellen pert folytatván, ezen perben a felek által választott bírák, maksai Kún Antal és oltszemi Mikó Péter, úgy Ítéltek, hogy a peres márkosfalvi örökség minden tartozandóságaival maradjon az alperes Domokos Pál és utódai örökös birtokában, ki viszont a felpereseknek, néhai Szép Péter megnevezetlen leánytestvére fiának, Felső-Csernátoni Jánosnak, és Veronika nevű másik leánytestvére fiainak, angyalosi Sebestyén Jánosnak és Albertnek[39], tartozzék 50 arany forintot fizetni. Ebből az oklevélből értesülünk, hogy a felperesek keresőtöket arra alapították, hogy a néhai Szép Péter márkosfalvi örökségét, mely annak halálával néhai Angyalosi Lászlóra szállt, annak kimultával pedig őket mint vérrokonokat illeti, néhai Nyujtódi Domokos törvénytelenül s hatalmasúl foglalta, el, fia Domokos Pál is jogtalanul tartja elfoglalva, mi által nekik 1000 arany forint kárt okozott; ez állítás ellen pedig Domokos Pál azzal védekezett, hogy a kérdéses örökséget sem atyja nem erőszakkal foglalta el, sem ő nem hatalmasúl bírja, mert azt néhai Mátyás király adományozta az ő atyjának Nyujtódi Domokosnak, azért, mert annak házát néhai Angyalosi László hatalmaskodva megrohanta és két szolgáját megölte. Az 1497-diki választott bírósági ítélet, illetőleg egyesség, szerint Domokos Pál birtokában maradt a Szép Péter örökségének, de halála után fiát Domokos Mihályt s ennek osztályos vérrokonát Becz Pált, néhai Becz Imre fiát, a Szép Péter rokonai, Felső-Csernátoni János, angyalosi Sebestyén János és Albert, 1522-ben perbe fogták; de még évekkel azelőtt Angyalosi Mózes, az 1497-ben már nem élt angyalosi Sebestyén Lukács fia, is pert indított ellenök az őt mint vérrokont illető márkosfalvi székely örökségért. Ezen utóbbi per, melyben 1523-ban Szapolyai János erdélyi vajda és székely ispán az alperesekre, ellenben Báthori István nádor, mint a király távollétében annak helytartója, a felperes Angyalosi Mózesre nézve hozott kedvező ítéletet, II. Lajos király perujító engedélyénél fogva Domokos Mihály és Becz Pál által megújítva, előbb Angyalosi Mózes, majd annak özvegye, utóbb fia ugyancsak Angyalosi Mózes ellen, kinek elhaltával a per testvérére Angyalosi Katalinra, igaz nevén Margitra, dálnoki Török Mátyás nejére szállt, egész 1548-ig folyt; mikor az említett felperes nő az általa ítélettel megnyert, márkosfalvi lófőséghez tartozónak vitatott tisztség iránt is pert indított Domokos Mihály ellen; keresetét azonban mind a főperre mind a mellékperre nézve még azon évben letette, minthogy az előbb kelt ítéletben és peres levelekben neve hibásan Katalinnak volt írva valódi neve Margit helyett. ….Az ötven esztendőnél tovább húzódott pernek, mint említém, 1548-ban szakadt vége amikor… a márkosfalvi peres örökség Domokos Mihály és utódai birtokában maradt.”

A perekben szereplő Nyujtódi Domokos a családfán a következőképen helyezkedik el.[40] [41] [42] [43] [44]

A családfa: Nyujtódi Simon (1370. k.) fia Nyujtódi Péter (1426. Kézdiszék követe Zsigmond királyhoz) fia Nyujtódi János (1459. a vajda személyese) két fia 1. Nyujtódi Pál (tőle kihal a Nyujtódi család. 1490. Udvarhelyszék bírája, 1497-ben mint alperes pert nyer a Márkosfalvi Szép Péter örökségéért folytatott perben.) 2. Nyujtódi Domokos Tamás (†1497. előtt), akinek két fia testvérek, de a nevük különbözik. 1. Becz Imre (1506. †1522. előtt.) [4 gyermeke, köztük Becz Pál q Daczó Krisztina. 6 leánya volt. 1522-tól Márkosfalvi Szép Péter örökségéért perel, alperes.] 2. Domokos Pál, az első Damokos (*1471.) q Bogáthy Ilona, tőle jön le az alsó-csernátonyi Damokos család. Domokos Pál fia Domokos Mihály (-†1600. Basta Márkosfalva közelében megölette.) 1523-tól Márkosfalvi Szép Péter örökségéért perel, unokatestvérével Becz Pállal alperes.

A per tehát Domokos Pál (*1471.) ellen indult, s ez azért volt érdekes, mert szerepelt benne néhai márkosfalvi Sipos Benedek és fia néhai Sipos Miklós. A Siposok az 1400-as évek elejétől, közepétől, biztosan Márkosfalván éltek, így Sipos Miklós (Nicolaus, Sijpos, Sijpws, Sypos) örökségéért, a néhai márkosfalvi Szép Péter Kézdi széki márkosfavi örökségéért folyó per részeként 1497. és 1548. között hosszú per folyt.[45] Sipos Miklós mivel a per 1497-ben kezdődött, feltételezhető, hogy 1497. előtt már meghalt.[46] A periratok eredetije a Domokos család levéltárában volt fellelhető. Az 507. irat magyar nyelvű összefoglalója [47]: „Drágfi Bertalan erdélyi vajda[48] és székely ispán bizonyítja, hogy Angyalosi Sebestyén János és Albert s Felsőcsernátoni János, a néhai Márkosfalvi Szép Péter Kézdi széki márkosfalvi örökségéért néhai Nyujtódi Domokos fia Pál ellen folytatott perökben, a felek által választott közbírák Maksai Kún Antal és Oltszemi Mikó Péter ítélete szerint Maksán úgy egyeztek ki, hogy azon örökséget 50 arany forintért az alperesnek engedték át.” Kelt Prásmáron 1497. nov. 2.-án. A következő az 567. irat,[49] amely a néhai Szép Péter féle örökségi perről tudósit. Idézem: „Szapolyai János erd. vajda[50] és székely ispán a Sebestyén Mózes által Domokos Mihály [51] és Becz Pál[52] ellen a néhai Szép Péter márkosfalvi székely örökségéért folytatott perben hozott ítéletét, mely szerint ezen örökség három negyed részét az alperesnek, egy negyedét pedig a felperes Sebestyén Mózesnek ítélte, a király törvényszéke elébe fölterjeszti” Kelt Medgyesen. 1523. febr. 12-én. A latin szöveg végén: Báthori István nádor[53] 1523. márt. 19-én kelt ítéletleveléből.[54] Az 569. irat összefoglalója: „Báthori István nádor s királyi helytartó Angyalosi Mózesnek Domokos Mihály és Becz Pál ellen folytatott perében ítéletet hozván, a néhai Szép Péter márkosfalvi székely örökségét egészen a felperes részére ítéli. Kelt Budán 1523. márcz. 19-én.”[55] Az 598. irat összefoglalója: „Majlád István erd. vajda és székely[56] ispán a Domokos Mihály és Becz Pál által Angyalosi Mózes ellen a márkosfalvi Szép Péter-féle székely örökségért folytatott perben hozott ítéletét, - mely szerint a János király által kiadott perújítási engedélyt, minthogy a pert a felperesek 60 nap alatt meg nem újították, erejét vesztettnek nyilatkoztatta, - a felperesek kívánsága s a király parancsa szerint János király elébe fölterjeszti. Kelt Kolozsvártt 1537. május 4-én.[57]”  A 600. irat lényege: „Altorjai Apor László, Oltszemei Mikó János, Köröspataki Kálnoki Péter, Altorjai Apor Balázs, Matisfalvi Csató György Kézdi széki kapitány és Albisi Both Bertalan Kézdi széki bíró jelentik Majlád István erd. vajdának, hogy parancsa szerint Domokos Mihályt és Becz Pált a néhai Szép Péter márkosfalvi örökségébe beigtatták. Kelt Márkosfalván 1537. dec. 15-én.”[58] ”A 607. irat latin szövegében említés történik először néhai Nicolai Sijposról, Sipos Miklósról. „Juxta adiacentes, videlicet hereditatem olim Nicolai Sijpos, cum suis pertinencijs.” A 607. irat lényege a következő:[59] Martinuzzi György kir. helytartó[60] 1544. szept. 25. kelt levele (a Domokos család levéltárában) alapján: „Szamosfalvi Mikola László erdélyi királyi alhelytartó megparancsolja több Kézdi széki előkelő székelynek, hogy Márkosfalván a hely színén tartsanak vizsgálatot az iránt, hogy Márkosfalvi Török Mátyás, midőn a néhai Szép Péter-féle székely örökséget ítélettel megnyerte és birtokába vette (1537. december 15.), nem foglalt-é el némely oly örökségeket[61] is, melyek a perrel megnyert örökséghez nem tartoztak, s melyeket Domokos Mihály és Becz Pál[62] régtől fogva békésen bírtak.” A latin nyelvű szövegben: „Idem in causam attractus eandem hereditatem consecutus fuisset, et cum Idem in causam attractus Justiciam execucioni demandare habuisset, certas suas hereditates Juxta adiacentes, videlicet hereditatemolim Nicolai Sijpos, cum suis pertinencijs, ac quedam; feneta komlosrheth vocata,..” Kelt Szamosfalván 1544. július 5-én. A 608-as irat lényege[63] a következő: „Fráter György váradi püspök és királyi helytartó megparancsolja több Kézdi széki előkelő székelynek, hogy Kézdi-Vásárhelyen hallgassák ki Mátisfalvi Csató Györgyöt és Jánost az iránt, hogy Domokos Mihály a maga tanúit nem ígéretekkel vesztegette-é meg arra, hogy a per alatt álló örökséget a néhai Sipos Miklós örökségének vallják. Kelt Enyeden 1544. sept. 25‐én.” 1544. szept. 25-én. Az ügy 1547-ben folytatódott Domokos  Mihály és Becz Pál részére további tanúk meghallgatásával. A 611. ügyirat[64] Martinuzzi György 1547. május 18.-i ítéletleveléből való. „Tanúvallatás Domokos Mihály és Becz Pál részére a Márkosfalván lévő Sipos Miklós-féle peres székely örökség ügyében”. Kelt 1547. febr. 3-án. Ekkor említés történik Sipos Benedekről (Benedictus Sijposról) Sipos Miklós ugyancsak elhunyt apjáról.[65] „Nicolai Sijpos, in Markosffalwa habite, modo et ordine sub- sequenti.…. Insuper certo scit, quod Nicolaus Sijpos possedit hanc hereditatem ad racionem propriam, et non ad alienam, huic contradicitur….Item Paulus Waska de Dalnok citatus et Juratus fassus est ferme centenarius se certo scire, quod Nicolaus Sijpos hanc hereditatem semper ad racionem propriam possedit, et non ad alienam, vtrum la tamen ab auo suo ipsi Nicolao descenderit, ignorat Similiter et Benedictus Sijpos, pater Nicolai, hanc eandem hereditatem ad racionem propriam possedit, de terris arabilibus et fenetis nichil scit, huic contradicitur….Emericum Becz tres e medio eorum, quorum vnus erat Joannes Dombij, alter vero Petrus olti, qui vivo vocis oraculo sic eum alloculi sunt, dominacio (inquit) vestra hic domum erigere ne velit, sed pocius super auiticam hereditatem Nicolai Sijpos, quam cum ab eisdem sciscitatus fuisset vbi locorum esset, ostenderunt hanc hereditatem litigiosam fuisse aui ipsius Nicolai Sijpos, et sic domum istic erexit, huic contradicitur….Item Joannes Egijed de fewlchernathon Juratus fassus est, se certo scire hanc hereditatem auiticam fuisse Nicolao Sijpos,… Item Andreas Dombij[66] de Jkaffalwa Juratus fassus est, se certo scire Quod Nicolaus Sijpos hanc hereditatem possedit ad racionem ville, Item franciscus forijka de fewlchernathon Juratus fassus est, se certo scire quod ista hereditas fuit auitica Nicolao Sijpos, ad eandemque pertinere duas partes terrarum arabilium, in Reethfark particulam feneti, atque komloszeg, huic contradicitur,..” A 612. ügyirat[67] lényege: „Fráter György váradi püspök és királyi helytartó Domokos Mihálynak és Becz Pálnak Márkosfalvi Török Mátyás neje Margit ellen a márkosfalvi Sipos Miklós féle székely örökségért folytatott perében, melyet a felek által választott bírák eldönteni nem akartak, a Török Mátyás által felajánlott párbajt visszautasítva, a peres örökséget a nevezett felperesnek ítéli, s több előkelő székelynek megparancsolja, hogy a felpereseket [68] ezen örökségbe iktassák be.” Kelt. Gyulafehérvárt. 1547. máj. 18. A 613. ügyirat[69] alapján megállapítható, hogy „Nagymihályi Ödönfi László görgényi várnagy és székely alispán Szentléleki Gondos Mihálynak  Domokos Mihály és Becz Pál ellen a márkosfalvi Sipos Miklós féle örökségért folytatott, s hozzá fellebbezett perében a felperest mint patvarkodót (pereskedőt) 24 márkában elmarasztalja, a peres örökséget pedig az alperesek birtokában hagyja, s megparancsolja több előkelő székelynek, hogy a 24 márka bírságot a felperes ingóságaiból, s ha azokból nem telnék, a székely örökségeiből is hajtsák fel.„ Kelt. Görgény várában 1548. febr. 28. Az 1548. jún. beérkezett tárgyalássorozat[70] következtetései: A kihallgatások során Domokos Mihály és Becz Pál a hatóságot különböző határozatokra és kiváltságlevelekre hivatkozva állandóan akadályozni igyekeztek abban, hogy a tanúkat megkeressék és vallomásaikat elfogadják, az említett okmányokat pedig nem voltak hajlandók a hatóság rendelkezésére bocsátani, valamint arra sem, hogy saját tanúik vallomásait írásba foglalva adják. Ezért a bizottság csak az általa kihallgatott tanúk vallomásait tudta aláírásukkal hitelesítve írásba foglalni és a felettes szervhez eljutatni. A 614. irat lényege: „Nagymihályi Ödönfi László görgényi várnagy és székely alispán Török Mátyás nejének Margitnak Domokos Mihály és Becz Pál ellen folytatott s hozzá feljebbezett perében ítéletet hozván, megparancsolja több előkelő székelynek, hogy a peres márkosfalvi örökség színhelyén hallgassák ki a felperes nő tanúit az iránt, hogy az alperesek az általok nyert ítéletlevélben megnevezett örökségeken kívül a Szép Péter-féle márkosfalvi örökséget nem foglalták-é el törvénytelenül? Kelt Görgény várában 1548. febr. 28‐án.”[71] Zabolai Bassa Mihály[72] 1548. febr. 28-án Török Mátyásnénak Damokos Mihály és Becz Pál ellen folytatott perében mint közbíró említtetik. Szörcsei István és más társaival tesz ez ügyben Ödönfi László görgényi várnagyhoz 1548. máj. 1-én jelentést.  A vizsgálatok eredményeit a 616. irat[73] tartalmazza. A 616. irat: „Szőrcsei István és társai jelentése Nagymihályi Ödönfi László görgényi várnagyhoz és székely alispánhoz, a márkosfalvi Sipos Miklós-féle peres székely örökség ügyében.” Kelt Márkosfalván 1548. május 1-én. A latin nyelvű szöveg végén: Ödönfi László székely alispán 1548. jún. 21. kelt hiteles átiratából. Szerepel a latin nyelvű iratban Dionisius Sipos, Sipos Dénes, mint tizenharmadik  tanú. „Item Decimus tercius testis Dionisius Sijpos de eadem Juratus fassus est Quod ipse nesciret hereditates terras videlicet arabiles et feneta Nicolai Sijpos nisi sint Petri Zep, et cum Michael Damokos statui faceret,…” A 618. irat: „Nagymihályi Ödönfi László görgényi várnagy és székely alispán Domokos Mihály és Becz Pál részére átírja és kiadja a maga 1548. május 1-én kelt vallató parancsát.” Kelt Gerlán (=Szamos-Ujvártt) 1548. jún. 21-én. A 616. irat.: „Nagymihályi Ödönfi László görgényi várnagy és székely alispán megparancsolja több előkelő székelynek, hogy Torja‐Vásárhelyen tartsanak tanúvallatást az iránt, hogy a Jenő nem Besenyő ágát illető lófőségi tisztség a néhai Szép Péter márkosfalvi örökségéhez tartozik-é, melyet Dálnoki Török Mátyás neje Katalin perrel megnyert, s magának követel, vagy a Domokos Mihály csernátoni jószágához, s a Domokos család 32 esztendőnél tovább volt-é ezen tisztség birtokában? Kelt Görgény várában 1548. mart. 1-én.[74]” A 619. irat: „Nagymihályi Ödönfi László görgényi várnagy és székely alispán megparancsolja több előkelő székelynek, hogy Domokos Mihály és Becz Pál részére Márkosfalván tartsanak tanúvallatást a Sipos Miklós örökségéhez tartozó bizonyos föld iránt. Részlet: ”Dicitur Nobis in personis Egregiorum et Agilium Michaelis Damokos de chernaton ac Pauli Becz de Kozmas Qualiter Idem Exponentes per incolas et inhabitatores possessionis Markosfalva pro parte cuiusdam terre ad hereditatem sipos myklos eoreke pertinentis,…Kelt Prásmáron 1548. okt. 17.-én.”[75]  Végül a 621. irat[76]: „Nagymihályi Ödönfi László görgényi várnagy és székely alispán bizonyítja, hogy Márkosfalvi Török Mátyás neje Margit azt a pert, melyet a Szép Péter székely örökségéért folytatott, a szokásos három forint teher lefizetésével letette. „ Kelt Prásmáron. 1548. oct. 18-án.

 Szabó Károly kutatásai alapján tehát azt tudjuk, hogy Sipos Miklós (†1497. előtt.) édesapja Sipos Benedek volt.[77] Sipos Benedek,  így az 1400-as évek elején vagy közepén születhetett, mivel a per már 1497-ben biztosan elkezdődött. A perben 1548-ban 13. tanúként Sipos Dénes (1548-ban felnőtt ember, *1510. k.)  is szerepel, de nem tudjuk azt, hogy milyen rokoni kapcsolatban volt Sipos Miklóssal,valószínű, hogy unokája volt, és az Ő unokája lehetett a nemességszerző Sipos Bálint.[78] Figyelembe véve, hogy általában az elsőszülöttek maradtak Márkosfalván, a másodszülött fiú gyermekek elmentek tanulni (gyakran katonák, lelkészek, jogászok stb. lettek) feltételezhető, hogy a felsorolt Siposok egyenes ágú őseink voltak. A rendelkezésre álló föld ugyanis kevés volt kb. 70-80 hold[79], így azt nem lehetett megosztani. (S. B.)

 Székely Oklevéltárak, lustrák

1602. aug. 1. III./1. A Giorgio Basta által császári hűségre esketett Kézdi-, Orbai-, Sepsi-, és kászonszéki nemesek, lófők és szabad székelyek katonai összeírása. Márkosfalva (Markosfalua) [80] Teljes névsor, Z. Sipos Péter[81] és Z. Sipos Miklós (Z.=szabad székelyek).  Barabás Gergely, lovas katona.

(Sipos Pétert és Sipos Miklóst a családfán elhelyezni nem tudtam, egy időben éltek a nemességszerző Sipos Bálinttal. S. B.)

1604. márc. 15. Marcos falua. (Márkosfalva) [82]: Teljes névsor: ….Sÿpos Petter. Barabás Bálint, Török Máté.

(Sipos Pétert a családfán elhelyezni nem tudtam, 1560-1570. körül születhetett, azonos az 1602-es lustrában lévő Sipos Péterrel. Ugyanakkor Sipos Miklós már nem szerepel a lustrában, valószínű, hogy 1602. augusztus 1. után, de 1604. március 15. előtt elhunyt. S. B.)

1614. febr. 17-23. 345. CON. Markos falua. (Márkosfalva.)[83]: Teljes névsor. Primipili[84]: …Sipos Peter regi Dr.[85] és Sipos Bálint regi Dr. (Sipos Péter szerepel a lustrában, de a következőben 1619. július 13-án már csak a feleségét említik, tehát korábban meghalt. Sipos Bálint királyi gyalogos puskás a nemességet szerző Sipos Bálint lehetett, 1614-ben még élt. S. B.) Barabás Mihály. Gyalog lófők: Borsai István és Pál Péter Barabás Mihály zsellérei. Barabás Gergely (1602-ben még élt, lustrált.) meghalt, özvegye 1619-ben még élt, leánya van.
1615. július 13.[86] Markosfalua (Márkosfalva)[87] Primipili Barabás Mihály, Török Miklós, Török György, özvegy Barabás Gergelyné, Pixidarii (gyalogosok, puskások): … Sipos Péterné. Török István,.
1616. október 19. [88] Sepsi-, Kézdi-, és Orbaiszék katonai összeírása. Regestum generale.[89]
1617. A kézdiszéki hadköteles székelyek jegyzéke. (246.) Markosfalva (Márkosfalva)[90]: Pedites Pixidary (darabant, gyalogos puskás): Sipos Mihali betegh, Fia Péter. Sipos István lon mustral (lón mustrál) ketten m. h. (meghalt) urunktól mondhjak levelet lenni. (Urunktól levelet lenni, a fejedelemtől kaptak kiváltságlevelet, aki már meghalt. Levél = fejedelem által adományozott címeres, lófőnemességi egyéni vagy közösségi kiváltságlevél) Szabó Georgy def. (def. = defunktus elhalálozott) az jószágot Sipos Mihali (Sipos Mihály) bírja. Viduae (özvegy): Szabó Jánosné ob. (obiit, meghalt) Sipos Mihali bírja Felesége után örökséget. Recentes (megszámláltak): Sipos István: fia Sipos Bálint. Sipos János fia Sipos Geogey (Sipos György).

(1635. október 19. lustrában több márkosfalvi Sipos szerepel. A családfa rajzon is látható Sipos Mihály, aki beteg 1635-ben (1621.-1658.) akinek a fia Sipos Péter, akinek nemesi levele van (1635.). Sipos István lón mustrál, nemesi levele van, a családfa rajzon Sipos István (1621.-1635.) (apja Sipos Bálint), fia Sipos Bálint II. református pap Bonyhán. (1635.-1682.). Szabó György és özvegy Szabó Jánosné halála után a birtokot Sipos Mihály örökölte, valószínűleg valamilyen rokoni kapcsolat, pl. feleség jogán. Sipos János és fia Sipos György nem szerepel a családfán. „Demeter leszármazását nem ösmerjük, de valószínű, hogy a márkosfalvi székelyek lustralis könyvében 1635-ben és 1680-ban előforduló Sipos János és György, a kiket a táblázaton nem tudunk elhelyezni, az ö maradékai voltak.”[91] S. B.)

1670. körül. A háromszéki nemesek, lófők és gyalogpuskások összeírása. Kézdiszék.^[92] Márkosfal-
1671. Sipos János senior. Sipos János junior. Sipos Péter. Török János senior. Török János junior. Török István junior.

Kis Borosnyó. [93] Nobiles: Tompa János, Tompa Kelemen, Bodola János primipilus.

Nagy Borosnyó. [94]  Barta András, Barta István, Barta János, Barta Péter. Primipily:  Barta György, Barta Imre, Barta Miklós, Barta István, Barta Péter. (A Bartákat Bartháknak is írták.)

(Sipos János I. és fia Sipos János II. nem szerepel a családfán. Valószínű, hogy Sipos Demeter leszármazottai. A forrásanyag alapján Sipos Demeter fia lehetett Sipos János, akinek 2 fia Sipos György és Sipos János. Sipos Péter, aki szerepelt az 1635. lustrában 1670-ben már nem szerepelhetett a nyilvántartásban, mert vagy nem élt, vagy öreg volt. Ez a Sipos Péter lehetett az előbbi fia, de erre adattal nem rendelkezünk. S. B.)

1676. április 20. Kézdiszéki adóösszeírás. Possessio. (Birtok, részbirtok) Markosfalua.^[95] Primipili et pixidary. Sipos Istvánné. Sipos János. Nobiles: Barabás István és Barabás János uram. Török János Senior, Török andrás, Török Mihály.

(Ifj. Sipos János apja, id. Sipos János  már nem szerepel, valószínűleg 1671. és 1676. között elhunyt. Sipos István sem élt, csak a feleségét említik. Egy Sipos István 1635-ben szerepelt a lustrában.)

Újszékely. 1679. július 10. A hadköteles udvarhelyszéki székelyek katonai összeírása. Nagy Baczon. [96] Keresztes Máté.

Nagybölön. 1680. április 20. Háromszéki katonai összeírások. Kézdi lovasok. Gyárfás István uram száza.^[97] Markosfalva (Márkosfalva) Sipos junior Mihály szolga, Gyárfás István szolgája. Sipos Mihály Senior, Mikes uram szolgája. Sipos János. Sipos István.

Lisznyo.[98] Jakó Pál junior, Jakó Balázs, Jakó Pál senior, Henter Mihály uram szolgája, Jakó György, Jakó András. (A Jakókat rövid óval írták 1680-ban.)

Fel-Doboly.[99] Bodola János.

Kis-Borosnyó. Bodola János. [100]

Gyárfás István uram száza.[101] Gyárfás Istvánhoz tartózó kézdi lovasokat a következő falvakból verbuválták: Lécfalva, Márkosfalva, Martonfalva, Hatolyka, Maksa, Bita.

(A családfa rajzon Sipos Mihály II. junior (1677.), apja Sipos Mihály I. senior (1621.-1658.) 1635. október 19. lustrában viszont Sipos Mihály I. mint beteg szerepel, ezért valószínűleg 1680-ban már nem élt, ezért a Sipos Mihály I. senior  valójában, Sipos Mihály II.-vel azonos, akinek lehetett egy Sipos Mihály III. fia, akiről nincs adatunk. Ifj. Sipos Jánost és Sipos Istvánt nem tudtam a családfán elhelyezni, lehetséges, hogy Sipos Demeter leszármazottai voltak. S. B.)

1682. augusttus 27. Kissolymos. A hadjáratból távolmaradt udvarhelyszéki székelyek százankénti és települések szerinti jegyzéke. Nagybacon. [102] Keresztes Máté, Dániel Ferenc uram szolgája.
1683. évi bécsi hadjárat után. 6. Kézdi lovasok.^[103] Gyárfás István uram száza.^[104] Markosfalva. (Kézdimárkosfalva). Sipos Mihály Junior, Gyárfás István uram szolgája. Öcsei (át van húzva, hogy bátyjai) Sipos Pál és Sipos Gábor. Sipos János fia 2 lóval lustrált, Sipos István fia 1 lóval lustrált, egyszer hadnagya mentette. R. Sipos Simon fia 1 lóval lustrált.

(Az előző indoklás és bizonyítékok alapján Sipos Mihály II. (1677.) fiai lehettek: Sipos Mihály III., Sipos Pál és Sipos Gábor. Sipos Jánosról és fiáról, Sipos Istvánról és Sipos Simonról valamint fiaikról nincs adatunk. S. B.)

Lécfalva. Gyárfás István uram száza.^[105] Sipos Gergely, Gyárfás István uram szolgája.

Lisznyó. [106] Jakó György, Daczó Pál uram mentette, unokája egy, Jakó Pál junior, mind a háromszor kapitány uram felmentette a hadi szolgálat alól, két útra egy paripát adott, öccse Jakó István. Jakó András polgár. Jakó Pál senior. Jakó Balázs fia 1 lóval lustrált.

Kisborosnyó.^[107] Bodola János. Az utolsó táborban meghalt, fia egy van, 8 esztendeig ne szolgájjon.

Feldoboly. [108] Bodola János fia 2 lóval lustrált, bátyja Bodola János Mikes Pál uram szolgája.

1691. május 17. Háromszéki lustra.[109] Kézdi nemesség,...Barabás György.. Sipos Sámuel, …Tusa Ferencz. Eresztevényi uram száza. Márkosfalva. Török. Sipos Mihály, Sipos Pál, szolga Apor, ... Sipos Mihály senior, sz. egyház fia....Sipos János, őszig hon lehet,......Sipos István, polgár.

(Itt a családfa rajzon véleményem szerint hiányzik két generáció, a nevek után a családfa rajzon feltüntetett évszámokat írtam. 1683. után és 1691-ben Sipos Mihály Sipos Mihály III.-mal, (Mihály II. fia, 1677., nem szerepel a családfán, de a lustrában igen) Sipos Mihály senior Sipos Mihály II.-vel (Mihály II. 1677.) lehet azonos.  Feltételezésem szerint a családfa így folytatódik: Sipos Mihály II. (1677.) fiai: Sipos Mihály III., Sipos Pál I. (1661.-1677.) és Sipos Gábor I. (1661.-1677.) Sipos Pál I. (1661.-1677.) fia Sipos Pál II. (a családfa rajzon nem szerepel, az 1691-es lustrában viszont igen, később is 1713-ban és 1722-ben is) akinek a fia Sipos Pál III. (Pál II. 1753.) Sipos János és Sipos István nem szerepelnek a családfán. S. B.)

1713. január 17. Háromszék lakosai hűségesküje III. Károly királynak 1713. január havában. IV. Kézdi szék. Anno 1713 die 17 Januarii in possessione Alsó-Torja. Pagus Márkosfalva.[110] [111] Nobiles. …Sipos Pál. Sipos Sámuel.
1714. január 14. Altorja. A kézdiszéki nemesek, lófő és gyalog puskás székelyek hűségeskü-lajstroma. Markosfalva. Nobiles (nemesek) Sipos Páll (Sipos Pál) és Sipos Sámuell. (Sipos Sámuel).[112]

(1713-ban Sipos Pál Sipos Pál I. fia Sipos Pál II. lehetett. (a családfa rajzon Pál II. 1753-ban van említve, apja pedig Pál I. 1661-1677. látható, hogy hiányzik egy generáció.) Sipos Sámuel I. (1750. Nagyenyeden élt) szerepel a családfán, Sipos Gábor I. fia volt, de nem erről a Sipos Sámuelről van szó, mert még 1713-ban elhunyt.)

1713. október 1. Kézdiszék összeírásának falvankénti összesítője. Pagus Markos falva.[113] Armalisae nro. 5: … Paulus Sipos (Sipos Pál).

„SIPOS Pál az 1713-as homagiális lajstrom szerint márkosfalvi nemes volt. (Szádeczky Lajos. Br. Apor Péter verses művei és levelei. Budapest. 1903. II. 623.) Az 1683-as összeírásban a márkosfalvi lovasok közt találjuk Sipos Mihály Juniort, Gyárfás Jstván ur[am] szolgáját, két öccsével, SIPOS Pállal és SIPOS Gáborral. (Székely Oklevéltár VIII. Id. mű. 188.)”[114]

A kilentz falu erdejire bé birhatosok deliberatumai. Anno 1713. 12. Junij. Bodok. „(36, 37) D[eli]b[eratu]m. Márkosfalvi Sipos Pál nem demonstrálhatta ‘s nemis verificaltatta juxta exmissionem hogy ugy Gidofalván ugy Bodokon benn valo fundussa volna, per hoc excludáltatik az Kilentz Falu erdeib[en] valo erdőlésből.”[115]

(Sipos Sámuel már nem szerepelt az 1713. október 1.-i és későbbi lustrákban, valószínű, hogy 1713. január 17. után elhunyt. Sipos Sámuel nem szerepel a családfán, rokoni kapcsolata Sipos Pállal (a bizonyítékok alapján Sipos Pál I. fia) már az adatok hiánya miatt nem deríthető ki. S. B.)

1721-1722. Szolgáló emberrel rendelkező háromszéki armalisták és lófők kimutatása. Markosfalva. armalista: Sipos Pál.[116]

1721-1722. A Kézdiszéki armalisták, lófők, gyalogpuskások, jobbágyok és zsellérek és egyéb adófizetők családonkénti összeírása. Márkosfalva. Armalisták: Sipos Pál.[117]

(1721-1722-ben Sipos Pál Sipos Pál I. fia Sipos Pál II. lehetett, aki hiányzik a családfa rajzon)

 

Erdélyi testamentumok[118] feldolgozásával nyert családi információk.

A végrendelkezők (1548. és 1711. között) kevés kivétellel a hadviselő székelyek soraiból kerültek ki. A végrendelkezők közül sokan 30-40 évesek voltak. Sokan a táborba szállás előtt fogalmazták meg végrendeletüket. A végrendeletekben a betegségek közül a pestist emlegetik legtöbben. Pestis volt 1631-ben és az azt követő években 1646-ig, majd 1677-ben. A végrendeleteket papok és írástudók, deákok készítették.

23. Felsőcsernáton, 1599. április 4. – 1608. február 16. „Felsőcsernátoni Rákosi Gergely csonka végrendeletében felsorolja zálogos és vásárolt jószágait, jobbágyait és malmát, melyet pénzkölcsönző tevékenysége során szerzett Felső – és Alsócsernáton - ban, Markosfalván[119] és Illyefalván.” [120] [121]Márkosfalva Zálog kötelezettséggel (általában széna) terheltek és a szomszédok nevei Márkosfal-

ván: Kanisztos János, Ágoston Márton, Veress Miklós,  Orbán Jakab, Barrabás Gergely, Hatházi György, Fábián Bálintné, Butyka Miklós és János, (Butyka János apja Butyka György) Gál István, Olozj Gergely és István, Oloszi  Mihályné és András, Péter Mátyás, Szabó György, Kelemen Jánosné, Farkas István, Oloszi István, Ugron Pál, márkosfalvi Szabó Jakab deák, Jakóczy János, Szabó Mihály, dálnoki László Imre, Bod András, Gál György és János, Deák Balázs, Péter Gergely, Szabó Márton és leánya Szabó Erzsébet, Orbán Jakab, Tusa Máté[122] mártonfalui, [Tusa Máté leánya lehetett Tusa Jusztinia aki Sipos  Pál I. *1620 k. felesége volt) Török Máté, dálnoki Székely László, Donát István, Donáth István, György Pál, Imre. Sipos Péter szena fwue az az Saygora meneobe nalam zalogon pro. flor. 10.  Olozi mihaly vicinus, (Olozi Mihály szomszédja) melliet most en birok. Sipos Péter adot kez rez szena fwuet az Kalnaban zalogon pro. flor. 12, mind ketteonek Gal Istuan vicinusa.

(Sipos Péter tehát a nemességszerző Sipos Bálint I. és Demeter rokona volt, a családfán elhelyezni nem tudtam. Lehetett a testvérük is, de adattal nem rendelkezem. Említve van az 1602. és 1604. lustrákban is. S. B.) 

62. Kézdimárkosfalva. 1650. szeptember 28.[123] Barabás Mihály II. (világtalan, beteg, aki márkosfalvi nemes, 1636. március 2., albisi nemesként osztozkodik Barabás Tamás testvérével[124], apja Barabás I. Mihály, aki 1617-ben Bethlen Gábortól nemesi címert nyert, testvérei János, Tamás, György, István. Első felesége Szabó Erzsébet, a második kézdimárkosfalvi Sipos Kata. Leánya Barabás Erzsébet, valószínűleg Sipos Katától. Leánya Erzsébet, férje Török Máté, fia Török Mihály. Háza Márkosfalván. Öröksége: Csernáton, Dálnok, Lécfalva, Márkosfalva határában. Álló és ülőhelyek a márkosfalvi templomban) márkosfalvi nemes Kézdimárkosfalva, Csernáton, Dálnok és Lécfalva határában levő szántóföldjeit, kézdimárkosfalvi házát gazdasági épületekkel és házi szerszámokkal, valamint a templombéli asszony és férfi állóhelyekkel együtt leányára, Erzsébetre, vejére, Török Mátéra és unokájára, Török Mihályra testálja. Barabás II. Mihály második felesége márkosfalvi Sipos Kata, leánya Barabás Erzsébet, akinek férje Török Máté, gyermekük Török Mihály. …”hetedik hold feöld vagion az kwlseö halom utban az felliel, vicinussa (szomszédja) felseö Sipos Istuan feölde. …”Ittem: Az meli feöldeket es zena fwueket magam leltem es kerestem az en vtolzori felesegemmel Sipos Kathaual (Sipos Kata[125], márkosfalvi) es leaniommal Teöreök Matene Erzsebettel eggiwt.”

(Említve van márkosfalvi Sipos István, aki 1650-ben még élt. A családfa rajz alapján a nemességszerző Sipos Bálint fia Sipos István (1621.-1635.) lehetett.)

 Az Enyedi kollégium tanárai és tanulói[126]

 Paulus Sípos. Rector et prof. Patakini. (Sipos Pál rektor és egyetemi tanár)

1775. Paulus Sípos, (Sipos Pál) ex Márkusfalva, discessit propter mortem domini Erdélyi.

A Székely Mikó Kollégium Emlékkönyve. 1859-1994. Szerkesztette Kelemen József. Sepsiszentgyörgy. 1996.

Tantestület. Szakács Mózes 1860-1863. Gyárfás Sámuel. 1861-1872. Szakács Károly 1863-1865. Sipos László. 1919-1923.

Tanulók névjegyzéke. I osztály. Sipos Sándor. 1865-1866. 1872-1873. Bodola Antal. 1879-1880. Jakó Károly. 1885-1886. Szaniszló Kálmán. VIII. osztályt végzettek névjegyzéke. 1894-1895. Barabás Béla, Barabás Ferenc, Sipos Béla I. 1909.-1910. Jakó Albert. 1911-1912. Sipos László. Sipos Miklós. 1916. Katonai szolgálat miatt magántanulók. Bodola Antal.

 A márkosfalvi nemes Sipos család eredete

Kézdi széken az egymáshoz közel lévő két faluban Lécfalván és Márkosfalván is volt nemes Sipos család, a két család közötti kapcsolat nem deríthető ki. Pálmay József szerint a márkosfalvi Sipos ág a lécfalviból vált ki.[127]

Sipos (léczfalvi).[128]  Székely család. A czímeres levelet Bethlen Gábortól 1625. márcz. 13. Sipos Simon nyerte. (Gyfv. LR. XIII-19.; ered. Sipos Samu tulajdonában Sepsiszentgyörgyön.) Kihirdettetett Gyulafehérvár 1625. máj. 23. – Czímer: kék paizsban könyöklő pánczélos kar kardot tart, zárt sisak. A család F. Fehérmegyétől 1799. nyert nemesi bizonyítványt.

Sipos (márkosfalvi)[129]. Sipos de Markosfalva Bálint, Demeter.[130] Kiadó Báthori Zsigmond - Gyulafehérvár, 1590. 10. 04. Honos Marosszék – 1593. Háromszék Küküllő Alsó-Fehér Levéltári jelzet F 139 - Cista iplomatica - I jelzetű productionalisok - 7. H - N. 82. F 139 - Cista diplomatica - I jelzetű productionalisok - 7. C - N°. 161. Sorszám 1s659.

Adatbázisok: A 57, K 19 Libri Regii · Királyi Könyvek 1527-1918. Típus: K. Név: Sipos de Márkosfalva Gábor.[131] Kiadó: II. József magyar király. Bécs 1784.11.29 nemességigazolás. Jelzet: A 57-Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 53. kötet - 103. oldal. A 39 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Acta generalia - 1784 - N. 13894. Honos: Küküllő. Birtok: Küküllő.  Koródszentmárton. Sorszám: 53.74. Megjegyzés: Erdélyi Gubernium.

 A Márkosfalvi Sipos családfa[132]

„Törzsökös székely család, melynek két tagját: márkosfalvi Sipos Bálintot és Demetert Báthory Zsigmond erdélyi vajda Gyulafehérvárott 1590. október hó 4-én kelt levelével a kézdiszéki primipilusok (lófők) rendjéből országos nemességre emelte és czímerül háromszegletű kék paizsban görbe kardot tartó kart adományozott nekik. A paizs feletti zárt sisak dísz nélkül való, a sisaktakarók pedig nincsenek leírva az armálisban, melynek eredetijét Sipos Sámuel 1766-ban a marosvásárhelyi királyi táblán fölmutatta és átíratta. Az adományozott czímer később annyi változáson ment keresztül, hogy a kard hegyére levágott fő tűzetett. (Sipos Gábor 1821. évi pecsét lenyomata. Országos Levéltár. Erdélyi osztály.) Demeter leszármazását nem ösmerjük, de valószínű, hogy a márkosfalvi székelyek lustrális könyvében 1635-ben és 1680-ban előfordult Sipos János és György, akiket a táblázaton nem tudunk elhelyezni, az ő ivadékai voltak.”

A nemességet szerző márkosfalvi Sipos Bálint leszármazottai[133]

Megjegyzés. A családfa levezetés alapján Sipos Gábor 1766-ban született, ükapja Sipos Bálint pedig 1560. körül születethetett, mert 1590-ben nemességet kapott.  Ennek alapján az apák átlagos életkora (1766-1560=206/4=51,5 év.) Ez nehezen hihető, még akkor is, ha a férfiak a katonáskodás után házasodtak általában. Hiányzik véleményem szerint egy vagy két generáció és a lustrák adatai alapján igyekszem ezt bizonyítani és a családfát módosítani.

A Sipos (márkosfalvi) címer

 A címer háromszegletű kék pajzsban görbe kardot tartó kar. A pajzs fölötti zárt sisak dísz nélkül való. Sipos Demeter és testvére Sipos Bálint a nemesi okiratot Somlyói Báthory Zsigmondtól, Erdély fejedelmétől Gyulafehérvárott 1590. október 4.-én kapta, amit Kovacsoczy Farkas kancellár is aláírt. Továbbá címeréül háromszegletű kék pajzsban görbe kardot tartó kart adományozott nekik. A címerben lévő kard hegyére később (az időpontot nem ismerjük, de valószínűleg 1595. után) egy török fej lett tűzve. Egy békésebb időszak után (1568.-1594.) a törökök ellen a jelentősebb hadműveletek 1595-ben kezdődtek. Sipos Demeter leszármazottait nem ismerjük. Sipos Béla I. (Tatus) eredeti feljegyzésében 1940-ben a márkosfalvi Sipos család nemeslevele az alábbiak szerint lett megfogalmazva: “Mi Somlyói Báthory Zsigmond Erdély fejedelme és a székelyek grófja jelen soraink által adjuk emlékezetül mindazoknak, a Kiket illet, hogy mi midőn egynéhány tanácsos urainknak az okból való alázatos közbenjárására igazságosan megvizsgálván és megfontolván Márkosfalvi Sipos Demeter és Sipos Bálint agilis (agilis, anyja vagy felesége jogán nemesi birtokkal rendelkező nem nemes ember) nemeseknek hűségét és hív szolgálatait, melyet minden időben és helyen hozzanak és ezen országhoz tartoztak és ragaszkodnak és a jövőben is tartozni és ragaszkodni szándékoznak. Ugyanezen Sipos Demetert és Bálintot Kézdi széknek hátramaradt Primi- pilusainak  (lófő, székely huszár) állományából és rendjéből kitörültettük és ezen Erdély országnak valódi nemeseinek sorába és számába írattuk, és ehhez képest oda számítjuk, sorozzuk és írjuk, határozottan elrendelvén, hogy ennél fogva ezentúl ugyanazon Sipos Demeter és Bálint és mindkét nemű leszármazottai valódi és kétségtelen nemesembereknek tartassanak és tekintessenek. Ennél fogva igaz és bizonyos nemességük jelvényébe égszínű kép, katonai pajzzsal betakart emberi kar kezében a pajzs felső széle felé egyenes kardot emelve annak végén levágott török fejjel, felette zárt sisak legyen helyezve, melynek csúcsából tincsek vagy különböző színű és szétfutó szalagok vagy levelek a pajzs minden részét szépen körülfutják és kerítik. Megfontolt elhatározással elrendeltetik, hogy levelünk utasításai festőnek keze és művészete által világosabban kifejeztessenek és lefestessenek, és ezt tudomásul Nekik, valamint mindkét nembeli örököseiknek és utódaiknak adtuk és azokra ráruháztuk, helyeselvén és megengedvén, hogy ők és utódaik más valódi és jeles fegyverviselő nemesek szokása szerint mindenütt: csatákban, fegyver játékokban, tornákban, párviadalok és magán harcaik, valamint bármi más nemesi gyakorlatukon, nemkülönben udvaraik, házaik, pajzsaik, sátraik, pecsétjük, edényeik, zászlóik, sírboltjaik, lándzsáik, általában pedig bármely ügyük, tárgyalásaik és eljárásuk alkalmával tiszta és becsületes nemességük címén, mellyel őket úgy mindenkitől, mint az egyesektől - bármely állapotú, állású, méltóságú és kitűnőségű emberekként élnek  címeztetni, tartatni, neveztetni és tiszteltetni akarjuk. Viseljék és hordják mindazon összes és egyes tiszteletet, kegyet és előjogokat, kedvezményes szabadságokat, sérthetetlenséget és elsőbbségeket, melyeket a fent említett Erdély országunk többi valódi és született nemesei és katonai emberei bármely jog és szokás alapján használnak, élveznek és magukénak tartanak, azokat örökké használhassák, élvezhessék és azoknak örvendezhessenek. Melyeknek emlékezetéül és örök erősségéül jelen függő és hiteles pecsétünk által megerősített levelünket nevezett Sipos  Bálintnak és Demeternek és az Ők mind két nemű valamennyi örököseiknek és utódaiknak kibocsátani és kézbesíteni rendeltünk. Kelt Gyulafehérvár városunkban október hó 4-ik napján az Úr 1590-ik esztendejében”.

Sipos Gábor által használt pecsét 1821-ben egy zálogos levélben

Alább Nevemét fel irt Személy adom az én Contractualis (hivatalos) Levelemét arrol, hogy mivel a Volontsékkal (Vollonts-márkosfalvi családnév) ki folyt Perbeli Költséget magam tehetségemből ki nem álhattam, annak fél Segéllesire at adtam égy fél áll Szánto foldemét zállogba Scolae Rector Intze Laszlo Uramnak, melj föld vagyon a Márkosfalvi felső Mezőben Völgyön kivül, vic(inusa) féljel Kováts Sándor, alol Martonfalvi föld, capit. metr. 5. mélj meg szomszedolt szánto földemre adot és fel véttem válto tzédolába. 60 Rft. Egy krajtzáros réz pénzbe. 52. Ket krajtzárosba hasonlo rez penzbe.21. Három krajtzárosba hasonlo réz penzbe.9. 30 x. Tsászári Huszar ezüst Conventions penzbe huszon egy darabokot, mely tészen..7. Mind együt a föld Zállog Summaja.149 Rf. (rénes forint) 30 xr. Mely Száz Négyven kilentz Rforintokba és 30 xrokba által adtam a meg szomszedoltam földet ugy hogy birhassa békességesen, ha pd. meg trágyáza attol fogva birhassa békességesen három Ugar szerig t. ill. mig a hasznát ki vészi, ugy hogy senki ki ne válthassa, el telvén pd. a 3 Ugarszer és a Zállogját Sz. Josef Napjáig még adván én vagy posteritásim tartozzék ki botsáttani, meg pd. a Specificalt pénz Neme le tétele után, Meljről Evictiotis fogadok minden legitimus impeditorok ellen. Arrol adom az én igaz hitem szerint költ petsétes Levelemet Márkosfalu az foljo 1821-ik Eszt. 7ber. 23k Napján. Ezen zállagos vásár igaz voltát  magam is meg erosittem. Márkosfalvi Sipos Gábor Intze Laszlo Ns. Személj Márkosfalvi fungens Rector.

A Sipos család armális (nemesi) levele

          Válasz Sipos Gyula  kérelmére: „A márkosfalvi Sipos családnak 1590-ben Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemtől nyert armális levele illetőleg czimere az Orsz. Levéltárban nem volt feltalálható, azonban találtatott egy 1804-ben kelt királyi leírat, mely szerint Sipos József és Gábor armális nemeseknek elismertettek, továbbá egy Sipos Gábor részére 1755-ben hozott erdélyi táblai ítélet, melyben egyebek között a szóban forgó armálisra is történik hivatkozás, s ezek kívánságára hiteles másolatban ki fognak adatni, ha a szabályszerű költségekre előlegül esetleg fedezetül szolgáló 16 koronát az Országos Levéltárnak beküld.” Sipos Gábor kérelme  is megmaradt, ami a következő: „Alulírott mély alázattal azon kéréssel fordulok Nagy méltóságodhoz, hogy Sipos Gyula és Béla testvéreimnek nemességük és márkosfalvi előnevük használatát az ugyanazon atyától és anyától származott alulírtra is kiterjeszteni méltóztassék. Kérelmem indoklásául mellékelem születési és anyakönyvi kivonatomat, valamint a kézdimárkosfalvi református pap 135/1912. sz. értesítését, melyek Sipos György és Kovács Rózától, Gyula és Béla testvéreimmel egy azon apánktól és anyánktól való származásomat igazolják, továbbá igazolják azt is, hogy az 117122/1901 számú belügyminisztériumi ügyszám alatt kelt átiratban említett Sipos Gábornak egyenes leszármazottja vagyok, mely említett 117122/1901  számú belügyminisztériumi átiratot magában felemlítő 9272/1901 sz. magyar királyi honvédelmi miniszteri rendelet másolatát is mellékelem, ebben Gyula és Béla testvéreim nemességének és márkosfalvi előnevének jogosultsága ismertetik el.”

Igazolt nemesek névsora. 1899. SIPOS Márkosfalvi Gyula m. kir. honv. százados, *1872. Apja Sipos György a Sipos Sámuel fia. n. e. 117122/1899.[134]

„A m. kir. belügyminiszter Sipos Gyula magyar királyi honvédszázados és Sipos Béla testvérek régi nemességét, valamint a „márkosfalvi” előnév használatához való jogát f. évi 117122/1899. szám alatt igazolta.”[135]

A Sipos (márkosfalvi) családról megmaradt családfa rajz, amit Sipos János 1930-ban készített.[136]

A családfa ennek alapján[137]: Sipos Demeter és Bálint testvérek. Bálint q Aszalos Anna. 2 fiúk: István és Mihály q Csiszér Kata. 3 fiúk: Mihály, Gábor és Pál. Mihály két fiánál Gábornál és Pálnál szétválik a családfa. Gábor q Aszalos Ilona, fiuk Sámuel q Dobolyi Anna, 3 gyermek: Anna, Ábrahám Józsefné, Samu és György q Tétsi Kata 2 fiú: József (4 gyermek: Kata, Gönczi Mártonné, Júlia, József és János) János q Finta Anna, fiuk: Pál q Baritz Amália, fiuk János q Horváth Berta, 2 gyermek: Berta és János q Sándor Anna, 2 fiú János és Zoltán. Mihály másik ága: Pál I. q Tusa Jusztina, fik Pál II. q Szentkirályi Ilona, fiuk Gábor q Tompa Sára, 4 gyermek: Rozália, Zsuzsa, Sámuel (q Botár Inesz. 2 fiú György és Ferenc), Zsiga (q Barabás Zsuzsa, 10 gyermekük született.).

(A családfa rajzon véleményem szerint 2 generáció hiányzik. S. B.)

 A Sipos (márkosfalvi) részletes családfa [138] [139]

 A1. Bálint (*Márkosfalva, 1560. k.-†Márkosfalva, 1614. után és 1619. előtt.) Θ Aszalos Anna. Sipos Bálint testvére Demeter, akivel 1590. október 4-én nemességet szerez. Demeter leszármazottait nem ismerjük. Az 1614-es lustrában Sipos Péter és Sipos Bálint, mint királyi darabantok, gyalogos puskások szerepeltek. Sipos Pétert a családfán nem tudtam elhelyezni. 1619. július 13. Márkosfalva, gyalogosok, puskások: Sipos Péterné. Sipos Péter és Sipos Bálint 1619-ben már valószínűleg meghaltak, mert csak Sipos Péterné van említve. „Sipos Bálintnak két fia maradt: Mihály és István, akiket Fábián Péter márkosfalvi prédikátor, Dávid Demeter es Gáli János, mint fogott bírák 1621. május 13-án Buthka Tamással bizonyos márkosfalvi pörös jószágra nézve barátságosan kiegyeztettek. A testvérek, nevezetesen Sipos Mihály I. Sipos Péter fiával és Sipos István Sipos Bálint fiával 1635-ben a márkosfalvi puskás gyalogok között említtetnek, de megjegyeztetik, hogy mind a ketten lóval mustráltak és hogy „meghalt uraméktól mongyak levelét lenni.”[140] Bennök a család két ágra szakadt.”[141]

B1. Mihály I. (*Márkosfalva, 1590. k.-†Márkosfalva, 1658. k.) Θ Csiszér (gidófalvi) Kata. Apja valószínűleg Csiszér Miklós.[142] A nemességszerző márkosfalvi Sipos Bálint idősebb fia, Sipos Mihály. 1635. Lustra. Márkosfalva, gyalog puskás: Sipos Mihaly beteg, Péter fiával lustrál. Az elhunyt Szabó György és özvegy Szabó Jánosné jószágát Sipos Mihály I. bírja. A nemességszerző markosfalvi Sipos Bálint idősebb fia Sipos Mihály I. utolszor 1658-ban említtetik, mely esztendőben a márkosfalvi határban fekvő bizonyos földjét Török Jánosnak^[143] [144] adta cserébe.

C1. Péter (*Márkosfalva, 1615. k.-†Márkosfalva, 1658.-1661.) Sipos Péter, akinek nemesi levele van (1635.). Sipos Péter először 1635. évi lustrális könyvben említették. Úgy látszik, mag nélkül halt el, mert a testvérének 1661-i március 5-én kelt osztálylevelében sem ő, sem maradékai nem fordulnak elő.

C2. Mihály II. (*Márkosfalva, 1622. k.-†Márkosfalva, 1680.-1683.) A családfa rajzon nem szerepel, a lustrában viszont igen. Nagybölön. 1680. április 20. Háromszéki katonai összeírások. Kézdi lovasok. Gyárfás István uram száza. Márkosfalva: Sipos junior Mihály (Sipos Mihály III.) szolga, Gyárfás István szolgája. Sipos Mihály senior, (Sipos Mihály II.) Mikes uram szolgája. Az 1683 utáni lustra alapján Sipos Mihály II. fiai: Sipos Mihály III. Sipos Pál I. és Sipos Gábor.

D1. Mihály III. (*Márkosfalva, 1650. k.-) Sipos Pál I. Sipos Mihály III. és Sipos Gábor testvérek 1677. július 25-én Sidó Istvánnal és feleségével Sára asszonnyal a márkosfalvi határban Dálnok felől való mezőben levő szántóföldön egyezkedik[145]. Az 1680. április 20. és az 1683 utáni lustrákban szerepel. 1683. után. Kézdi lovasok Sipos Mihály Junior, Gyárfás István uram szolgája. Öccsei Sipos Pál és Sipos Gábor.

D2. Pál I. (*Márkosfalva, 1655. k.-) Említve 1683. évi bécsi hadjárat után. Θ Tusa Jusztinia.

E1. Pál II. (*Márkosfalva, 1680. k.-†Márkosfalva, 1735.-1739.) A családfa rajzon nem szerepel, az 1713-ban és az 1722 -es lustrában vannak adatok Sipos Pál II. vagyoni helyzetéről. 1735. novemberi vizitációban, mint presbiter részt vesz, az 1739-es vizitációban nem említik.

F1. Pál III. (*Márkosfalva, 1720. k.-†Márkosfalva, 1781. január 24.) Megyebíró említve 1753, 1766. 1. Θ Szentkirályi Ilona (*1730. k.-†1767. k.) 1755. 2. Θ Bartha Kata (*1740. k.-†1787. augusztus 15. után.) 1768. k. Sipos Pál felesége 1770-ben már Bartha Kata volt. A házassági anyakönyvek Márkosfalván 1759. óta vannak meg, de Sipos Pál házasságáról nincs bejegyzés. Bartha Katáról Márkosfalván a halotti anyakönyvekben nincs bejegyzés, valószínű, hogy férje halála után elköltözött. A Barthák Dálnokiak vagy Nagyborosnyóiak voltak. Az 1700-as években a nagyborosnyói Bartha családnak több tagja volt, mint a dálnokinak. 1713. január 9. Angyalos. A sepsiszéki nemesek, lófők és gyalog puskás székelyek hűségeskü-lajstroma. Nagyborosnyó. Nobiles: 14 Bartha, Primipili: 4 Bartha neve van felsorolva[146] Dálnokban (Kézdiszék) viszont Nobiles: 2 Barthát, Primipili: 2 Barthát találunk.[147] A nagyborosnyói református egyház halotti anyakönyvei meg vannak 1766-tól, de Bartha Katát nem találtam meg, tehát másutt halt meg. A házassági anyakönyvek 1767-től vannak meg, nem találtam bejegyzést Sipos Pál és Bartha Kata házasságáról. Sipos Pál III. gyermekei közül csak a legidősebb, Sipos Gábor született 1766-ban Márkosfalván. 3 gyermek nem Márkosfalván született, de Márkosfalván haltak meg 1765. után. A dálnoki házassági anyakönyvek 1772-től meg vannak, de Sipos Pál és Bartha Kata esküvője 1770. előtt, 1768 körül volt. A dálnoki születési anyakönyvek csak 1854-től, a halotti anyakönyvek pedig csak 1855-től álltak a rendelkezésemre. Dálnok közelebb van Márkosfalvához, mint Nagyborosnyó. „Sipos Pál III. az ősi fészekben Márkosfalván lakott és minekutána az 1590-ben címeres levelet szerző Sipos Bálinttal való egyenes leszármazását őseink folytonos nemesi szabadságban való élését okmányokkal és tanúvallomásokkal igazolta, 1753-ban a marosvásárhelyi királyi tábla által kétségtelen nemesnek ítéltetett. (Országos Levéltár)”[148] 1759. március 14.-én részt vett, mint consistorialis személy Sipos Pál uram, aki Sipos Pál III.-val azonos. 1762. január 18.-án a vizitáció során consistorialis személyek között is ott volt Sipos Pál, továbbá Sipos Pál és Vajna Miklós számolt be az egyház pénzügyi helyzetéről. Sipos Pál III. megye bíró is volt. Presbitérium jegyzőkönyve. 1863. január 30. A vagyontárgyak számbavétele. Van egy keresztelési kanna mely lyukas melyen az 1770.-es év látható és curator Sipos Pál és neje Bartha Katharina (Kata) nevei van felírva. Márkosfalvi anyakönyv. Pro Memoria. 1781. június 14. és július 18. között a templom tornyát javították, ehhez szükséges pénzt a márkosfalvi hívek adták össze, köztük: Sipos József (Sipos Pál III. fia.), Sipos Pálné özvegyasszony és Sipos Mária (Sipos Pál III. leánya.) hajadon.

G1. József. (*Márkosfalva, 1760. k.-†Márkosfalva, 1808. január 5.) q Gajdo

 Borbála. Márkosfalva. 1784. január 6.

H1. Anna. (*Márkosfalva, 1784. november 28.-) Említve 1809. május 14.

H2. Bálint I. (*Márkosfalva, 1786. november 20.-†Márkosfalva,1803. december 22.)

H3. N. (1790. k.-†Márkosfalva, 1790. szeptember 30.)

H4. István I. (*Márkosfalva, 1794. június 5.-†Márkosfalva, 1796. november 28.) Ikertestvére András.

H5. András. (*Márkosfalva, 1794. június 5.-†Márkosfalva, 1795. június 20.)  Ikertestvére István I.

H6. Mária. (*Márkosfalva, 1797. november 26.-† Márkosfalva, 1800. január 26.)

H7. István II. (*Márkosfalva, 1800. július 19.-)

H8. Bálint II. (*Márkosfalva, 1802. november 24.-†1803. december 22.)

H9. Tamás. (*Márkosfalva, 1804. december 27.-)

G2. Mária. (*Márkosfalva, 1762. k.-) q Demeter Sámuel. Márkosfalva, 1787. augusztus 15. Sipos Mária, Sipos Pálné (Sipos Pál már nem élt, felesége viszont igen) leánya és fogarasi Schola rector, (iskolaigazgató) Demeter Sámuel consesusokat (megegyezésüket házasságkötésre) adják.

G3. N. (*Márkosfalva, 1765. k.-†Márkosfalva, 1766. október 27.) 1766. október  27-én Sipos Pál úr leánykáját temettem.

G4. Gábor (*Márkosfalva, 1766. július 9.-†Márkosfalva, 1832. március 20.) Strázsamester (őrmester). Sipos Gábor Sipos József testvérével együtt 1804. január 26-án legfelsőbb helyről kétségtelen nemesnek ismertetett el. Sipos Gábor 1794-től presbiter, 1806. március 8.-1809. március 22. pedig megye bíró. Első három gyermeke Bartha Sárától, a többi öt gyermeke Tompa Sárától született. q Bartha (nagyborosnyói) Sára. (*1770. k.-†Márkosfalva, 1831. január 10.) Márkosfalva, 1792. március 5. q Tompa (kisborosnyói) Sára. Márkosfalva, 1797. k. A házasság nem Márkosfalván történt, de a borosnyói anyakönyvekben sem található anyakönyvi bejegyzés. A márkosfalvi egyházi könyvben[149] van egy feljegyzés 1801. április 12-én. Sipos Gábor panaszolja, hogy házastársa Tompa Sára asszony és asszonytársai nem tartották be a templomi ülésrendet.

H1. Júlia (*Márkosfalva, 1792. december 26.-†Márkosfalva, 1795. október 12.) 1795. december 12-én temettem Sipos Gábor strázsamester úr véletlenül megholt 6 esztendős leánykáját Sipos Júliát, aki a fuszulykát (babot) ette, az a torkán elakadt és hirtelen megfulladt.

H2. Anna (*Márkosfalva,1795. július 11.-†Márkosfalva, 1797. március 8.)

H3. Lajos I. (*Márkosfalva, 1796.-†1797. július 9.)

H3. Zsuzsanna (*Márkosfalva, 1797. október 8.-†Ikafalva, 1878. október 13.) Sipos Lajos II. ikertestvére. Konfirmált 1812. május 10. Θ Dienes (Dénes) (ikafalvi) Balázs (*Ikafalva, 1780.-†Ikafalva, 1850. január 27.). Márkosfalva, 1838. július 30. Dienes Balázs 1. Θ László Betulia (*1775.-†1866.augusztus 23.) Elváltak.

I1. Dienes Kornélia. (*Ikafalva, 1841. január 16.-)

I2. Dienes Karolina. (*Ikafalva, 1843. január 9.-) Θ Fetés Gábor (*1837.

augusztus 26.-) 1864. május 2. [Fetés Gábor szülei: Fetés Mózes és Fetés Judit.]

H4. Lajos II. (*1797. október 8.-) Sipos Zsuzsanna ikertestvére.

H5. Zsigmond. (*Márkosfalva, 1800. május 9.-†Márkosfalva, 1881.) katonatiszt. Θ Barabás (márkosfalvi) Rozália. (*Márkosfalva, 1804. január 4.-†Márkosfalva, 1873. június 16. Meghalt hosszas betegség után. Temette Bodola Sámuel.) Márkosfalva, 1827. április 17. 1827. április 17-én nemes Sipos Zsigmond ifjú legény és Barabás Antal úr hajadon leánya Barabás Rozália házasságot kötöttek. Esperesi úr dispensatio-ja[150] (felmentése) mellett. A márkosfalvi ref. templom szószéki koronáját adományozta és felirat is megmaradt: T. Sipos Zsigmond és nője Barabás Rozália asszony 1843-ban. Barabás Rozália sírja a Márkosfalvi temetőben van, a felirat: Itt nyugszik Sipos Zsigmondnő Barabás Rozália szül. 1804. jan. 4-én, és meghalt 1873. június 16.-án. Párosult 1827. április 4-én. Dédunokái Kónya Anna (1903.-1992.) és Kónya Emília (1912.-) [Barabás (márkosfalvi) Rózália apja Barabás Antal. Folytatás: Barabás (márkosfalvi) családfa.]

I1. Károly. (*Márkosfalva, 1828. január 12.-†Nyújtód[151], 1903. december 20.) q Csüdör (nyújtódi) Mária (*1830.-†Nyújtód, 1904. március 2.) 1873. Márkosfalvi Sipos Károly gyászértesítője. 1903. „Alólirtak a maguk s több közeli és távoli rokonok nevében a szív legmélyebb fájdalmával tudatják, hogy Márkosfalvi Sipos Károly a jó és gondos férj, 1848-beli honvéd, f. hó 20-án, munkás életének 76-ik, házas életének 31-ik évében, a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után, végelgyengülés következtében elhunyt. A boldogult halott földi maradványai folyó hó 23-án, az engesztelő szentmise áldozat bemutatása után délelőtt 10 órakor fognak a nyújtódi róm. kath. templom kerítésében örök nyugalomra helyeztetni. Béke legyen áldott porai felett! Nyújtódon, 1903. december 20-án. Nyújtódi Csüdör Mária, Már- kosfalvi özv. Sipos Károlyné, bánatos özvegy. A boldogult testvérei: Márkosfalvi Sipos Ferencz, Sándor, Sipos Karolina, özv. Daszbek Jánosné, Sipos Rozália, özv. Nagy Mózesné, Sipos Anna, Arros Ferenczné, Sipos Zsuzsa, Csia Lázárné, továbbá mint jó sógorai és sógornői. Ny. Ifj. Jancsó M. a Székelyföld első gőzerőre berendezett új könyvnyomdájában. Kézdivásárhely. 1903. Séra Imre első temetkezési vállalata.”

Márkosfalvi özv. Sipos Károlyné született Csüdör Mária gyászértesítője. 1904. „Alólirtak a maguk s több közeli és távoli rokonok nevében a szív legmélyebb fájdalmával tudatják, hogy márkosfalvi özv. Sipos Károlyné született Csüdör Mária életének 74-ik, özvegységének 3-ik havában, folyó évi március hó 2-án délelőtt 7 órakor, rövid szenvedés után jobblétre szenderült. Az üdvözültnek porrészei folyó év és hó 5-én délelőtt 10 órakor a róm. kath. szertartás szerint fog a templomkerítésben örök nyugalomra helyeztetni. Béke legyen áldott porai felett! Nyújtódon, 1904. március 2-án. Gyászolják: Csüdör Mári férj. Fazekas Dénes, Csüdör Irma férj. Német István és gyermekeik. Bögözi Mihály és neje sógor és sógornő. Csüdör Ilona férjezett Simon Balázsné és Csüdör Béla hátramaradt gyermekei. Simon József, Csüdör Róza, Berta, Etelka és Mariska. Kovács Teréz férj. Kádár János és gyermekei. Bodó Endre és Ignácz, Kovács Amália férj. Kádár János, Kovács Miklós és Ferencz, mint unokák. Ny. Ifj. Jancsó M.-nél.  Kézdivásárhely. 121-1904. 836. Séra Imre első temetkezési vállalata.”

I2. Ferenc I. (*Márkosfalva, 1829. december 29.-†Márkosfalva, 1891.) Keresztszülők: Becző András, Sipos Zsuzsánna, Salamon Mózes és felesége. Bába: Hegyeliné. Θ Bartok Rákhel. (-†Nyújtod, 1903. december 20. után) Márkosfalva, 1875. k.

J1. Jenő. (*Márkosfalva, 1877.-†Márkosfalva, 1886. november 21.) Meghalt Sipos Jenő 9 éves, apja ifj. Sipos Ferenc. Bodola Sámuel temette a köztemetőben.

J2. Ferenc II. (*Márkosfalva, 1879. k.-†Márkosfalva, 1893. után)

I3. Karolina. (*Márkosfalva, 1832. május 12.-†Kézdivávásárhely,

1910.május.). Keresztszülő Sipos Zsuzsanna. Bába Mántó Andrásné. Konfirmált 1845. 1. Θ Daszbek János, 1857. 2. Θ Rácz Bálint (*1830. január 17.-†1889. május 29.)

     J1. Daszbek Mária. (*1862. augusztus 1.-). Θ Szász Dániel I.

             (*1862. január 4.-) Kézdivásárhely, 1887. május 30.

K1. Szász Mária. (*Kézdivásárhely, 1883. október 25.)

A házasságkötés után törvényesnek elismerve.

K2. Szász Dániel II. (*Kézdivásárhely, 1889. május 6.-

       †Kézdivásárhyely, 1894. augusztus 19.)

K3. Szász Lajos. (*Kézdivásárhely, 1896. február 27.-)

     J2. Daszbek Laura, (Lóri). (*1865. január 23.-). Θ Jancsó István I. (*1862. január 4.-). 1883. november 11.

             K1. Jancsó István II. (*1884. szeptember 22.-)

             K2. Jancsó Lajos. (*1886. szeptember 12.-)

             K3. Jancsó Gizella. (*1888. augusztus 23.-). Θ Kézsmárky.

             K4. Jancsó Béla. (*1890. október 20.-)

             K5. Jancsó Anna. (*1892. augusztus 23-) Θ Györfi.

             K6. Jancsó Ilona. (*1896. december 31.-†1898. november

                    12.)

I4. Rozália I. (*Márkosfalva, 1834. augusztus 5.-†Márkosfalva, 1836.

október 26. A halál oka kolera) Keresztszülők: Barabás Sándor és Sipos Zsuzsanna. Bába Hegeliné.

I5. Lajos. (* Márkosfalva,1836. november 21.-†Márkosfalva, 1890. május 27. Meghalt erőszakos halállal. Felboncolás után D. Antal főorvos átiratára temetették el. Lakott Márkosfalva 93. Temette Bodola Sámuel.) Keresztszülő Sipos Zsuzsanna. Bába: Mántóné. Θ Kovács Poli (*1842.-†1928.).

J1. Zsuzsa. (*1872. k.-)

J2. Anna. (*Márkosfalva, 1875. szeptember 29-†Márkosfalva, 1944.)

1875. szeptember 29-én született Sipos Anna, szülei Sipos Lajos és Kovács Poli. Keresztszülők lisznyói Fekete György és neje Kovács Ágnes. q Konya Gábor.

K1. Kónya Zsuzsa.

K2. Kónya Anna. (*1903.-†Márkosfalva, 1992.)

K3. Kónya Emília (*1912.-†Márkosfalva, 1995.)

K4. Kónya Júlia.

K5. Kónya Róza.

K6. Kónya Gábor.

J3. Zsigmond I. (*Márkosfalva, 1877. szeptember 26.-) 1877. szeptember 26-án született Sipos Zsigmond, szülei Sipos Lajos és Kovács Poli, keresztszülők Sipos Ferenc és Bartok Ráchel. Pap Bodola Sámuel, bába Dombo Jánosné, Bakk Mari.

   K1. Zsigmond II. (*1900. k.) Q Lack Mária. Budapest. Postai főtanácsos.[152]

I6. Rozália II. (*Márkosfalva, 1839. január 28.-†Nyújtod, 1903. december 20. után). Keresztszülők: Donát József és Donát Lajos. Barabás Anna, Becző Józsefné, Barabás Sándor. Bába: Mántóné. Konfirmált 1852. Θ Nagy (feldobolyi) Mózes, özvegy. (*1817. †Nyújtod, 1903. december 20. előtt) Márkosfalva, 1861. január 8. Esketési tanúk: feldobolyi Damó Ferenc, Damó Sándor, márkosfalvi Volanus István, Mihály Elek. Pap Bodola Sámuel.

I7. Anna. (*Márkosfalva, 1841. március 14.-†Nyújtod, 1903. december

20. után) Θ Aros Ferenc. (*1838. k.-†Nyújtod, 1903. december 20. után) Keresztszülők Barabás József és felesége. Bába Mántóné. Konfirmált 1852.

I8. Sándor. (*Márkosfalva, 1843. április 28.-†Nyújtod, 1903. december 20. után) Keresztszülők Barabás József és felesége. Bába Mántóné. Konfirmált 1857.

     J1. Jenő.

I9. Julianna. (*Márkosfalva, 1845. május 5.-) Keresztszülő: Barabás József és hitvese. Θ Szilveszter István. (*1817.) 1871. szeptember 2. Házasságot kötöttek Szilveszter István alsócsrnátoni, 54 éves, özvegy és márkosfalvi Sipos Julianna 26 éves, hajadon. Tanúk Sipos Ferenc, Kovács József, Barabás Elek. Eskető pap Bodola Sámuel.

I10. Zsuzsanna. (*Márkosfalva, 1847. február 10.-†1923. március 26.)

Keresztszülő Dénes Balás és felesége Sipos Zsuzsanna. Bába Csomosnő. Konfirmált 1859. Θ Csia (czofalvi) Lázár. (*1842. december 12.-†1919. december 27.) Márkosfalva, 1873. szeptember 18-án házasságot kötöttek Csia Lázár, (*1842.) Czofalvi, Orbai széki 31 éves és Sipos Zsuzsanna (*1847.) 26 éves. Tanúk Csia Sándor, Nagy Mózes, Barabás Péter, Bitai József. Eskető pap Bodola Sámuel.

I11. Rákhel (Ráki). (*Márkosfalva, 1849. március 29.-†Márkosfalva, 1887. október 19.). Keresztszülők: özvegy Donát Józsefnő és Dénes Balázsnő, Barabás Péter ifjú. Bába Rácz Andrásnő. Konfirmált 1861. Θ Becző György, unitárius (*1841. szeptember 19.-†1919.).Θ Márkosfalva, 1873. január 15-én házasságot kötöttek Becző György (*1842.) 31 éves és Sipos Ráchel (*1849.) 24 éves. Tanúk Sipos Ferenc, Sipos Lujza, Becző István, Garai István, Sánta István, Kovács József, Kovács András.

J1. Becző Kálmán. (*Márkosfalva, 1873. október 24.-†Márkosfalva,

1874. május 22.).

H6. Rákhel. (*Márkosfalva, 1803. március 27.-) Beoltottak: 1812. május. Tiszt. Sipos Gábor leánya Ráchel (9 éves volt) Konfirmáltak: 1816. november Sipos Gábor úr leánya Ráchel. Θ Lantos Salamon (lécfalvi gyalog katona, Brassói iskolamester) 1827. augusztus 3.

H7. Sámuel. (*Márkosfalva, 1806. október 25.-†Márkosfalva, 1841. október 16. A halál oka agyvérzés.) „1841. október 16-án meghalt, október 18-án temették nemes Sipos Sámuel curator urat, a halál oka gutaütés, meghalt hosszas betegség után.” Himlő ellen beoltottak 1812. májusában. Sipos Sámuel és Sipos Rákhel. Ügyvéd, földbirtokos volt. Θ Botár Inesz (*1813. december 8.-†Márkosfalva, 1895. október 27.) Márkosfalva, 1833. október 25. A rendelkezésre álló irat alapján megállapítható, hogy Sipos Sámuel született 1806. esztendőben Márkosfalván. Keresztelő 1806 okt. 25. volt. Szülei: Sipos Gábor és Kis-Borosnyói Tompa Sára.[153]  Az eredeti okirat a legrégebbi rendelkezésemre álló anyakönyvi kivonat, melynek pontos szövege: "Egyházi hivatalos Bizonyítás Arrol, hogy Márkosfalvi Tekint(etes) Sipos Sámuel Úr, mostan Regio Tablary Cancellista (ügyvéd gyakornok) ugyan Márkosfalván élő és residealó (jelenleg is élő) Szüleitől, Tekintetes Nemes Sipos Gábor úrtól és Tekintetes K. (kis) Borosnyói Tompa Sára Affonytól, született az ezer nyolcszáz hatodik, 1806. esztendőben, és kereszteltetett ugyanazon esztendő október hónapjának 25.-k napján. Mely dolognak hiteles voltát a Márkosfalvi Szent Eclésia Matriculájának 39.l és 200.l lapjáról ezekben hivatalosan ki írtam, s adtam. Márkosfalván 28. Júl. 1830. Bodola Ferenc református pap.Sipos Sámuel és Botár Inesz házasságkötési anyakönyve. „1833. október 25. Márkosfalvi nemes és Sup.(erior, tehát felső) Asloson Tiszt. Sipos Sámuel úrfi házassági cerenomiát jelenti Szilágyban, Somlyó városában (ma Szilágysomlyó, Zilahtól 25 km-re fekszik) lakó Csik Tapolcai Peregrinus (Bevándorló, idegen földön tartózkodó) Major Tiszt (Katona, őrnagy.) Botár József hajadon leányával Inessel (Inesszel), akit kikérdezvén azt felelte, hogy önként és szeretetből és minden kényszer nélkül veszi el tisztelt személyt. Mi előttünk: Forro János, székely Betző András. Szilágy, Somlyó vára. Katolikus pap.”  Botár Inesz[154] emigráns tiszt leánya, Sipos Sámuel és Botár Inesz Kolozsvárt ismerkedtek meg. (Sipos Sámuel naplójából tudjuk, hogy 1839-ben Botár Inesz szülei Kolozsvárt éltek) Botár Inesz testvére Botár Eugén (Jenő) katonatiszt. Botár József generálist a dálnoki tetőn fogadták, mikor jött katonai felülvizsgálatra. Ez valószínűleg a Napoleoni harcok idején történhetett, az 1800-as évek elején.[155] Botár József (Josephus Botár) (*1770.-†Kolozsvár, 1846. október 12. 76 éves volt. A halál oka marasmus, öregkori sorvadtság, kóros soványság. A halál bekövetkezte: Improvisus, váratlanul, hirtelen történt. Temette Kedves István Steph. Kedves Abb. (*1782-†1864) kolozsvári apát-plébános. Lakott Claudopolis városában, tehát Kolozsvárt), a kolozsvári katolikus halotti könyvek alapján, aki Csiktapolczai származású volt[156]. Botár József Conditio (státusz): Pensionatus Supremus Vigiliarum Magister, régies megnevezéssel főstrázsamester, mai nevén őrnagy. Ez annak idején olyan magas rendfokozatnak számított, hogy Széchenyi István nem tudta elérni, ezért is hagyta ott a katonaságot. Felesége olasz származású volt. A kolozsvári katolikus halotti anyakönyvek alapján: Botár József felesége Cancici (vagy Canciani) Katalin (Catharina) meghalt 1860. július 2-án, 80 éves korában, váratlanul, Kolozsváron, vallása római katolikus, született Udinében (Olaszországban) 1780-ban. Lakott Kolozsvárott a Kül közép utca 412.-ben. Özvegy, férje volt Botár József, C. R. főstrázsamester. Temette Ágoston Károly. Sipos Sámuel naplóját (naplójának kb. egyharmada maradt meg.) 1841. október 13-ig írta és három nap múlva meghalt. Márkosfalvi halotti anyakönyv: 1841. október 18. nemes Sipos Sámuel Curator úrat, guta ütés követően, hosszú betegség után, meghalt október 16-án. A márkosfalvi egyházban az 1841. november 1. ülésen Sipos Sámuel halálozása után, az általa az egyházban végzett munkát a presbitérium szétosztotta. Botár Inesz 2. Θ Barabás Dániel. (*Márkosfalva, 1820. április 11-†Márkosfalva, 1871. november 24. A halál oka agyvérzés). Márkosfalva, 1852. április 12. (Folytatás, Barabás (márkosfalvi) családfa.) Sipos Béla I., 1959. július havában 84. éves korában többek között ezt írta családtörténetében: „A nagy zökkenő a családban 1842-ben[157] következett be, mikor nagyapánk, Sipos Sámuel szorgalmas és törekvő ügyvéd fiatalon 36 éves korában elhalt, hátra hagyva 6 éves Ferencz és 1 éves György gyermekeit. Özvegye Botár Inez, egy csaszaki (Botár Inesz édesanyja lehetett olasz vagy spanyol származású, az édesapa Botár József csíktapolcai, katolikus vallású volt. S. B.) kis huszárkapitány lánya, férjhez ment Barabás Dániel úrhoz, ki is mostoha gyermekeit mesterségre adja, Ferencz asztalos, György szabó lesz, de csak nagykorúságuk eléréséig. Mihelyt gyámság alul felszabadulnak, mindketten hazatérnek, átveszik megdézsmált örökségüket és a 70-80 hold földbirtokból megmaradt 40-45 holdon gazdálkodni kezdenek.” Olosz Katalin a következőkben foglalta össze a dédapja Sipos Ferenc szüleiről megmaradt családi emlékeket.[158] Botár József ügyvéd-őrnagy volt. Spanyol feleségét katonáskodása idején szerezte. Az asszony vele ment a háborúskodások idején is. Egyik gyermeküket Fiuméban hagyták, a másikat egy másik helyen. A háború után összeszedték őket, s hazatértek Márkosfalvára. Sipos Sámuel korán meghalt, két kiskorú árvát (Ferencet és Györgyöt) hagyva maga után. Feleségének hátrahagyta, hogy taníttassa a két fiát abból a 40 hold földből, amit tőle örököltek. Az asszony hamarosan férjhez ment egy Barabás Dániel nevű márkosfalvi emberhez, s nem teljesítette Sipos Sámuel végakaratát. A két fiút nem küldte iskolába, hanem iparosnak adta: Ferencet asztalosnak, Györgyöt pedig szabónak. Egyik sem folytatta a mesterségét, gazdálkodtak az apjuktól örökölt birtokon.

Sipos Sámuel naplójából, pénzügyi elszámolásaiból (összesen 153 lap) megmaradt 45 lap. Az 1836.-os évből 45.-60. lapok (1836. május 5. – 1836. november 14.)  Az 1838.-as és 1839.-es évekből 97.-108. lapok (1838. augusztus 21. - 1839. január 1.) Az 1839.-es évből 109.-124. lapok, (1839. január 1.-1839. szeptember 17.) végül az 1841.-es évből 151.-153. lapok, (1841. augusztus 30. -. 1841. október 13.).  1841. október 13. után nincs bejegyzés, nincs utalás betegségre, de a halotti anyakönyvből kiderült, hogy agyvérzésben 1841. október 16-án, tehát 3 napi szenvedés után hunyt el. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy Sipos Sámuel mikor kezdte írni a naplóját, feltételezhetjük, hogy 1834. január hónapban kezdte Sipos Sámuel a naplója írását, miután megnősült.[159] Sipos Sámuel tömören, tárgyszerűen jegyezte fel az eseményeket. Ferenc és Adolf fiairól keveset írt, többnyire azt, hogy Ferencet, ahogy becézte Ferust elvitte Nővére, Zsuzsanna és sógora, Dénes Balázs Ikafalvára.  Dénes Balázzsal rendszeresen találkozott, láthatóan jó viszonyban voltak. A jogi munka mellett a fő tevékenysége a mezőgazdasági munka és annak megszervezése volt. Termesztettek: búzát, zabot, kukoricát, burgonyát, káposztát, tököt, veteményeket, mákot, kendert, lent, dohányt. A földet rendszeresen trágyáztatta. A felesleges terményeket Ö, vagy a felesége Botár Inesz a környező településeken eladta. Néha a szolgák is elmentek árusítani. A tartott állatok közt említi a lovakat, teheneket, ökröket, disznókat, juhokat. Közlekedési eszközök: lószekér télen lószán. Pálinkát a városban Kézdivásárhelyen vásárolt és nagyrészt a szolgáknak adta. Templomba Szentkatolnára is jártak. Sipos Sámuel igen szorgalmas ember volt, állandóan vagy úton volt, vagy otthon a mezőgazdasági munkát szervezte. Elsősorban a Háromszéket járta be ügyei miatt, de Kolozsvárra és környékére is eljutott. Halála előtt egy új ház építésébe kezdett. A pénzügyi elszámolásai pontosak voltak. A szolgák szerződésében pontosan leírta a fizetési feltételeket, amiben a ruházkodás is benne volt foglalva. Fával fűtöttek, a fát az erdőből hordatta. 1839. aug. 10.-én beszámol arról, hogy apósa és anyósa Kolozsvárról egy szekeressel Márkosfalvára érkeztek látogatóba és augusztus 18-án utaztak haza. 1839. augusztus 14.-én a pedig két szekéren elmentek Ozsdolára sógorához Eugénhez (Botár Ödönhöz). Az utolsó bejegyzés 1841. október 13.-án: „Kolozsvárra írunk meg írva hogy a Josa (Józsa) pénzét 73 rft.-t 27 krajcárt méltóztatnék fizetni, hogy avval a pénzzel az elkezdett építést folytathassuk, ezt a levelet feltettem a postára.”

I1. Ferenc. (*Márkosfalva, 1836. április 10.-†Márkosfalva, 1927. október. 21.) 1836 ápr. 24. Sipos Sámuel és Botár Inesz törvényes házasságából Ferentz nevű fiát kereszteltem, aki született 1836. ápr. 10. K(ereszt) K(oma) Generális Villata úr ő nagysága kinek is fő kereszt atyai helyettese volt Botár L. alhadnagy úr, K(ereszt)anyja Tekintetes Cseh József királybíró úr kisasszonya Tekintetes Cseh Susanna es több jelen levők előtt. Baba: Hegyeline. Konfirmált 1850. Θ Barabás Mária (*Márkosfalva, 1836.-†Páva, 1938. január 6.). Márkosfalva,1859. október 27. Sipos Ferenc fél szemét és fél füle hallását kilenc éves korában skarlátban elvesztette. Mint iparos legény bejárta Németországot, megtanult németül. Öreg korára teljesen megvakult és megsüketült. (1916-ban még hallott, ha hangosan beszéltek a fülébe.) Márkosfalván temették el. A család úgy tudja, hogy meghagyta: a sírját csúcsosan hantolják fel, hogy  “a marha ne legelhessen rajta”.[Barabás Mária  Barabás Antal (*1809.-) barátosi jegyző és zágoni Bodola Róza (*1811. február 1.-) leánya. Folytatás márkosfalvi Barabás és zágoni Bodola család] A márkosfalvi kepe főkönyv, egyházfenntartói járulék fizetése. Részletek: 1922.-1926 évek: Sipos Ferenc, Sipos György, Jakó Pál, Sipos Lajosné. 1927. év: Sipos Ferenc, ősszel fizetett, 1927. október 21-én meghalt és Márkosfalván temették el. Sipos György, fizetett, meghalt 1928. január 13-án. Jakó Pál, Sipos Lajosné (özvegy). 1928.-1929. évek: Sipos Ferencné, Sipos Zsuzsa. 1930. év: Sipos Ferencné, a következő évben nem fizetett, Pávára költözött, ott halt meg 102 éves korában 1938. január 6-án. Páván temették el.  Sipos Zsuzsa. 1931. év: Sipos Zsuzsa. Sipos Ferencné, Barabás Mária gyászértesítője. 1938. Özvegy Sipos Ferencné, szül. Barabás Mária munkás élete 102-ik, gyászos özvegységének 11-ik évében 1938. január 6-án reggel 8 órakor végelgyengülésben Páván elhunyt. A pávai temetőben nyugszik. Gyászolják: Sipos Irma és Sipos Mária gyermekei, Bartha Károly veje, Bartha Jenő, ifj. Bartha Károly, neje Rozenthál Rózsi, Bartha Ella, Bartha Irma, férje Olosz Ferenc unokái, Olosz Ella dédunoka.

J1. László. (*Márkosfalva 1860. november 17.-†Versec 1886. július 30.) Anyakönyv. 1860. november 17-én született 24-én keresztelték Sipos Lászlót, szülei Sipos Ferenc és Barabás Mária nemesek. Keresztszülők Forró János és Becző Borbála nemesek. Keresztelte Bodola Sámuel. Bába Kádárnő. Nagyenyeden tanult, tanító volt, de benn maradt a katonaságnál. Sipos Lászlót Magyar királyi honvédelmi miniszteri rendelettel 1884. augusztus 23-án a krassó-temesi 17-ik zászlóaljhoz helyezték[160], majd 1885. november 1-ével a tettleges állományban a gyalogságnál a 17-ik zászlóaljnál tiszthelyettesnek nevezték ki.[161] Ezt követően 1885. november 18-án a torontál-temesi 16-ik zászlóaljhoz vezényelték.[162] Így került személyes tragédiájának városába a Temes megyében lévő Versecre, a Verseci járás székhelyére. 1886. július 30-án Herceg Ferenccel párbajozott Versecen. A párbajban halálos sebet kapott, a helyszínen elvérzett, [163] [164] Versecen temették el. Végtisztességéről Deák Alajos ottani adóhivatali tisztviselő, távoli rokon gondoskodott. Ő értesítette a szülőket is, ifj. Barabás Antal borosnyói postamester útján, aki testvére volt Sipos László édesanyjának, Barabás Máriának. Sipos Ferenc ágán így a fiúág kihalt.[165] Barabás Mária élete végéig gyászruhát hordott, a párbaj idején 50 éves volt, 102 évet élt. Eszes Máté ezredes, a Zrínyi könyvkiadó igazgatója 1997-ben nagysikerű könyvet írt „Híres bajvívások, hírhedt párbajok” címen. Ebben a Herczeg-Sipos párbajt is részletesen leírta: részlet a könyvből: „Mindjárt az első összecsapásnál Siposs jobb hóna alatt kapott, ahonnan valósággal ömlött a vér. A szerencsétlen ember megtántorodott, az orvosok és a segédek siettek a segítségére. A két orvos hiába követett el mindent, az elmetszett ütőeret nem tudták lekötni. Az erősen vérző fiatalember néhány perc után a karjaiban meghalt. Délután lett volna a második párbaj, de a barátját ért szerencsétlenség hatása alatt Fodor hadnagy visszalépett. Kijelentette, hogy lemond tiszti rangjáról, amit valóban meg is tett.” [166] Gazda Árpád: Herzogból Herczeg. Párbajhistória[167] „Halálos kimenetelű, Versecen zajlott kardpárbajról számoltak be 1886. augusztus elsején a pesti és vidéki lapok. Az újsághírekben jobbára iniciáléval jelölt Sipos László honvéd tiszthelyettes és Herzog Ferenc jogászhallgató négy nappal korábban a Magyar Nyelvterjesztő Liga mulatságán egy kisasszony miatt szólalkozott össze, s kölcsönös sértegetések vezettek a Sipos számára végzetes párbajhoz. A fiatal tiszthelyettest évtizedeken át gyászolta a háromszéki család. A győztes "párbajvétség" miatt három hónapig vezekelt a váci államfogházban. Unalmában írni kezdett, s Herczeg Ferenc néven a század első felének legünnepeltebb magyar írója lett. A párbajhistóriát eddig kizárólag az ő leírása alapján ismerte az irodalomtörténet. Egy családi levelesládából azonban nemrég olyan levelek kerültek elő, melyek a történetet a másik fél szemszögéből tálalják”[168]….Olosz Katalin (Sipos Ferenc és Barabás Mária dédunokája) kutatásai alapján a következő megállapítást lehetett tenni: „A levelek szerint Herczeget megbotránkoztató viselkedése miatt kiutasították a társaságból, Herczeg viszont úgy írja le, hogy ő maga látta jobbnak elmenni. …Gettmann Anna kisasszonyt Sipos bajtársa, Fodor Ferenc hadnagy kitáncoltatta a cselédek közé” A párbaj emiatt történt, nem is Sipos Lászlónak kellett volna párbajoznia.[169] A Fővárosi Lapok 1888. novemberében megemlékeztek a párbajról, teljesen elfogultan Herczeg Ferencet védve. „Ítélet párbajért. Nyáron múlt két éve nagy híre volt egy párbajnak, melyben Sipos László áldozatul esett…Sipos László jó vívó hírében állt, de ellene fordult a nemezis,….Tegyük hozzá, hogy ebben az egész ügyben Herczog Ferenc volt a lovagias.”[170]  A Fővárosi Lapok. (1886. augusztus 213. szám. 1552. o.) tárgyszerűen ismertette a párbaj történetét, ahogy Sipos Béla I. nagyapám 1960-ban elmondta: „A verseci párbaj oka egy kisasszony báli szeszélye volt. Sipos honvédtiszt-helyettes fölkérte táncra, de a kisasszony azt felelte: »Nem táncolok, mert gyászom van«. De mikor Herczog, a volt polgármester fia kérte föl, akkor fölfüggesztette a gyászt és táncolt. Fodor hadnagy látta ezt s ő is táncra kérte. S ment vele. A hadnagy pedig kitáncoltatta az ajtón s künn hagyta. Ez megtorlás, de egyszersmind sértés is volt. Herczog vett érte elégtételt s a tiszthelyettest is, a hadnagyot is, kihívta. Ez a párbaj, mint tudva van, a fiatal Sipos életébe került, kit közrészvéttel temettek el. A másik párbaj elmaradt.” Sipos László gyászértesítőjét és fényképét Gazda Enikőtől kaptam meg. A gyászértesítő szövege: A Verseczen állomásozó m. királyi honvédtisztikar mély fájdalommal jelenti felejthetetlen bajtársa Sipos László m. kir. honvéd hadapród-tiszthelyettesnek 1886. évi július hó 30-án délelőtt 8 órakor életének 26-ik évében hirtelen történt gyászos kimúltát. Versecz. Verseczen temették el az ágostai hitvallásúak sírkertjében. A férfiág Sipos Ferencnél ezért kihalt.

J2. Irma. (*Márkosfalva, 1863. október 1.-†Páva, 1942. április

22.) Anyakönyv. 1863. október 10-én született és október 11-én keresztelték Sipos Irmát, szülei ifj. Sipos Ferenc és Barabás Mária. Keresztszülők Vékás Lajos barátosi lelkész és Barabás Lujza. Bába Rácznő. Pap Bodola Sámuel. Konfirmált 1878. Varrónőnek tanult, nem ment férjhez. Apja, Sipos Ferenc haláláig Márkosfalván élt, az 1930-as években édesanyjával együtt Pávára költözött Mária húgához (Bartha Károlynéhoz). Páván van eltemetve. Családja nem lévén, minden idejét a kézimunkázásra fordította.

J3. Mária. (*Márkosfalva, 1873. október 21.-†Páva, 1947.

augusztus) Anyakönyv. 1873. október 21-én született és november 2-án keresztelték Sipos Máriát, szülei ifj. Sipos Ferenc és Barabás Mária. Keresztszülők nemes Sipos Ferencznő, Bartok Rákhel. Bába Tompa Andrásné. Pap Bodola Sámuel. Θ Bartha Károly I. (*Páva, 1867.-†Páva, 1943. március 12.) pávai tanító. Páva. 1897. június 19. Bartha Károly I. az 1800-as évek végén Gyulafalván (Háromszék vm.) kezdte tanítói pályafutását, majd szülőfalujába Pávára került haza. Szőcsné. Gazda Enikő tanulmánya: „20. század eleji értelmiségi életmód Páván egy családi levelezés tükrében”^[171] c. tanulmánya a Bartha család sorsának alakulására vonatkozó igen fontos forrás. A terjedelmes publikáció az interneten letölthető csak néhány megállapítását idézem. „Az aktuális tanulmány tárgyát képező levelezés 1924 ősze és 1942 ősze közt keletkezett, alkotói nem a klasszikus értelemben vett „parasztság” képviselői: a pávai tanító családjának a tagjai írták azokat.[172]  A levelek létrejöttének közvetett indító oka a Trianoni békeszerződés, és ezáltal Erdély Romániához való csatolása. Ez a történelmi esemény a levelezést folytató pávai Bartha család életét is felborította. A budapesti közgazdasági egyetemen tanulmányait folytató Bartha Jenő (a címzett) 1920-ban, alig 22 esztendősen olyan új társadalmi kontextusba került, amelyre sem anyagilag, sem szellemileg nem lehetett felkészülve. A biztos anyagi támaszt jelentő szülők (Bartha Károly tanító és felesége Sipos Mária) a székelyföldi Páván maradtak, maga Jenő pedig egzisztenciális nehézségeivel, munkahely nélkül, egy elkezdett egyetemmel Magyarországon rekedt.” …”A nagyborosnyói előnevű, lovaskatonai múltú Bartha család egyik ága a 18. század közepén került Pávára, egy másik ágát pedig a 19. században kezdik e kis településen említeni a levéltári forrásaink. ..Bartha Károly apja Bartha István (-†1909. július 21.) közel fél évszázadig Páván kántor volt. Bartha Károly halotti értesítője: özvegy Bartha Károly nyugdíjas igazgató tanító, református presbyter életének 76-ik, boldog házasságának 45-ik évében Páván 1943. március 12-én hajnalban váratlanul visszaadta lelkét Teremtőjének.  [Bartha Károly I. szülei Bartha István iskola mester q Tnita  Rózália] Bartha Károly és Sipos Mária sírja a Pávai temetőben. Bartha Károly igazgató tanító (1867-1942) és neje Sipos Mária (1867-1943), Sipos Irma (1863-1942), Bartha Jenő.

  K1. Bartha Jenő. (*Páva, 1898. április 15.-†Páva, 1969.)

A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban érettségizett kitűnő diákként, Budapestre ment egyetemre (közgazdász akart lenni), ott érte a közhatalom változás. Szüleitől, szülőföldjétől elszakadva újságíróként tartotta fenn magát, rövid ideig Pomázon volt nevelő, aztán 1942-ben hazatért, Zabolán volt jegyző a két világháború közötti években, 1945. után onnan kikopott. Családot nem alapított, édesanyjával élt Páván. Anyja halála után is Páván maradt.

K2. Bartha Károly II. (*Páva, 1900. január 22.-†Dachau, 1945.) Ugyancsak Sepsiszentgyörgyön érettségizett. A Trianoni döntés után kint rekedt Magyarországon, később sem tért vissza Erdélybe. Rétközön volt tisztviselő. 1945-ben a nyilasok elhurcolták. Minden valószínűség szerint Dachauban halt meg tifuszban. Gyermeke nem volt. Felesége, Rosenthal Róza első házasságából két fiúgyermeket hozott magával. Az egyik fiatalon meghalt, a másik, Kelemen György Budapesten élt. Leánya, Kelemen Éva Lipovecz Ivánhoz (a Heti Világgazdaság 1988-2005. között volt főszerkesztőjéhez) ment férjhez, két leányuk van. 

K3. Bartha Gabriella (Ella). (*Páva, 1902. február 10.-†Kovászna, 1986. április 13.) Kézdivásárhelyen végezte a polgári leányiskola négy osztályát. A negyvenes évekig Páván élt a szüleivel, a világháború után néptanácsi tisztviselő volt Kovásznán. Nem ment férjhez, testvére, Olosz Ferencné Bartha Irma családjával együtt lakott Kovásznán. A pávai temetőben, szülei mellett nyugszik.

K4. Bartha Irma. (*Páva, 1904. március 30.-†Kovászna, 1997. május 10.) Kézdivásárhelyen végezte a polgári leányiskola négy osztályát. Férjhez meneteléig Páván élt a szüleivel. Rendkívüli kézügyessége és szépérzéke minden fajta kézimunkában (hímzés, horgolás, szövés, varrás), de különösen a csipkeverésben mutatkozott meg; kézimunkáival kiállításokon vett részt, s díjat is nyert több alkalommal. Θ Olosz (kovásznai) Ferenc I. (*Kovászna, 1899 október 10.-†Kovászna, 1976. április 7.) kántortanító, aki akkor a Brassó megyei Keresztváron volt református felekezeti tanító. A bécsi döntés hírére, 1940 szeptemberében hazaköltöztek Kovásznára, mert Keresztvár Dél-Erdélyben, román kézen maradt. Végérvényesen Kovásznán telepedtek le, Olosz Ferenc I. a kovásznai általános iskolában tanított az V-VII. osztályban matematikát.

L1. Olosz Ella. (*Keresztvár, Brassó megye, 1937. január 3.-†Kovászna, 1993. február 7.)[173] [174] Textilművészként önálló kiállításai mellett számos csoportos kiállításon vett részt. Életművéről férje Gazda József írt monográfiát. (Gazda József: Gazdáné Olosz Ella. Kriterion – Püski Kiadó. 1994.) 2004-ben, a sepsiszentgyörgyi retrospektív kiállítás alkalmából ugyancsak Gazda József készített albumszerű, igényes katalógust műveiből. (Gazdáné Olosz Ella. Medium Kiadó. Sepsiszentgyörgy, 2004.) Életművéről újabb album: Gazdáné Olosz Ella. Kovászna, 2014.) Olosz Elláról a Wikipédiában ez olvasható: „Vonzalmát a szövéshez édesanyjától, Bertha Irmától örökölte, aki a háromszéki hagyományoknak megfelelően a családi otthon minden textilszükségletét maga szőtte. Középiskoláit Kovász- nán, majd a sepsiszentgyörgyi Leány középiskolában végezte (1954), Kolozsvárt a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát a textil szakon (1961), ahol a nyugati gobelinművészetre Ciupe Mária, az erdélyi népi szövészet hagyományaira Szentimrei Judit irányította rá a figyelmét. 1961-64 között Nagyenyeden, majd 1990-ig Kovásznán rajz- és kézimunkatanár volt. Tíz éven át, 1975-től 1985-ig, szervezte a Kovásznai Nyári Tárlat című kiállítás sorozatot. Már egyetemista korában falusi gyűjtőutakon vett részt, majd élményeit külföldi tanulmányutakon egészítette ki. Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban, Angliában, Németországban, Ausztriában és Görögországban ismerkedett a régi és mai Európa textilművészeti értékeivel, de a helyszínen tanulmányozta Egyiptom, Törökország, Szíria, Irak, Irán, Pakisztán, Afganisztán és Türkmenisztán népi textilkultúráját is. Az így szerzett nyugati és keleti tapasztalatok szintéziseként vállalkozott Erdélyben arra, hogy a hagyományos és a modern egymásra hatását a textil nyelvén megfogalmazza. „Az egyszerűség döbbenetét szeretném az emberekből kiváltani!” – ez volt ars poeticája, s alkotásai valóban egy minden lényegest magukban hordó leegyszerűsödés mélységével ragadnak meg. Esztétikai tanulmányait, jegyzeteit közölték a Kriterion kiadásában megjelent Népismereti Dolgozatokban, a Megyei Tükör, A Hét, Korunk és Az Ige hasábjain. Szerkesztette és bevezette Csulak Magda 125 árapataki szálán varrott hímzésminta (Sepsiszentgyörgy 1972) című albumát. Önálló munkája a Kézimunkázók könyve (Kriterion. Bukarest, 1986). Megalakulása óta tagja volt a Kriza János Néprajzi Társaságnak. Kárpitjai gyűjteményével 1991-ben a budapesti Műcsarnokban jelentkezett; halála után került sor kolozsvári kiállítására (1994).” Munkáiról 2015-ig 86 méltatás jelent meg. Θ Gazda József II. (Kézdivásárhely, 1936. április 8.-) magyar nyelv- és irodalom szakos tanár, aki művészet- történettel és dokumentum irodalommal is foglalkozik. [Gazda József II. szülei: Gazda József I. és Benedek Klára. Θ] 1961.

  M1. Gazda Zoltán. (*Nagyenyed, 1962. március 9.-)

Színművész Sepsiszentgyörgyön. Θ Szász Szende, súgó a sepsiszentgyörgyi színháznál.

N1. Gazda Emese. (*Sepsiszentgyörgy, 1992.

       október 6.-)

N2. Gazda Előd. (Sepsiszentgyörgy, 1994.

november 21.-)

M2. Gazda István. (*Kovászna, 1963. július 18.) Református lelkész Temesváron. Θ Mátyus Melinda, református lelkész egy Temesvár melletti faluban.

 N1. Gazda István Tamás (*Kovászna, 1995. július 29.)

M3. Gazda Árpád. (*Kovászna, 1966. január 28.-) Fizika szakot végzett 1991-ben a temesvári egyetemen. Temesvári diákoskodása idején kapcsolatba került Tőkés Lászlóval. Amikor 1989-ben Tőkés Lászlót a temesvári református templomból Menyőbe hurcolták, a lelkész legközelebbi híveivel együtt Gazda Árpádot is letartóztatták és súlyosan bántalmazták. Fizikusként soha nem tevékenykedett, a kilencvenes években újságíró volt különböző romániai lapoknál. 1999-ben elvégezte a budapesti ELTE-n az újságíró szakot. 1999-től a Kolozsváron megjelenő országos napilap, a Krónika vezető szerkesztője. Θ Schultes Noémi, ugyancsak fizika szakot végzett Temesváron 1994-ben.

N1. Gazda Botond Kende. (Temesvár, 1994. ok-

      tóber 2.-)

 N2. Gazda Imola, Flora.

M4. Gazda Enikő. (*Kovászna, 1968. október 27.-) Magyar-német-néprajz szakot végzett a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban dolgozik muzeológusként. Θ Szőcs Imre, végzettségét tekintve francia szakos tanár, de könyvtárosként dolgozik Sepsiszentgyörgyön a Megyei Könyvtárban.

N1. Szőcs Eszter. (*Sepsiszentgyörgy, 1996. február 12.-)

N2. Szőcs Gergely. (*Sepsiszentgyörgy,  2002. december 31-)

L2. Olosz Éva. (*Keresztvár, 1938.-†három napos

korában)

L3. Olosz Katalin. (*Kovászna, 1940. december 29.-)

 [175]Magyar nyelv-és irodalom szakot végzett a Babes-Bolyai Tudományegyetemen Kolozsváron. Az államvizsga után, 1963-ban kinevezést kapott a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola magyar tanszékére. Három évi gyakornokoskodás után versenyvizsgával átment a Román Akadémia marosvásárhelyi kutatóintézetébe. Onnan ment nyugdíjba főkutatóként 1999-ben. Θ 1970 Kicsi Antal I. (*Torja, 1936 augusztus 24 –†Székelyudvarhely, 1980. november 27.) irodalomtörténész.

M1. Kicsi Antal II. (*Marosvásárhely, 1971. december 9.) A kolozsvári Műszaki Egyetemen villamosmérnöki diplomát szerzett. Marosvásárhelyen dolgozik egy magáncégnél, mint számítógép-hardweres szakember. Θ Pop Noémi (*Marosvásárhely, 1972. március 14.-) református kántor-tanító.

     N1. Kicsi Anna-Réka. (*Marosvásárhely,

1998. szeptember 6.-)

        N2. Kicsi András Antal III.

              (*Marosvásárhely, 2007. november 10.)

L4. Olosz Ferenc II. (*Kovászna, 1944. február 2.-)

A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem matematika karán szerzett diplomát 1966-ban. Előbb Gyergyóremetén, majd Erdődön volt tanár, aztán Szatmárnémetiben egy gépipari szakközépiskolában oktatott matematikát. 1990 óta a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Elméleti Líceum tanára, a matematika katedra vezetője. Előad a Babes-Bolyai Tudományegyetem Szatmárnémetibe kihelyezett főiskolai tagozatán is. Szerzője egy középiskolásoknak szánt matematikai példatárnak, feleségével együtt elkészítette a matematikatanítás módszertanát tanítóképzősök és tanítók számára. Θ Árokháti Etelka (*Debrecen, 1944. január 1-) szintén matematikatanár (1966).

M1. Olosz Ferenc III. (*Szatmárnémeti, 1968. május 19.-) Biokémikus. A bukaresti egyetemen tanult, Miamiban doktorált. Szatmárnémetiben él. Θ Ványi Emese matematikatanár.

M2. Olosz Emese. (*Szatmárnémeti, 1971. szep-

tember 22.-) A kolozsvári Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. Jelenleg Budapesten dolgozik. Q Péczy László. 2011. augusztus 13.

N1. Péczy Boroka. (*Budapest, 2012. április 28.-)

N2. Péczy Domokos. (*Budapest, 2013. szeptember 19.)

M3. Olosz Ildikó. (*Szatmárnémeti, 1971. szeptember 22.-) A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem matematika karán szerzett diplomát. Θ Nádori Gergely biológiatanár. Budapesten élnek. Klubvezető.

N1. Nádori Jakab. (*Budapest, 2001. decem-

       cember 6.)

N2. Nádori Gáspár. (*Budapest, 2005. február 21.)

I2. Adolf. (*Márkosfalva, 1838. február 23.-†Márkosfalva, 1840. július 28.) Keresztelés 1838 március 7. Keresztszülők: Kézdivásárhelyi Kováts Dániel és felesége Geréb Karolina, Barabás Sámuel és hitvese, Botár Károly[176], Mátyás Zsigmondné és Bodola Anna. Bába: Hegyeliné. 1840. július 28-án meghalt, temették július 30-án T. Sipos Sámuel úr fiát Sipos Adolfot, himlőbe és torokfájásban halt meg.

I3. Dénes. (*Márkosfalva, 1840. január 4.-†Márkosfalva, 1841. augusztus 12.) 1840. január 4-én született és 1840. február 13-án keresztelték Sipos Dénest. Keresztszülők: Bak József, Szörtsei Veronika, bába Hegeliné. Halotti anyakönyv. 1841. augusztus 12-én Sipos Sámuel Curator Dienes (Dénes) két éves fia torokfájásban meghalt.

I4. György. (Márkosfalva, 1841. szeptember 20[177].-†Márkosfalva,

1928. január 13.) Székely Közélet. 1928. január 15. „Halálozás. Márkosfalvi Sipos György földbirtokos meghalt 86 éves korában Márkosfalván. (Háromszékm.) Az elhunytban Sipos Béla főmérnök édesatyját gyászolja.”[178] Θ Kovács (kézdivásárhelyi) Róza. (*1843. február 9.-†Márkosfalva, 1889. április 12. A halál oka méhsorvadás. Lakott Márkosfalva 26. Temették Székely János és Kovács István kézdivásárhelyi papok.). Kézdivásárhely, 1865. szeptember. 26. Esketési tanúk: Kovács Áron, Csiszár Dániel, Szőcs Dániel, Barabás Dániel.[179] Eskető pap: Székely János.[180] 2. Θ Hadnagy Ottilia. (*Dálnok, 1849. szeptember 4.-†Márkosfalva 1907. október 17.) Dálnok, 1890. január 12. A vőlegény Sipos György földbirtokos, 49 éves, Márkosfalván él, szülei Sipos Sámuel és Botár Inesz földbirtokos. A menyasszony Hadnagy Ottilia földbirtokos, 40 éves, Dálnokon 147. él, szülei Hadnagy Albert és Miklós Klára földbirtokos. Esketési tanúk: Gidófalvi Bálint és Vitályos Sándor birtokosok. Eskető lelkész Vriss József. [Folytatás Bodola, Keresztes, Szőts és Kovács családfák.] [Dálnok. Családi könyv. Anyakönyv. Hadnagy Ottilia szülei Hadnagy Albert, nemes (*1822. május 27.-†Dálnok, 1899. január 26.) q Miklós Klára. (*1826. január 29.- †Dálnok, 1902. január 16.) Dálnok, 1848. szeptember 23. Esketési tanúk: Abai Mózes és Bod Tamás. Hadnagy Ottilia volt a legidősebb gyermekük, ezen kívül még 9 gyermekük született 1850. és 1868. között. Miklós Kára Dálnokon 1838-ban konfirmált. Hadnagy Ottilia Dálnokon 1862-ben konfirmált.] Sipos Györgyről megmaradt 3 fotó, ezek 1927. őszén készültek Márkosfalván a háza udvarán. A halálának okát nem ismerjük, de váratlanul halt meg. Sipos György és felesége Kovács Róza sírját 1996-ban találtam meg, amikor először eljutottam Márkosfalvára, a síron lévő feliratot Sipos György unokatestvéremmel 2008-ban felújítattam. A családi hagyomány szerint Sipos György 1929-ben halt meg, élete utolsó éveiben Márkosfalván méhészkedett. A Székely Közélet. 1928. január 15-én megjelent híradását Sipos György haláláról Gazda Enikőtől 2016. októberében kaptam meg, aki ekkor találta meg a hivatkozott lapot. Sipos Györgyné, Hadnagy Otillia halotti értesítője. Márkosfalvi Sipos Györgyné, szül. Hadnagy Ottilia életének 58-ik, boldog házasságának 18-ik évében 1907. október 17-én d. u. 1 órakor rövid szenvedés után Kézdimárkosfalván elhunyt. Gyászolják: özvegy M. Sipos György mint férje, M. Sipos László, mint édesgyermeke, M. Sipos Gábor és családja, M. Sipos Gyula és családja, M. Sipos Béla és családja, M. Sipos Etelka, férj Lisznyói Jakó Pálné, mint nevelt gyermekei, Hadnagy Albert (*1850. október 23.-) és családja, Hadnagy Ignác (1852. július 30.-) és gyermeke, Hadnagy Lajos és családja, Hadnagy Ida (*1856. április 11.-), férj. Bodola Antalné és családja, Hadnagy Eszter (*1858. április 22.-), férj. Pataki Gergelyné és családja, Hadnagy Mária (*1860. május 5.-), özvegy Földes Vendelné, Hadnagy Pál (*1868. szeptember 22.-) és családja, mint testvérei.[181]

J1. Sipos Johanna (*Márkosfalva, 1866. június 6.-†Márkosfalva, 1866. június 16.) 1866. június 6-án született és június 10-én keresztelték Sipos Johannát, szülei Sipos György és Kovács Róza nemesek, reformátusok. Márkosfalva 24. ház. Keresztszülők Bodola Sámuel márkosfalvi lelkész és neje Jüngling Lotti. Bába martonfalvi Bende Józsefnő, Kovács Róza. Keresztelte és eltemette Bodola Sámuel.

J2. Sipos Emma. (*Márkosfalva, 1868. február 15.-

†Márkosfalva, 1868. június 30. A halál oka vérhas.) 1868. február 15-én született, február 25-én keresztelték Sipos Emmát, szülei Sipos György és Kovács Róza nemesek, reformátusok. Márkosfalva Keresztszülők Becző Zoltán és Becző Ilka. Keresztelte és eltemette Bodola Sámuel. Bába martonfalvi Bende Józsefnő

J3. Gábor. (*Márkosfalva, 1869. május 5.-†Debrecen,

1950. október 9.) Anyakönyv. 1869. július 21-én született és július 28-án keresztelték Sipos Gábort, szülei Sipos György és Kovács Róza nemesek, reformátusok. Keresztszülők Győrbiró Lázár és Keresztes Sára. Keresztelte Bodola Sámuel. Bába martonfalvi Bende Józsefnő. Θ Veress (herpályi) Mária. (*Kisújszállás, 1874. május 29.-Debrecen, 1943. augusztus 13.) 1896. május. 26. [Veress Mária szülei: Dr. Veress Károly és Kiss Rozália.] Sipos Gábor gyászértesítője. Debrecen, 1950. Sipos Gábor nyugdíjas postai főfelügyelő 1950. október 9-én 82 éves korában Debrecenben elhunyt. A Debreceni köztemetőben temették el. Gyászolják Sipos Mária és László gyermekei, Sipos Gyula, Sipos Béla, Sipos László testvérei, Dr. Veress Károly (elhunyt feleségének, Veress Máriának a testvére) és Jakó Pál (elhunyt testvére Sipos Etelka férje) sógorai. Sipos Gáborné gyászértesítője. Debrecen, 1943. Márkosfalvi Sipos Gáborné, sz. herpályi Veress Mária, 1943. augusztus 13-án Debrecenben 69 éves korában, boldog házasságának 49-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. A Debreceni köztemetőben temették el. gyászolják: bánatos férje, márkosfalvi Sipos Gábor, gyermekei: Sipos László orvos és Sipos Mária, gimnáziumi tanárnő, testvére herpályi Dr. Veress Károly, közkórházi főorvos, sógorai: márkosfalvi Sipos Gyula feleségével, márkosfalvi Sipos Béla feleségével, márkosfalvi Sipos László feleségével, márkosfalvi Sipos Etelka férjével.

 K1. Mária. (*1898. november 13.-†1967. k.) Tanárnő Debrecenben.

K2. László Dr. orvos. (*1906.-†1951. szeptember 22.) Sipos László gyászértesítője: Dr. Sipos László MTRI főorvos 1951. szeptember 22-én, 45 éves korában, hívatás teljesítés közben szerzett gyógyíthatatlan betegségben Debrecenben elhunyt. A Debreceni köztemetőben nyugszik. Lakás: Debrecen, Honvéd utca 13. Gyászolják: Sipos Mária, testvére, Vágó Andrásné, hűséges munkatársa, Dr. Veress Károly, Sipos Gyula, Sipos Béla, Sipos László nagybátyjai, közeli és távoli rokonai, jóbarátai és mindenki, akit visszaadott az életnek.

J4. Gyula. (*Márkosfalva, 1872. szeptember 20.-†Budapest, 1959. október 9. 1958-ban prosztata műtéte volt. Az Alkotás utcai Honvéd kórházban halt meg.) 1872. szeptember 20-án született és szeptember 22-én keresztelték Sipos Gyulát, szülei Sipos György és Kovács Róza nemesek, reformátusok. Márkosfalva Keresztszülők Győrbiró Lázár és Keresztes Sára. Keresztelte Bodola Sámuel. Bába martonfalvi Bende Józsefnő. Budapesten a sírja a Nemzeti Sírkert része[182], Farkasréti temető, 22/1-1-39 parcellájában van eltemetve második felesége Papp Irén első férjével id. dr. Bathó Kálmánnal (1884-1957) (1933-ban elváltak) és fiával ifj. dr. Bathó Kálmánnal (1921-1980) 1. Θ Mazaly Etelka. (*Szlatina, 1881.- Pécs, 1938. március 26.[183]) Pécs, 1903. január 15. Eskette Károly Ignácz plébános. 2. Θ  Papp (szentgyörgyi bogdi) Irén [Ica][184]. (1898. október 29.-1979. április 24.[185]) Budapest 1942. május 2. Sipos Gyula a Ludovika Akadémiát Budapesten, a hadiskolát Bécsben végezte. Kinevezéséről a Pesti Hírlapban 1891. augusztus 18-án jelent meg tudósítás[186]: „Új egyenruhák. A m. kir. honvédség e hó 17-én megjelent rendeleti közlönye nagy örömöt szerzett a Ludovika Akadémia 4-ik osztálybeli növendékeinek. Új rangot, új csillagot és új egyenruhát nyertek. Két növendék hadnaggyá neveztetett ki, 23 gyalog- és 10 lovas hadapród tiszthelyettessé, 16 gyalog- és 9 lovas hadapróddá léptettetett elő. Ezeket a fiatal növendékeket ma avatták föl a Ludovika Akadémia dísztermében, intelligens közönség jelenlétében. A mint bevonultak a vérmezőről, hol díszruhájukban, csákóikba tűzött gályákkal, igazán kedves látványt nyújtottak, az akadémia udvarán felolvasta előttük a kinevezési parancsot Szvetics tábornok segédtisztje, Smittko Ferenc főhadnagy és tudomásukra adta, hogy mely ezredekhez vannak beosztva. Ablakok, folyosók, telve voltak néző publikummal. A növendékek dobogó szívvel hallgatták a kedves parancsot s különösen két növendék: Borbús Károly és Sipos Gyula arcai ragyogtak az örömtől; ők már hadnagyi rangot nyertek. … A honvédhuszár hadapródok forgós csákóin piros, zöld, kék, fehér és szürke alapon pompázott a sárga őrmesteri sáv, a szerint, a milyen ezredhez voltak beosztva. Büszkeséggel nézett végig rajtuk a professzoruk Nagy Győző százados, mikor jelentette Szvetics tábornok-parancsnoknak, hogy a növendékek mind itt vannak. A tábornok odafordult hozzájuk és egyszerre csend lett a teremben. … Rövid, de tartalmas és erőteljes beszédet intézett hozzájuk a tábornok, figyelmeztetve, hogy bár kilépnek az ő kezei alul, tartsák mindig szemük előtt a haza és trón iránti kötelességüket. Azon reményben bocsátom el önöket - mondá - hogy a honvédség és állam véderejének hasznos tagjai lesznek. Isten áldása kísérje önöket. - Eskühöz! …. Ezután a tábornok aláírta az okmányokat és kiutalványozta az útiköltségeket.” „Legfelsőbb elhatározás. Ő császári és apostoli királyi Felsége folyó évi (1891.) augusztus hó 12-én Ischlben kelt legfelsőbb elhatározásával a magyar királyi honvédségi Ludovika-Akadémia tisztképző tanfolyamának IV-ik évfolyamából kilépő Borbás Károly és Sipos Gyula növendékeket a folyó évi november havában netalán soron kívül előléptetendő hadapródok számára való rang- fenntartás mellett, folyó évi augusztus hó 18-ával és 1891. évi november hó 1-töl számítandó ranggal, a m. kir. honvéd gyalogság tényleges állományában hadnagyokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. (Rendelet szám. 4175/eln. 1891. augusztus 15.) 1891. augusztus 15.-én Sipos Gyula hadnagyot a 13. honvéd gyalogezred 3-ik zászlóaljához nevezték ki, majd 1891. október 27-én  7. rangszámot nyert. ”[187] [188] [189] 1894. november 1-én a pozsonyi 13. gyalogezrednél főhadnagyi kinevezést nyert.[190] Sipos Gyula főhadnagyot, a pozsonyi 13. honvéd gyalog ezredtől, valamennyien ezredeiknél létszám felett vezetés mellett, a honvédelmi ministerium állományába, az I. ügyosztályba való beosztással 1897. július 27-én kinevezték.[191] 1899. május 1-én II. osztályú századossá nevezték ki.[192] 1899. október 1-vel Sipos Gyulát, a pozsonyi 13. honvéd gyalog ezredbeli II. oszt. századost a honvédelmi ministerium állományából, a debreczeni 3. honvéd gyalog ezredhez, ennek 3-ik zászlóaljához való beosztással nevezték ki.[193] Később mint tanár a pécsi hadapród iskolában működött, első feleségével Mazaly Etelkával itt ismerkedett meg, 1911-ben mint őrnagyot a kassai 9. honvéd gyalogezredhez és 1914. október 15-én mint alezredest a brassói 24. honvéd gyalogezredhez helyezték át. Mint utóbbi ezred I. zászlóaljának parancsnoka vonult az orosz harctérre, ahol mint ezredparancsnok súlyosan megsebesült kinevezése után egy nappal, 1914. október 16-án.[194] 1915-től a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred parancsnoka volt és az első Isonzó-csatától a háború befejezéséig az olasz fronton harcolt.[195] „Sipos alezredes, majd ezredes egészen a háború végéig az ezred élén maradt, az összeomlást követő fölfordulásban pedig nem kis nehézségek árán rendben hazavezette ezredét az olasz frontról Székesfehérvárra, és ott szabályosan le is szerelte embereit. Abban az időben ez rendkívüli teljesítménynek számított, ami csak a parancsnok iránti bizalom és hűség alapján történhetett meg.[196]” Még a világháború alatt felállítatta az ország első háborús emlékművét. Egy fehérvári kőleves főzet mának szóló üzenete. …”2011. július 18-a a fehérvári 17-es ezred emléknapja... Márkosfalvi Sipos Gyula ezredes 1915. májusától 1918. végéig, a frontok felbomlásáig parancsnokolta a 17-eseket. Az ezred kevés katonai alakulatok egyike, akik a háborúskodás megszűntének hírére, zárt alakzatban, fegyverüket, katonai mivoltukat megtartva, sőt ahol kellett annak megtartásáért, esküjükhöz híven a hazautazás keservei közepette is tették a dolgukat. Igaz ugyan, hogy hazatérésükkor mindenre számítottak, csak arra nem, hogy a rövid éljenzésüket követően, néhány nap múlva szélnek eresztik őket az akkori hatalom képviselői. A több mint 4 év frontszolgálat alatt az ezred több ízben került feltöltésre, veszítette el - akkori nyelvezeten szólva - a puskáinak, zömét. A 17-es ezred állományából, akik túlélték a galíciai és az olasz frontok kínjait helytállásukkal méltán érdemelték volna ki a haza hálájának megnyilvánulásait. E helyett rájuk az újabb éhezés, munkanélküliség várt, sokukra betegeskedés, a rokkantság, a családjukról való gondoskodás terhei zúdultak…..Kiadó: Krajczáros Alapítvány” 1911-ben jelent meg márkos- falvi Sipos Gyula őrnagy: Támadás vagy védelem ?[197] c. jutalmazott pályaműve. Sipos Gyula kitüntetései[198]: a Vaskorona-rend hadiérme és kard II. osztály [1917. XI. 7./60] és III. osztály [Sipos Gyula[199] 24. h. gy. Ezredbeli alezredes a 17. h. gyalog ezred parancsnoka. M. kir. 81. h. gy. Dandár kitüntetési javaslata alapján. 1915. V. 12. 1915.75.] osztálya, a Lipót-rend lovagkeresztje[200] [M. kir. 81. h. gy. Dandár ki-tüntetési javaslata alapján 1916 III. 27.74. az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményes magatartásának elismeréséül. Sárkány Obst. M. p. német nyelven], tiszti arany vitézségi érem[201] [1922. XII. 6. ], Károly csapatkereszt, II oszt. német vaskereszt, Vörös kereszt, tiszti keresztje II. oszt. [1916. jún. 3. német nyelven], katonai érdemkereszt III. osztálya [1916 XII. 11. Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása elismeréséül. Német nyelven.], hadirokkant érem, Királyi porosz vaskereszt 2. oszt. [1917. 145. ] stb. Igazolványt kapott a „Hadirokkant jelvény (érem)” viselésének jogosultságára a sebesülési érem szalagján. Sipos Ezredes fotója szerepel a Magyar hősök. 1914-1916. A hősök képei kiadványban is.[202] Székesfehérvár szabad királyi város díszpolgára. [1918. évi jan. 28-án tartott közgyűlés alapján. A közgyűlés nevében Dr. Kerekes Lajos sk. főjegyző, Dr. Saára Gyula sk. polgármester. 1918. III. 27.] Sipos Gyula díszpolgári oklevele, 1918. „Díszpolgári oklevél. Székesfehérvár szabad királyi város törvényhatóságának közgyülése, polgármestere és tanácsa a városi polgárság nevében emlékezetül adjuk mindenkinek, akiket illet, hogy ezen oklevelünk keltének helyén és idejében egybeseregelvén a város polgármestere és tanácsának előterjesztésére méltóságos márkosfalvi Siposs Gyula m. kir. honvédezredes urat, a székesfehérvári l7. sz. honvéd gyalogezred minden tiszteletreméltó vitéz parancsnokát a legnemesebb katonai jellem mintaképét fiaink iránt úgy a harcok pusztító viharaiban, mint a pihenés életadó óráiban tanúsított feláldozó szeretetéért és gondosságáért, valamint felemelő hazafias és közéleti működéséért, hálánknak ragaszkodásunknak minden időre szóló tanúságtételéül közlelkesedéssel Székesfehérvár szabad királyi város díszpolgárává választottuk. Amely határozatnak megfelelően ezen díszoklevelünket 1918. évi január 28.-án tartott közgyűlésünkből ezennel kiadjuk. A közgyűlés nevében: Dr. Kerekes Lajos sk. főjegyző. Dr. Saára Gyula sk. polgármester.„ 1918. november 19. „Hazaérkeztek a székesfehérvári honvédek. Székesfehérvárról jelentik: A székesfővárosi 17. honvédgyalogezred teljes tábori felszereléssel Sipos Gyula ezredes ezredparancsnok vezetésével az olasz frontról vasárnap reggel hazaérkezett. Az ezred mintegy 150 kilométernyi gyaloglás után Villachban (Ausztria) szállt fel a vonatra és minden akadály nélkül jutott át a határon és a déli vasút vonalán, Csáktornyán keresztül érkezett haza Székesfehérvárra. Az állomáson a Nemzeti Tanács nevében Zavaros István és Velinszky László üdvözölték a derék ezredet, melynek nevében Sipos ezredes mondott köszönetet. Az állomáson a legénységet megvendégelték, majd énekszóval bevonult a laktanyába, ahol példás rendben megtörtént a leszerelés.”[203] Budapesti Hírlap. 1918. „Köszönet és elismerés hazatérő katonáinknak. Hock János, a Nemzeti Tanács elnöke Dobár Géza ezredeshez, a 40. honvédgyalog-dandár. Reviczky László ezredes, az 1. honvédgyalogezred és Sipos Gyula ezredes, a székesfehérvári 17. honvédgyalogezred parancsnokához levelet intézett, amelyben a Nemzeti Tanács nevében meleg szavakkal hálás köszönetét és elismerését fejezi ki minden tisztnek és közvitéznek a háború során tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartásért, a sok szenvedésért és véráldozatért.”[204] Budapesti Hírlap. 1919. március 1. „Tábornokok és ezredesek nyugdíjazása. A hivatalos mai száma közli, hogy a hadügyminiszter …Sipos Gyula ezredest nyugállományba helyezte.”[205] Sipos Gyula részt vett egy ideig Stromfeld Aurél vezérkari főnök irányítása alatt a Tanácsköztársaság harcaiban.[206] [207] [208]1920-ban internálták, de katonai kitüntetései miatt nem bántották, nyugdíjazták. „Sipos Gyula ezredes, mint a 17-es székesfehérvári gyalogezred parancsnoka, a háborúban igen vitézül harcolt és számos kitüntetést szerzett. Székesfehérvár városa annak idején meg is válaszolta díszpolgárává. 1919 áprilisában nyugdíjazták, a kommün alatt tehát csak egészen rövid ideig teljesített szolgálatot. A proletárdiktatúra megbukása után feljelentették (a feljelentő Sréter István, volt honvédelmi miniszter, akit Sipos Gyula rágalmazás címén feljelentett), Sipost, aki ellen meg is indult a tiszti becsületügyi eljárás. Az eljárás teljesen rehabilitálta és valamennyi tiszti fórumon felmentették.”[209] [210] A Sréter Istvánnal folyó per 1922-ben zárult le. Sipos Gyula nyilatkozatából részlet: „ki kell jelentenem, hogy Sréter vádjait akkor vonta vissza, amikor azokat három teljes éven át (1919-1922.) minden képzelhető fórum kivizsgálta azokat alaptalanoknak és valótlanoknak találta. Azok visszavonása tehát nem bírt jelentőséggel az ügy lényegére. Akkor már csak az ellene még folyamatban volt rágalmazás és becsületsértés halmaza címén emelt vádak visszavonásáról lehetett érdemileg szó: ez tisztán tőlem függött, engem pedig főleg azon körülmény vezetett, hogy Sréter - kijelentése szerint - vádjainak alaptalan- ságáról meggyőződött: őt félrevezették.”[211] A Pesti Hírlap 1929. június 23. vasárnapi száma arról tudósított, hogy tiszti arany vitézségi érmet kaptak:…márkosfalvi Sipos Gyula ny. tábornok. „A Mária Terézia-rend arany vitézségi érmével kitüntetett tisztek. A hivatalos lap mai száma közli: A kormányzó 1929. május 25-én kelt elhatározása alapján megengedte, hogy az alább megnevezettek a katonai Mária Terézia Rendkáptalan által odaítélt tiszti arany vitézségi érmet viselhessék:… márkusfalvi (helyesen márkosfalvi S. B.) Sipos Gyula….”[212] „A Budapesti Hírlap tudósítása, 1936. A volt Székesfehérvári 17-ik honvéd gyalog és népfelkelő ezredek) világháborús ezredtörténetét és ezredalbumát a 17-es honvéd gyalogezred volt parancsnoka, márkosfalvi Sipos Gyula ny. á. tábornok állítja össze. Az ezredtörténeti bizottság azzal a kérelemmel fordul úgy a tábori, mint a népfelkelő ezrednél szolgált bajtársakhoz, hogy az ezredekre vonatkozó minden feljegyzéseiket, naplóikat, jegyzeteiket bocsássák sürgősen Sipos Gyula tábornok (Budapest, I., Váralja-utca 15.) rendelkezésére. A jegyzeteket és naplókat felhasználás után mindenki sértetlenül visszakapja.”[213]Sipos Gyula I. világháborús harcairól két könyv jelent meg: 1. A tizenhetesek. 1914-1917. Emlékkönyv a székesfehérvári honvédek harcaiból. A tizenhetesek közreműködésével szerkesztette Dr. Szabó István. Kiadja a Székesfehérvári Honvédezred. 1918. 171. 2. 17-esek a Világháborúban. 1914-1918. Sipos Gyula. A m. kir. Székesfehérvári 17-ik honvéd gyalog- és népfelkelő ezredek története. Tizenhetesek közreműködésével szerkesztette: márkosfalvi Sipos Gyula ny. tábornok, a honvéd gyalogezred volt utolsó parancsnoka. Székesfehérvár, 1937. Csitáry G. Jenő könyvnyomda. 372.  Előszót írta: Márkosfalvi Sipos Gyula, ny. á. tábornok.[214]  Reprint kiadás. 2014. Székesfehérvár. Lázár Miklós a Pesti Napló haditudósítója 1916. augusztus 7-én számolt be a 17-ik honvédgyalogezred történetéről és Sipos Gyula parancsnokról. Sipos Gyula ezredesről ezt írta: „a nyugodt, vasakaratú, a magyar katona mintaképe; teli szeretettel és megértéssel a honvédei iránt A katonái rajonganak érte és vakon követik a parancsait. És ez nagyban hozzájárult, hogy a fehérvári honvédek egy talpalatnyi sziklát sem veszítettek azokból az állásokból, amelyek védelmével megbízattak.”[215] „1935. Megalakult a Magyar Telek-és Villa-tulajdonos Egyesületek Országos Szövetsége, ahol társelnöknek választották meg Sipos Gyula nyugdíjas tábornokot.”[216] „A Budapesti Hírlap tudósítása, 1936. (Ezrednap). A  volt székesfehérvári 17-es honvéd gyalog és népfölkelő ezredek július 19-én tartják ezrednapjukat Sipos Gyula ny. á. tábornok volt  ezredparancsnok részvételével Székesfehérvárott. Az  ünnepség kezdete d. e. 9 órakor a Magyar Király előtt…”[217] Sipos Gyula honvéd vezérőrnagy előléptetése nyugállományú ezredessé. Ülés: 101. jkv. 1946. április 18. Nagy Ferenc kormánya.[218] Sipos Gyulának 1946-ban felajánlották neki az újjáalakuló honvédség első miniszteri tárcáját, amit Ő, korára való tekintettel nem fogadott el.[219] 1946. július 16-án Jászberényben kapta meg a Tombor Jenő vezérezredes, Honvédelmi miniszter levelét, amiben közli: „Értesítem Vezérőrnagy Urat, hogy előterjesztésemre a Miniszterelnök útján a Köztársasági Elnök Úr a honvédség nem tényleges állományába a I. Tábornoki karban 1946. április hó 1-ével, 1946. április 1-i ranggal nyugállományú altábornaggyá előléptette”[220] Sipos Gyula emlékének ápolása Székesfehérváron: A Székesfehérvári Helyörökség történeti Emlék-gyűjtemény nagytermében (Székesfehérvár, Tiszti Klub)[221] elhelyezésre került a Sipos Gyuláról készült festmény, amit a Budapesti Hadtörténeti Múzeum adott át, Sipos Gyula székesfehérvári díszpolgári oklevele[222], amit Sipos Gyula rokona dr. Sipos III. Béla adott át. 2011. július 18-án (a Magyar Királyi 17. székesfehérvári honvéd gyalogezred emléknapja) került sor márkosfalvi Sipos Gyula magyar királyi ezredes (az ezred egykori parancsnoka) szobrának avatása. Alkotó: Horváth Lajos. Helye: Székesfehérvár, Tiszti Klub (az ezred egykori laktanyája) Malom u. 2. Székesfehérvár MJV Közgyűlése Sipos Gyula emlékére díjat alapított, melyet minden évben egy székesfehérvári katona érdemeit elismerve adnak át. Az első átadás 2012. májusában történt, Hende Csaba honvédelmi miniszter jelenlétében. Somogyi Győző festőművész, aki 100 magyar hős arcképét festette meg és kiadta. A Magyar hősök arcképcsarnokában Sipos Gyula festménye is található.[223] 100 esztendeje nevezték ki Sipos Gyula ezredest a Magyar Királyi 17 honvéd gyalogezred parancsnokának. A Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete erre emlékezve megemlékezést és koszorúzást szervezett 2015. január 26-án a Farkasréti temetőben Márkosfalvi Sipos Gyula altábornagy a Magyar Királyi 17. honvéd gyalogezred egykori parancsnokának, Székesfehérvár Város Díszpolgárának sírjánál. 2016. november 18-án Székesfehérváron mutatták be a „Csak még egyszer előre” c. Burján Zsigmond filmjét, ami emléket állított Sipos Gyulának is.[224] Megemlékezés Sipos Gyula sírjánál. 2015. január 26. A sírnál a megjelent rokonok: Nedeczky Ildikó, Sipos Dóra, Jakó Edit, Sipos Béla, Jakó Edit két fia: Kóta Emőd és Paál Bese.

K1. Gabriella, (Babi) (*Pécs, 1904.-†Budapest, 1955. október. 31. A gyászértesítő alapján hosszú és gyötrő szenvedés után halt meg. A halál oka, mint édesanyjánál is a rákos daganat volt. Budapesten a Farkasréti temetőben van a sírja.) Θ Fedák Béla. Budapest, 1927. december 14. Házasság. Márkos- falvi Sipos Baby és Fedák Béla f. hó 14-én 1/2 l órakor tartják esküvőjüket a Krisztina-téri templomban. Tanúk; menyasszony részéről Oberham- mer Antal orsz. gy képviselő, vőlegény részéről dr. Gárdonyi Albert egyetemi m. tanár, főlevéltáros.[225] Sipos Gabriella sírja a Farkasréti temetőben van.[226]

K2. Mária (Mici) (*Pécs, 1905. augusztus. 4.-

†Budapest, 1998.) 1. Θ Bocsor Géza II. (*1902. október 16.-†Budapest, 1973. január 28.) Budapest, 1938. július. 7. Elváltak 1947-ben. Bocsor Géza II. szülei: Bocsor Géza I. q Körösy Paula. (2. q Hanny Katalin.)

J5. Béla I. mérnök. (*Márkosfalva, 1875. szeptember 16.–†Székelyudvarhely, 1967. decem- ber 3.) 1875. szeptember 16-án született és szeptember 26-án keresztelték Sipos Bélát, szülei Sipos György és Kovács Róza. Keresztszülők kézdivásárhelyi Kovács Károly és neje Csiszár Anna. Pap Bodola Sámuel.  Bába Bak Mari. Θ Fodor Malvin[227]. (*1884. szeptember, 16.-†Kolozsvár, 1962. november 20.) [Fodor Malvin szülei: Dr. Fodor Béla orvos (*1846. november, 25.-†1918. szeptember, 29.) q Reuss Malvin Lujza (*1862. december, 24.-†Kolozsvár, 1941. október 7. A házsongárdi temetőben van a sírja, leányával és vejével)]  Sipos György: Részletek apai nagyapám Sipos Béla I. „valóság-meséjéből” (Székelyudvarhelyen – 90 évesen, bal oldali bénulás után ágyhoz kötődve [228]) ..Amit most elmondok, tudjátok meg, hogy mind igaz, úgy mondom el ahogy annak idején történtek a dolgok….1895 őszén mentem fel Budapestre, hogy beiratkozzak a Királyi József  Műegyetem Mérnöki karára. Ott felkerestem rokonunkat Bodola Lajost, aki akkor fiatal tanár volt a Technikán. Mikor én felmentem, akkor Ő azt mondta, hogy majd ki fog járni egy stipendiumot részemre. Mert az érdekes volt, tudjátok, hogy én kb. 60 forinttal a zsebemben mentem fel Budapestre, hogy 4 évet végezzek….Ha a vonalzókat, ceruzákat, kirglit s’ rőf papírokat számítom, hát kevés volt a „lényeg” ! Hát az első esztendő nagyon keserves volt, mert a kérést beadtuk, de a stipendium késett, egyelőre nem volt - mondhatni egy krajcárom se… A stipendium állt évi 500 forintból, melyet havi részletekben adtak….képzeljétek a kirgli maga - nem is tudom mennyi, 30-40 forint volt… Hát aztán valahogy kihúztam…. Aztán volt Salamon Ferenc történetíró… Nahát ennek a Salamon Ferencnek a mostoha lányát vette el a rokonunk, ez a Bodola Lajos aki a geodézia tanára volt a Technikán mikor én Pestre kerültem.” Sipos Béla I. 1904-1912 között mérnök volt Rimaszombatban, és ott nősült. 1912-ben Dévára került, fiai ott jártak a reáliskolába. 1920-ban a román kormány Székelyudvarhelyre nevezte ki főmérnöknek a megyei és állami utak és hidak fenntartásához. 1929-ben nyugdíjba ment és 1930-ban Kolozsvárra költözött. Anyósa özvegy Fodor Béláné, sz. Reuss Malvin is velük élt 1941-ben bekövetkezett haláláig. 1965-ben Géza fiához Székelyudvarhelyre költözött egy enyhe agyvérzés után, ott halt meg, de Kolozsváron temették el.   

K1. Béla II. Dr. (*Rimaszombat, 1904. augusztus 8.-†Budapest 1980. szeptember 17.) Jogász, államügyész. Θ Szakács Dóra (*Fellak, 1914. október 19.-†Budapest, 1998. május 28.) Sajóudvarhely 1944. május 25. Életrajza a megmaradt dokumentumok alapján. Iskoláit a Dévai Áll. Főreáliskolában (I-IV. o.-t), majd a Székelyudvarhelyi Református Főgimnáziumban (V-VIII-t) végezte el. 1923. július 10-én kelt Gimnáziumi érettségi bizonyítvány alapján jeles eredménnyel érettségizett. (Fizika és Rajz jó, a többi tárgyból jeles). Erkölcsi magaviselete jó. A következő nyelveket tanulta (román, magyar, latin, francia, német, angol, görög). A vizsgálóbizottság tagjai voltak: Szabó Árpád, a latin nyelv és irodalom tanára, Dr. Kósa János a román nyelv és történelem tanára, Finta Gergely a magyar nyelv és irodalom tanára és Csefó Sándor a matematika és fizika tanára. Igazgató: Szabó András, a vizsgáló bizottság elnöke az érettségin Dr. Gyárfás Pál. Sipos Bélát főiskolai tanulmányokra érettnek nyilvánították. Érdekesség, hogy alkotmánytanból és közgazdaságból volt akkor érettségi. 1918. május 9.-én konfirmált Déván. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán végezte. (1924-27). Közben (1923-24) a grázi egyetemen és a miskolci jogakadémián is folytatott tanulmányokat. Ismertebb professzorai, akiknél tárgyakat felvett: Sztehló Zoltán (ismertem, a leány unokáját matematikára tanítottam 1969-ben.) (római jog), Balás Károly (közgazdaságtan), Kenéz Béla (statisztika), Navratil Ákos (pénzügytan) Szekfü Gyula (magyar. tört. 1526-1604). Sipos Béla 1935.-1939. között tisztségviselőként, 1935. július 16.-1939. június 1. között adóhivatali szakra beosztott havidíjas hivatalnokként a székesfőváros (Budapest) szolgálatában állott. Együtt dolgozott Ságvári Endrével. 1937. október 7.-én dr. Sipos Béla adóhivatali szakra beosztott havidíjas hivatalnokot a VIII/A adókerületi adószámviteli hivataltól a IX. kerületi elüljárósághoz helyezte át Budapest polgármestere, Szendy Károly.[229] Állásáról 1939. január 1. hatállyal lemondott.1939. március 30-án a m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék tanúsítja, hogy Dr. Sipos Béla a m. kir. “Mária Terézia” 1.honvéd gyalogezredbeli zászlós. hadbíró jelölt a hivatásszerű hadbíró jelöltek számára előírt honvéd hadbíró vizsgát megfelelő eredménnyel letette.  1939. május 15.- 1940. augusztus Kassára helyezték a VIII. hadtest bíróságára, hadbíró volt. Utána Nagyecseden dolgozott XII. Hadosztály hadbíróságon. Magyar Távirati Iroda, 23. kiadás. 1941. szeptember 18. (Bírósági kinevezések) dr. Sipos Béla hadbiró főhadnagyot a marosvásárhelyi királyi ügyészséghez ügyésszé az igazságügyi miniszter kinevezi. 1941. évi november hó 1-ével dr. Sipos Béla III. hadbíró-főhadnagyot saját kérelmére tartalék-állományba helyeztem, közvetlen állami szolgálatba történt átlépése folytán. Vitéz Bartha Károly, honvédelmi miniszter.  s. k.[230] Magyar Távirati Iroda, 31. kiadás. 1942. május 6. Az igazságügyi miniszter dr. Sipos Béla marosvásárhelyi királyi ügyészt a pestvidéki királyi ügyészséghez ügyésznek kinevezi.[231] 1941. október 30. és 1942. május 2. között tehát Marosvásárhelyen dolgozott államügyészként,[232] majd saját kérelmére a Pestvidéki kir. ügyészségre helyezték át, s állását 1942. május 3.-án foglalta el. Magyarország tiszti cím- és névtára. 50. évfolyam. 1943. Magyar királyi igazságügyiminisztérium. (630.) 7. Pestvidék. (Budapest, II. Fő utca 70. II. emelet) Ügyészek: Sipos Béla dr. A kinevezését 1944-ben megerősítették.[233] 1947. január 1-től, mint pestvidéki ügyészt a VI. fizetési osztály 2. fokozatába léptették elő. 1944. december 14-től 1945. június 4-ig Sopronban lakott, mind állami ügyész és tartalékos hadbíró hadnagy. Nyilatkozat igazolja (aláírták Erdős Ferenc, Szalay Géza, Thirring Lajosné), hogy “ez idő alatt sem nyilasokkal, sem németekkel nem érintkezett, semmiféle politikai pártnak a tagja nem volt és úgy magatartásában, mint kijelentéseiben mindig németellenesnek és demokratának mutatkozott. ”Nevezett az úgynevezett nyilas kormányzat idejében teljesen visszavonult életmódot folytatott és gyakran kijelentette, hogy ezt a bandát megveti és velük semmiféle közösséget nem vállal.” (Sopron, 1945. július 14.) 1944.-ben (július végén) nősült, felesége Szakács Dóra 1948. november 22-én kelt Rádió műsorvevő engedély bizonyítja, hogy már Budapesten lakott, II. kerület, Görgei Artúr (később Varsányi Irén utca) 17. II. e. 4. alatt, feleségével Szakács Dórával. Sopronban a Szinház u. 19.-ben laktak 1945 július végéig. 1949. június 30-án felmentették állásából, saját kérelmére, hatósági orvos- bizonyítvánnyal igazolt tartós szolgálatképtelenség miatt. Beszámítható szolgálati ideje 13 év 11 hó 13 nap, plusz 5 év, így összesen 19 év. Fizetése 58 %-a 399.-Ft, 4 fillér) lett a nyugdíja, amiből megélni nem lehetett. Aláírta a felmondó levelet Menráth István miniszteri tanácsos. Ügyvédi kamarai bejegyzési kérelmét elutasították, mivel az 1949. augusztus 1-én kelt Hatósági erkölcsi bizonyítvány szerint “államvédelmi szempontból kifogás alá esik”.(2. Ker. Kapitányság indoklást nem adott). 1951. augusztus 1. és 1952. március 28. között segédmunkás, majd raktárkezelő (Műszaki Árut Értékesítő Vállalat, Bp. VI., Bajcsy-Zs. ut 53.), majd tisztviselő és kereskedelmi ügyintéző 1952. március  28. - 1953. június 25. (Főv. Bőrhulladék Feldolgozó Váll. Bp. VIII. Eszperantó u. 34.) 1953. október 1.- 1954. július 15. statisztikus, majd adminisztrátor (Minőségi Kelmefestő Vegyi- és Fehérnemű-tisztító Szövetkezet VII. Sági u. 10.) 1954. december 27-én a Budapesti Ügyvédi Kamara Tagfelvétel Tárgyában Eljáró Bizottsága felveszi az ügyvédek névjegyzékébe és Hatvanba helyezi. (Többszöri fellebbezés után, Nagy Imre 1954. jan. kormányprogramjának hatására történt a rehabilitáció.). Hatvanba helyezés azonban állandó ingázást jelentett, amit nehezen bírt. 1955. január 14.-én foglalhatta el állását Hatvanban. Ezt nem tette meg, s csak 1956. február 9.-1957. február 8. között volt tagja a Hatvani Ügyvédi Munkaközösségnek. (1957. február 8.-án kizárták). 1958. augusztus 18. kelt határozat szerint az ügyvédi hivatásgyakorlására nem alkalmas. Indoklás nincs. 1959. január 29. -1961. március 20. között fiókraktáros (Műszaki Bőrárú Ponyva és Sportcikk Készítő K. Sz. Bp. VI. Hajós u. 21.) 1961. március 20. -1967. április 30. között leltározó (az “Elzett” Fémlemezipari Művek Irószer Gyár-egységénél Bp. X. Gyömöri út 61.). Ezt követően nyugdíjas. 1960 április 12-től Bp. VI. Szinyei M. u. 1-be költözött családjával. Sipos Mária (Manci) halála után debreceni házát örökölte. Súlyos betegség után 1980. szeptember 17-én halt meg korházban.  1990-ben Kulcsár Kálmán ig. min. rehabilitálta. Barátai voltak Horty László fogorvos, Dr. Aszalos Zoltán.

       L1. Dr. Sipos Béla III. (*Sopron, 1945. április 7.-)

Θ dr. RédeyKatalin (*Balasagyarmat, 1947. január 14.-) Bp. 1970. szeptember 26. 1971 óta Pécsett élnek.

             M1. Dr. Sipos Béla IV. (*Budapest, 1971.

szeptember 12. ) 1. Θ Dr. Herédi Erika (*Pápa, 1973. szeptember 29.- ) 2000. július 8. Elváltak. 2012. 2. q  Göntz Krisztina. (*Zalaegerszeg, 1982. december 21.-) 2015. május 30.

        N1. Sipos Béla V. Máté. (*Győr, 2003.

               június 24.) Herédi Erikától.

           N2. Sipos Bertalan. (*Győr, 2009. október

                    31.) Herédi Erikától.

            N3. Sipos Dóra, Mária. *(Győr, 2016.

                   február 8.) Göntz Krisztinától.

       M2. Dr. Sipos Balázs. (*Budapest, 1972. október

17.-) 1. Θ Kész Lívia, 2006. október 28.  Elváltak 2009. január 2. 2. Θ Hámori Tímea (*1972. március 21.-) 

        N1. Fábián Rebeka. (*Pécs, 2007. március

               21.-) Apja Fábián Márk.

N2. Sipos Hédi. (*Pécs, 2010. október 27.-)  

 L2. Sipos Dóra dr. (*Budapest, 1947. január 17.-)

        Közgazdász.

 L3. Sipos Judit. (*Budapest, 1951. szeptember 9.-) 1. Θ

Berczi Károly I. 2. Θ Hrivnak Miklós (Budapest, 1957. május 23.-)

M1. Berczi Károly II. (*Budapest, 1975. november 16.-) Θ Gere Szilvia (*1976. július 5.-) q 2001. július 30. Gere Szilvia szülei Gere Sándor I. (*1949. május 28.-) 1. Q Pásztor Mária (*1952. február 10.-) 2. Q Geréné Váncsa Erzsébet (*1959. december 28.-) Gyermekük Gere Sándor II. (*1988. április 20.-)

N1. Berczi Melinda. (*Dunaújváros, 2004. szept-

              ember 27.)

M2. Berczi Judit. (Budapest, 1977. március 17.-)

 Kanada. q (élettárs, elváltak) Ty Hamilton. (*Kanada, London, Ontario, 2011. március 14.-)

N1. Hamilton Vanessa Rylee. (*Kanada, London, Ontario 2006. július 15.-)

N2. Hamilton Jaylin Remy. (*Kanada, London,  2011. március 14.-)

M3. Hrivnak Krisztián.  (*Bécs, 1988. április 24.-) q Leah Pearce. (*1989. február 4.-) Elváltak.

N1. Hrivnak Henrix. (*Kanada, Vancouver, 2012.

      október 16.-)

 N2. Hrivnak Alder. (*Kanada, Vancouver,

2015. július 12.-)

K2. Géza I.[234] (*Rimaszombat, Gömör megye, 1905. november 8.-†Székelyudvarhely, 1993. április 16.)[235] Θ Csató Irén (*Székelyudvarhely, 1911. július 14.-†Székelyudvarhely, 1992. január 4.) Θ Székelyudvarhely, 1934. szeptember 23. Református pap. (1932.) Sipos Géza I. Reáliskolai bizonyítványai megőrződtek, ennek alapján először Déván tanult, 1915. és 1919. között, eredményei általában jelesek. 1923.-ban Székelyudvarhelyen érettségizett szintén jeles eredménnyel. Két évig kőművesként dolgozott, majd két évig Bukarestben építész iskolán volt.[236] 1928-ban kezdte meg tanulmányait a Református Theológiai Fakultáson Kolozsvárott. Leckekönyve alapján megállapítható, hogy pl. héber nyelvet Kecskeméthy Istvántól, filozófiai és teológiai ismereteket Tavaszy Sándortól, a magyar ref. egyház történetét Nagy Gézától, egyházi éneket Nagy Gerőtől, görög nyelvet Maksay Albertől, közegészségtant Török Imrétől tanult. Tanárai több tárgyat oktattak. Tanulmányait 1932.-ben fejezte be Kolozsvárott. Minősítési lapja megmaradt, ennek alapján lelkészképesítő vizsgát 1933.-ban, vallástanári vizsgát 1942.-ben szerzett. Szaktárgya: vallástan. Több tudományos dolgozata jelent meg.[237] Lelkipásztori szolgálatra 1933. november 26.-án szentelték fel Kolozsvárott. 1932. szeptembertől tényleges hitoktatói szolgálatot végzett Kolozsvárott és Tordán. 1941 szeptemberétől hitoktató lelkész Székelyudvarhelyen. Hivatali esküt 1942. október 17-én tett Székelyudvarhelyen. 1933. és 1941. között segédlelkész, 1941. és 1945. között vallástanár, 1945.-ben a Székelyudvarhelyi Ref. Leánygimnáziumban igazgató, rektor professzor.[238] A minősítési lapja Sipos Gézának itt végződik, 1945. után családját nem tudta eltartani és ezért könyvelőként helyezkedett el.  1990. január 14-én a Szabadság című napilapban „Élő történelem” címen vezércikk jelent meg, Kik védték Tőkés László igazságát, melyben az 1989. november 21-én kelt állásfoglalást aláírta id. Hegyi István nyug. ref. esperes, Sipos Géza nyugdíjas tisztviselő, presbiter is. Hobbyja a bélyeggyűjtés volt.[239]   

L1. Géza II. (*Székelyudvarhely, 1935. november 6.- †Székelyudvarhely, 1975. május 10.)

L2. Katalin. (*Székelyudvarhely, 1938. február 7.-†

      Székelyudvarhely, 2016. február 14.) Agrár-

       mérnök.

L3. György. (*1942. augusztus 31.-) Bányamérnök,

geológus. Θ Geng Gizella. (*Nagybánya,1951. február 17.-) Θ 1973. április 21. [Geng Gizella szülei: Geng János (*1920.-†1975) és  Szabó Gizella.]

M1. Sipos Gábor. (*Balánbánya, 1975. február 20.)

M2. Sipos Réka. (*Csíkszereda, 1979. május 18.)

M3. Sipos Hunor. (*Csíkszereda, 1989. május 14.)

L4. Árpád I. (*Székelyudvarhely, 1944. június 8.-)

Asztalos mester. Θ Benedek Mária (*1948. január 2.-) Gyermekeik és unokáik is Székelyudvarhelyen élnek.

     M1. Katalin. (*1971. április 19.-) Θ Pap Levente.

            Székelyudvarhely.

            N1. Pap Tamás. (*1991. november 10.-)

            N2. Pap Hunor. (*1996. július 25.-)

     M2. Mária. (*1973. április 1.-) Θ Czerják Attila.

             N1. Czerják Attila. (*1993. április 2.-)

             N2. Czerják Izabella. (*1995. július 28.-)

     M3. Árpád II. (*1979. július 21.-). Θ Balázs Irén.

            (*1979.) Elváltak.

             N1. Zsolt. (*Székelyudvarhely, 2002. június

                    27.-)

J6. Sipos Géza (*Márkosfalva, 1877. november 23.-†

1877. december 7.) 1877. november 23-án született és december 7-én keresztelték Sipos Gejzát, szülei Sipos György és Kovács Róza, Keresztszülők Bodola Janka, Kovács Károly, Csiszár Anna. Pap Bodola Sámuel. Bába Tompáné.

J7. Etelka. (*Márkosfalva, 1881. október 11.-†Barot, 1950. március 7. A halál oka szívbénulás. Sírja Kézdivásárhelyen.) (anyja Kováts Róza) Θ Jakó Pál (1879. február 2.-†Kézdivásárhely, 1965). (Folytatás a lisznyói Jakó családfa) Márkosfalva, 1904. július 17.

J8. László. (Márkosfalva, 1892. december 9.-†Kolozsvár,

Házsongárdi temető, 1964. október 15.) 1892. december 9. született és december 18. keresztelték Sipos Lászlót, szülei Sipos György birtokos és Hadnagy Ottilia. Laknak a Márkosfalvi temető után, keresztszülők Hadnagy Pál ifjú legény és Hadnagy Mária hajadon. Bába Bakk Mária. Keresztelő pap Kelemen Győző. Matematika tanár. Θ Csekme Irma (*1894.-†Kolozsvár, Házsongárdi temető, 1980.) 1922. k. „Márkosfalvi Sipos László, Márkosfalva, t. főhadnagy, 1915 április 1-én vonult be a táb. [tábori] ezredhez, s részt vett annak súlyos küzdelmeiben a Kárpátokban, az olasz, orosz és újból olasz harctéren, rövid megszakításokkal a háború végéig. Kitüntetései: Br. kat. é. é. [bronz katonai érdemérem] II. o. e. v. é. [másod osztályú ezüst vitézségi érem], Br. v. é. [Bronz vitézségi érem] Károly csapat kereszt.)”[240]. A kötet végén Sipos László fényképe is megtalálható a 17-esek fényképei között. A másik fotó az egyetemi bizonyítványában volt 1919-ben. Kolozsvár, a Mathematika és természettudományi Karnak 360-1918/19 sz. 1919. május 5-én kelt határozatával egy katonai félévet tanulmányi idejében beszámított. 1919. május 7. Tanulmányait 1912. szeptember 11-én kezdte meg a Kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetemen, de katonai szolgálata miatt csak 1919-ben végzett. Tanárai között volt többek között Riesz Frigyes, Haar Alfréd, Tangl Károly, Farkas Gyula. Halotti értesítő. Sipos László nyugalmazott tanár életének 72., évében 1964. október 15-én rövid szenvedés után Kolozsvárt elhunyt. A Házsongárdi temetőben nyugszik. Gyászolják özvegy Sipos Lászlóné, szül. Csekme Irma neje, Sipos György fia és felesége, Sipos Julika unokája. Sipos Béla testvére, Incze Árpádné, szül. Csekme Olga és Csekme Margit sógornői.                        

K1. György (*Kolozsvár, 1925.-†Bukarest, 1982. október 19.) q N. Corina. 1956. k. „Sipos György mezőgazdasági szakíró. Életéről csak bizonytalan adataink vannak: 1948-ban végzett a kolozsvári Mezőgazdasági Akadémián, utána egy évig tanársegéd volt ugyanott, majd Bukarestbe került; a lovrini, majd a funduleai kutatóközpontban dolgozott haláláig. Egy, a szerzők nevének feltüntetése nélkül kiadott kötet, Az agronómus kézikönyve (Bukarest, 1954), majd Az öntözés gyakorlata (uo. 1973) társszerzője (utóbbi D. Mureşannal, Nagy Zoltánnal és Titz Lajossal). A hetvenes években az Analele ICCS (Brassó), Analele ICCPT (Fundulea), Probleme Agricole, Revista de Protecţie vegetală – Cereale şi plante tehnice közölte a cukorrépa, gyapot, kukorica termesztésére, öntözésére, szerves trágyázására, a talaj előkészítésére vonatkozó, román társszerzőkkel írott tanulmányait.”[241] Az 1971. és 1974. között megjelent Mezőgazdasági Útmutatóban is publikált. Rostás Zoltán[242] interjúja[243] alapján meghalt 1982. október 19-én 59 éves korában. Ennek alapján 1924-ben született és szüleinek házasságkötési időpontja 1922-re tehető. Sipos György 1947-től végzett kutatómunkát, a Bethlen kollégiumban végezte középiskoláit, majd Kolozsvárt tanult, végzés után a tanügyben dolgozott, a bánsági Lovrinban (Temesvár és Arad közelében) kutató volt. 1967. és 1982. között Funduleán[244] (Bucuresti közelében) intézetvezető volt és az öntözéssel foglalkozott. Sipos Katalin kiegészítései: Sipos Györgyöt a Bukaresti református temetőben (Lutherana, a magyar templom kertjében van a temető) temették el. Feleségének keresztneve Corina, román nő volt, aki Izraelbe települt és ott elhunyt. Júlia leányuk férje német, keresztneve Helmult, akivel Németországba települtek. A házasságkötésük valószínű időpontja 1956, Sipos Júlia 1958 körül születhetett.

                                                                  L1. Júlia.

                 F2. Mózes I. (*Márkosfalva, 1735. k.) 1. q N. N. (*1738. k.-†Márkosfalva, 1782.

április 18.) 2. q Gyöngyös (csernátoni) Istvánné. Márkosfalva. 1782. november 12.

G1. Mária. (*Márkosfalva, 1759. március 8.-)

G2. András. (*Márkosfalva, 1762. április 12.-)

G3. Mózes II. (*Márkosfalva, 1765. szept. 28.-)

G4. N. (-†Márkosfalva, 1770. április 2.-)

D3. Gábor. (*Márkosfalva, 1666. k.-) Említve 1683. évi bécsi hadjárat után. Θ Aszalos Ilona.

E1. Sámuel I. (*Márkosfalva, 1700. k.-†Nagyenyed, 1750. után) 1750. Nagyenyeden találjuk. q Dobolyi Anna.

                                    F1. Sámuel II. szűcsmester (*Márkosfalva, 1735. k.-†Nagyenyed, 1769. k.) aki családjának címeres levelét 1766-ban a Marosvásárhelyi királyi táblán átíratta. q Kovács Katalin.

G1. Pál. (*Nagyenyed, 1759. október 16.-†Szászváros, 1816. szeptember 15. Tordos község[245] [246]lelkészeként (1810.-1816.) halt meg tífuszban. Holttestét Szászvárosból Tordosra visszavitték, és a legvalószínűbb, hogy a templomot szegélyező területen temették el.)  [247] [248] [249] Sipos Pál életrajza [250] [251] [252] [253]: „ref. pap, tanár, matematikus, filozófiai író.[254] Nemesi előneve Márkosfalvi volt, de ő nem használta. Családjában a

szűcsmesterség apáról fiúra szállt. Ezt a láncot Sipos Pál szakította meg. 1775-től Nagyenyeden tanult. A nagyenyedi református Bethlen-kollégiumban matematika tanára Zabolai Kovács József volt (aki Baselben Bernoulli Jánostól tanult matematikát és Bernoulli Dánieltől fizikát, Párizsban pedig kapcsolatba került többek között Clairautval is). A kiválóan tanuló Sipos egy ideig a Teleki-család házi nevelője, 1783-tól 1787-ig akadémiai rektor volt a szászvárosi református iskolában. 1787-től 1791-ig az ifjú Teleki József gróf nevelőjeként rendelkezésére állt a gróf hatalmas, jelentős matematikai műveket is tartalmazó könyvtára. Az ifjú gróf apja, maga is kitűnő matematikus, Bernoulli Dániel és Clairaut magántanítványaként nyerte ilyen irányú ismereteit. Az ő segítségével vált lehetővé Sipos külföldi tanulmányútja. 1791-től 1797-ig Odera-Frank- furtban, Göttingenben, Bécsben tanult. 1798. november 25.-től újra átvette a szászvárosi iskola vezetését, most már „recrtorprofessor” címmel. 1805-től matematikatanár a sárospataki református kollégiumban.[255] [256] 1810-től haláláig református pap Tordoson. Hírnevét a berlini tudományos akadémia által kiadott és aranyéremmel jutalmazott matematikai dolgozata alapozta meg.[257] [258] Az ellipszis kerületének meghatározására ma is kitűnő közelítő szerkesztési eljárása épp úgy elismerést érdemel, mint a körív tetszőleges arányban történő felosztására alkalmas izométernek nevezett, csigavonal (kochleoid) élű vonalzója. Ő használta először Magyarországon szögmérésre a negyedkör tízes rendszerű törtrészeit, és trigonometrikus táblájának szerkezete egyetlen a maga nemében. Sipos Pál az első magyar matematikus, aki önálló felfedezéssel gazdagította tudományát.[259] A sárospataki ref. kollégiumnak 1810-ben kitűnő matematika tantervet készített. Mint filozófus Kant és Fichte követője.[260] [261] Az 1810-es években barátaival: gróf Gyulai Lajossal, Döbrentei Gáborral, Buczy Emillel egy tudós társaság létrehozásán is fáradozott. Szépirodalommal is foglalkozott, több alkalmi verse ismeretes. – F. m. Beschreibung und Anwendung eines mathematischen Instruments für die Mechaniker, zur unmittelbaren Vergleichung der Circulbogen (Sammlung deutscher Abhandlungen 1790 – 91, Berlin, 1796); Specimen novae tabulae trigonometricae… (Pozsony, 1807). – Irod. Dósa Dénes: A szászvárosi ref. Kun-kollégium története (Szászváros, 1897); Dávid Lajos: Magyarok a világkultúrában. Matematikusok és fizikusok (A Magyarság évkönyv 1926.); Fogarasi Albert: Sipos Pál (Enyedi Hírlap, 1931. ápr. 12.); Woyciechowsky József: Sipos Pál élete és matematikai munkássága (Bp., 1932); Makkai Ernő: Sipos Pál és Kazinczy Ferenc (Kolozsvár, 1944); M. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. században (Bp., 1964).” Ponori Thewrewk József: Sipos Pál élete. Jelezte: OSzK Quart. Hung. 2658. p. 2. Kaziczy Ferenc (1759–1831)  Prof. Sipos Pálhoz[262] címmel verset írt hozzá. A legutóbbi megemlékezés: 200 évvel ezelőtt halt meg Sipos Pál.[263] Sipos Pálról nem maradt fenn sem festmény, sem metszet, sem rajz. Szerencsére tanítványa, Ponori Thewrewk József a máig kéziratban maradt életrajzban külsejét is leírja: „Termetére nézne törpe volt, zömök testalkotású, feje középszerű nagyságú, homloka derült, haja barna, s tiszta ábrázata… Továbbá szemei kékellők voltak, [...] s ez igen jól illett neki….. Anyanyelvén kívül tudott görögül, deákul, franciául és németül.” [264] [265]

F2. György. (*Nagyenyed, 1738. k.-) q Tétsi Kata.

                                            G1. József I. (*Nagyenyed, 1765. k.-) 1794-1805. Nagyenyeden.

H1. József II.

H2. János.

H3. Katalin. q Gönczy Márton.

H4. Júlia.

G2. János I. Csizmadia. (*Nagyenyed, 1777.-Kolozsvár, 1862. április 11.) q Finta Anna.  Említve. 1794-1805. „Sipos József I. és Sipos János nagyenyedi lakósok 1794-1805. között nemességigazoló pört folytatnak. Nagy-Enyed város előjárósága 1804. május 8-án bizonyítványt adott arról, hogy márkosfalvi Sipos János csizmadia mester igaz nemes szabadságban élő ember. A bizonyítvány hátlapján Sipos János feljegyezte, hogy Sipos Teréz nevű leánya 1805. október 14.-én, Sipos Zsuzsanna pedig 1807. augusztus 5-én született[266].”[267]  Sipos János halotti értesítője. Kolozsvár. 1862. „Sipos Teréz, seborvos néhai Csoma György özvegye, s léánya Boheczel Sándorné sz. Csoma Juliánna; Sipos János és fia György; kir. országos főszámvevőségi számtiszt, Sipos Samu s neje Pénteki Ágnes; Sipos Juliánna s férje Maksai László és fia Miklós, valamint Sipos Klára s férje Jáger Mihály és Teréz leánya bánatos szívvel jelentik Márkusfalvi Sipos Jánosnak, szeretett édesatyjok,- apósuk-, s illetőleg nagyatyjoknak folyó hónap 11-én, délután 4 órakor történt gyászos kimultát. Az istenben megboldogult jámbor életű aggastyán földi pályája 86 évre terjedt, a midőn egy húzamosb ideig tartott öregségi elgyengülés következtében élete világa csendesen kialudt. Az üdvözült hült tetemei a híd-utczai 295. számu halottas háztól egy gyászima után folyó hónap 13-ikán délután 4 órakor fognak a közsírkertbe végnyugalomra kisérteni. Mely végtisztesség megadására a résztvevő emberbarátok tisztelettel s szomoruan fölkéretnek. Kolozsvár, április 13-án 1862.” Kolozsvári református anyakönyv. 1862. április 11. Sipos János 86 éves, tüdőszélhűdés következtében elhunyt, aki 5 gyermek atyja.

H1. Pál. (*Nagyenyed, 1803. k.-†Kolozsvár, 1860.) Sipos Pál megyei tiszti ügyész 1849-ig, meghalt 1860.[268] q Baritz Amália. (*1806. k.-†Kolozsvár, 1862. után) Fiuk Sipos János 1862-ben, főkormányszéki írnok Kolozsvárott.

I1. János I. (*1838.-†Kolozsvár, 1862. április 15.) q Horváth Berta. Kolozsvár, 1858. Sipos János I. halotti értesítője. Kolozsvár, 1862.  „Baritz Amália mint édes anya, Horváth Bertha mint özveggyé lett nő, maga  - s két csecsemői János és Bertha nevükben, megkeseredet szívvel jelentik, hogy az egyetlen gyermek, a forrón szeretett férj és illetőleg atya – Sipos János Erdélyi fő kormányszéki Írnok, élete 25-ik, házassága 4-ik éviben, hosszasan sújtó aszkórban, f. hó 15-én d. e. 10 órakor a halál méjj álmára szenderült. Csak most rendíté meg a házat az ős tölgynek kidölése, s már a gyökértől sarjadzott fiatalt is kivágta a sors irgalmatlan keze. A halál órája és a sir gödör megrázó tekintetek mindenkor: de leginkább egy ifjú ember elhunytakor, kiben egy anya a maga támaszát, a női szív legkedvesebb barátját, s ártatlan gyermekek a szerető atyát vesztették el. Nem értik ugyan még az árvákká lett csecsemők a vesztést: de szívszaggató lesz, mikor kérdezni fogják: hol van a mi atyánk ? Az anyának pedig már most ajkaira illenek:  Ismét keserűséggel illetett engemet az Úr, azért sírok én, mert messze távozott tőlem, a ki vigasztalta az én lelkemet!   És a korán özvegyült nő egyben kócsolt kezekkel, szaggatott szívvel zokogja: Elszakasztotta az Úr az én barátomat! A több nevezetek alatt elsiratottnak kiszenvedett földi része f. hó 18-kán d. u. 4 órakor fog a b. magyarutczai családi házától – rövid ima után – a köztemető nyugalmára kisértetni. Kolozsvártt, april. 16-án, 1862. Az ev. Ref. Főtanoda betűivel Kolozsvártt”

Kolozsvári református anyakönyv. 1862. április 15. Sipos János korm. írnok, 2 gyermek atyja 24 éves korában aszkor gyengeségben elhunyt.

J1. János II. (*Kolozsvár, 1860. k.-)

      K1. János III. q Sándor Anna.

             L1. Zoltán.

             L2. János IV.

J2. Berta. (*Kolozsvár, 1861. november 9.-†Kolozsvár, 1862. április 22. A halál oka aszkor.) Keresztszülők: Salamon József és Berdo Áronné, Szarvadi Károlina. Bába: Vászi Anna.

H2. Teréz. (*Nagyenyed, 1805. október 14.-†Kolozsvár, 1862. után) q Csoma György sebész orvos. (*1802. k.†Kolozsvár, 1862. előtt.) 1835. k.

       I1. Csoma Juliánna. (*Kolozsvár, 1836.-) q Boheczel Sándor.

Kolozsvári református egyház anyakönyve: 1836. kereszteltem városi Chirurgus (görög-latin Chirurgus = Kirurgus sebész orvos) Csoma Györgynek és Sipos Theréziának Csoma Juliannát. Keresztszülők: Szász Lörintz és Sipos Juliánna, aki Sipos János 4-ik leánya, Sipos Teréz húga.

H3. Zsuzsanna. (*Nagyenyed, 1807. augusztus 5.-†1862. előtt)

H4. Juliánna. (*Nagyenyed, 1809. k.-) q Maksai László.

      I1. Maksai Miklós.

H5. János II.

      I1. György (1844 k.-†1916 után) Θ Császár Kata. (*1866. k.-

†Kunszentmiklós közelében a tassi szeretet otthonban, 1955.) Sipos György vándor kelmefestő, Császár Kata okleveles bába. Sipos György Káposztásszentmiklóson élt, majd Dicsőszentmártonba költözött. Sipos György 1894 körül hagyta el a családját, amikor elmúlt ötven éves, ennek alapján 1844-ben születhetett. Húsz év múlva 1914-ben, amikor hetvenegy éves lehetett Sipos György, megjelent Kolozsvárott lakó unokaöcscsénél, Lengyel Sándor nyomdai művezetőnél, akinek édesanyja (Sipos N.) Sipos György testvére. 1916-ban Sipos György elhagyta a kolozsvári rokonságot és nemsokára Galacból írt, ahol az ottani zsidó temetőnek volt a gondnoka. Azt is megírta, hogy átmegy Törökországba. Ezt követően nem jött hír felőle. Császár Kata szülei: Császár Ferenc és Oprisor Mária.

J1. Etelka. (Dicsőszentmárton, 1890. k.-Orosháza, 1953.)

     Tánctanárnő.

J2. Domokos I. (*Dicsőszentmárton, 1892. augusztus 4.-

†Dicsőszentmárton, 1927. december 22.) Θ Komáromy Graciána (*1900. május 2.– †Dunaújváros, 1990 október 5.) Dicsőszentmárton, 1919 június 7. Sipos Domokos író, költő.

K1. Domokos II.(*Dicsőszentmárton, 1920–†1989) q Solty Márta.

H6. Sámuel, kir. országos főszámvevőségi számtiszt. (*1815.-†Kolozsvár, 1878. május 16.) q Pénteki (Pénteky) Anna. (*1831.-†Kolozsvár, 1904. július 19.) Kolozsvár, 1871. Pénteky Anna testvérei: Pénteky Sámuel (*1817.-†Kolozsvár, 1885. április 1.), Pénteky József (*1820.-†Kolozsvár, 1895. december 30.) Sipos Sámuel halotti értesítője. Kolozsvár, 1878. Pénteki Anna a maga, az elhunytnak testvére Sipos Terézia, özvegy Csoma Györgyné és leánya Csoma Lilla-Bohetzel Sándorné, Csoma Teréz és férje Pungur Béla…megszomorodott szívvel jelenti, hogy magyar királyi nyugalmazott számtiszt Sipos Sámuel életének 64-ik, boldog házasságának 7-ik évében Kolozsvárt 1878. május 16-án tüdő-szélhüdés következtében egy jobb hazába költözött. Özvegy Sipos Sámuelné, Pénteki Anna gyászértesítője, Kolozsvár 1904. Pénteky Béla, neje Szőts Klára és gyermekei, Pénteky István neje és gyermekei, Pénteky Ágnes és férje, mint unokatestvérei, Pénteky Berta mint nevelt leánya…megtört szívvel jelentik, hogy a felejthetetlen, forrón szerető nagynéni, illetve rokon özvegy Sipos Sámuelné szül. Pénteky Anna 1904. július 19-én életének 74-ik, özvegysége 24-ik évében Kolozsváron hosszas szenvedés után jobblétre szenderült. Pénteky Sámuel gyászértesítője, Kolozsvár, 1885. Pénteky Sámuel (*1817.) 1885. április 1-én reggeli 1 órakor, életének 68-ik évében, végelgyengülés következtében megszűnt élni. Gyászolják: Pénteky István, neje és gyermekei, a megboldogultnak gyermeke. Pénteky József és gyermekei, Pénteky Anna, özvegy Sipos Sámuelné, mint testvérek. Pénteky József gyászértesítője, Kolozsvár, 1895. Pénteky József (*1820.) 1848-49-iki honvéd tizedes, 1895. december 30-án d. u. 2 órakor, élete 75-ik évében, Kolozsvártt öregségi végelgyengülés következtében megszűnt éli. Gyászolják: Pénteky Béla, neje, gyermekei, Pénteky Ágnes, mint gyermekei, özvegy Sipos Sámuelné, mint testvére.

H7. Klára. q Jáger Mihály.

I1. Jáger Teréz.

F3. Anna I. (*Márkosfalva, 1740. k.-) q Ábrahám József.

B2. István. (*Márkosfalva, 1586. k.-†Márkosfalva, 1635. előtt) Említve 1621. Sipos Mihály és SiposIstván, akiket Fábián Péter márkosfalvi prédikátor Dávid Demeter és Gáll János, mint fogadott bírák 1621. május 13-án Butthka Tamással,[269] bizonyos márkosfalvi pörös jószágra nézve kiegyeztettek. Sipos  István Sipos Bálint fiával 1635-ban a márkosfalvi puskás gyalogok között említtetnek, de megjegyeztetik, hogy mind a ketten lóval mustráltak és hogy “megholt uraiméktól mongyják levelét lenni,” tehát fejedelmi kiváltságlevéllel illetve nemesi oklevéllel rendelkeztek.

              C1. Bálint. (*Márkosfalva, 1628. k.-†1682. után.) Folyfalva, majd Bonyha, református pap.

1682. február 3-án márkosfalvi birtokát bizonyos folyfalvi (marosszéki) jószágért elcserélte. Később Küküllő megyében Bonyhán telepedett meg és holta napjáig papi hivatalt viselt. Bonyhán szép udvarházat és birtokot szerzett, melyet azonban fiai gróf Bethlen Elekkel bizonyos dányáni (Dányán Bonyha közelében attól északkeletre található) jószágért elcseréltek.

                    D1. József I. (*1668 k.)

                          E1. József II. (*1706. k.)

                                F1. Gábor. (*1752.-†1800.) Említve 1754. 1755. és 1784. november 29.

Nemességét igazolja II. József király. Θ Nagy Mária. Sipos Gábor Bonyháról Koródszentmártonba költözködött, ahol osztályos rokonaival együtt hat egész jobbágytelket (antiqua ussio) és három örökös jobbágyot bírt, s ezen kívül magának különösen is volt Oláh Solymoson egy telkes jobbágya. Kóród Szent Márton adózó közönsége ellen nemességigazoló pört kezdvén a marosvásárhelyi királyi tábla által birtokos nemesnek ítéltetett, mely ítélet 1784. nov. 29-én legfelsőbb helyről jóváhagyatott. Gyermekei nem voltak.

D2. Sámuel I. (*1670. k.) Bonyhán élt.

       E1. Sámuel II. (*1710. k.)

      F1. Mózes. (*1740. k.) Csizmadia mesterséget tanult és 12 esztendeig vándorolt

külső országokban. Annak utána Kolozsvárra telepedett, hol közönségesen bécsi csizmadiának hívták.

  G1. Gábor. (†1803. előtt.) Θ Szőnyi Erzsébet. (Sipos Gábor özvegye 1803-

      ban még élt.)

       H1. Mária. (*Kolozsvár, 1774. február 12.-)

       H2. József. (*Kolozsvár, 1780. május 3.-)

G2. Sámuel III. (*1765. k.) 1803-ban kolozsvári polgár, csizmadia mester. A

házsongárdi temetőben van eltemetve Sipos Sámuel csizmadia mester, akinek sírján a következő felirat volt: "Sipos Sámuelnek itt van temetése,\Három tsemetével lesz innen kelése"[270]

H1. János szintén kolozsvári polgár és haszonbérlő volt. Nemességét 1824-ben igazolta. Ezen ág további leszármazásáról adataink nincsenek.

G3. Zsuzsanna. Θ Matolcsy László.

D3. Pál.

D4. János. 20 éves korában, gróf Bethlen Elek bonyhai tiszttartója volt és a jobbágyok

       agyonverték.

 A Jakó családfa

 A Jakó, Jákó (lisznyói) család tagjai az 1602-1754 közötti lustrákban és vizitációs jegyzőkönyvekben. Számos forrás említi, hogy a Kaplyon nemzettségnek voltak Jákó nevű tagjai, de a lisznyói Jakó családdal való kapcsolatuk nem tisztázott. „A XIII-ik század közepén a Kaplyon nemzetség Jákó nevű tagja a mostani Aranyos-Megygyes mellett Jákó várát építette, mely azonban miként látni fogjuk nem sokáig maradt a Kaplynok birtokában. Jákónak fiai: András ungi, és Jákó (1249-1301[271]) zempléni főispán és kir. főpohárnok László királytól, gyermekkoruk óta Béla és István királyoknak nemkülönben neki is teljesített hü szolgálatokért, Zemplénmegyében Perecse és Sztára helységeket kapták királyi adományul. András azonban nem soká élvezhette a király kegyét, mert egy 1278-ban kelt okmány elbeszélése szerint egy alkalommal IV. László „megkoronázott“ királyra rohanván, őt buzogányával megütötte, mely „hűtlenségért“ a Szamosmenti jószágaitól és Jákó várától megfosztatott.”[272] A legrégebbi feljegyzés szerint 1602-ben Lisznyón a Jakó család hat tagja élt és felnőtt emberek voltak. 1602. augusztus 1. A Giorgio Basta[273] által császári hűségre[274] esketett székelyek. Lisznyó.[275] Szabad székelyek: Jakó György, Jakó Antal, Jakó Simon, Jakó Gábor, Jakó Péter, Jakó Ferenc. Gyalog puskás: Jakó Péter. A Jakó családdal rokon családok. Lófőszékelyek: Barabás (lisznyói) Mihály, Barabás István, Damó Boldizsár, Damó Lőrinc, Damó János, Damó Ferenc. Közszékelyek: Kese Miklós. 1602. augusztus 1. Uzon.[276] Szabad székelyek: Kuti (uzoni) Gergely aki az 1614-es lustrában már nem szerepel. 1614. Bethlen Gábor féle lustra. Lisznyó.[277] Lófők: Jakó Simon Petki János[278] idejében. (1602-ben is élt, de 1635 október 19. előtt meghalt, fia Jakó István, 1614-ben és 1635-ben mustrált), Jakó Gábor, régi gyalog puskás, Jakó Tamás (1635. október 19. előtt meghalt, leányai voltak), régi gyalog puskás, szegénysége miatt szolga. Jakó Elek (1635. október 19. előtt meghalt, leányai voltak), Jakó Máté, Petki János idejében. Jakó László régi, gyermek, Jakó Ferenc régi, gyermek. Szabad székelyek: Jakó Antal, (öreg, béna), (1602-ben is élt), Jakó Gábor gyermek. Gyalog puskások: Jakó István, Petki János idejében, Jakó György, Petki János idejében (1602-ben is, de 1635. október 19. előtt meghalt). Jobbágyok: Jakó Antal, uzoni Béldy Kelemen (Háromszék főkapitánya) jobbágya. A Jakó családdal rokon családok. Lófők: Damó Mihály, Damó Boldizsár (öreg), Damó Ferenc elbujdosott szegénysége miatt, Barabás Balázs másutt lakik, szegénysége miatt, Barabás István elbujdosott szegénysége miatt, Barabás György, Barabás Ferenc gyermek, Barabás Mihály gyermek, Barabás Tamás, Kese Tamás, Kese László gyermek, Kese Gergely, Petki János idejében. Szabad székelyek: Kese Péter, Béldy Kelemen szolgája, mert a rabságból kiszabadította. Gyalog puskások: Kese Miklós Petki János idejében, Kese Gáspár Petki János idejében, Kese Pál, Petki János idejében. 1635. október 19. A sepsiszéki hadköteles székelyek összeírása Lisznyó.[279] Lófők: Jakó Pál meghalt, öccse Jakó András mustrál. Jakó György meghalt, fia Jakó Balázs a lovasok között mustrál, Jakó Simon meghalt, fia Jakó István a lovasok között mustrál, Jakó Tamás meghalt, leányai bírják az örökségét, Jakó Gábor fia Jakó Ferenc, veje Vayda Pál mustrál, Jakó Bálint, Jakó Elek meghalt, leányai bírják a jószágot, Jakó László Háportonban (Alsó-Fehér vármegye, Nagyenyedi járás) lakik, örökségének egy részét leányai, másik részét Andorkó Márton (esküdt) bírja. Jakó Ferenc. Jakó Gábor nem Lisznyón lakik, örökségét Jakó Mihály bírja. Otthon maradt nemesek. Jakó Balázs, egy lóval mustrál. A Jakó családdal rokon családok. Nemes: Barabás Ferenc, egy lóval mustrál. Lófők: Damó Mihály fia Damó Tamás egy lóval mustrál. Damó Ferenc gyalog mustrált, fia Damó János. Barabás István meghalt, fia Barabás Mihály egy lóval mustrál. Barabás György meghalt fia Barabás János (*Lisznyó, 1623.) 12 éves. Kese Tamás két fia ifj. Kese Tamás egy lóval mustrál, Kese György meghalt, Barabás Tamás meghalt, fia Barabás Pál bírja az örökségét. Barabás Gergely egy lóval mustrál. Kese László öccse Kese Miklós gyalog mustrál, másik öccse Kese András. Gyalog puskások. Kese Gáspár meghalt, az örökségét Kovács Istvánnak adta Szacsvában (Szacsva Sepsiszentgyörgytől 16 km-re délkeleten lévő falú.). Kese András. Újak: Kese Ferenc gyalog puskás, fia Kese Tamás. 1635. október 19. A sepsiszéki hadköteles székelyek összeírása. Uzon.[280] Gyalog puskások: Kuthi (uzoni) Péter.  (1627. nemesi levelet szerzett.) Az 1683. évi bécsi hadjárat után Lisznyón lustráltak: Jakó György, Daczó Pál (szülei id. Daczó János és Simén Anna.) uram mentette, fia Jakó Pál I. akinek a fiai Jakó Pál II. és Jakó István.[281] 1702. október 21. A sepsiszéki szabad rendűek és jobbágyok összeírása. Lisznyó.[282] Számadók: bíró Damó György, ifjabb Barabás Tamás, idősebb Jakó Mihály. Birtokosok:[283] Jakó Mihály (2), Jakó Mihály (4), Jakó Pál (4), Jakó András (4), Jakó István (4), Barabás Ferenc (2), Barabás Mihály (2), ifjabb Barabás Tamás (2), idősebb Barabás Tamás (4), Damó György (2), Barabás György (4), Kese András (1), Kese Miklós (2), Kese Mihály (4). 1713. január 9. Angyalos. A sepsiszéki nemesek, lófők és gyalog puskás székelyek hűségeskü-lajstroma. Lisznyó.[284] Lófők: Jakó András és Jakó István, Jakó Mihály, Jakó Mihály, Jakó Ferenc, Barabás Tamás, Barabás Mihály és Barabás Ferenc, Barabás György, Barabás György, Bartha István, Kese Mihály, Kese Miklós és Kese György, Kese Miklós. 1713. január 9. Zabola. Az orbaiszéki lófők és gyalog puskás székelyek hűségeskü-lajstroma. Imecsfalva. Nemesek: Csusz Miklós.[285] 1713. Sepsi- és Miklósvárszék lakosságának falvankénti összesítője rövid település leírásokkal. Lisznyó. [286] Bíró Barabás Tamás, esküdtek: Bartha István, Jakó István, Barabás Miklós. 1721-1722. A sepsiszéki armalisták, lófők, gyalog puskások, jobbágyok, zsellérek és egyéb adófizetők családonkénti vagyonösszeírása. Lisznyó. [287] Adófizető lófők: Jakó Mihály (az 1702-es lustrában is szerepel, apja idősebb Jakó Mihály lehetett.), Barabás Ferenc, Barabás Márton, Barabás Mihály, Barabás Péter, Damó Boldizsár. Imecsfalva. Nemesek: Csusz Miklós.[288] 1728. Lisznyó. Vizitáció[289] Említve van néhai Kádár Ferencné, született Jakó Ilona, továbbá Jakó Mihály esküdt. 1732. február 25. Uzon. Említve van Kuti Péter presbiter.[290] 1746. február 28. Vizitáció. Kuti Péter itt már nincs említve. Kuti Péter a nemességet 1627-ben szerzett Kuti Péter dédunokája lehetett. Pálmay József alapján a családfa[291]: Kuti Péter I. - István -  Péter II. – György – Péter III. 1746. március 7. Lisznyó. Vizitáció. Említve vannak Jakó Sámuel (A Jakó családfa Jakó Sámuel I-től ismert, de ez a Jakó Sámuel 1746-ban 16 éves lehetett, tehát nem lehetett presbiter. Jakó Sámuel I. apja viszont lehetett Jakó Sámuel, aki 1749-ben már valószínűleg nem élt. Jakó Mihály, aki 1728-ban felnőtt ember volt, szintén lehetett apja Jakó Sámuel I.-nek.) Barabás Pál, Kese Pál, Kese Tamás presbiterek. 1749. január 20. Lisznyó. Vizitáció. Jakó Sámuel nincs említve. 1751. Ikafalván (Kézdivásárhely közelében) élt Jakó (lisznyói) Sára (*Lisznyó, 1731. k-†Sepsi- szentgyörgy, 1803. után. Idős korában Dániel fiánál lakott.), apja Jakó (lisznyói) Pál,[292] aki valószínűleg azonos az 1702-ben lustrált Jakó Pállal, akinek az apja szintén Jakó Pál, aki 1683-ban lustrált. Az Andrád (barátosi[293]) [294] család egyik ága Ikafalvára költözött. Andrád Sámuel[295] [296] (*Ikafalva, 1751.-†Sepsiszentgyörgy, 1807. augusztus 31. 56 évesen gutaütésben meghalt.[297]) orvos, író, Andrád (barátosi) Elek [298](-†1772.) ikafalvi református lelkész és Jakó (lisznyói) Sára fia. Andrád Elek és Jakó Sára öt gyermeke közül Andrád Sámuel volt a legidősebb, két leányuk Sára és Zsófia, és két fiúk Dániel (*1752.-†Sepsiszentgyörgy, 1821. december 27. Meghalt 70 éves korában. 1803-ban bíró Sepsiszentgyörgyön) és Pál (1793-ban őrmester) született. A gyermekek közül csak Andrád Dánielnek született felnőtt kort megélt gyermeke, Emil, aki viszont utód nélkül halt meg az 1800-as évek elején. Andrád Sámuel Q Császár Mária. (†Sepsiszentgyörgy, 1811.) Sepsiszentgyörgy. 1803. Gyermekük csecsemő korában meghalt. (†Sepsiszentgyörgy, 1805. január 8.) A Jakó és rokon családok tagjairól adatok Derzsi György és Derzsi Eszter kutatásai alapján [299] [300]  1716-ban pestis járvány pusztított, a hagyomány szerint Lisznyó lakosságának kétharmada meghalt. A legelső nyom az iskoláztatásra 1806-ból való, amikor Jakó Pál (Jakó Pált a családfán nem tudtam elhelyezni, anyakönyvi adatot nem találtam. S. B.) neve szerepel, mint iskolaszéki elnök. 1802-ben nagy földrengés volt, ami annyira tönkretette a tornyot, hogy le kellett bontani és újat építeni helyette. A templom tornyánál a torony lábánál van egy felirat, Jakó Pál (Jakó Pál I. (*Lisznyó, 1803.-†Lisznyó, 1872.) 1834. 1848/49-es szabadságharcban részt vevő lisznyóiak, (a Jakó és rokon családok tagjai) akik Bem tábornok seregében harcoltak: Barabás Antal-katona, Barabás Elek-hadnagy, Barabás Ferenc-hősi halál, idősebb Barabás József-hadnagy, Barabás József-kapitány, Barabás József-katona, Barabás Lajos-hadnagy, idősebb Barabás Pál-katona, Bartha Sándor-katona, Damó Lőrinc-hősi halál. Temesvárnál Damó György-huszár, Jakó Miklós katona (*Jakó Miklós. [Lisznyó, 1830.-†Lisznyó, 1907.]), Jakó Zsigmond-hősi halál, Kese Antal-hősi halál, Kese Elek-hadnagy, Magyarósi Elek hősi halál, Magyarósi István katona, Magyarósi Károly-katona, Magyarósi Mózes-katona. 1885. A lisznyói református dalárda fő elnöke Dienes Antal református lelkész, ügyvezető elnöke Jakó László, (Jakó László I. [*Lisznyó, 1838.-†Lisznyó, 1922.]) 1888-ban lemond, jegyzője Kese Dénes, a tagok között van Jakó Albert (Jakó Albert. [*Lisznyó, 1858.-†Lisznyó, 1929.]). 1896-ban adták át Lisznyón a község házát, a község képviselői között volt Jakó László bizottsági elnök, Barabás Gergely és Jakó Albert bizottsági tagok. Felavató beszédet tartott illetve felolvas Vén Mihály bikafalvi és Antal József lisznyói református lelkész. Az 1914-1918-as világháborúban elesettek között van Jakó Ferenc, Barha Mihály, Bartha Bálint, Barabás Mihály. 1929-ben a presbitérium támogatja az iskola építését, köztük vannak: Jakó Albert 1000 lej, Damó Albert 5000 lej, Kese Géza 5000 lej, Kese György 2000 lej. 1939-1945 közötti II. világháborúban elesettek között van Jakó István. 2001. Presbiter Jakó Dénes. 2006-2009. számadó gondnok Jakó Dénes. A Lisznyóban szolgáló lelkészek[301] 1. 1714-1746. Szentkirályi József. 2. 1746-1796. Péter Mihály. 3. 1796-1819. Soos András. 4. 1819-1835. Szabó Péter. 5. 1835-1890. Diénes Antal. 6. 1890-1908. Antal Lajos 7. 1908-1957: Farkas István. 8. 1958-1960: Dénes Dezső. 9. 1961 -1964: Varga Ferenc. 10. 1964-1986. Szentgyörgyi Béla. 11. 1986- Derzsi György.

 Jakó (lisznyói) családfa[302]

  A1. Jakó Sámuel I. (*1730. k.) Apja Sámuel vagy Mihály lehetett.

       B1. Antal I. (*1756.-†1833. március 31.). 1. Θ Kuti (uzoni) Erzsébet[303]. (-†1811. január 29.

            Meghalt forró nyavalyában) Lisznyó, 1781. március 10. 2. Θ N. 1811. február 14. Uzon.

             C1. Antal II. (*Lisznyó, 1791.-†1857. után.) Anyja Kuti Erzsébet. Református pap

 Székelymuzsnán. Részt vett a Makk-József-féle székelyföldi összeesküvésben, 1851. június-1852. január. Habsburg-ellenes titkos szervezkedés volt Magyarország függetlenségének visszaállítására. Jakó Antal a szervezkedésben községvezető volt Muzsnán. 1852-ben (január és június között) letartoztatták, Nagyszebenben raboskodott. 61 éves volt amikor letartoztatták, Ő volt a legidősebb rab a lelkészek között. A császári és királyi nagyszebeni haditörvényszék Jakó Antalt (vezető egyesületi tag, nevezetesen mint községi főnök, a törvényszék előtt tett vallomása alapján „6. rendű vádlott. Jáko Antal, erdélyi, háromszéki, lisznyói születés, 61 éves, református, nős, négy gyermek atyja, musnai lelkész”[304]) több társával együtt a 1853. október 11-án kötél általi halálra, majd 1854. február 18-án I. Ferenc József osztrák császár, magyar és cseh király a halálos ítéletet 10 év vasban töltendő várfogságra enyhítette. 1853. szeptembere és 1854. márciusa között a gyulafehérvári vár kazamatáiban raboskodott elítélt társaival együtt[305]. 1854. március közepétől a csehországi Josefstadt várbörtönben volt rab. 1857. május 13-án uralkodói kegyelemmel szabadult. 4 gyermeke volt, közülük Albertről van adatunk.

D1. Albert (-†1880. április 14. előtt.) Q Csusz (imecsfalvi) [306] Klára. (-†1880. április 14.után.) 1880. október12-én Lisznyóban özvegy Jakó Antalné, született Csusz Klára 200 forintra becsült ingatlanára végrehajtási árverést rendelt el a sepsiszentgyörgyi királyi járásbíróság. Végrehajtó brassói Jakó Ferenc ügyvéd volt. Kelt 1880. április 14.[307]

                             E1. Sámuel. Az olasz légiónál szolgált. Q Sigmond Anna.

                                    F1. Béla. Q Fodor Sali.

                            E2. Lina. Q Kovács István. Református pap Újszékely.

                            E3. Miklós. (*Lisznyó, 1830.-†Lisznyó, 1907. október 23. A halál oka aggkori

végkimerülés) 1848/49-ben honvéd. 1. Q Damó Zsófia. (*1832. február 25.-†1867. július 19.) Lisznyó, 1858. július 20. Esketési tanúk: Damó Sándor, Damó György és Barabás Antal. Eskette Dénes (ikafalvi) Antal ref. pap. 2. Q Zakó Lídia.

                                   F1. Lujza. (*Lisznyó, 1859. május 27.-) Keresztszülők Jakó István és neje

Bartha Mária. Bába Bodoki Györgyné. Keresztelő lelkész Dénes Antal. Q Kóré Sámuel. (*1852.-) Lisznyó, 1877. szeptember 25. Esketési tanúk Barabás Gergely, Damó Ferenc, Tölgyes István, Barabás Ferenc. Eskette Dénes Antal ref. pap.

                                   F2. Dénes I. (*Lisznyó, 1860. október 10.-†1861. előtt.) Keresztszülők Barabás

Antal és neje Damó Borbála. Bába Gligor Dénesnő, Nikuc Anna. Keresztelő lelkész Dénes Antal. Laknak Lisznyó 104.

                                  F3. Dénes II. (*Lisznyó, 1862. február  10.-) Keresztszülők Jakó István és neje

Bartha Mária. Bába Gligor Dénesnő, Nikuc Anna. Keresztelő lelkész Dénes Antal. Állami tanító Olt-Halmágyon. Q Incze Lujza.

                                      G1. Dénes II.

                                      G2. Ferenc.

                                      G3. Melinda.

                                F4. Károly. (*1863. december 18.-) Keresztszülők Jakó István és neje Bartha

                               Mária Bába Gligor Dénesnő, Nikuc Anna. Keresztelő lelkész Dénes Antal.

                               Adótiszt.

                               F5. Pál I. (*1865. december 12.-) Keresztszülők Jakó István és neje Bartha Mária.

 Bába Gligor Dénesnő, Nikuc Anna. Keresztelő lelkész Dénes Antal.   Q Décsi Anna.

                               G1. Pál II.

           C2. Mária. Q Tolvay Ferenc. Református pap Pókában.

           C3. Pál I. (*Lisznyó, 1803. május 14.-†Lisznyó, 1872. január 27. Meghalt forró nyavalyában.

Temette Dénes Antal ref. pap) Jakó Pál I. assessor, ülnök, 1830-ban főkáplár, az 1848-as forradalomban részt vett, strázsamester, megsebesült, tovább nem szolgálhatott, felszerelt lovát a húszároknak adományozta. Θ Magyarosi Anna (*Alsócsernáton, 1814.-†Lisznyó, 1874. október 2. Rendes halál. 59 éves volt. Temetés a háznál és a sírnál könyörgéssel. Temető pap Dénes Antal.) Θ 1831. Lisznyói id. Jakó Pál gyászértesítője. Lisznyó, 1872. Lisznyoi idősb Jakó Pálné született Magyarosi Anna és egyetlen gyermeke Jakó László, úgy ennek nője született Gyárfás Emília és gyermekeik Lajos, Anna, Emília, valamint szintén özvegy Gyárfás Dávidné született Sipos Ágnes (Gyárfás Emília édesanyja) …megszomorodott szívvel tudatják Lisznyói id. Jakó Pálnak 17 napi szenvedés után, mindenki által becsült munkás élete 69. évében 1872. január 27-én történt kimultát.

D1. Miklós. (*Lisznyó, 1833. január-†Lisznyó.1833. július 1.)

D2. Albert. (*Lisznyó, 1836. január 24.-†1872. előtt.)

D3. László I. (*Lisznyó, 1838. május 17.-†Lisznyó, 1922. november 10.) körjegyző, dulló. 1.Θ Jakó Borbála. Lisznyó, 1862. Törvényesen elváltak. 2. Θ Gyárfás (lécfalvi) Emília. Lisznyó (*Sepsiszentgyörgy, 1850. június 7.-†1935. február 19.), a ki Sepsiszentgyörgyön az Olt utcát vitte hozományként a házasságba. Szülei: Gyárfás Dávid (-†1872. január 27. előtt) és Sipos Ágnes (-†1872. január 27. után). Gyárfás Emília testvérei: 1. Gyárfás Ágnes Q Zajzon Farkas, református pap Sepsiszentgyörgyön és 2. Gyárfás Lina.

            E1. Lajos I. (*1863).

            E2. Anna. (*1869. április 4.-) Laknak Lisznyó 73. Keresztszülők: Bodoki református pap.

Zajzon Farkas és neje Gyárfás Ágnes. Bába Gyárfás Benczénő Keresztelte Zajzon Farkas, ref. pap. Θ Hadnagy Mihály I. (*Márkosfalva, 1862. december 1.-) Lisznyó, 1888. szeptember 16. Esketési tanúk Barabás György (*1826.-†1922. Sírja megvan a lisznyói temetőben, 2016-ban.) és Kádár József. Tanító Lisznyón és Dálnokon. Hadnagy Mihály apja Hadnagy Albert.

                      F1. Hadnagy István. (*Lisznyó, 1889. november 5.-†Lisznyó, 1912. május  17.)

                      F2. Hadnagy Irén. (*Lisznyó, 1891. március 31.-)

                      F3. Hadnagy Jenő (*Lisznyó, 1893. szeptember 30.-†Lisznyó, 1973. június 5.)

                      F4. Hadnagy Jolán. (*Lisznyó, 1900. április 10.-) Keresztszülők Hadnagy Albert

                            magyar királyi postatávirdai főtiszt és neje Schud Józefa, Temesvár.

                     F5. Hadnagy Árpád. (*Lisznyó, 1896. március 12.-)

                     F6. Hadnagy Mihály II. (*Lisznyó, 1904. október 2.-†Lisznyó, 1914. május 20.)

               E3. Emília. (*1871. január 14.-) Laknak Lisznyó 73. Keresztszülők Tompa Miklós és neje

Tompa Etelka. Bába Gligernő. Keresztelte Dénes Antal ref. pap. Θ Jakab Álmos I. (*1866.-) Tanító Sepsiszentgyörgyön. Lisznyó, 1890. augusztus 19. Esketési tanúk Zajzon Farkas és Nagy Károly. Jakab Álmos I. apja Jakab Sándor.

                      F1. Jakab Álmos II.

                      F2. Jakab Jenő.

                      F3. Jakab Dezső.

                 E4. Ilona (*Lisznyó, 1872. július 23.-) Laknak Lisznyó 73. Keresztszülők: Bodoki ref. pap

Zajzon Farkas és Dénes Polixena. Bába Gligernő. Keresztelte Dénes Antal ref. pap. Θ Földes József II. (*Nagyborosnyó, 1867.-†1922. március 31.) Kereskedő, vasúti raktárnok. Lisznyó, 1894. december 27. Esketési tanúk Hadnagy Mihály, Jakab Álmos, Nagy Károly Elköltöztek Lisznyóból Nagyborosnyóba. Földes József II. szülei Földes József I. és Incze Eszter.

                        F1. Földes József III.

                        F2. Földes Gábor.

                        F3. Földes Mici.

                       F4. Földes Ilona.

                 E5. István. (*Lisznyó, 1873. június 12.-†Lisznyó, 1875. november 20.) Keresztszülők

                       Nagy Károly és Kovács Emília. Bába Gligernő. Keresztelte Dénes Antal ref. pap.

                E6. Irén. (*Lisznyó, 1877. január 3.-) Laknak Lisznyó 73. Keresztszülők Nagy Károly és

neje Kovács Emma. Bába Gligernő. Keresztelte Dénes Antal ref. pap. Θ Hadnagy Antal I. (*Zabola, 1873.) Tanító Sepsiszentgyörgyön. Lisznyó, 1896. augusztus 29. Esketési tanúk Nagy Károly földbirtokos és Hadnagy Mihály tanító. Eskető pap Antal Lajos. Hadnagy Antal I. szülei Hadnagy Dénes és Nagy Róza.

                      F1. Hadnagy Béla. (*Lisznyó, 1897. július 14.-†Sepsiszentgyörgy) Keresztszülők

Földes Gábor tanárnövendék, Nagy-Borosnyó. Nagy Bella kisasszony, Kilyén. Bába Nagy Árpádné. Keresztelő pap Antal Lajos.

                     F2. Antal II. Sepsiszentgyörgy.

                     F3. Erzsébet. Sepsiszentgyörgy.

                     F4. Gizella. Sepsiszentgyörgy.

                     F5. András. Sepsiszentgyörgy.

              E7. Pál II. (*Lisznyó, 1879. február 3.-†Kézdivásárhely, 1965.) Keresztelték 1879. február

23. Keresztszülők Nagy Károly és neje Kovács Emma. Laknak Lisznyó 73. Bába Gligernő. Keresztelte Dénes Antal ref. pap. Tanító Tamásfalván. Ө Sipos (márkosfalvi) Etelka. (*Márkosfalva, 1881. október 17.-†Barot, 1950. március 7. A halál oka szívbénulás. Sírja Kézdivásárhelyen.) Θ 1904. július 17. 1922-1927 között Márkosfalván éltek, 1927-ben Kézdivásárhelyre költöztek. A márkosfalvi református egyház kepe könyve szerint egyházfenntartói járulékot Jakó Pál 1922 és 1926 között fizetett. Bogdán Éva emlékezete szerint, miután Sipos György fiait, Gábort, Gyulát, Bélát és Lászlót kitanítatta és fiai elhagyták Márkosfalvát, földjeit és házát Sipos Etelkára íratta. Sipos Etelka férje Jakó Pál eladta 1927 évben a Sipos birtokot, egy Forró Józsefnek és a pénzt eltékozolta, elmulatta. Így a család Sipos Etelka és 6 gyermeke nyomorgott, Kézdivásárhelyen albérletben több helyen éltek, többek között a református templom mögötti házban is. A Forrók megengedték, hogy Sipos György dolgozzon a méhészetben, unokája Jakó László segítette az 1920-as években.

                    F1. Pál III. (*Tamásfalva, 1906. július 20.-†1965.), kereskedő volt. Θ Lénárd Ilona.

(*1909. augusztus 23.-) Kézdivásárhely, 1934. szeptember 22. Esketési tanúk Bene Albert és Dr. Dávid István ügyvéd. Eskető pap Paál Lajos. Lénárd Ilona szülei: Lénárd Miklós és Werner Mária (Zindics) (*1861.-†1942.). Sacul-Severin. (Temesi járás, Krassó-Szörény vm. környékén van). 

                          G1. Ildikó.

                          G2. Katalin.

                    F2. László II. (*Székelytamásfalva, 1908. május 18.-†Budapest, 2001. július 26. Sírja az

óbudai-temetőben) 1. Θ Lökös Edit, (*1928. július. 22.-) 2. Θ. Zakariás Katalin, Cica, (*1913. április 16.-†Budapest, 2013.) Θ Budapest, 1972. 2 leányának anyja Lökös Edit. 1919-ben szüleivel Lisznyóba költöztek a Jakó családi házba, 1921-ben Márkosfalvába költöznek Sipos György házába, a házat később 1926-ban Forró József veszi meg, aki a családi emlékezet szerint bűnöző volt. 1927-ben Kézdivásárhelyen laktak a régi templom mögötti házban. 1933-ban a szülők és a lányok Barótra költöztek, majd 1940-ben visszaköltöztek Kézdivásárhelyre. Jakó László II. tanulmányainak elvégzése után 1940-től Nagybányán tanító. 1944-ben katona Maroshévízen, visszavonulás után Kapuvárra került. 1945-ben Ausztriába menekült, amerikai fogságba kerül, de még az év ősszén visszakerült Budapestre. 1948-ban Szőlősgyörökön, 1950-ben Balatonzamárdiban élt. 1957-ben Budapestre költözött. 1971-ben Lökös Edittől elvált. 1972-ben feleségül vette Zakariás Katalint.

                         G1. Edit (*Budapest, 1951. szeptember 16.-) 1. Θ Kóta Ferenc (*1950. október 26.-)

                                 Budapest, 1975 2. Θ Paál Sándor (*1957. március 11.-) Budapest, 1984.

                                H1. Kóta Emőd (*Budapest, 1976. július 7.-) Q Sándor Anna. Budapest, 2011.

                                       július 16.                       

                                      I1. Kóta Marcell. (*Budapest, 2012. július 2.-)

                                      I2. Kóta Szilárd. (*Budapest, 2015. március 6.-)

                                     I3. Kóta Lilla. (*Budapest, 2016. október 31.-)

                                H2. Paál Bese (*1985. február 24.-)

                      G2. Emő (*Budapest, 1955. augusztus 6.-) 1.Θ Fogarasi Róbert 2.Θ Szirtes András,

                            karnagy. 3.Θ Jancarbo Portolani.

                            H1. Szirtes Réka (*Budapest, 1974. szeptember 16.-) Q Schoone Erik. Hollandia.

2007.         augusztus 25.

                                 I1. Schoone Emília. (*Budapest, 2007. november 30.-)

                                I2. Schoone Leon. (*Budapest, 2009. szeptember 22.-)

                         H2. Szirtes Gergely. (*Budapest, 1975. november 4.-) 1. Q Sipos Mónika. 2004.

                                július 31. 2. Q Borza Zsuzsanna.

                                I1. Szirtes Flóra. (*Budapest, 2004. december 2.-) 1. feleségétől.

                                I2. Szirtes Kira Liza. (*Budapest, 2008. május 26.-) 2. feleségétől.

                                I3. Szirtes Brunó Márk. (*Budapest, 2016. november 26.-) 2. feleségétől.

                        H3. Portolani Gina (*München, 1983. november 6.-) Budapesten él, szobrász. Q

                               Tánczos Zoltán, informatikus, borász. 2010. július 3.

                               I1. Tánczos N. (*Budapest, 2013. július 29.-)

                               I2. Tánczos Keude. (*Budapest, 2015. március 30.-)

                               I3. Tánczos N. (*Budapest, 2017. április 1.-)

            F3. Emília (*Székelytamásfalva, 1912. július 22. –) Θ Borbáth Zoltán.

                  G1. Borbáth Mariska, testnevelő tanár. Θ Bihari András, mérnök.

                         H1. Bihari Zoltán, Izraelbe települtek le.

                         H2. Bihari András, Izraelbe települtek le.

           F4. Etelka (Etus) (*Székelytamásfalva 1915. december 16.-†Kézdivásárhely, 1999. július 26,

meggyilkolták). Θ Bogdán Elemér (*Sepsiszentgyörgy, 1914. október 19.-†Kézdivásárhely, 1988.), fényképész. Barot, 1938. március 28. Bogdán féle fényképészeti műterem.[308] Kézdivásárhely, Kovászna megye. Jellege: Ipartörténeti emlék. Vezető: Dimény Attila. Története: A Bogdán-féle műtermet az 1870-1880 körül alapították, s 1999-ig az alapító Bogdán Ferenc (*1859.-†1918.) leszármazottai vezették. Tőle fia, Bogdán Artúr (*1883.-†1933.) vette át, őt fia Bogdán Elemér (*1914.-†1988.) követte, halála után felesége, lécfalvi Jakó Etelka (*1915.-†1999.) dolgozott a műteremben. 2000-ben a magyar állam, a Nemzeti Örökség Minisztériumának támogatásával megvásárolta a műtermet berendezésével, s rábízta a Kézdivásárhelyi Városi Múzeum által létrehozott alapítvány kezelésébe.

               G1. Bogdán Éva (*1941.-) Θ Bogdán Antal gépészmérnök, elvált.

                      H1. Bogdán István, mérnök (*Kézdivásárhely, 1971. május 17.-) Θ Papp Ágnes (*1976.

                            január 21.-) 2006. július 23. 3 gyermekük született.

              G2. Bogdán Elemér, Pál, (*1946.-) mezőgazdasági gépészmérnök, Brassóban tanult.

                     H1. Bogdán Boglárka. (*1972.-)

                            I1. Gyopár. (*1996.-)

          F5. Rozália (*Székelytamásfalva 1917. május 1.-†2003. k.). Θ Komsa Lajos.

                 G1. Komsa Lajos. USA-ban él.

                 G2. Komsa Zsuzsa. USA-ban él.

          F6. Erzsébet (*1920. január 2.-†2003.) Konfirmált 1935. Kézdivásárhely. Θ Székely József.

     E8. László II. (*1884. április 10.-) Keresztszülő özvegy Máréfi Károlyné, született Magyarosi

           Ágnes. Bába Gligernő. Keresztelte Dénes Antal ref. pap. MÁV tisztviselő, Budapesten élt.

           F1. László II.

          F2. Piroska.

      E9. Erzsébet. (*Lisznyó, 1888. január 6.-) Keresztszülő Kovács Ferenc tanár neje Kozek Fáni.

            Bába Gligorné. Keresztelte Dénes Antal ref. pap.  Θ Kádár János I. (*Mezőköplény, 1881.-)

1910. március 28. Kádár János szülei Kádár Mihály és Papucs Ágnes.

            F1. Kádár János II.

            F2. Kádár Ferenc (*Lisznyó, 1917. április 14.-†Lisznyó, 1990. május 6.).

            F3. Kádár Rózsi.

    D4. N. (*Lisznyó, 1843.-†Lisznyó, 1847. december 24. Meghalt Jakó Pál 4 éves leánykája

          himlőbe)

B2. Sámuel II. (*Lisznyó, 1768.-†Lisznyó, 1840. április 18.) Q Kese Rebeka (-†Lisznyó, 1813.

     október 30. Hirtelen halállal hunyt el.) Kese Miklós leánya. Lisznyó, 1792. január 24.

B3. András (*Lisznyó, 1774.-†Lisznyó, 1857. június 6. Meghalt 83 éves korában.) Huszártiszt. Q

Kováts Krisztina. (*1782.-†Lisznyó, 1860. május 1. Meghalt 78 éves korában. Rendes halál. Temette Dénes Antal ref. pap.) Lakik Lisznyó 70.

        C1. Anna. Q Kóré Mózes.

       C2. Ferenc I. (*Lisznyó, 1812. december 13.-†Lisznyó, 1880. június 17. Rendes halál. Lakik

Lisznyó 70. Temette Dénes Antal ref. pap.) Keresztszülők: Kese György és felesége Kese Jolán. Ügyvéd. Q Barabás Rákhel. (*1816. szeptember 5.-) Lisznyó. 1836. április 11. Eskette Dénes András ref. pap. Barabás Rákhel szülei Barabás József strázsamester Q Mak Julianna. Sepsiszentgyörgy, 1813. április 30. Esketési tanúk Kese Mihály, Kese Benjámin, Kese Borbála..

                 D1. Sándor I. (*Lisznyó, 1838. november 6.-†Lisznyó, 1838.)

                 D2. Sándor II. (*Lisznyó, 1839. november 6.-) Q Kese Rozália (*Lisznyó, 1849.) Lisznyó,

1869. március 9. Esketési tanúk Barabás Mihály, Kese György, Bedő Károly és Lörintz Sándor. Eskette: Dénes Antal.

                      E1. István. (*Lisznyó, 1870. augusztus 22.-†Lisznyó, 1870. szeptember 11. Temette

                             Lörintz Sándor ref. pap)

                      E2. Sándor III. (*Lisznyó, 1872. május 31.-) Ikrek. Keresztszülők Damó Elek és neje

                             Kese Ágnes. Bába Gligornő. Keresztelte Dénes Antal ref. pap.

                     E3. Rozália. (*Lisznyó, 1872. május 31.-) Ikrek. Laknak Lisznyó 192.

                     E4. Berta. (*Lisznyó, 1874. szeptember 25.-†Lisznyó. 1877. december 1. A halál oka

torokgyík. Temette Lőrinc Sándor. ref. pap.) Keresztszülők: Szotyor István és neje Barabás Ágnes. Bába Gligornő. Keresztelte Dénes Antal ref. pap.

                    E5. Anna. (*Lisznyó, 1877. március 2.-†Lisznyó, 1879. március 3.) Keresztszülők: Jakó

                          András és neje Jani Anna. Bába Gligornő. Keresztelte Dénes Antal ref. pap.

           D3. István (*Lisznyó, 1842. január 16.-)

           D4. András I. (*Lisznyó, 1848. április 25.-†Lisznyó, 1848. december 18.)

           D5. András II. (*Lisznyó, 1849. szeptember 8.-†Lisznyó, 1912. augusztus 25. A halál oka

gyomorgörcs.) Lakik Lisznyo 192. 1. Q Jáni Anna. (*1855. május 20.-†1880.) Lisznyó, 1872. december 26. Esketési tanúk Damó Elek és Jakó Sándor. Eskette: Dénes Antal. Elváltak. 2. Q Janó Zsuzsanna (*1857. december 30.-†Lisznyó, 1924. szeptember 26.) Lisznyó, 1880. június 19. Esketési tanúk Bedő Lajos és Bikfalvi Albert. Eskető lelkész Dénes Antal. Az első gyermek anyja Jáni Anna, a többié Jánó Zsuzsanna.

                  E1. Antal I. (*Lisznyó, 1880.-†Lisznyó, 1883. november 24. A halál oka torok lob.)

                 E2. Antal II. (*Lisznyó, 1881. május. 30.-†Lisznyó, 1883. november 24.) Keresztszülők

                       Páljános Mihály és neje Szotyori Anna. Bába Gligornő. Keresztelte Dénes Antal ref.

                       pap.

                 E3. Béla. (*Lisznyó, 1883. március 2.-†Lisznyó, 1893. május 13. A halál oka toroklob.)

Keresztszülők özvegy Orbán Józsefné, Janó Julianna, Cseke János és neje Janó Mária. Bába Gligornő. Keresztelte Dénes Antal ref. pap.

                 E4. Ferenc I. (*Lisznyó, 1885. március 22.-†Lisznyó, 1917. Meghalt a háborúban.)

Keresztszülők Damó Sándor és Kovács Rebeka. Bába Gligornő. Keresztelte Dénes Antal ref. pap. Q Barabás Zsuzsa. (*Lisznyó, 1883. március 8-†Lisznyó, 1968. január 24.) Lisznyó, 1909. július 24. Barabás Zsuzsa szülei Barabás Dénes Q Dósa Borbála. Lisznyó. Keresztszülők Barabás Sándor (*1835.) Q Szotyori Franciska. (*1850.) Lisznyó, 1866. december 26. Bába Gligornő.

                          F1. Pál. (*Lisznyó, 1910. április 27.-†Lisznyó, 1981. február 5.) Konfirmált 1924.

                               május 29.

                          F2. Ödön. (*Lisznyó, 1911. június 3.-) Konfirmált 1926. május 13.

                         F3. András. (*Lisznyó, 1913. szeptember 28.-) Konfirmált, 1928. május 17.

                         F4. Ferenc II. (*Lisznyó, 1915. április 6.-†Lisznyó, 1976. február 12.) Konfirmált

1929.   május 9.

                         F5. István. (*Lisznyó, 1916. szeptember 10.-†Lisznyó, 1917. június 26.)

                  E5. Antal II. (*Lisznyó, 1890. január 2.-) Keresztszülők Barabás Gergely és neje Lőrincz

                          Laura Bába uzoni Gyárfásné. Keresztelte Dénes Antal ref. pap.

                 E6. Gizella. (*Lisznyó, 1891. november 26.-) Keresztszülők Fekete Lajos számadó

gondnok és földbirtokos és Dancs Jula. Bába Keresztes Józsefné.  Keresztelő pap Antal Lajos. Q 1911. március 18.

                E7. István. (*Lisznyó, 1894. augusztus 20.-†Lisznyó, 1932. augusztus 23.) Q Bikfalvi

                      Gizella. (*1892.-†Lisznyó, 1969. július 18.) 1920. k.

                       F1. Gizella. (*Lisznyó, 1921. június3.-†Lisznyó, 1923. június 6.)

                       F2. Lajos. (*Lisznyó, 1924. június 6.-†Lisznyó, 1992. május 21.) Q Antal Piroska.

                             G1. Albert. (*Lisznyó, 1956. május 14.-)

                             G2. Hajnalka. (*Lisznyó, 1958. augusztus 4.-)

                       F3. Ilona. (*Lisznyó, 1926. június26.-) Q Bedő Lajos. (*1909. október 15.-†1997.

április 22.) Lisznyó, 1947. március 30. Bedő Lajos. 2. Q Darabont Ágnes. (*1927. június 13.-) Lisznyó, 1958. szeptember 6.

                             G1. Bedő Rozália. (*Lisznyó, 1961. március 29.-) Konfirmált 1975. július 13.

               E8. Anna. (*Lisznyó, 1897. január 1.-)

               E9. Lina. (*Lisznyó, 1899. január 27.-)

               E10. Mária. (*Lisznyó, 1902. április 10.-)

      D6. Ágnes. (*Lisznyó, 1851. szeptember 8.-) Lakik Lisznyo 192. Q Bikfalvi Albert. (*Bikfalva,

1839.) Lisznyó, 1869. március 9. Esketési tanúk Simon Sámuel, Zsigmond Mihály, Simon György és Jana Ferencz. Eskette: Dénes Antal.

       D7. Ferenc II. (*Lisznyó, 1854.-†Lisznyó, 1857. augusztus 11.

C3. István. Káplár. (*Lisznyó, 1815. június 4.-†Lisznyó, 1886. november 17. Temette Dénes Antal

ref. pap.) 1. Q Gál (aldobolyi) Teréz. (*1822.-†Lisznyó, 1847. december 20. A halál oka himlő.) Lisznyó, 1840. november 7. Esketési tanúk Jakó Ferencz és Jüng Ferencz káplár. Eskette Dénes (ikafalvi) Antal ref. pap. 2.Q Bartha Mária. (*Lisznyó, 1833.-†Lisznyó, 1892. január 11. A halál oka guttaütés.) Lisznyó, 1850. július 16. Esketési tanúk: Damó Elek és Szotyori Antal. Eskette Dénes (ikafalvi) Antal ref. pap. Az első két gyermeke az első a többi a második feleségétől született.

        D1. Pál I. (*Lisznyó, 1841. december 20.-) Keresztszülők strázsa mester Jakó Pál és Magyarosi

             Anna. Bába Bokorné. Q Molnár Eszter.

             E1. Pál II. Királyi törvényszéki jegyző, Brassó.

             E2. Ferenc. Vámtiszt.

      D2. Antal. (*Lisznyó, 1845. január 28.-†Lisznyó, 1882. október 25. A halál oka agyszélütés)

Keresztszülők strázsa mester Jakó Pál és Magyarosi Anna. Bába Bokorné. Tartalékos honvédhadnagy, gazdatiszt. Lakik Lisznyó 70.

     D3. Ágnes. (*Lisznyó, 1852. január 6.-†Lisznyó, 1883. március 3.) Keresztszülők Jakó Pál és neje

Magyarosi Anna. Bába Bodokiné. Q Barabás Gergely I. (*Lisznyó, 1849. január 28.-†Lisznyó, 1909. július 6.) Lisznyó, 1875. február 9. Esketési tanúk Jakó László és Damó Elek. Eskette Dénes Antal. Barabás Gergely özvegy. 2. Q Lőrincz Laura özvegy. (*1850.-†Lisznyó, 1922. október 15.) Lisznyó, 1883. szeptember 18. Esketési tanúk Jakó Sándor, Barabás Albert, Moldvai János. Barabás Gergely I. keresztszülei a lisznyói református pap Dénes Antal és felesége Csia Zsuzsa. Barabás Gergely I. szülei Barabás Mihály (*Lisznyó, 1808. szeptember 30.-†Lisznyó, 1871. október 19.) Q Bedő Rozália. (-†Lisznyó, 1887. november 20.) Lisznyó, 1834. 1843. és 1851. között hat gyermekük született, a harmadik volt Barabás Gergely I.

            E1. Barabás Gergely II. (*Lisznyó, 1881. január 2.-†Lisznyó, 1883. november 5.) Jakó

                 Ágnestől.

            E2. Barabás Gergely III. (*Lisznyó, 1887. augusztus 15.-) Lőrincz Laurától.

           E3. Barabás Árpád. (*Lisznyó, 1891. április 12.-†Lisznyó, 1922. január 17.) Konfirmált 1905.

                 június 1. Lőrincz Laurától.

     D4. Ferenc I. (*Lisznyó, 1854. november 26.-) Q Kese Zsuzsa (*1860. július 10.-†Lisznyó, 1902.

április 28. A halál oka öngyilkosság.) Lisznyó, 1879. november 18. Esketési tanúk Csia Sándor, Jakó Lászlo, Csia Sándor és Löfi Antal. Eskette: Dénes Antal pap. Laknak Lisznyó 52. Kese Zsuzsa keresztszülei ifj. Szotyori Ferenc és neje Kese Anna. Kese Zsuzsa szülei Kese József elvált (*1820.) Q Csia Zsuzsanna hajadon (*1833.) Lisznyó, 1856. május 4. Esketési tanúk Jakó Pál és Jakó István.

            E1. Mária. (*Lisznyó, 1880. július 15.-†Lisznyó, 1884. március 26. A halál oka vízkorság.)

Keresztszülők: Kese Károly és neje Jakó Mária. Bába Gligornő. Keresztelte Dénes Antal ref. pap.

           E2. Ferenc II. (*Lisznyó, 1882. január 2.-†Lisznyó, 1884. február 19. A halál oka toroklob.)

Keresztszülők őspolgár Jakó László és neje Gyárfás Emília. Bába Gligornő. Keresztelte Dénes Antal ref. pap.

          E3. István I. (*Lisznyó, 1884. február 11.-†Lisznyó, 1884. november 13. Rendes halál.)

         E4. Ilka. (*Lisznyó, 1885. november 8.-†Lisznyó, 1903. szeptember 26. A halál oka tüdővész.)

               Bába Gligornő. Keresztelte Dénes Antal ref. pap.

         E5. Berta I. (*Lisznyó, 1889. november 4.-) Konfirmált 1905. június 1. Q Damó József I. (-

            †Lisznyó, 1955. május 2.) Lisznyó, 1919. július 29.

            F1. Damó Ilona, Edit. (*Lisznyó, 1923. november 2.-)

            F2. Damó József II. (*Lisznyó, 1925. június 4.-)

        E6. Margit I. (*Lisznyó, 1891. október 9.-†Lisznyó, 1893. május 5.)

        E7. István II. (*Lisznyó, 1887. szeptember 21.-†Lisznyó, 1894. szeptember 6.) Keresztszülők

             Veres István és hajadon Damó Ágnes. Bába Gligornő. Keresztelte Dénes Antal ref. pap.

        E8. Berta II. (*Lisznyó, 1889. november 4.-) Keresztszülők ifjú Csia Kálmán és Barabás Berta

           hajadon.

      E9. Margit II. (*Lisznyó, 1891. október 9.-†Lisznyó, 1893. május 5. A halál oka toroklob.) Ke-

resztszülők Fekete Lajos számadó gondnok és földbirtokos és Dancs Jula. Bába Keresztes Józsefné. Keresztelő pap Antal Lajos.

E10. Ferenc III. (*Lisznyó, 1894. október 30.-)

E11. Irma. (*Lisznyó, 1896. július 21.-)

E12. Antal. (*Lisznyó, 1900. március 15.-)

D5. Rozália. (*Lisznyó, 1856. május 8.-†Lisznyó, 1916. augusztus 20.) Q Damó Lajos I. (*1847.

augusztus 3.-†Lisznyó, 1923.) Lisznyó, 1875. augusztus 9. Lakik Lisznyó 31. Esketési tanúk Jakó Lászlo és Szotyori Antal.  Eskette: Dénes Antal ref. pap. Damó Lajos szülei Damó Károly és Csia Ágnes.

      E1. Damó Lajos II. (*Lisznyó, 1876. szeptember 5.-)

     E2. Damó Albert. (*Lisznyó, 1878. október 6.-†Lisznyó, 1947. február 7.)

     E3. Damó Ödön. (*Lisznyó, 1880. november 14.-)

     E4. Damó Antal. (*Lisznyó, 1883. július 1.-†Lisznyó, 1883. november 3.)

     E5. Damó Ilona. (*Lisznyó, 1885. március 8.-†Lisznyó, 1947. február 15.)

     E6. Damó Erzsébet. (*Lisznyó, 1888. január 29.-†Lisznyó, 1894. január 7.)

     E7. Damó Margit I. (*Lisznyó, 1890. július 20.-†Lisznyó, 1891. augusztus 30.)

     E8. Damó Margit II. (*Lisznyó, 1892. június 8.-†Lisznyó, 1893. május 6.)

    E9. Damó Erzsébet I. (*Lisznyó, 1894. május 20.-†Lisznyó, 1894. november 27.)

   E10. Damó Antal. (*Lisznyó, 1896. január 28.-†Lisznyó, 1925. május 6.) Szentkirályi reformá-

          tus lelkész.

    E11. Damó Erzsébet II. (*Lisznyó, 1898. február 21.-†Lisznyó, 1898. február 22.)

D6. Albert. (*Lisznyó, 1858. szeptember 25.-†Lisznyó, 1929. november 14.) Bíró. Keresztszülők

Jakó Pál és Magyarosi Anna. Q Kese Mária. (*Lisznyó, 1871. június 17.-†Lisznyó, 1949. május 12.) Lisznyó, 1888. január 24. Esketési tanúk Jakó Ferenc és Damó Lajos. Eskető pap Dénes Antal. Kese Mária szülei Kese György és Dusa Anna. Kese Mária keresztszülei Fekete György és neje Kováts Ágnes. Bába Gligornő.

      E1. Albert II. (*Lisznyó, 1889. február 24.-) Lisznyó 70. Keresztszülők Jakab Álmos tanító és

             Jakó Emilía hajadon. Bába Gligorné. Keresztelte Dénes Antal ref. pap,

         E2. Dezső I. (*Lisznyó, 1891. május 20.-†Lisznyó, 1892. január 20.)

         E3. Dezső II. (*Lisznyó, 1893. február 4.-)

  D7. Sándor I. (*Lisznyó, 1861. április-†Lisznyó, 1862. márc. 16.) Fővigyázó.

  D8. Sándor II. (*Lisznyó, 1863. január 10.-) Keresztszülők: őspolgár Jakó Pál és neje Magyarosi

        Anna, ev. ref. vallásúak. Bába Gligornő. Keresztelte Dénes Antal ref. pap.

   D9. Mária. (*Lisznyó 1865. október 8.-) Keresztszülők Tatrangi (uzoni) Sándor és neje Benke

Julianna, ev. ref. vallásúak. Bába Kovács Andrásnő. Keresztelte Dénes Antal ref. pap. Q Kese Károly I. (*Lisznyó, 1857.-) földész. Lisznyó, 1881. november 15. Esketési tanúk Jakó László, Jakó Ferenc, Csia Sándor, Bedő Károlyné. Eskette: Dénes Antal pap.

        E1. Kese Károly II. (*Lisznyó, 1882. szeptember 20.-) Keresztszülők Jakó Ferenc és Kese

              Zsuzsanna.

        E2. Kese Mária. (*Lisznyó, 1885. május 19.-†Lisznyó, 1896. augusztus 18.)

        E3. Kese József. (*Lisznyó, 1888. július 4.-) Lisznyó 52. Keresztszülők Bardocz István

csendőrparancsnok és neje Barabás Ilona. Bába Bodrea Mária Bodzai lakos. Keresztelte Bartha Boldizsár Bodzai katolikus lelkész.

       E4. Kese Lajos. (*Lisznyó, 1897. október 26.-) Keresztszülők Jakó Albert bíró és neje Kese

              Mária. Bába Bagoly Jánosné. Keresztelő pap Antal Lajos.

       E5. Kese Dezső.

      E6. Kese Albert.

   D10. András. (*Lisznyó, 1869. szeptember 16.-†Lisznyó, 1869. október 19.) Laknak Lisznyó 70.

Keresztszülők őspolgár Tatrang Sándor és neje Benke Julianna. Bába Gligornő. Keresztelte Dénes Antal ref. pap.

B4. István.

       C1. Sándor.

 

Keresztes (nagybaconi) családfa

    

 A1. Keresztes György (pedes pixidarius, gyalog katona illetve puskás, említve: 1602, 1604, 1614,

1627-ben bíróságot is viselt, 1635-ben primipili veterani, kiszolgált, tehát idősebb, lófő, ugyanakkor zam ado, számadó: a nagyközségek, és az uradalmak nyájaiért felelős személy, számadó juhász volt.

          B1. Máté I. (*1600 k.)

                C1. Máté II. (*1625 k. említve: 1648 és 1655.)

                     D1. Máté III. (*1655. k. . Czímeres levelet Apaffy Mihálytól 1681. május 20-án

                            nyert)

                            E1. Sámuel.

                                    F1. Ferenc (felesége egy Dézsi nemes leány, akinek anyja Pál Anna, aki

Baróti Pál János és Keresztes Borbála leánya volt, birtokaik voltak Miklósvárszéken és Bardócszéken)

  G1. Máté IV. (*Nagybacon, 1727.-†Nagyenyed, 1795. december 4. A

halál oka gutaütés.)[309] 1752 és 1759 között Kolozsvárt tanult, majd 1759-ben Máramarosszigeten iskolarektorkodott[310], hogy külföldi tanulmányainak költségét összegyűjtse. 1761. május 16-án iratkozott be a franekeri egyetemre,[311] két év múlva, 1763 májusában pedig kézhez vette a professzoraitól aláírt bizonyítványokat. 1763 nyarán tért haza Erdélybe. Gr. Kendeffi Elek udvarában végzett papi szolgálatot, majd 1764-1768 között Alsórákoson, 1768 májusától Zabolán, s még ez év október 10-től Kézdivásárhelyen lelkészkedett. 1768-1793 között volt kézdivásárhelyi lelkész és a 1782. április 9-től a Kézdi Református egyházmegye esperese, később nagyenyedi lelkész, 1787 júliusától egyházkerületi főjegyző, 1793 december 6-1795 december 4 között püspök. Nem sokáig folytathatta püspöki hivatalát, mert szeme világát elvesztette s nemsokára agyvérzésben meghalt. Kézdivásárhelyen meghatározó a főtér arculatában a református templom, mely ezer férőhellyel rendelkezik. Keresztes Máté esperes építette 1770-1782 között a barokk és neoklasszicista stílusjegyeket magán hordozó erődített templomot. 1.Θ Bogdány (telegdi) Ilona, nagybatzoni pap Bogdán Péter leánya (*1749-† Nagyszeben, 1781. október 8. Szalesti János plébános hivatalosan igazolta, hogy a 32 éves, református vallású Telegdi Bogdány Ilona, aki halottas ágyán a katolikus vallásra tért át.) Alsórákos. 1765 körül. Elvált 1778-ban. Mária Terézia királynő a válást nem engedélyezte és csak a halála (1780. november 29.) után történt meg a válás. 6 gyermekük született. 2. Θ Szőts (kézdivásárhelyi) Krisztina. (*Kézdivásárhely, 1742. november 8.-) 1778. Apja: Szőts István ötvös. 6 gyermekük született.

  H1.  Keresztes Máté V.

  H2.  Keresztes József.

  H3.  Keresztes Ádám.

  H4.  Keresztes Éva.

  H5. Keresztes Sámuel.

         I1. Károly. Szászváros.

  H6.  Keresztes Ersébeth.

  H7.  Keresztes István. Enyedi professor.

 H8.  Keresztes Terézia. Θ Baló (enyedi) István.

 H9.  Keresztes Susánna. Θ Szolga kapitány.

H10. Keresztes Zsófia. (*1785.-†Márkosfalva, 1845. szeptember 29.) Θ Bodola (zágoni) Ferencz I. márkosfalvi pap, esperes. (*1783.-†Márkosfalva, 1858. november 28.) 1809. július 25.

        I1. Bodola Rozália(*1811. február 1.-)

I2. Bodola Anna (*1813. január 27.-) 1.Θ Becző (hadikfalvi)

Antal, nemes Becző Gábor fia. Márkosfalva, 1834. február 15. 2. Θ Bodola Anna, divortiata (elvált), Kováts (kézdivásárhelyi) Ábrahám (*Kézdivásárhely, 1807. december 23.-†1857. április 27.) Esperesi engedéllyel. Márkosfalva, 1840. december 1. Kováts Ábrahám szülei: Kováts Miklós (akinek apja néhai Kováts Kelemen) és Pap Rákhel. (akinek apja notárius Pap Mihály) Θ 1799 december 16.

     J1. Kováts Róza. (*1843. február 9.-†Márkosfalva, 1889.

április 12.) Θ Sipos György (Márkosfalva, 1841. szeptember 29.-†1928. január Márkosfalva.) Márkosfalva, 1865. szeptember 26.

I3. Bodola János. (*1815. április 16.-)

I4. Bodola Mária. (*1817. január 18.-)

I5. Bodola Ferenc II. (*1819. május 29.-)

I6. Bodola Sámuel. (*1822. november 16.-)

I7. Bodola Lajos. (*1825. április 15.-)

H11. Keresztes Dániel szászvárosi pap.

H12. Keresztes Sára.  Θ Osváth hadnagy

 

Bodolla (zágoni) családfa

 

       Bodola de Zágon Ferenc[312] és gyermekei: András, János, Ferenc. Kiadó Apafi Mihály 1 - Gyulafehérvár, 1676.11.20. Honos 1676.12.17. Háromszék Levéltári jelzet F 139 - Cista diplomatica - I jelzetű productionalisok - 7. Q - N°. 213. Sorszám 1b1746.

      Betétív az 1354/1916 O. L. (MNL OL) számú ügyirat 2. ívéhez. Bodolla de Zágon.[313] Az Országos Levéltárban őrzött táblai perekből megállapítható a következő leszármazás: 1676 november 26-án Apafi Mihálytól czimeres nemes – levelet kapnak Bodolla I. Ferencz és három fia: I. András, II. Ferencz és I. János. Budapest 1917. április 20. Kivonatolta: Ányos. Bemutattatott a következő eredeti czímeres levél: 1676. november 26. Gyulafehérvár. Apafi Mihály erdélyi fejedelem Zágoni Bodolla Ferenczet és általa András, János és Ferencz nevű fiait, akik egyébiránt addig is székely szabadságban éltek („consideratis fidelitate fidelibusque servitiorum meritis agilis Francisci Bodola de Zágon…. eundem igitur Franciscum Bodola ac per cum Andream, Joannem et Franciscum filios eius et hactenus, ut intelligimus, libertate Siculica gavisos …de statu et conditione minus nobili .. eximendos stb.”) nemességre emeli és nekik a következő, a nemeslevél elejére befestett czímert adományozza:…. „Datum in civitate nostra Alba Julia die vigesima sexta mensis Novemberis anno Domini millessimo sexcentesimo septuagesimo sexto. Ellentmondás nélkül kihirdettetett az erdélyi országgyűlésen Gyulafehérvárt, 1676 deczember 17-én. Kivonatolta Ányos.

 

A1.  Bodolla Ferencz I. (*1640 k.) 1676. november. 26.-án három fiával Apafi Mihálytól

        címeres nemesleveleket kapnak.

        B1. András.

        B2. János.

        B3. Ferencz II. (*1670 k.) Θ Vardó Borbála. 1723. előtt Zágonból Feldobolyba költözött.

               C1. György I. (*1695. k.) Q Böjte Kata. Bodola György I.-nek gyermekei 1741-ben

és 1744-ben osztoztak meg, később perlekedtek. Böjte család.[314] Kihalt székely család, bírt egykoron Háromszékben Fel-Dobolyban, azonban fi-ágon kifogyván, az utolsó leány Bodola Györgyné a székely törvény szerint fiúsíttatott, és mivel mégis a Bodola család kezén 1741. és 1744-ben ezen Böjte birtokban a Bodola leányok is osztályrészt kaptak, azt az erdélyi kir. tábla 1798-ban Bodola család fi-ágának vissza-ítélte. Az ítélet-levélből ily nemzedékrend tűnik ki: Böjte Márton (végrendeletet írt 1669.) fia Böjte János, akinek leánya Böjte Kata, Bodola György I.-né.

                     D1. György II.

                     D2. István. Említik 1741.-1744.

                            E1. Elek. (1785. február 4-én produkált[315]) aki 1798-ban indította meg

Zsuzsanna nagynénje ellen a pört, megmutatván, hogy annak oly jószágok is adattak részébe, melyek jure siculicalis praefectionis csak fi-ágat illetnek. A végső ítélet kimondá a fölperes részére, hogy a zágoni jószág nem Böjte Kata után (ki praefeciálva volt) hanem Vardo Borbála jogán háramlott a családra.

                      D3. Zsuzsa. Q Bartok Kelemen.

               C2. János I. (*1705 k.)

                      D1. József. 1785. február 4-én produkált, az ítéletben apja János. Az ítélet

                            megerősítve 1793. március 15-én. Feldobolyon élt.

                      D2. János II. (*1730. k.-) 1785. február 4-én produkált. Q N. N. (-†Feldoboly,

1797. március 8.)

                             E1. János III. (*Feldoboly, 1754. február 14.-†Nagyenyed, 1836. január 14.

A halál oka gutta ütés.) Részlet Bodola János halotti értesítőjéből: „Az Erdélyi Nagy Fejedelemségben a’ Helvétziai és némely Ágostai Vallástételt követő Ekklé’siáknak ritka bölcsességü és buzgóságu Fő Tiszteletű Püspöke, már néhai b. e. Zágoni Bodola János nints többé. A’ folyó 1836^dik év’ Januáriussának 6^dik napján estvéli 7 órakor, gutta ütésből következett elgyengülésben, 82 évekre terjedett földi pályáját, papsága 52, Püspöksége’ 21-dik esztendejében bevégezve, átszenderedék a jobb életre,…” Püspök 1815-1836. „Felső-Dobolyban Sepsi-Székben; tanult Kézdi-Vásárhelyen öt, a nagy-enyedi kollegiumban 14, végre a leydai akadémián három évig; innét haza érkezvén, a nagy-enyedi ref. község 1784 végével meghívta papjának és 1787-ben az ottani kollegium theologiai s egyháztörténeti tanszékére, egyúttal főkönyvtárnok is volt. 1799-ben kiutazott Angolországba, a kollegium építésére ott gyűjtött segedelmi tőkepénz tisztába hozatalára. 1806-ban az erdélyi ref. egyház főjegyzőjévé választatott és kilencz évig az elbetegesedett Abats püspök mellett ennek kötelességeit is sokszor teljesítette. 1815-ben püspökké választották és szept. 22. a király diplomával is megerősítette hivatalában.” [316] Az erdélyi felvilágosodás legfontosabb művei, Sipos Pálnak (ld. a márkosfalvi Sipos családfa) a kanti kritikai filozófia és transzcendentalizmus, valamint a fichtei tudománytan szellemében írott eredeti alkotásai azonban nem jelenhettek meg, éspedig – a legutóbbi esetében bizonyítottan – az egyházi cenzúra (Bodola János püspök ) miatt, amely a politikai cenzúrát képviselte.[317] Q Deák Teréz.

   F1. Károly. (Nagyenyed, 1790. k.-Szászváros, 1836.)[318] ref. lelkész,

Nagyenyeden végezte iskoláit, azután köztanítóságot is viselt, majd külföldre ment s 1814-ben a göttingeni egyetemre iratkozott be. Hazájába visszatérve, 1815-ben igazgató, 1821-ben lelkész lett. Szászvároson, ahol mint első pap halt meg.

                                    F2. Mihály. Veresmarti birtokos, 1848/49-ben dullóbiztos. Q Eperjesi

                                           Teréz.

                                           G1. Imre. (*1832.-†1904. után.) Főlevéltárnok. Q Kenderessy

Mária. (*1837.-†M-Forró, 1904. augusztus, 17.[319]) 1861. [Kenderessy Mária testvére Kenderessy Ida.]

                                                  H1. Mihály. (*1864.) Q Magyarforrói (Marosújvár közelében.)

birtokos. 1. Q Csiky Berta. 2. Θ Harmat Matild. [Csíky Berta szülei: Csíky (nagylaki) Albert és Fosztó Julianna. Csíky Berta leánytestvére: Csíky Ilona, Böjte Zsigmondné. Csíky Berta első férje férje Bodola Mihály, második férje László Kálmán. Harmat Matild testvérei Margit és Gyöző, apjuk Harmat Lajos, akinek testvére Harmat János. Csíky Berta második férje: László Kálmán, gyermekeik: 1. László Simon (Noslac, Marosnagylak, Marosújvári járás, Alsó-Felsővármegye (*1899. július 11.–† Noslac, 1964. február 19.) Q Tulodi Katinka. 2. László Ernő. 3. László Juliska Q Puhala Ernő I. fiúk: Puhala Ernő II.]

                                                         I1. András. (*1890.-)Anyja Csíky Berta.

                                                         I2. György (*1892. június 20. - 1967. január 7. ) anyja

                                                               Csíky Berta Θ Ferenczi  Magda  (*1910.-) 

      J1. Gyöngyi (*1941.-) Θ Simon Valentin (*1941.-)

            K1. Simon Gyöngyi (*1971.-).

      J2. Barna I. (*1939.-) Θ Bernáld Mária (*1942.-) 

            K1. Barna II. (*1966-2002)

            K2. Huba (*Marosvásárhely, 1969.-) Θ Őrfi Rita

                  (Miskolc *1977.-)

I3. Margit (-†1952. április 22.), anyja Harmat Matild.

I4. Erzsébet (*1898.-†1967. augusztus 19.), anyja Harmat

      Matild Θ Folbert Tamás.

     J1. Folbert Gábor.

     J2. Folbert Katalin. (*1927. január 13.-†1973. január 16.).

          Θ Gálfi Dénes.

K1. Gálfi Ica.

K2. Gálfi Julianna.

K3. Gálfi Irma.

K4. Gálfi Mária.

                                    F3. Imre. Gárdista, testőr Bécsben.

                                    F4. Anna. Q Lázár (csíktapolcai) Farakas.

                                    F5. Klára. Q Imre (étfalvi) Miklós.

                             E2. Antal. Q Izsók Anna.

                             E3. Sámuel I. (*1760. k.-†1796.) Bölcselettanár. előbb pap Búnban (Maros

megyében), majd 1787- 96-ig a székelyudvarhelyi ref. kollégium tanára.  Q Huszár (vajdaszentiványi) Veronika. (-†1803)

                                    F1. Sámuel II.[320] (*Székelyudvarhely, 1790. december 10.-†Kolozsvár,

1866. április 22. Marosvásárhelyen temették el. Kováts Áron, marosvásárhelyi pap búcsúztatta.) Püspök. A székelyudvarhelyi református kollégiumban tanult 1803-ig; ezután nagybátyja, Bodola János református püspök neveltette Nagyenyeden, ahol a bölcseletet, jogot és teológiát elvégezte s osztálytanító lett. Az 1814. iskolai év végével a göttingeni egyetemre ment, de alig tölthetett ott másfél évet. Visszatért hazájába s 1816 tavaszán Kolozsvártt özvegy báró Dániel Istvánné udvarában volt pap; ugyanennek az évnek november 17-én Héderfájára került lelkésznek. 1817-ben a dévai zsinaton fölavatták a papi hivatal folytatására. 1818. június 21-én a marosvásárhelyi egyházközség választotta lelkészének, és 1822. január 22-e után ment a székelyudvarhelyi református kollégiumba teológiatanárnak, ahonnan 1833. június 30-án távozott, mivel a marosvásárhelyi főiskolához helyezték át. 1836-ban a református egyház főjegyzővé választotta; ezt tanári hivatalával együtt folytatta 1841-ig; ekkor Nagyenyedre választották meg teológiatanárnak. 1848. november 17-én a felbőszült román nép elől Kolozsvárra menekült; innen 1849-ben Marosvásárhelyre költözött, ahol 1850. július 19-étől teológiatanár volt. 1854-ben átköltözött Kolozsvárra a teológiai szeminárium igazgatójának. 1852 februárjában a főkonzisztórium püspökhelyettessé tette, 1861. május 22-én püspöki hivatalában megerősítette, egyszersmind királyi tanácsos lett.

Életrajzát Bartók György írta meg a Nagy papok életrajza című kötetben (Budapest, 1877.) Q Antal (magyardellői) Zsuzsanna. (*1803.-†Marosvásárhely, 1889. június 22.[321]) Marosvásárhely, 1821. Antal Zsuzsa szülei Antal János püspök (Oláhdellő, 1767. február 22.-Marosvásárhely, 1854. augusztus 12.)[322] Q Péterffi (kibédi) Mária.[323] [324]

                                        G1. Ágnes. (*1823.-†Marosvásárhely, 1893. december 3.[325] Bodola

                                               Sámuel hamvai mellé temették el.) Hajadon.

                                        G2. János (*1829. december 3.-†Marosvásárhely, 1884. május

11.[326]) Államügyész helyettes, amikor nősült. A marosvásárhelyi királyi tábla tagja, királyi táblai bíró volt. Ügyvéd. Öreg honvéd Gál Sándor székelyföldi hadosztályából[327]. Q Gáti (Gáthy) Terézia. (*Marosvásárhely, 1834.-†Marosvásárhely, 1909. november 28.[328]) Marosvásárhely, 1856. október 6. Esketési tanúk Vályi Károly postamester és Bartha József. Gáti Terézia apja néhai Gáti János.

                                                 H1. Sámuel. (*Marosvásárhely, 1860. április 28.-†Bécs, 1879.

június 12. A halál oka ínláz.[329]) A bécsi egyetem joghallgatója volt, 19 éves korában meghalt. Először a bécsi evangélikusok temetőjébe, majd Marosvásárhelyen temették el.

                                                 H2. Katinka.(*Marosvásárhely, 1857.-†1928.) Q Horváth

(székesi) Miklós. (*1853.-†Marosvásárhely, 1923.) Főszámvevő Alsófejér megyében.

                                                        I1. Horváth Lili. . (-†1927. után.)

                                                        I2. Horváth Trézsi. (-†1927. után.) Q Ternovszky Ferenc.

                                                        I3. Horváth János dr. (-†1927. után.) Vitéz.

                                                        I4. Horváth Miklós dr. (-†1927. után.)

                                                        I5. Horváth Sámuel. Meghalt két hónapos korában.

Marosvásárhelyen temették el, nagyapja Bodola János mellett.

                                                 H3. Gábor I. (*Marosvásárhely, 1862. május 2.-

†Székelyudvarhely, 1909. február 9. Marosvásárhelyen a családi sírboltba temették el.[330]) A Székelyudvarhelyi királyi törvényszéknek az elnöke, a Székelyudvarhelyi református gimnázium főgondnoka. Q Fekete (nagyfalusi) Anna. 1894. [Fekete Anna szülei Fekete Gábor és neje Balogh Anna. 1909-ben még éltek. Gyermekeik még 1. Fekete Katalin Q Almay Salamon. 2. Fekete Károly Q Madarász Bea.  3. Fekete Sándor.]

      I1. Gábor II.

                                                  H4. Béla I. (*1865. május 18.-†Budapest, 1927. október 22. A

Kerepesi úti temetőben temették el.[331]) A magyar királyi kúria bírája. Q Bálinth (lemhényi) Irma. (-†Budapest, 1947. július 25.[332] Budapest, X. kerület,új köztemetőbe temették el.) Laktak Budapest, IV. kerület Szarka u. 1.

                                                        I1. Béla II. (*1895.-†Toporouc melletti csatában esett el

1916. január 6-án. A csernoviczi főtemetőben temették el, ahonnan 1916. május 18-án a Jókai Mór utcai Bodolla-háztól a Marosvásárhelyi temetőbe vitték és a családi sírboltba temették.[333]) Magyar királyi honvédhadnagy volt az I. világháborúban.

 I2. János Dr. (*1898.†Budapest, 1969. március 13.

Rákoskeresztúri temetőben nyugszik.)[334] Q Farnos Marianne. 1949. Farnos Marianne testvérei: Farnos Eszter, Löte Lajosné, Farnos Olga, dr. Bielek Tiborné, Farnos Erzsébet, Novotny Jánosné.

                                                 H5. Ferenc dr.(*1868.-†Marosvásárhely, 1943. augusztus 25.[335])

Ügyvéd, városi tiszti főügyész, a marosvásárhelyi református egyház főgondnoka. Q Ternovszky (kelemenfalvi) Margit. (*1880.-†1943. után.) Marosvásárhely, 1902. március 31. Esketési tanúk Fekete Gábor és Dobay Albert. Eskető pap Bíró András. [Ternovszky Margit szülei Ternovszky Béla (*1848.-†Kolozsvár, 1914. július 11. A kolozsvári egyetemi klinikán halt meg, hosszas betegség után.[336]) A Marosvásárhelyi királyi ítélőtábla elnöke. Q Andreánszky Ilona. 1872. Ternovszky Béla apja Ternovszky Károly. magyar királyi főerdész. (*1817.-†Tepla, 1904. január 30.[337]) Ternovszky Béla testvére Ternovszky Irma. (*1854.-†Lipótepla, 1912. október 6.[338]) Ternovszky Margit testvérei dr. Ternovszky Béla, Ternovszky Aranka, Bíró Kálmánné, (gyermekei ifj. Bíró Kálmán, Bíró Margit) Ternovszky Ferenc Q Horváth Trézsi, dr. Ternovszky Jenő Q Hankó Klára.]

                                           G3. Dénes. (*Marosvásárhely, 1834.-†Fejérd, 1888. január 1.[339]

Édesapja Bodola Sámuel sírjába temették Marosvásárhelyt.) Fejérdben (Kolozs megye) református pap 1868-1888. Q Szakács Ida. (-†1900.) 1868. [Szakács Ida szülei Szakács István I kolozskalotai esperes Q Miklós Deborah. Gyermekeik még 1. Szakács Gizella Q Biedermann Alajos. 2. Szakács István II.]

                                                H1. Sámuel. Közjegyző.

                                                H2. István. (*1860. k.-†1918.) Birtokos.

                                                H3. Johanna. (*1862.-†1899.) 1. Q Szabó Lajos (*1862.-) 2. Q

                                                      Vásárhelyi Sándor Marosvásárhelyt.

                                                H4. Viktor. Állami vasúti hivatalnok.

                                                H5. Ida. Hajadon.

                                           G4. Mária. (-†1870. július) Q Kacziány Ferninánd (Nádor),

hevesmegyei törvényszéki ülnök, törvényszéki bíró. Marosvásárhely, 1851. január 15. Esketési tanúk Lisowszky Teofil, Görög Károly. Eskető lelkész Molnár György, héderfáji (marosmegyei) pap.

                                                 H1. Kacziány Ödön.[340] (*Marosvásárhely, 1852. január 8.-

†Budapest, 1933. január 10. Sírja a Kerepesi úti temetőben, 47-1-59 parcella.[341])[342]  [343] [344] Keresztszülők Dr. Antal László, özvegy prof. Molnár Sámuelné, Antal Borbála. Antal László és Antal Borbála szülei Antal János püspök és Péterffi Mária. Bába Nagy Györgyné. Festőművész. Először Barabás Miklóstól tanult rajzolni. 1876 szeptemberében a zentai községi gimnáziumban, 1877-től 1880-ig a ceglédi polgári iskolánál tanított. 1880 és 1890 között a szegedi magyar királyi állami főreáliskola rendes tanára volt. Q Král Anasztázia.

I1. Kacziány Adrienne. (Zenta, 1877. május 1.-) Festőművész.

Budapesten atyjánál, majd Münchenben és Berlinben tanult. Tájképekkel és csendéletekkel szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain.[345]

I2. Kacziány Aladár. (*Nográdsurány, 1887. október15.-

Budapest, 1978.) 1933-1946 között a budapesti Iparművészeti Iskola tanára.[346]

H2. Kacziány Kálmán.

                                             H3. Kacziány Géza. (*Arad, 1856.-†Budapest, 1939. december 16.

A nógrádverőcei családi sírboltban nyugszik.)[347] Budapesten hírlapíró, középiskolai tanár, majd miniszteri tanácsos. Q Oroszy Vilma.

                                               H4. Kacziány Oszkár. Körjegyző.

                                          G5. Johanna. (-†1889. után.) Q Garda József. Teológiai tanár

                                                 Nagyenyeden.

                                                H1. Garda Dezső. Mávnál gépészmérnök Budapesten.

                                                H2. Garda Sámuel dr. Nagyenyedi bölcsész tanár.

                                                H3. Garda Kálmán dr. Ügyvéd.

                             E4. György (*1770.-†1829.) Ügyvéd Déván. Q Kenderessy (seréli, hunyad

                                   megyei) Ágnes. 1801.

                                    F1. Zsigmond. (*1810.-) Q Silling Kata. (*1810.-)

                                          G1. Eszter. (*1843.-)

                             E5. Zsuzsa.

                      D3. György. 1785. február 4én produkált. Feldobolyon élt.

                      D4. Ferenc III. (*1745 k. ) (1785. február 4én produkált. Az ítéletben: Bodola

Ferenc[348] apja Bodola  János. Az ítélet megerősítve 1793. március 15-én.) Θ Zilahy Rákhel.

                             E1. Ferenc IV.[349] (*1783.-†Márkosfalva 1858. november 28. Temette 1858.

december 1-én Zaizon István direktor és Szini János jegyző. A márkosfalvi temetőben a bejárattól balra megtalálható Zágoni Bodola Ferenc sírja, az egyházi nyilvántartásban az 57. sir. 1. Zágoni Bodola Ferencz márkosfalvi ref. pap, esperes, Rikán inneni egy-ház gyülekezeti elnök (1783 - 1858). 2. Ezredesnő Szabó Debora (1809 - 1868) Jüngling Jánosné. 3. Bodola Mária (1854-1870). Református pap volt Márkosfalván 1809.-1851. Θ Keresztes Zsófia. (*1785.-†1845. szeptember 29.) Márkosfalva, 1809. július 25.

                                    F1. Róza. (*Márkosfalva, 1811. február 1.-†Barátos, 1888. február 24.)

Q Barabás Antal I. (*Márkosfalva, 1809. május 22.-†Réty, 1901. november 5.)

                                          G1. Barabás Mária. (*1836.-†1938.) Q Sipos Ferenc. (*1836-

                                                †1927.)

                                   F2. Bodola Anna. (*Márkosfalva, 1813. január 27.-†1871. szeptember.

 20.).1. Q Betző Antal (a mátisfalvi Betző Gábor fia) 1834. február 27. 2. Θ Kováts Ábrahám, (*Kézdivásárhely, 1807. december 23.-†1857. április 27.) aki Kézdivásárhelyen ügyvéd volt. Θ 1840. december 1. [Kováts Ábrahám szülei: Kováts Miklós, akinek apja néhai Kováts Kelemen és Pap Rákhel. (akinek apja Notárius Pap Mihály)]

 G1. Betző Gábor (-†1836. október 20.)

                                       G2. Kovács Róza. (*1843. február 9.-†Márkosfalva, 1889. április 12.).

Θ Sipos György.(Márkosfalva, 1841. szeptember 29.-†1928. január Márkosfalva.)

                                   F3. János. (*Márkosfalva, 1815. április 16.-)

                                   F4. Klára. (*Márkosfalva, 1816. március-†Márkosfalva, 1840. augusztus

                                         8.)

                                   F5. Mária. (*Márkosfalva, 1817. január 18.-)

                                   F6. Ferenc V. (*Márkosfalva, 1819. június 29.-†1865.) 1849 februárjától

őrmester a 15. határőr ezred 1. zászlóaljánál. 1849  május 9-én hadnagy ugyanitt illetve a 83. honvédzászlóaljban a besztercei hadosztálynál. 1849 szeptemberében besorozzák a 17. határőr ezredhez, de megszökik. 1867. szülőhelyén gazdálkodik, a Háromszéki Honvédegylet tagja[350]. Q Bruz Lajos özvegye, Silling Mária. (*1824.-†1860.)

                                   F7. Sámuel. (*Márkosfalva, 1822. november 16.-†Retteg, 1902. április

29.[351]) Márkosfalvi pap 1851-1892. Q Jüngling Sarolta (Lotti). (*1829. október 2.-†Márkosfalva, 1899. június 25. [352] A halál oka végelgyengülés. Temette Kelemen Gyöző.) Sepsiszentgyörgy, 1852. október 28. Eskető pap Gödri Ferenc sepsiszentgyörgyi pap és esperes. [Jüngling Sarolta szülei: özvegy Jüngling János, ezredes Kézdivásárhelyen és Szabó Deborah. Jüngling János apja lutheránus pap Mirkvásán, ki 1760 körül születhetett, és Hollandiából származtak. Jüngling Lotti testvérei Jüngling Mihály, kincstári igazgató és Jüngling János, miniszteri tanácsos.]

    G1. Mária (*Márkosfalva, 1854. június 27.-†Márkosfalva, 1870.

október 30. A halál oka tifusz. Temették Borbát Pál dálnoki és Jancsó Ferenc maksai lelkészek.) Keresztszülők Kovács István, Mátyás Zsigmondnő, Gál Rozália. Kézdivásárhelyi Kovács Áron és felesége Szőcs Anna. Bába Kádár Ferencnő. Keresztelő pap Szász Károly kézdivásárhelyi lelkész.

G2. Gyula. (*Márkosfalva, 1856. június 25.-) Keresztszülők

Kézdivásárhelyi Kovács Áron és felesége Szőcs Anna. Keresztelte Simó Sándor kézdimártonfalvi pap. Q Bodola Anna. (*1853.-†Kolozsvár, 1900. július 13.[353]) Marosvásárhely. 1884. május 11. Eskette Székely János pap.

H1. Matild.

H2. Gyula.

H3. Erzsébet.

H3. Lajos.

G3. Johanka (Janka) (*Márkosfalva, 1860. január 14.-†Retteg, 1940.

Meghalt szívtágulásban) Keresztszülők Jüngling János ifjú legény, Jüngling Johánka és Barabás Laura hajadonok. Keresztelte az apa Bodola Sámuel. Q Köblös Albert. (*1853. augusztus 29.-†1894. november 12.)

        H1. Köblös Mária (*1887.-)

        H2. Köblös István (*1894.-)

        [Folytatás Köblös család. Boldog Gyöngyi ősei.]

G4. Mari (*Márkosfalva, 1872. június 6.-†Márkosfalva, 1887. március

20. A halál okatífusz.) Keresztszülők: Szabó Károly és neje Barabás Mária. Keresztelte Szini János esperes. Konfirmált 1886-ban.

                                   F8. Lajos I. (*Márkosfalva, 1825. április 15.-†Brassó, 1897. április 3.

Márkosfalván temették el[354].)[355]  1848-iki tüzér főhadnagy,[356] [357]főmérnök, kincstári igazgató. A jogot Nagyenyeden végezte. 1848-ban nevelő Nagyszebenben, ahonnan hazatért, és részt vett az agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlésen. 1848. novemberétől önkéntes Gábor Áron Háromszéken alakuló tüzérségénél. 1849. február 1-jétől hadnagy, az 1. székely hatfontos üteg parancsnoka. Február 4-én részt vett a Szászhermány és Szentpéter közötti, oroszokkal vívott csatában, ahol megsebesült. 1849. március 16-tól főhadnagy. Háromszékről az 1. székely tüzérüteggel Segesvárra, onnan Medgyesre rendelték, végül Nagyszeben bevétele után a Vöröstoronyi szoros őrseregében szolgált. Július 20-án a cári csapatok Havasalföldre szorították, ahol letették a fegyvert a török csapatok előtt. A vidini, majd a sumlai menekülttábor lakója. Később, egy időre, a török hadseregben tüzérszázados, ahonnan kilépett, és Svájcba utazott. 1852-től Olaszországban mérnök. A magyar légióban is szolgált. 1874-ben hazatért. A földművelésügyi minisztériumban, majd állami főmérnökként Brassóban nyert alkalmazást.  A Pusztaszéklai rizsterme- lőtelep igazgatójaként 1892-ben ment nyugdíjba. Q Montanó Adél. (*1840.-Brassó, 1892. július 18.[358]) 1858.

                                         G1. Bodola Lajos II. (*Sampierdarena. Olaszország, 1859. október

9.-†Budapest, 1936. június 28. Sírja a Farkasréti temetőben, védett sír. 5/4-1-3[359][360] Czettler Jenő, az MTA levelező tagja tartotta a gyászbeszédet.)[361]  Bodola Lajos 1879-ben jött Magyarországra szüleivel. 1885-ben végezte el tanulmányait a József Műegyetemen, majd a hídépítéstani tanszéken lett tanársegéd. 1888-ban szerzett magántanári képesítést, 1893-tól adjunktusként tevékenykedett. 1894-től ny. rk. tanár, 1896-tól 1912-ig, nyugdíjazásáig a geodézia ny. rendes tanára. 1910-11-ben a Műegyetemen volt rektor. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1905). Q Pettkó Berta. (*1861.-†1938.) Budapest, 1886.

 [1] Tüdős S. Kinga. Erdélyi hétköznapok. I. Rákóczi György hadiszemléje a Székelyföldön. 1635. Osiris. Budapest. 2001. 18.

[2] Jakab Elek – Szádeczky Lajos: Udvarhely vármegye története a legrégibb időktől 1849-ig. Pallas – Akadémia. Csíkszereda. 1994. (Reprint kiadás Budapest 1901.) c. művükben a következőket írták: „A főkapitány a gyalog közé … sipost is rendeljen, mert a sereg azzal szép.” Bocskai István fejedelem levele. Kassa. 1606. július 20.

[3] Kázmér Miklós. Régi magyar családnevek szótára, XIV-XVII. század. Magyar Nyelvtudományi Társaság. Budapest. 1993. 937-938.

[4] Sípos Ferenc. A vállaji Sípos család genealógiája. Turul. 1995. 3-4. füzet. 1. Értekezések, önálló cikkek. 84-92.

[5] Pálmay József. Marostorda Vármegye nemes családjai. Maros-Vásárhely. 1904. Hasonmás kiadás. Charta Kiadó. Sepsiszentgyörgy. 2000.  Sipos (nyárádgálfalvi), Sípos (maroskereszturi), Sípos (rigmányi), Sípos (vadasdi), Sípos (somosdi). 120.

[6] Pálmay József: Háromszék vármegye nemes családjai. II. kötet. Sepsiszentgyörgy. 1901. Hasonmás kiadás. Charta Kiadó. Sepsiszentgyörgy. 2000. Sipos (martonosi) 1607-ben nyerték el a nemességet. 393. Sipos (léczfalvi) 391-393.

[7] 1608. május 20. Gyulafehérvár. Nemességet nyert Báthory Gábor erdélyi fejedelemtől Domahidi Sipos János és fiai. Áldásy Antal. A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának címjegyzéke. II. Címeres levelek. 3. kötet. 1601-1657. Budapest. 1937. 36.

[8] A teljes kutatási anyag, digitalizált iratok letölthetők a www.terray.hu családtörténet oldalról.

Az eredeti iratokat, kinyomtatott kéziratokat folyamatosan adom le a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárnak, a továbbiakban MNL OL.-nek. A kéziratokat Kurecskó Mihály levéltáros gondozza. Jelzet P2342. „Dr. Sipos Béla családtörténeti gyűjteménye, köztük a kutatás során készített digitális anyakönyvi és szakirodalmi képállomány. Bp. 2013. április 12. ad. OL.03/63/2013 ajándékozási nyilatkozat.” Ld. még: Sipos család története III. rész. (S. B.)

[9] Az első zsidótörvény (1938. XV. tc.), a második zsidótörvény (1939. IV. tc.), a harmadik zsidótörvény (1941. XV. tc.).

[10] Segítségemre voltak: Jakó László (*1908.-†2001.) édesapám unokatestvére és leánya Jakó Edit (*1951.-), akikkel gyermekkoromban kapcsolatban voltunk, de ez a kapcsolat az 1970-es években, amikor Pécsre költöztünk megszakadt, majd az 1990-es évek közepén találkoztunk újra. Jakó Edit unokatestvére Bogdán Éva (1941.-) Kézdivásárhelyen lakik, miután 1997-ban megismerkedtünk, számos fontos adatot közölt a Sipos és rokon Jakó családról. 1996 nyarán ugyanis egy buszkirándulás kapcsán eljutottam először Márkosfalvára, találtam rokonokat, Konyáékat, akik Sipos Zsigmond, - ükapám, Sipos Sámuel testvérének Zsigmondnak (* 1800.) - leszármazottai. Ők értesítették Bogdán Évát, majd levélváltásunk után megkaptam Jakó László és leánya Edit budapesti lakáscímeit, akiket újra megtaláltam. 1997 nyarán Jakó Edittel valamint férjével Paál Sándorral és feleségemmel Rédey Katalinnal erdélyi körutat tettünk és a rokonok többségét meglátogattuk. A sírokat lefényképeztem. Sok új adatot sikerült összegyűjteni. 1997. óta szinte minden évben elmegyünk Erdélybe forrásanyagot gyűjteni. Legutóbb 2016 júniusában Lisznyón jártunk, ahol sikerült a Református lelkészi hivatalban a családi könyvet és a temető sírjait lefotózni.

2004-ben Nedeczky László dr. (*1913.-†2008.) és leánya Ildikó, Zádor Józsefné, a Sipos családdal és Sipos Gyulával, nagyapám Sipos Béla testvérével kapcsolatos családi iratokat, anyakönyveket adtak át nekem. Nedeczky László dr. anyósa ugyanis Sipos Gyula második felesége Bathó Kálmánné, született szentgyörgyi bogdi Papp Irén volt. Tanulságos a megismerkedésünk, amihez „isteni” szerencsére volt szükségem. 2004. március 30.-án Anyósom, Murár Valéria és Apósom Rédey Sándor sírjától indultam el a Farkasréti temető felső részéből és bejártam a temetőt, hogy megtaláljam Sipos Gyula sírját és így leltem meg a sírt, a temető 22/1-1-39 parcellájában. A sírt lefényképeztem. A következő felirat van a fehér márvány síron: Sipos Gyula (*1872.-†1959.) Dr. Bathó Kálmán (*1884.-†1957.), Dr. Bathó Kálmán (*1921.-†1980.). Az irodán csak a halál és a temetés időpontját tudták megmondani. Sipos Gyula: Elhalálozás: 1959. október 10. Temetés: 1959. november 18. Bathó Kálmán id. meghalt 1957. július 27. és temetés 1957. július 31. Bathó Kálmán ifj. meghalt 1980. július 23. és temetés 1980. augusztus 2. A sír megújítása 2005-ben esedékes. A budapesti telefonkönyvben két Bathó nevet találtam: Bathó Kálmánné dr. 1121 Hajnalka u. 16.a  és Bathó Kálmán 1021 Bp. Hűvösvölgyi út. 38. b. Sipos Gyula második feleségének nevét nem tudtam, arra emlékeztem, hogy első házasságából született fia jogász volt. Levelet írtam Bathó Kálmánnak és Bathó Kálmánnénak. Bathó Kálmánné értesítette Dr. Nedeczky Lászlót, aki 2004. április 28.-án telefonált a Pécsi lakásunkra és megadta címét. Sikerült még másnap 2004. április 29.-én találkoznunk Budapesten Logodi utcai lakásán. Többször találkoztunk és igen fontos családi iratokat kaptam meg, amikre a feldolgozás során utalok. Nedeczky László felesége Bathó Márta 2006. november 7.-én halt meg.

[11] 2006 februárjában elküldtem Olosz Katalinnak (*1940.-) a Sipos család története rövidített változatát. Olosz Katalin dédapja Sipos Ferenc (*1836.-†1927.) és az Én dédapám Sipos György (*1841.-†1928.) testvérek voltak. Olosz Katalin 2006 augusztus 2.-án megküldte Sipos Ferenc teljes családfáját, amiről korábban csak részleges adatokkal rendelkeztem. Ugyancsak sok adatot, fotókat kaptam Sipos Ferenc ükunokájától Szőcsné Gazda Enikőtől (*Kovászna, 1968.-) aki a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban dolgozik.

[12] Pl. a csikdelnei, a csikszentmártoni, a farkasréti, a fellaki, a kézdivásárhelyi, a kerepesi, a kolozsvári (házsongárdi), a márkosfalvi, a mezőcsávási, a miskolci, a pécsi, a sajóudvarhelyi, a székelyudvarhelyi, a szenterzsébeti temetőket bejárva sok családi adathoz jutottam.

[13] Gaal György: Házsongárdi panteon. 247-286.  In.: Korunk évkönyv. 1980. Ember, város, környezet. Kolozsvár-Napoca. 1980. 287. áttekintést ad a Házsongárdi temető neves halottairól.

[14] Lefotóztam 2011-ben az Erdélyi református egyházkerület Gyűjtőlevéltárában, Kolozsvárott. Vezető Sipos Gábor történész. Megtalálható a Farkas utcai templomban.

[15] Kocs Jánossal lefotóztam 2011-ben a Márkosfalvi lelkészi hivatalban.

[16] Kocs Jánossal lefotóztam 2011-ben a Sepsiszentgyörgyi állami levéltárban.

[17] Pl. írók, költők, lelkészek illetve püspökök, tanárok, katonák.

[18] Ld.: Erdély bírósági szervezete 1526 és 1848 között.

[19] Szabó Károly szerk. Székely oklevéltár. Kiadta a Székely történelmi pályadíj - alapra felügyelő bizottság.  Kolozsvár. 1890. III. kötet. 272-286. 291-293. 296.

[20] Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza (a Mormon Egyház) családkutatók honlapja (FAMILY SEARCH) 537104 gyászjelentést tartalmaz kép (jpg) formátumban.

[21] KÉZDIMÁRKOSFALVA. OSzK Kézirattára, F1/3814/A. 24. mft. (Fol. Hung. 1114/18.) [157r]

[22] A márkosfalvi lelkészi hivatalban megtalált gépelt szöveget lefotóztam 2006-ban.

[23] Márkosfalvi családi könyv. I. kötet. 529.-530.

[24] Parókia, paplak, lelkészi hivatal.

[25] Torda-Aranyos vármegye, Torockói járás.

[26] Tódor-Berszán István presbiter közlése. Kisgyörgy Zoltán. Háromszék. Keresztül-kasul a Mezőföldön. Erdély.ma. 2014. 12. 04.

[27] A márkosfalvi lelkészi hivatalban őrzik. A II. kötet elveszett.

[28] A vizitációs jegyzőkönyvek feldolgozása intenzíven folyik, az Arcanum adatbázisban 2511 publikációt lehetett találni e témakörben. Megjegyzem, hogy tapasztalataim szerint Erdélyben a presbiteri jegyzőkönyvek feldolgozása még nem történt meg, ezeket a jegyzőkönyveket a lelkészi hivatalokban őrzik, tehát egyenként kéne lefotózni azokat. A vizitációs jegyzőkönyvek Erdélyben a református levéltárakban megtalálhatóak.

https://adtplus.arcanum.hu/hu/search/results/?list=eyJxdWVyeSI6ICJ2aXppdFx1MDBlMWNpXHUwMGYzIn0

[29] A vizitációs bizottság rendszerint Szent Márton napján, azaz november 11-én kelt útra és általában a következő év februárjában fejezte be a munkáját. A falvakat egymás után látogatták, így Mártonfalva, Márkosfalva, Lécfalva, Maksa, Dálnok, Alsócsernáton, Ikafalva stb. volt az útvonal.

[30] Az esperesi megbízást a lelkészek életük végéig betöltötték, ha súlyosabb kihágást nem követtek el.

[31] Arész a római Mars a görög és római mitológiában a háború istene, Zeusz és Héra gyermeke.

[32] Ld. Kepe rendszer. https://hu.wikipedia.org/wiki/Kepe_rendszer

[33] 1991-ben amikor a Pécs-Kertvárosi Református Egyházközség presbitere voltam és a vitatéma az volt, hogy válasszunk-e női presbitereket, ezt 10 igen és 2 nem szavazati aránnyal szavaztuk meg, nagy vita után. Szénási János lelkész is azt támogatta, hogy legyenek női presbiterek. Az ellenzők érvelése az volt, hogy Jézus Krisztus 12 tanítványa/apostola mind férfi volt. (S. B.)

[34] Kurátor a református egyházközösség anyagi ügyeit felügyelő világi vezető.

[35] 2017-ben is megvan, 2006 nyarán lefotóztam. (S. B.)

[36] Dédszülők Sipos György és Kovács Róza (*1843.-†1889.) 1865. szeptember 26-án házasodtak, első gyermekük Sipos Johanna 1866. június 6-án született és 10 nap múlva meghalt. A békítő tárgyalásról nem volt információnk. A békítés sikeres volt, még hat gyermekük született, közülök kető meghalt, négy életben maradt és magas kort élt meg, köztük Sipos Béla I. (*1875.-†1967.) nagyapa és Sipos Etelka (*1881-†1950.), Jakó Pál (*1879-†1965.) felesége. (S. B.)

[37] Rajcsányi János. Magyarország története. Az ifjúságnak írta. 2-ik kiadás. Hartleben Konrád. Pest. 1852.

Rajcsányi János. Magyarország története. A népiskolák számára. Budapest. Franklin-társulat. 1873.

[38] Dr. Szabó Károly. A zöld ág mint a székely főtisztek jelvénye. Századok. 1889. Értekezések. 195-199.

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Szazadok_1889/?query=m%C3%A1rkosfalvi%20Sz%C3%A9p%20P%C3%A9ter&pg=254&layout=s (Letöltés dátuma 2016. november 25.)

[39] Ld. Pálmay József. Háromszék vármegye nemes családjai. II. Id. mű. 381.  Sebestyén (angyalosi) Sebestyén János de Csernáton. 1523. Sebestyén János apjának a fiú testvére Zeep (Szép) Péter, Márkosfalván székely öröksége volt, maradék nélkül 1497. előtt halt el. Sebestyén János apjának a leánytestvére Sebestyén Veronika, férje angyalosi Sebestyén Mózes (†1529. augusztus 10. előtt). Sebestyén János nagyapja, akitől meg van a családfa Márkos Jakab de Márkosfalva.

[40] Doby Antal. Az Andrássy-, Becz-, Domokos-, Kemény-, Rákóczi-rokonság. (Alsó-csernátonyi Domokos László királyi táblabíró úr szívességéből.) Adalékok Zemplénvármegye történetéhez. 1898. október. (4. évfolyam, 10. szám.) 332.

[41] Ld. Pálmay József: Háromszék vármegye nemes családjai. Id. mű. Damokos (alsócsernátoni) család. 133-137.

[42] Kővári László: Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár. 1854. Nyujtodi Domokos. 76-77.

[43] Báró Apor Péter Lusus Mundija. Fordította Szász Ferencz. Genealógiai Füzetek. 1911. 53-59.

[44] Deák Farkas: Az alcsernátoni Damokos család nemzedékrendje. Turul. 1888. 96-102.

[45] Szabó Károly szerk. Székely oklevéltár. Kiadta a Székely történelmi pályadíj - alapra felügyelő bizottság.  Kolozsvár. 1890. III. kötet, (1270-1571) 131-133. 145-149.  274-276. 278-281. 284-286. 291-293. 296.

[46] Nem tudni, hogy Sipos Miklós mikor halt meg és hány éves korában. Feltételezhető, hogy 1450. körül született.

[47] Szabó Károly (1890) III. köt. Id. mű. 131.

[48] Bélteki Drágffy Bertalan (*1447.-†1501. október 26.) erdélyi vajda. Erdélyi vajdaként 1493-tól 1498-ig Báthori István utóda volt. Kegyetlenül elnyomta a székelyek lázongását.

[49] Szabó Károly (1890) III. köt. Id. mű. 216-221.

[50] Szapolyai I. János magyar király. (*Szepesvár, 1487. február 2.-†Szászsebes, 1540. július 17-21.) erdélyi vajda, 1526. és 1540. között Magyarország királya, a befolyásos Szapolyai-család sarja. I. Jánost az 1526. évi székesfehérvári országgyűlés választotta magyar királlyá a Habsburg-házból származó osztrák főherceg, I. Ferdinánd ellenében.

[51] Domokos Mihály 1522. és 1549. között szerepelt a periratokban.

[52] Bethlen Farkas: Erdély története. II. (1538-1571) Nagyszeben 1782.  Enciklopédia Kiadó Bp. 2002. azt írta a kiegészítő jegyzetben (Kruppa Tamás írta a jegyzeteket) a 284. oldalon Becz Pálról, hogy 1576-ban már nem élt, csak özvegye. Becz Pál 1523. és 1548. között szerepel a periratokban.

[53] Ecsedi Báthori (III.) István (*1480-as évek közepe-†Dévény, 1530. május 8.) 1519-től 1523. májusáig nádor.

[54] Szabó Károly (1890) III. köt. Id. mű 221.

[55] Szabó Károly (1890) III. köt. Id. mű 222-227.

[56] Majláth István (alakváltozatai: Maylád, Májlát, Majlát, Mailáth, Majlád és Majáth), (-†Konstantinápoly, 1550.) 1534.-1541. között erdélyi vajda.

[57] Szabó Károly (1890) III. köt. Id. mű 261-263.

[58] Szabó Károly (1890) III. köt. Id. mű 265-266.

[59] Szabó Károly (1890) III. köt. Id. mű 272-274.

[60] Martinuzzi György, Fráter György vagy György barát. (*1482. június 18.-†Alvinc, 1551. december 17.)

[61] Pl. Nicolaus Sijpos, [Sijpws], Sipos Miklós örökségét is, amint ez a latin nyelvű iratból kiderült. Fontos megállapítás az, hogy a Sipos Miklós örökség az amely a perrel megnyert örökséghez nem tartozott, s melyeket Domokos Mihály és Becz Pál régtől fogva békésen bírtak. Tehát Sipos Miklós valószínűleg 1497. előtt élt.

[62] Az alcsernátoni Damokos család nemzedékrendje. Turul 1888. III. 97-99. részletesen ismerteti a Damokos (Domokos) és a Becz család nemzedékrendjét. Domokos Mihály 1523.-ban született, Becz Pál (neje Daczó Katalin 7 gyermekük volt) apja Becz Imre 1506.-ban született. Régi neves székely család.

[63] Szabó Károly (1890) III. köt. Id. mű. 274-276.

[64] Szabó Károly (1890) III. köt. Id. mű. 278-281.

[65] Sipos Benedek 1440-1470 körül születhetett.

[66] Pálmay József: Háromszék vármegye nemes családjai. Id. mű 145. Dombi (ikafalvi) Dombi András 1587. január 3-án Báthori Zsigmond adománylevelében Dombi András van említve. Dombi András testvére Dombi Tamás, akinek a fia Dombi János 1614-ben lustrál.

[67] Szabó Károly (1890) III. köt. Id. mű. 281-284.

[68] Domokos Mihályt és Becz Pált.

[69] Szabó Károly (1890) III. köt. Id. mű. 284-286.

[70] Szabó Károly (1890) III. köt. Id. mű. 618. irat 295. és 619. irat 296.

[71] Szabó Károly (1890) III. köt. Id. mű. 286-288.

[72] Szabó Károly (1890) III. köt. Id. mű. 286. 291.

[73] Szabó Károly (1890) III. köt. Id. mű. 291-293.

[74] Szabó Károly (1890) III. köt. Id. mű. 288-291.

[75] Szabó Károly (1890) III. köt. Id. mű. 296.

[76] Szabó Károly (1890) III. köt. Id. mű. 298.

[77] Szabó Károly (1890) III. köt. Id. mű. 279.

[78] Szabó Károly (1890) III. köt. Id. mű. 292. Sipos Bálint 1560. körül születhetett, Sipos Dénes 1548-ban felnőtt ember, tanúként szerepel, tehát 1510. körül születhetett.

[79] Sipos  Béla I. családtörténeti leírása alapján. 1959. július.

[80] Demény Lajos. Székely oklevéltár. Új sorozat. IV. Székely népesség–összeírások. 1575-1627. Erdélyi Múzeum–Egyesület Kiadása. Kolozsvár. 1998. 55.  

[81] Szabó Károly: Székely Oklevéltár. V. kötet. i. m. 189-190. p.

[82] Demény Lajos. Székely oklevéltár. Új sorozat. IV. Székely népesség–összeírások. 1575-1627. Id. mű. 185. 

[83] Demény Lajos IV. köt. Id. mű. 459-460.

[84] Primipili: lóháton hadakozó lófők.

[85] Dr. = darabant, gyalogos puskás, regi = királyi.

[86] Demény Lajos IV. köt. Id. mű. 586. - 631.

[87] Demény Lajos  IV. köt. Id. mű. 628.

[88] Demény Lajos. Székely oklevéltár. Új sorozat. V. Székely népesség- összeírások. 1635. Erdélyi Múzeum – Egyesület Kiadása. Kolozsvár. Felelős kiadó: Sipos Gábor. 1999. 510.

[89] Demény Lajos. V. köt. Id. mű. 13-197.

[90] Demény Lajos. V. köt. Id. mű. 146.-148. 

[91] 38. Márkosfalvi Sipos család.  Dr. Komáromy András és Pettkó Béla (szerk.) Nagy Iván Családtörténeti Értesítő 1. (1899.) Értekezések és önálló czikkek.  Dr. Komáromy András (r. r.) 288-290.

[92] Demény Lajos. Székely népesség-összeírások VII. 1680-1680. [2004.] Erdélyi Múzeum - Egyesület Kiadása. Kolozsvár. 192-216. 205.

[93] Demény Lajos. Székely népesség-összeírások VII. 1680-1680. [2004.] Erdélyi Múzeum - Egyesület Kiadása. Kolozsvár. 192-216.198.

[94] Demény Lajos. Székely népesség-összeírások VII. 1680-1680. [2004.] Erdélyi Múzeum - Egyesület Kiadása. Kolozsvár. 192-216.198.

[95] Demény Lajos. Székely népesség-összeírások VII. 1680-1680. Id. mű. 253.

[96] Demény Lajos. Székely népesség-összeírások VII. 1680-1680. Id. mű. 280.

[97] Demény Lajos. Székely népesség-összeírások VII. 1680-1680. Id. mű. 319-320.

[98] Demény Lajos. Székely népesség-összeírások VII. 1680-1680. Id. mű. 311.

[99] Demény Lajos. Székely népesség-összeírások VII. 1680-1680. Id. mű. 311.

[100] Demény Lajos. Székely népesség-összeírások VII. 1680-1680. Id. mű. 311.

[101] Demény Lajos. Székely népesség-összeírások VII. 1680-1680. Id. mű. 319-320.

[102] Demény Lajos. Székely népesség-összeírások VIII. 1680-1692. Id. mű. 72.

[103] Demény Lajos. Székely népesség-összeírások VIII. 1680-1692. [2006.] Marosvásárhely.  Mentor. 167-191.

[104] Demény Lajos. Székely népesség-összeírások VIII. 1680-1692. Id. mű. 187-190.

[105] Demény Lajos. Székely népesség-összeírások VIII. 1680-1692. Id. mű. 187.

[106] Demény Lajos. Székely népesség-összeírások VIII. 1680-1692. Id. mű. 153.

[107] Demény Lajos. Székely népesség-összeírások VIII. 1680-1692. Id. mű. 157-158.

[108] Demény Lajos. Székely népesség-összeírások VIII. 1680-1692. Id. mű. 157-158.

[109] Sándor Imre: Háromszéki lustra 1691-ből. Első közlemény. Genealógiai Füzetek. Kolozsvár IX. 1911. 73-77.

[110] Szádeczky Lajos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 2. Scriptores 37. MTA.  Br. Apor Péter verses művei és levelei, 1676—1752 (2., Bp., 1903) FÜGGELÉK XII. HÁROMSZÉK LAKOSAI HŰSÉGESKÜJE III. KÁROLYNAK S A NEMESEK, LÓFŐK ÉS PUSKÁSOK NÉVSORA 1713-BÓL. 623.

[111] „Formula iuramenti. Én N. N. esküszöm az élő, igaz és örök Istenre, és ígérem s kötelezem arra magamat, hogy a felséges, hatalmas és győzhetetlen hatodik Carolushoz, római választott császárhoz, Német, Spanyol, Magyar, Cseh országok királyához és erdélyi fejedelemhez, az én kegyelmes, legitimus és haereditarius uramhoz s fejedelmemhez és ő felsége legitimus haeressihez s successorihoz egész életemben hű, engedelmes, igaz és tökéletes subditus, barátinak baráttya. ellenséginek ellensége lészek. Az ő felsége szentséges személye, állapottya, méltósága, tisztessége és birodalmi ellen sem titkon, sem nyilván nem machinálok, sem másokot akármi szín alatt, arra nem tanácslok, segítek és arra indító ok nem lészek, sőt inkább, ha valakiket, ez ellen munkálkodni, vagy peniglen ő felsége successori és birodalmi ellen valamely károkat hallok, vagy eszemben veszek, azokat vagy magam, vagy mások által, immediate vagy mediate jó idein megjelentem és edszer s mind az efféle malitiokat és mind egyéb károkat tehetségem szerint megakadályoztatom és elhárítom. Ellenben pedig az ő felsége és successori jovát s hasznokat, a mint tőlem lehet, előmozdítom. Isten engem ügy segélljen s úgy adgya lelkem üdösségét.” Szádeczky Lajos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 2. Scriptores 37. MTA. Id. mű. 571-572. 

[112] Pál-Antal Sándor: Székely székek a 18. században. IV. Háromszék 1701-1722 között. Mentor Kiadó. Marosvásárhely. 2011. 97. Az eskü szövege 62.

[113] Pál-Antal Sándor: Székely székek a 18. században. IV. Háromszék 1701-1722 között. Id. mű. 152.

[114] Coroi Artur. A háromszéki kilenc falu közös erdejének törvénye, 1713. II. rész. Acta Siculica. 2010. 259.

[115] Coroi Artur. A háromszéki kilenc falu közös erdejének törvénye. Id. mű. 248.

[116] Pál-Antal Sándor: Székely székek a 18. században. IV. Háromszék 1701-1722 között. Id. mű. Sedes Kezdi. Markosfalva. 446. Armalista Sipos Pál vagyoni helyzete: 1 jobbágytelek (sessio), 2 jobbágy (sessio popu- losa), 4 marha, 3 tehén, 4 ló, 17 juh és kecske, 1 méhkaptár, 66 köböl (köböl=egy magyar katasztrális hold) őszi vetésű föld, 19 köböl tavaszi vetésű föld,  4 köböl borsó, 5 kalangya (Erdély egy részén kerek alapú, 5–10 szekér szénából rakott boglya) kender, 50 libra (libra=kb. fél kiló) dohány, hadisarc 31 aranyforint (1 aranyforint=100 dénár) és 5 dénár, adóság 183 aranyforint.

[117] Pál-Antal Sándor: Székely székek a 18. században. IV. Háromszék 1701-1722 között. Id. mű. 274.

[118] Tüdős S. Kinga válogatta: Erdélyi testamentumok I. Hadviselő székelyek végrendeletei. Háromszék. Mentor Kiadó, Marosvásárhely. 2003. 617.

[119] Tüdős S. Kinga válogatta: Erdélyi testamentumok I. Id. mű. 85-88.

[120] Tüdős S. Kinga válogatta: Erdélyi testamentumok I. Id. mű. 85 – 103.  Eredeti: MOL. P. 1610. Lázár cs. Lvt. 5. cs. 63. tétel.

[121] A neveket, ahol egyértelmű volt, a jelenlegi helyesírási szabályok szerint írtam.

[122] Pálmay József: Háromszék vm. II. rész. Id. mű. 442. p. alapján Thusa (mártonfalvi) közül 1614-ben Máté, János, Lörincz, Gergely, Bálint, Demeter és György fordulnak elő.

[123] Tüdős S. Kinga válogatta: Erdélyi testamentumok I. Id. mű. 175-179. Eredeti MOL. P. 907. 4. cs. 1. tétel, Asboth cs. lvt.

[124] MOL: P. 614, 4 tétel Bod család levéltára.

[125] Pálmay József: Háromszék vármegye nemes családjai. I. kötet. Sepsiszentgyörgy. 1901. 43. Barabás (márkosfalvi) Márkosfalvi Barabás I. Mihály fia Barabás II. Mihály 1645-1650 tájt, világtalan, első felesége Szabó Erzse, második márkosfalvi Sipos Kata, leányuk Erzsébet, Török Máténé. (Sipos Kata 1620. körül születhetett, így elképzelhető, hogy Sipos I. Mihály és gidófalvi Csiszér Kata leánya volt.)

[126] Jakó Zsigmond: Nagyenyedi diákok. 1662-1848. Diáknévsorok. Enyedi kollégium. Függelék. 1662-1848. 208.

[127] Pálmay József: Háromszék vármegye nemes családjai. II. kötet. Id. mű. Sipos (márkosfalvi). 393.

[128] Kempelen Béla. Magyar nemes családok. [elektronikus dokumentum] Budapest. Arcanum Adatbázis, 2001. Megjegyzések: A nyomtatott 11 kötetes mű CD változata. 9. kötet. 378. Sipos (léczfalvi).

[129] Márkosfalvi Sipos család. Dr. Komáromy András és Pettkó Béla (szerk.) Id. mű. 288-290.

[130] Illéssy János (1861-1905) gyűjtemény, elektronikus dokumentum: A Magyar Országos Levéltár családtörténeti cédula gyűjteménye. Budapest: Arcanum Adatbázis Kft. Magyar Országos Levéltár, 2001. Sipos de Markosfalva.

[131] A nemességszerző Sipos Bálint fiának, Sipos Istvánnak az unokája Sipos Gábor.

[132] Márkosfalvi Sipos család. Dr. Komáromy András és Pettkó Béla (szerk.) Id. mű. 288-290.

[133] Márkosfalvi Sipos család. Dr. Komáromy András és Pettkó Béla (szerk.) Id. mű. 290.

[134] Gerő József: A M. Kir. Belügyminiszter által igazolt nemesek. 1867-1937. Budapest. 1938. 322.

[135] Dr. Komáromy András és Pettkó Béla (szerk.) Nagy Iván Családtörténeti Értesítő 1. (1899.) II. Kisebb rovatok. Hivatalos értesítő. A 7719/1899. sz. B. M. rendelet alapján. 301.

[136] 2004. május 21-én Nedeczky Lászlótól megkaptam Sipos Gyula hagyatékából a Sipos János által 1930-ban megrajzolt családfát. A Sipos Géza által megrajzolt családfa azonos adatokat közölt.

[137] Jelölések: *=a születés vagy keresztelés időpontja, Θ=a házastárs (férj vagy a feleség) neve, a házasságkötés helye és ideje, †=a halál vagy a temetés időpontja, helye, k.= körülbelül, nincs pontos adat, de becslést lehetett végezni, N. a vezeték vagy kereszt név ismeretlen. Vastag betű=egyeneságú ős. 1759. és 1832. között a születésnél csak a keresztelés időpontját jegyezték fel, 1833-tól már a születés időpontját is közölték. A halotti anyakönyveknél 1759. és 1835. között a temetés, 1836-tól már a halálozás és a temetés időpontját is megadták. A keresztneveket a ma használatos formában írtuk: pl. Borbála, (Borbára), Imre, (Imreh), Ferenc, (Ferencz), Zsigmond, (Sigmond) stb. Ettől akkor tértünk el, amikor anyakönyvi vagy irodalmi forrást idéztünk.

[138] Jelölések: *=a születés vagy keresztelés időpontja, Θ=a házastárs (férj vagy a feleség) neve, a házasságkötés helye és ideje, †=a halál vagy a temetés időpontja, helye, k.= körülbelül, nincs pontos adat, de becslést lehetett végezni, N. a vezeték- vagy kereszt- név ismeretlen. Vastag betű=egyeneságú ős. A keresztneveket a ma használatos formában írtuk, pl. Borbála, (Borbára), Imre, (Imreh), Ferenc, (Ferencz), Zsigmond, (Sigmond) stb. Ettől akkor tértünk el, amikor anyakönyvi vagy irodalmi forrást idéztünk.

[139] Részletesebben a Sipos családdal kapcsolatos dokumentumok, digitalizált iratok megtalálhatók: www.terray.hu családtörténet oldalon.

A márkosfalvi Sipos család iratai kutathatók az MNL OL-ben. P 836 - 2. - S - No. 157. Sipos (márkosfalvi) (Egyes irat)

[140] A fejedelemtől kaptak nemesi kiváltságlevelet, aki már meghalt.

[141] 38. Márkosfalvi Sipos család. Dr. Komáromy András és Pettkó Béla (szerk.) Nagy Iván Családtörténeti Értesítő 1. (1899.) 288-290.

[142] Pálmay József. Háromszék vármegye nemes családjai. Sepsiszentgyörgy. 1901. I. kötet. 115-117. Csiszér (gidófalvi) Csiszér Máté 1602-ben esküszik fel a császár és király hűségére, fia Miklós, nemes, az 1614-es és 1635-ös lustrákban szerepel.

[143] Pálmay József: Háromszék vármegye nemes családjai. II. kötet. Id. mű. 440-442. A márkosfalvi Török család tagjai között említi az 1658.-ban földcsere ügyében hivatkozott Török Jánost, aki 1635-ben lustrál, 1639. márc. 7.-én nemes levelet nyer I. Rákóczy Györgytől. 1668-ban már nem él. Török János apja Török György 1602-ben Rudolf király hűségére esküszik fel.

[144] Demény Lajos. Székely oklevéltár. Új sorozat. V. Székely népesség-összeírások. 1635. Id. mű. 146-147. Markosfalván említi: Nobiles (nemesek): Tőrők Mathe (Török Máté) 1 lóval lustrál, Primipili Veterani (régi lófők) Tőrők Georgj, fia János (Török György fia Török János), 1 lóval lustrál, Tőrők Miklós.

[145] Márkosfalvi Sipos család. Dr. Komáromy András és Pettkó Béla (szerk.) Nagy Iván Családtörténeti Értesítő 1. (1899.) Id. mű. 289.

[146] Pál-Antal Sándor: Székely székek a 18. században. IV. Háromszék 1701-1722 között. Nagy Borosnyó. Id. mű. 70-71.

[147] Pál-Antal Sándor: Székely székek a 18. században. IV. Háromszék 1701-1722 között. Pagus Dálnok. Id. mű. 96-97.

[148] Márkosfalvi Sipos család. Dr. Komáromy András és Pettkó Béla (szerk.) Nagy Iván Családtörténeti Értesítő 1. (1899.) Id. mű. 289-290.

[149] A márkosfalvi ref. eklézsia protocoluma 1794. szept. 3. napjától van vezetve.

[150] A felmentés a tisztán egyházi törvény kötelező erejének részleges, esetre való felfüggesztése. A kézdi esperes Bodola Ferenc márkosfalvi pap volt.

[151] Nyújtód: Kézdivásárhelytől 5 km-re északkeletre az Ojtozi-szoroshoz vezető út mentén a Feketeügy jobb partján fekszik. Nagy- és Kisnyújtódból áll, utóbbit csak az Esztelnek-pataka választja el Kézdiszászfalutól.

[152] Unokája Csomós Vilmos (*1949.) levélbeli közlése.

[153] Az egyházi hivatalos bizonyítást 1830. júl. 28.-án Bodola Ferenc ref. pap jegyzetelte ki Márkosfalván. Lepecsételve, elmosódott pecsét. Sipos Sámuel ügyvéd gyakornok (Regio Tablary Cancellista) volt 1830.-ban 24 éves korában és 35 éves korában 1841. okt. 18.-án halt meg.

[154] Bogdán Éva adatai.

[155] Sipos Etelka levele alapján. Arra utal, hogy a Sipos Sámuel naplójában írt erről. Sajnos ez a lap elveszett.

[156] Az 1683 utáni lustrában szereplő Botár lovasok: Botár János, Botár Bálint fia 2. Kapitány uram kőművese, aki menti, Botár Mihály fia 4. Botár János junior, fia 1. 22 faggyút ad a kapitánynak a hadból való mentességért. Demény Lajos: Székely Oklevéltár. 1680-1692. Új sorozat. VIII. Id. mű. 83. 90. 92. 1683. évi bécsi hadjárat után. Csíki nemesség. Bodo Mihály uram száza.  Tapolcza. (Csíktapolca)

[157] Pontosan: Sipos Sámuel 35 éves korában: 1841. október. 18.-án halt meg agyvérzésben. Sipos György fia 1 hónapos, Ferenc fia 5 éves volt halálakor. (S. B.)

[158] Olosz Katalin: Sipos Ferenc (1836-1927) leszármazottai. Kiegészítések Dr. Sipos Béla családtörténetéhez. (Adatok, narratívák) 2006. Részlet.

[159] Sipos Sámuel naplója digitalizálva és feldolgozva megtalálható a Sipos Béla: a márkosfalvi Siposcsaládtörténete1rész.doc-ban. www.terray.hu családtörténet oldalon.

[160] Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára. 1884. 11. évfolyam. 08-27/28. szám. 197.

[161] Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára. 1885. 12. évfolyam. 10-27/36 szám. 279.

[162] Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára. 1885. 12. évfolyam. 11-26/39. szám. 301.

[163] A párbaj története le van írva: Magyar párbaj. Osiris 2002. Clair Vilmos: Magyar párbajok. I-II. Bp. 1930. Reprint. 299-301. Herczeg Ferenc és Siposs honvéd tiszthelyettes. 1886. VII. 31. Sipos III. Béla kiegészítése: Clair Vilmos 1930-ban adta ki munkáját, amikor Herczeg Ferenc valóban kora ünnepelt írója volt, de a párbaj idején még író sem volt, a váci börtönben a párbaj után írta első könyvét, a „Fenn és lent” c. munkája  1890-ben jelent meg és elnyerte az Egyetemes Regénytár pályadíját. Tehát Herczeg Ferenc a párbaj után, annak hatására lett író. Clair Vilmos (*1858.-†1951.) elfogult Herczeg Ferenc javára és még Herczeg visszaemlékezéséhez képest is rosszabb színben tüntette fel Siposs Lászlót.

[164] Herczeg Ferenc: Emlékezési. A várhegy. Szépirodalmi. Kiadó. 1985. 192-199. Herczeg Ferenc részletesen leírta Sipos Lászlóval történt párbaj történetét. A Várhegy 1933-ban jelent meg, tehát 47 évvel a párbaj után, így nem biztos, hogy Herczeg Ferenc pontosan emlékezett az eseményekre, akkor amikor már ünnepelt író volt.

[165] A Sipos ág fiú ága Sipos Ferenc testvérénél, Sipos Györgynél, annál is csak Sipos Béla I. fiánál folytatódott.

[166] Eszes Máté: Híres bajvívások, hírhedt párbajok. Budapest. Móra, 1997. 85-88.

[167] Gazda Árpád: Herzogból Herczeg. Párbajhistória.171-186. Megjelent: Erdélyi Napló, 1999. július 29. 8–10.

[168] Sipos László nagybátyjának Barabás Antal magyar királyi postamester levele Deák Alajoshoz. Nagy- borosnyó, 1886. szeptember 2.

[169] Sipos I. Béla nagyapám 1960. körül hasonló módón emlékezett meg a párbajról. Fodor Ferenc helyett azért párbajozott először Sipos László, mert jobb vívó volt. (S. B.)

[170] Fővárosi Lapok. 1888. november. 318. szám. 2337.

[171] Szőcsné. Gazda Enikő: 20. század eleji értelmiségi életmód Páván egy családi levelezés tükrében Páva. 119-158. Tanulmányok egy orbaiszéki faluról. In.: A Zabolai Csángó Néprajzi Múzeum Kiadványai. II. 2011.

[172] A levelekre Olosz Ferencné Bartha Irma kovásznai lakásának csűrjében, egy olyan hozományos ládában bukkantunk rá, amelyet feltételezhetően a pávai ház eladásakor, az 1980-as években hoztak át Kovásznára. A levelek fennmaradásáról a család egyetlen tagja sem tudott.

[173] Olosz Ella életrajza az artpoortal lexikonban. 1969-2010 között 23 kiállítását sorolja fel.

[174] Gazdéné, Olosz Ella textilművész honlapja.

[175] Olosz Katalin életrajza.

 [176] Botár Károly Botár Inesz rokona lehetett. Botár Inesz apja Botár József, testvére Eugén (Ödön) volt.

[177] Sipos György szül. 1841. szept. 20. születési kivonata. Keresztelő 1841. szept. 29.-n. Szülei Sipos Sámuel és Botár Inesz református nemesek. Szülők lakhelye: Márkosfalva. Keresztelő pap Bodola Ferenc. Keresztszülők, Barabás Polixena kisasszony és Becző (Betző) Miklós úrfi. Szülésznő Mántóné. Kiállítva Kézdimárkosfalva Sz.: 88-1925. 1925. jún. 29.  Sz.: 46-1938. 1938. április 28.-n és Sz.: 6-1942. 1942. jan. 5. Aláírta: 1925.-ben és 1938.-ban Demes Ferenc kézdimárkosfalvi ref. lelkész, 1942.-ben Dr. Czirják János kézdimárkosfalvi ref. lelkész. Három különböző időpontban kiállítva, azonos adatok, egyeznek az eredeti anyakönyvi adatokkal. Kivonat a Kézdimárkosfalvai református nemes és szent ekklesia szülöttek és kereszteltek Anyakönyvéből. I. kötet. 94. lap. Sipos Sámuel naplójában 1836. szept.30-án írt arról, „hogy szept. 20-án megszületett György fia. A keresztelő szept. 29-én du. 3-kor volt. Jelen volt hetedik Após Betzö Miklós úrfi, hetedik Anyós Barabás Poliszena, Barabás Sámuel feleségével. Meghívtam Szörcsei Jánost is.”

[178] Székely Közélet. 1828. január 15. 3.

[179] Barabás Dániel Sipos György mostoha apja.

[180] Kézdivásárhelyi református nemes és szent ekklesia házassági Anyakönyve. I. 4. kötet. 2. lap. 21. szám. 1865. szeptember 26. Sipos György 26 (pontosabban 24) éves, Kovács Rózália (pontosabban 22) 20 éves.

[181] Lábjegyzetbe írtam Hadnagy Ottilia testvéreinek születési adatait, amiket a Dálnoki családi Könyvből írtam ki. A családi könyvet Kocs Jánostól kaptam meg 1906-ban.

[182] A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 97/2013. számú határozatával úgy döntött, hogy „A” kategóriában a nemzeti sírkertbe sorolja Sipos Gyula altábornagy sírját. Aláírta Radnainé, dr. Fogarasi Katalin elnök. Budapest, 2014. január 3. Előterjesztő Sipos III. Béla kezdeményezésére Görög István ezredes, Székesfehérvár. Farkasréti temető, 22/1-1-39 parcellájában van eltemetve második felesége Papp Irén férjével id. dr. Bathó Kálmánnal (1884-1957) (1933-ban elváltak) és fiával  ifj. dr. Bathó Kálmánnal (1921-1980)

[183]   Mazaly Etelka gyászértesítője. Márkosfalvi Sipos Gyuláné sz. Mazaly Etelka 1938 márc. 26.-án reggel 6 órakor súlyos szenvedés után, életének 57.-ik, boldog házasságának 36.-ik évében nemes lelkét visszaadta az Úrnak. Mazaly Etelkát gyászolták, testvérei, Mazaly Helén, özv. Lösch Istvánné, Mazaly Paula, özv. békási  Békéssy Sándorné és Mazaly József. Pécsett van eltemetve. A márványsír a főbejáratnál balra található. Feliratok: Mazaly Józsefné, Adler Aloizia meghalt életének 52.-ik évében 1897.-ben, Mazaly Etelka férj.: márkosfalvi Sipos Gyuláné, 1881-1938. Mazaly József 1883-1952. Mazaly József meghalt életének 78.-ik évében 1917. A Mazaly József féle márvány sírboltot, K parcella (Pécsi Temetkezési Kft. sírboltkönyv 185.) 2014. január 21-én 60 évre kiváltottam. A 6 személyes sírt 2074-ben kell megváltani. (S. B.)

[184] Papp Irén. 1. Q dr. Bathó Kálmán. 2. Q Sipos Gyula. Papp Irén (*Ecséd, 1898 október 29.-†Budapest, 1979 április 24. sírja Farkasrét új parcella 9/5 sor meghosszabbítva 2039-ig.) Papp Irén testvérei: 1. dr. Papp Ferenc. (*Ecséd, 1894 december 24.-†1945. március.) 1918-ban hazajött az orosz fogságból 1920 december 18-án orvosdoktorrá avatták 1937-ben a jászberényi Erzsébet közkórház belgyógyász osztályos főorvossá nevezték ki. 2. Papp Jolánta. (*1887. május 4.-†Jászberény, 1899. május 4. Vakbél műtétben halt meg.) 3. Papp Izabella. (*Budapest, 1904. június 20.- †Budapest, 1961. március 29.) Papp Irén és testvéreinek a szülei: Papp Ferenc (*1858. március 20.) Q Hamar (páni, futásfalvi és gyöngyöshalászi) Gizella (*Csány, 1863. július 17.-†Budapest, 1933. április 7. Sírja a Budapesti X. ker. Új köztemetőben van.) Heves megye, Csány. 1885. február 14. Papp Ferenc szülei: Pap József (*1791.-†1844. január 12.) szenátor. Q Parragh Eszter. Hamar (páni futásfalvi gyöngyöshalászi) Gizella szülei: Hamar (páni futásfalvi gyöngyöshalászi) Ottó (Csány, 1832. október 3.-) csányi birtokos. Q Demkó (bélai, belánszki) Izabella (*Csány, 1841. április 29.-†Csány 1863. november 12. Meghalt 23 éves korában, házassága 3-ik évében.) Csány, 1860. november 27. Hamar Otto szülei: Hamar (páni futásfalvi gyöngyöshalászi) Ferenc és Ambrozy Vilma. Demkó Izabella szülei: Demkó István és Majzik Zsuzsanna. Csányban.

[185] Pap Irén sírja a Farkasréti temetőben van fent a zsidó temetővel szemben a sarkon levő 3-4 sorban, új 9.-es parcella 5 sor, 67 sír.).

[186] Pesti Hírlap. 1891. (13. évfolyam) 226. szám. Augusztus 19. 4-5.

[187] Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára. 1891. (18. évfolyam) 46. szám. Augusztus 17. 285.

[188] Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára. 1891. (18. évfolyam) 46. szám. Augusztus 17. 287.

[189] Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára. 1891. (18. évfolyam) 61. szám. Október 27. 384.

[190] Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára. Személyes ügyek. 1894. (21. évfolyam) 43. szám. Október 28. 214.

[191] Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára. Személyes ügyek. Magyar királyi honvédelmi ministeri rendeletek. 1897. (24. évfolyam.) 31. szám. Július 30. 140.

[192] Budapesti közlöny. 1899. (33. évfolyam) 99. szám. Április 29. 8.

[193] Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára. Személyes ügyek. Magyar királyi honvédelmi ministeri rendeletek. 1899. (26. évfolyam) 45. szám. Szeptember 26. 196.

[194] Bíró Lajos-Antal Áron-Nemesdy Ernő. A volt m. kir. brassói 24. honvéd gyalogezred, népfölkelő gyalpgezred és pótzászlóalj története. Könyvnyomda. Székelyudvarhely. 1943. 96.

[195] Székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred. 128-141. 105. kép Sipos Gyula ezredes, ezredparancsnok. (HM HIM) In.: Pintér Tamás-Rózsafi János-Stencinger Norbert: Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében. Hibernia Nova Kiadó-Kiadó-Zrinyi Kiadó. 2009. 191.

[196] Damó Elemér. Honvédtiszt az I. Világháborúban. A 17. Honvéd gyalogezred egy tisztjének jegyzetei. Székesfehérvár. 2011. 171.

[197] Magyar Katonai Közlöny. Szerkeszti és kiadja a M. Kir. Honvédelmi Miniszter Kirendelte Bizottság. 1911. (4. évfolyam) 349-365. Sipos Gyula tanulmányával kapcsolatos megjegyzés: A szerkesztőség a cikk fejtegetéseivel nem mindenben ért egyet.

[198] Sipos Gyula kitüntetési iratainak másolatát Nedeczky Lászlótól kaptam meg 2004. május 21-én. A kitüntetéseket egy siófoki orvos, Sipos Gyula ismerőse el Nedeczky Lászlótól elkérte, így azok nem kerültek elő. (S. B.)

[199]  Budapesti Hírlap. 1915. (35. évfolyam) 215. szám. Augusztus 4. 10.

[200] Budapesti Hírlap. 1916. (36. évfolyam) 162. szám. Június 11. 14.

[201] Ld.: Sipos Gyula, fotóval. http://www.hungarianarmedforces.com/album/OAT/

[202] Szerkesztő: Tábori Kornél. Magyar hősök. 1914-1916. A Pesti Napló kiadása. A hősök képei. A Doberdó magyar hősei. Az aranyérmes vitézek. Márkosfalvi Sipos Gyula ezredes, a székesfehérvári 17-esek parancsnoka.

[203] Az Újság. 1918. (16. évfolyam) 271. szám. November 19. 11.

[204] Budapesti Hírlap. 1918. (38. évfolyam) 276. szám. November 24. 5.

[205] Budapesti Hírlap. 1919. (39. évfolyam) 52. szám. Március 1. 5.

[206] Vörös Újság 1919. május 29. száma szerint a Tanácskormány dicséretét és elismerését fejezte ki.

[207] Bánlaky József: A Magyar nemzet hadtörténelme. Bp. 1928. A Magyar nemzet hadtörténelme. 24. A magyarországi 1918/19. évi forradalmi mozgalmak és a vörös háború története. C) A románok előnyomulása a Tiszáig. XII. A románok támadása. Április 23.

[208] Sipos Gyula részvétele a Tanácsköztársaság harcaiban. 1919. április 21.-május 15. Ld.: Magyarország hadtörténete. Két kötetben. Hadtörténeti intézet és múzeum. Főszerkesztő: Liptai Ervin. Zrínyi Katonai Kiadó. 1985. ( I. kötet 670. II. kötet. 658.) II. kötet 222.-225.

[209] 8 Órai Újság. 1921. (7. évfolyam) 173. szám. Augusztus 6. 1. Parlament. Ma este döntenek az elnökkérdés fölött. Sréter István nemzetgyűlési képviselő interpellációt jegyzett be, amiatt, hogy bírói eljárás alatt áll, s meg kívánta világítani a maga szempontjából a Sipos Gyula ezredessel szemben felmerült ügyét.

[210] Pesti Hírlap. 1921. (43. évfolyam) 173. szám. Augusztus 6. 2.

[211] Ld. Sipos Gyula nyilatkozatát. Pesti Hírlap. 1924. (46. évfolyam) 163. szám. Augusztus 9. 5.

[212] Budapesti Hírlap. 1929. (49. évfolyam) 187. szám. Augusztus 20. 11.

[213] Budapesti Hírlap. 1936. (56. évfolyam) 79. szám. Április 4. 7.

[214] 17-esek a világháborúban. A m. kir. székesfehérvári 17-ik honvéd gyalog- és népfelkelő ezredek története. 17esek. Kiadó: Városi Levéltár és Kutatóintézet. Szerkesztő: márkosfalvi Sipos Gyula ny. tábornok. Székesfehérvár, 2014. Digitális reprint kiadás. Megvásárolható: 1800 Ft. A Városi Levéltár és Kutatóintézet fontosnak tartja, hogy az I. világháború kitörésének 100. évfordulójáról tudományos rendezvényekkel és kiadványokkal emlékezzen meg. E program egyik fontos része a Székesfehérvárhoz kötődő katonai alakulatok történetét bemutató kötetek reprint kiadása. E kötetekből alig lelhető fel egy-két példány, s állaguk, állapotuk az évtizedek során jelentősen romlott. Ezen okból és a kutatók munkájának megkönnyítése céljából jelentetjük meg e sorozat első kiadványát, „A m. kir. székesfehérvári 17-ik honvéd gyalog- és népfelkelő ezredek története" című munkát.

[215] Pesti Napló. 1916. (67. évfolyam) 217. szám. Augusztus 6. 7-9.

[216] Budapesti Hírlap. 1935. (55. évfolyam) 141. szám. Június 23. 15.

[217] Budapesti Hírlap. 1936. (56. évfolyam) 158. szám. Július 12. 13.

[218] MNL OL. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek. 1946. 

[219] Nedeczky László: „Hazánk egy életút tükrében. Az óra mutatta az utat.” Leírta Dávid Sándor. Budapest. 1992. 98.

[220] Rózsafi János hadtörténész küldte el a kinevezés fotóját. Megtalálható a Hadtörténeti Levéltárban.

[221] Székesfehérvár Malom utca. 2.  Helytörténeti Emlékgyűjtemény Sipos Gyula szoba. A Zichy liget sarkánál kezdődik a Malom utca, ott van az egykori 17-es honvéd laktanya, amelyben a Tiszti Kaszinó is működik. A liget sarkánál pedig a 17-esek oroszlános emlékműve található.

[222] Sipos Gyula díszpolgári oklevelét Nedeczky Lászlótól kaptam meg 2004-ben. (S. B.)

[223] Hermann Róbert-Somogyi Győző: Magyar Hősök arcképcsarnoka. 2006. Kiadó: Anno BT. 38.

[224] A filmmel kapcsolatos néhány híradás, letöltve 2016. november 20.

https://szikmblog.wordpress.com/2016/02/29/sipos-gyula-csak-meg-egyszer-elore-szekesfehervari-17-es-honvedek-a-doberdon/

http://www.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_156259

http://www.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_182628

http://onkormanyzat.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_182704

[225] Pesti hírlap. 1927. (49. évfolyam, 282. szám.) december 13. 15. (Letöltés dátuma 2015. november 28.)

[226] Fedák Béláné Sipos Gabriella (temetés 1955. november 4.) sírját (28/2 parcella 1. sor sírhelyszám 55, lejárat éve 2009) megtaláltam a Farkasréti temetőben. A felirat a síron Fedák család. A temető irodájában a következő információkat kaptam: Fedák Béla megh. 1979. május 11. temetés 1979. május 29. Fedák Béláné, Fedák Béla második felesége, Milla, meghalt 1990. március 2. temetés 1990. március 26. Szijártó Dalma, megh. 1966. november 27.  a Fedák család sírjába lett áthelyezve 1976. augusztus 28., valószínűleg Milla első házasságából származó leánya. (Fedák Bélával és Millával többször találkoztunk) (S. B.) Fedák Béla unokatevére volt Fedák Sára (Beregszász, 1879. október 16.-Bp. 1955. május 5.) színésznő. Egy 1961.-ből származó lakásigénylési lapból megállapítható, hogy 1961. április 24.-én Fedák Béla 65 éves, Fedák Béláné 62 éves volt. Fedák Béláné tehát 91 éves korában, Fedák Béla 83 éves korában hunyt el, született 1896-ban.

[227] Fodor Malvin őseit ld.: Sipos III. Béla: A Terray, Reuss, Schulek stb. család története I.-II. rész. www.terray.hu családtörténet. A Terray, Reuss, Schulek stb. család történetét későbben tervezem publikálni a MACSE-MATRIKULA szaklapban. (Letöltés dátuma 2015. november 28.)

[228] Lejegyzetelte 2006. január 15.-én Sipos György.

[229] Fővárosi Közlöny. 1937-10-22/55. szám. 1795.

[230] Honvédségi Közlöny. Személyes Ügyek. 1941.-11-11/52 szám. 1941. november 11. 684.

[231] Igazságügyi Közlöny. 1942-05-31/5. szám. Személyi hírek. 189.

[232] Dr. Sipos Béla II. Marosvásárhelyen hivatalból együttműködött az embermentő Bocskor Lóránt csendőr alezredessel, akivel felesége Szakács Dóra révén rokonságban volt. Szakács Dóra nagyszülei: Szakács Károly (*1847-†1889) és Bocskor Nina (*1853-†1889). Ld.: http://www.macse.hu/matrikula/Matrikula-2015-1.pdf

[233] Magyar kir. igazságügyminisztérium. Magyarország tiszti cím- és névtára. 51. évfolyam. 1944. 647.

[234] Sipos Géza. Romániai Magyar Irodalmi Lexikon.

[235] Wikipédia. Sipos Géza.

[236] Székelyudvarhely 1984. szept. 23. Sipos Géza: „ötven év a csodák földjén” c. önéletrajzi írása alapján.

[237] Pl.: A spiritizmusról az ige fényében (Torda, 1937; bőv. kiad. Szilágysomlyó, 1940); Tűz és só. Egyházi beszédek (Kolozsvár, 1939); Az utolsó ítélet (Torda, 1937); Halál, hol a te fullánkod? (Torda, 1938); Feltámadás és spiritizmus (Kolozsvár, 1938); Biblia-melléklet (Kolozsvár, é. n.); Utaid, Uram, mutasd meg (Pápa, 1944). Tanulmányai jelentek meg a Lelkipásztor 1936. jan., júl., 1937., febr., 1939. okt., és 1940. dec. számaiban. Tűz és só. Egyházi beszédek. Kolozsvár. 1939. Ismerteti a Református Szemle 1940. máj. 10. 13. sz. 210.

[238] Dr. vitéz Jodál Gábor koll. Gondnok 1945. jan. 28-án kelt kinevezési irata alapján. Megmaradt a Tisztogató Bizottság igazolványa 1945. márc. 8-án keltezve, mely szerint Sipos Géza iskola igazgató ellen politikailag semmi kifogás nincs. Aláírta Dobos az igazoló bizottság elnöke.

[239] Írásai jelentek meg a Filatéliai Szemle 1975. januári és 1976 októberi számaiban.

[240] Sipos Gyula szerkesztette: A magyar kir. székesfehérvári 17.-ik honvéd gyalog- és népfelkelő ezredek története. 1937. Id. mű. 350. Sipos László.

[241] Sipos György. Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. Kriterion Kiadó.

[242] Rostás Zoltán (Székelyudvarhely, 1946. december 28. –) szociológus, szerkesztő.

[243] A felvétel szövegét a Hét 1977. kulturális hetilap márciusában közölte. Ld.: Rostás Zoltán. Visszajátszás. Interjúk. Albatrosz Könyvkiadó. Bukarest. 1984. Mi marad meg az ember munkájából. Sipos György. 193-199.

[244] Ld.: Pacepa I. M. A kreml öröksége. A hírszerzés szerepe a kommunista kormányzási rendszerben. II. Kiadás. PolgArt, Budapest, 2002. munkája (141-145.) ismerteti, hogy Dej pártelnök a „Genezis” hírszerző akció keretében 1960 után, hogyan szerezte meg az USA-ban kitermesztett, kukoricafajtát, amit hibridnek hívtak, mert jól ellenállt az aszálynak. Dej saját személyes vezetése alá rendelte a funduleai Agronómiai Kutatóintézetet, DIE hírszerző tiszteket vezényelt oda és kiadta a szigorúan titkos utasítást, hibrid kukoricára kell szakosodnia. Ösztöndíjasokat küldött ki az USA-ban, akiket kiképeztek és 1960-1965 között több száz kiló genetikai anyagot loptak a kiküldött kutatók. 1978-ban Ceausescunak megküldött jelentésében a román mezőgazdasági miniszter dicsérte a DIE hozzájárulását a román mezőgazdaság fejlődéséhez, s véleménye szerint a „Genezis” 300 millió dollárt takarított meg. Sipos György tehát egy a Román Hírszerzőszolgálat, a DIE által rányitott agrárkutató intézetet vezetett. Pacepa I. M. : Vörös horizontok. 215. szintén beszámol erről a DIE hírszerző akcióról., aminek eredményeként 1972-ben lett Románia Európa első hibridkukorica termelője. Sipos Géza, édesapám testvére kapcsolatban volt Sipos Györggyel, aki elmesélte Neki, hogy Ceausescu egyik látogatása során, azt javasolta, hogy sűrűbben vessék a kukoricát, ezt kellett tenni és így csak csalamádé termett.  (S. B.)

[245] Tordos Hunyad megyében Szászvárostól hat kilométerre nyugatra, a Maros bal partján fekszik.

[246] Rumy Károly György: Adalék Sipos Pál életrajzához. (Ponori Thewrewk Józsefnek) Századunk, Po-zsonyban, Alapítá és szerkeszti Orosz József. – Nyomtatja Schmid Antal.  1845. 19. 152. hasáb.

[247] Woyciechowsky József. Sipos Pál élete és matematikai munkássága. Athenaeum. Bp. 1932. 7-8. szerint  1759. okt. 16. született Nagyenyeden. Református család gyermeke; apja (nevének csak a rövidítése ismeretes: Sam.) állítólag szűcsmester volt. A Lécfalvi Sipos családból vált ki a Márkosfalvi ág. Ennek sarja Sipos Sámuel akit 1750. körül Nagyenyeden említenek.(Komáromy-Pettkó, Nagy Iván családtörténeti értesítő. I. évf. Bp. 1899. 290. Pál azonban nem szerepel az előbb említett Sipos Sámuel de Márkosfalva leszármazói között, talán azért, mert Sipos Pál pap lett, nőtlen maradt s így nemességének igazolására nem volt szükség.

[248] A magyar nyelvű filozófiai irodalom forrásai c. könyvsorozat kötetei. Kiadja az SZTE Társadalomelméleti Gyűjteménye, az SZTE Filozófia Tanszéke és a Pro Philosophia Kiadó. Sorozatszerkesztő: Laczkó Sándor és Tonk Márton. VIII. kötet. Egyed Péter: Az ismert ismeretlen: Sipos Pál c. tanulmányában a következőket írta: 1759. október 16-án született Márkosfalvi Sipos Pál Nagyenyeden. Atyja Sipos Sámuel, szűcsmester, korán elhalt, édesanyja Kovács Katalin gondoskodott a neveltetéséről.

[249] Értékes forrás még: Kazinczy Ferenc: Levelei Sipos Pálhoz. 1806-1816. Lipcse. 1846.

[250] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest: Hornyánszky Viktor Akadadémiai Könyvkereskedése, Budapest. 1891-1914. 12. kötet. Sipos Pál. 1166-1167.

[251] Magyar életrajzi lexikon. 2. kötet. L-Z. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1969. 635. Sipos Pál.

[252] https://hu.wikipedia.org/wiki/Sipos_P%C3%A1l_(matematikus) (Letöltés dátuma 2016. november 28.)

[253] História. Tudósnaptár. Természettudósokhoz kapcsolódó évfordulók. Sain Márton. Sipos Pál.

[254] A magyar nyelvű filozófiai irodalom forrásai c. könyvsorozat kötetei. Kiadja az SZTE Társadalomelméleti Gyűjteménye, az SZTE Filozófia Tanszéke és a Pro Philosophia Kiadó. Sorozatszerkesztő: Laczkó Sándor és Tonk Márton. VIII. kötet. Sipos Pál. A keresztyén vallásnak és a világosodásnak együtt való terjedéséről. A kötetet szerkesztette és a kéziratokat sajtó alá rendezte Egyed Péter (Kolozsvár-Szeged, 2002.)

[255] Szűcsné Csiszár Magdolna. Emlékezés egy tudós tanárra, Sipos Pálra. Honismeret. 25. 1997. 2. 15-16.

[256] Gulyás József. Sipos Pálra vonatkozó iratok a pataki könyvtárban. Új magyar Museum I. köt. I. füzete. Kassa. 1942. 150-152.

[257] Sipos Pálnak az 1795-ös értekezése, amelynek címe: „Beschreibung und Anwendung eines mathematischen Instruments für die Mechaniker, zur unmittelbaren Vergleichung der Circulbogen”. Ez az első önálló, olyan magyar matematikai tanulmány, amely nemcsak nem marad a kor színvonala mögött, hanem kivételesen nagy külföldi elismerést kapott. A berlini tudományos akadémia annak ellenére, hogy Sipos Pál nem volt tagja, az értekezést 1796-ban kiadta, sőt szerzőjét 1795-ben aranyéremmel jutalmazta.

[258] Ld.: Weszely Tibor. Sipos Pál, az első aranyérmes magyar matematikus (Természet Világa, 126. évf., 5. füzet)

[259] Sain Márton. Matematika-történeti ABC. Tankönyvkiadó, Budapest. 1974. 206.

[260] Tóth Zoltán. A szabadság filozófusa. Sipos Pál /1759-1816/ liberális teológiája.  Confessio. 23. 1999. 3. 46-50.

[261] Makkai Ernő. Sipos Pál: Természet és szabadság. Erdélyi Féniks. 1. Kolozsvár. 1944. 61. Az ismertetett Sipos Pál tanulmányok: I. A valóságról. 15-21. II. Filosofiai Tekintések. 22-25. III. Foljtatása az elébbeni vitatásnak más ujabb szempont látásábol. 26-29. IV. Fichte tudományának veleje. 30-36. V. Mitsoda a szabadság ? 37-42. VI. Természet és szabadság. 43-61.

[262] Sipos Pál és Kazinczy Ferenc. Erdélyi Tudományos Füzetek. 174. sz. Kolozsvár. 1944. Különlenyomat az Erdélyi Múzeum 1944. évi 1-2. füzetéből.

[263] Weszely Tibor: 200 évvel ezelőtt halt meg Sipos Pál. e-NÉPÚJSÁG.ro 2016. szeptember 12.

[264] Szerző: Maxim Orsolya, IX. B, Bethlen Gábor Kollégium, Nagyenyed. Sipos Pál.

[265] Benkő Samu: A helyzettudat változásai. Kriterion K. Bukarest 1977. Sipos Pál és a magyar filozófiai esszé születése. 84-121. c. tanulmányában Sipos Pál filozófiai írásainak alapos elemzését adja. Többek között ezt írta: „Anyanyelvén kívül tudott görögül, deákul (latinul), franciául és németül.” Id. Mű. 88.

[266] Orsz. levéltár, Erdélyi osztály.

[267] Márkosfalvi Sipos család. Dr. Komáromy András és Pettkó Béla (szerk.) Nagy Iván Családtörténeti Értesítő 1. (1899.) Id. mű. 289.

[268] Nagy Iván: Magyarország családai. Id. mű. X. kötet. Sipos család (Márkosfalvi) Székely család Háromszékből. Közűlök Antal adóíró biztos 1815–1837. körül; Pál ugyanott megyei tiszti ügyész 1849-ig, meghalt 1860. Neje Baricz Amália, fia János 1862-ben, mint főkormányszéki írnok Kolozsvárott. Sámuel főkormányzószéki széki számvevő. (Sipos Antalt nem találtam meg a családfán. S. B.)

[269] Pálmay József: Háromszék vármegye nemes családjai. Id. mű. 95. A márkosfalvi, kovásznai Butyka családot említi, Butyka Tamásról nem ír, hanem a következőket: „1602-ben Márkosfalván Butyka János és Lukács esküsznek fel, mint szabadszékelyek.” ”Márkosfalvi Butyka Miklós 1625. nov. 25.-én Gyula- fejérvártt keltezve Bethlen Gábor fejedelemtől székely lófőlevelet (primipilátust) nyert, melylyel Márkos- falván levő háza is felmentetett az adófizetés alul.” Véleményem szerint Butthka Tamás a márkosfalvi Butyka család tagja volt. (S. B.)

[270] Dittrichné Vajtai Zsuzsánna: Házsongárdi temető. Kolozsvár. 2013. Forrás: erdely.ma

[271] 1291-ben Kaplyon nb. Jákó fiai András (1249-1291) és Jákó (1249-1301) e hadjáratban mint hadbiztosok működtek. Wertner Mór. dr. Az 1291. évi magyar – osztrák hadjárat. Hadtörténeti Közlemények. 17. kötet. 1916. 349-350.

[272] A Kaplyon nemzetség. A nagykárolyi Gróf Károlyi család oklevéltára. Budapesti Hírlap. 3. évfolyam. 1883. november 30. 330. szám. 1.

[273] Giorgio Basta (*Rocca, 1550. január 30.-†Bécs, 1607. augusztus 26.) német-római császári hadvezér. Uralma alatt Erdély a legkegyetlenebb zsarnokságnak volt kitéve, aminek Bocskai István felkelése vetett véget.

[274]  II. Rudolf (1576-1608) magyar király, német-római császár és cseh király.

[275] Demény Lajos. Székely oklevéltár. Új sorozat. IV. Székely népesség–összeírások. 1575-1627. Erdélyi Múzeum–Egyesület Kiadása. Kolozsvár. 1998. 64.   

[276] Demény Lajos. Székely oklevéltár. Új sorozat. IV. Székely népesség–összeírások. Id. mű. 64.

[277] Demény Lajos. Székely oklevéltár. Új sorozat. IV. Id. mű. 393-394.

[278] Petki János (*1572.-†Brassó, 1612. október 26.) erdélyi kancellár, Apafi Mihály I. erdélyi fejedelem anyai nagyapja.

[279] Demény Lajos. Székely oklevéltár. Új sorozat. V. Székely népesség- összeírások. 1635. Erdélyi Múzeum – Egyesület Kiadása. Kolozsvár. Felelős kiadó: Sipos Gábor. 1999. 43.

[280] Demény Lajos. Székely oklevéltár. Új sorozat. V. Székely népesség- összeírások. 1635. Id. mű. 52.

[281] Demény Lajos. Székely népesség-összeírások VIII. 1680-1692. [2006.] Marosvásárhely.  Mentor. 2006. 152-156.

[282] Pál-Antal Sándor: Székely székek a 18. században. IV. Háromszék 1701-1722 között. Mentor Kiadó. Marosvásárhely. 2011. 51.

[283] Zárójelben a jobbágyok száma.

[284] Pál-Antal Sándor: Székely székek a 18. században. IV. Háromszék 1701-1722 között. Id. mű. 73.

[285] Pál-Antal Sándor: Székely székek a 18. században. IV. Háromszék 1701-1722 között. Id. mű. 79.

[286] Pál-Antal Sándor: Székely székek a 18. században. IV. Háromszék 1701-1722 között. Id. mű. 128-129.

[287] Pál-Antal Sándor: Székely székek a 18. században. IV. Háromszék 1701-1722 között. Id. mű. 258-259.

[288] Pál-Antal Sándor: Székely székek a 18. században. IV. Háromszék 1701-1722 között. Id. mű. 422.

[289] Kolumbán Vilmos József. A Sepsi Református Egyházmegye vizitációs jegyzőkönyvei. Aldoboly-Zalán. Egyháztörténeti Adatok. 3. Kolozsvár. 2005. 155-158.

[290] Kolumbán Vilmos József. A Sepsi Református Egyházmegye vizitációs jegyzőkönyvei. Aldoboly-Zalán. Egyháztör-téneti Adatok. 3. Uzon. 1732-1736. Kolozsvár. 2005. Id. mű. 219.

[291] Pálmay József. Háromszék vármegye nemes családjai. II. kötet. Kúthy (uzoni) család. 279.

[292] Hungarológiai Kongresszusok. 1993. II. A peregináció a magyar irodalom-és művelődéstörténet különböző periódusaiban. Molnár Szabolcs. A kudarc a hazatérés akadálya. 859-860.

[293] A barátosi református anyakönyvek a Sepsiszentgyörgyi állami levéltárban 1772-től meg vannak. Az Andrád család több tagjáról találtam adatokat, pl. házasságkötések 1800 előtt: Andrád Mihály és Csia (martonfalvi) Éva 1790. március 7-én. Andrád János és Bodola (dobolyi) Sára 1792. január 3-án. Andrád István és Pál Mária 1792. november 26-án. Andrád Elek és Pál Éva 1793. február 5.(S. B.)

[294] Pálmay József. Háromszék vármegye nemes családjai. I. kötet. András (barátosi) Id. mű. 14.

[295] Szinnyei József. Magyar írók élete és munkái. 1. kötet. Andrád Sámuel. (barátosi) 161.

[296] Jakab Elek. Még néhány adat Andrád Sámuelről. Figyelő. Irodalomtörténeti közlöny. 1883. 70-75.

[297] Jakab Elek. Andrád Sámuel halála éve és napja. Figyelő. Irodalomtörténeti közlöny. Kisebb közlemények. 1885. 157. Ez egyértelmű bizonyíték, hogy 1851-ben és nem 1854-ben született, mint azt több forrás pl.: Pálmay József. Háromszék vármegye nemes családjai. I. kötet. András illetve Andrád  (barátosi) Id. mű. 14. Nagy Iván (Andrád, barátosi. Id. mű. 1. kötet, 34.) és Kempelen Béla Nagy Ivánra hivatkozva (Andrád, barátosi. Id. mű. 1. kötet 105.) is tévesen közli.

[298] Jakab Elek. Andrád Sámuel mint író és fordító. Figyelő. Irodalomtörténeti közlöny. 1881. 1-12.

[299] Derzsi György lelkipásztor, Lisznyó. Historia Domus. A Lisznyói Református Egyházközség története. 1996. január.

[300] Derzsi Eszter. Lisznyó monográfiája. 2012.

[301] Derzsi Eszter. Lisznyó monográfiája. 2012.

[302] Pálmay József. Háromszék vármegye nemes családjai. I. kötet. Jákó (lisznyói) Id. mű. 226-227.

[303] Pálmay József. Háromszék vármegye nemes családjai. II. kötet. Kúthy (uzoni) család. Kúthy Gergely 1596-ban uzoni birtokos, akinek a fia Kúthy Péter 1627-ben kapott nemes levelet és 1635-ben lustrált. Id. mű. 279.

^[304] Budapesti Hírlap. (380. szám.) 1854. március. 29. 2138.

[305] Köztük volt Dáné (bágyi) Károly és Dáné (bágyi) Mózes II., akik a Szakács (szenterzsébeti) családdal rokonságban voltak. Ld.: Boldog Gyöngyi - Dr. Sipos III. Béla: A Szakács (székelyszenterzsébeti) és rokon székely családok története és családfái. I. rész. Macse-Matrikula. 2017. 1. sz.

[306] Pálmay József. Háromszék vármegye nemes családjai. I. kötet. Csusz (imecsfalvi) 1620-ban nyert nemesi levelet. Id. mű.128.

[307] Budapesti Hírlap. (211. szám.) 1880. szeptember 15. 7097.

[308] ERDÉLYI ÖRMÉNY GYÖKEREK füzetek. Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület havonta megjelenő kiadványa. VIII. évfolyam 93. szám. 2004. november. Irodalom: Ráday Mihály: Az utolsó lehetőség. Népszabadság 2000 április 22.; Miklósi-Sikes Csaba: Fényképészek és műtermek Erdélyben. Székelyudvarhely, 2000. 102.; Butka Zsuzsa: Napfény-műteremből fotómúzeum. Antiquité 2001/3. 25 28.

[309] Sipos Gábor. Adatok Keresztes Máté püspök életéhez. Cselekvő hit. Emlékkönyv Csiha Kálmán püspöki szolgálatának 10 éves évfordulójára. Kolozsvár, 2000. 191-199.

[310] „Mathaeus Keresztes, prius rector Szigeth factus, tandem acad. salut. et redux pastor Rákosiensis factus.”  Török István: A kolozsvári collegium tanulóinak névsora. A kolozsvári ev. ref. collegium Értesítője 1905/1906. 43.

[311] G. Henk van de Graaf: A németalföldi akadémiák és az erdélyi protestantizmus a XVIII. században. Kolozsvár, 1979.- Szabó Miklós–Szögi László: Erdélyi peregrinusok. Marosvásárhely, 1998. 258.

[312] Illéssy János (1861-1905) gyűjtemény, elektronikus dokumentum. Bodola de Zágon Ferenc. Id. mű.

[313] Elküldte Bodola Huba, 2001-ben.

[314] Nagy Iván. Magyarország családai. 2. kötet. Böjte család. Id. mű. Arcanum DVD könyvtár. IV. családtörténet.

[315] Mária Terézia 1769-1771 között kiadott rendeletei szerint a nemesség bebizonyításánál a nemesség általános megvizsgálása (generalis

nobilium investigatio) helyett új eljárást rendelt el s ez az eljárás a nemesség igazoló per (processus legitimatorius vagy produclionalis) volt.

Köblös Zoltán. Nemesség igazoló perek. I. közlemény. Genealógiai Füzetek. 1905. július-augusztus hó. 77.

[316] Bodola János (zágoni). In.: Szinnyei József. Magyar írók élete és munkái. Id. mű.

[317] Enyed Péter. Az erdélyi felvilágosodás és a filozófiaoktatás kapcsolatáról (1781-1830) Korunk. 2009. október.

^[318]  Bodola Károly (Zágoni). Debreceni református kollégium nagykönyvtára. Elektronikus könyvtár. Zoványi Jenő. Magyarországi

protestáns egyháztörténeti lexikon.

[319] Bodola Imréné, született Kenderessy Mária halotti érteítője alapján.

[320] Bodola Sámuel. Marosvásárhelyi Pantheon.

[321] Özvegy zágoni Bodola Sámuelné, született Magyar-Déllői Antal Zsuzsanna halotti értesítője.

[322] Antal János. Debreceni református kollégium nagykönyvtára. Elektronikus könyvtár. Zoványi Jenő. Magyarországi

protestáns egyháztörténeti lexikon.

[323] Bodola Sámuel (zágoni) In.: Szinnyei Józsf. Magyar írók élete és munkái. Id. mű.

[324]  Nagy Iván. Magyarország családai. 1. kötet. Antal család. Id. mű. Arcanum DVD könyvtár. IV. családtörténet.

[325] Zágoni Bodola Ágnes halotti értesítője.

[326] Zágoni Bodolla János halotti értesítője.

[327] A szabadságharc háromszéki arcai. Háromszék. Független napilap. Sepsiszentgyörgy. 2008. március 15.

[328] Özvegy Zágoni Bodolla Jánosné, született Gáthy Terézia halotti értesítője.

[329] Zágoni Bodolla Samu halotti értesítője.

[330] Zágoni Bodolla Gábor halotti értesítője.

[331] Zágoni Bodolla Béla dr. halotti értesítője.

[332] Özvegy Dr. zágoni Bodolla Béláné, született lemhényi Bálint Irma halotti értesítője.

[333] Zágoni Bodolla Béla halotti értesítője.

[334] dr. Bodolla János halotti értesítője.

[335] Zágoni Bodolla Ferenc dr. halotti értesítője.

[336] Kelemenfalvi Ternovszky Béla halotti érteítője.

[337] Kelemenfalvi Ternovszky Károly halotti értesítője.

[338] Kelemenfalvi Ternovszky Irma halotti értesítője.

[339] Zágoni Bodola Dénes halotti értesítője.

[340] Kacziány Ödön. Első magyar festményszakértő iroda.

[341] Kacziány Ödön sírja 2004 óta védett.

[342] Kacziány Ödön életrajza. Wikipédia.

[343] Galéria Savaria. Kacziány Ödön. Életrajzi adatok.

[344] Kaczián Ödön. Magyar életrajzi lexikon. Id. mű. 834.

[345] Kacziány Adrienne. Első magyar festményszakértő iroda.

[346] Kacziány Aladár. Első magyar festményszakértő iroda.

[347] Kacziány Géza. Magyar életrajzi lexikon. Id. mű. 834.

[348] Bodola János II.-nek nem lehetett a fia Bodola Ferenc (*1783.) márkosfalvi pap, mert ez a Bodola Ferenc 1785-ben produkált,

tehát Bodola Ferenc apjáról van szó.

[349] Pálmay József.Háromszék vármegye nemes családjai I. Id. mű. 80. szerint Bodola János (*1754.) püspök és Bodola Ferenc

(*1783.) márkosfalvi esperes testvérek voltak. Ez nehezen hihető, mert 29 év köztük a korkülönbség. Salati Ferenc Marosvásárhely

adatait fogadtam el, amit a 118. lábjegyzet is igazol. Radix fórum. (S. B.)

[350] Bodola Ferenc. In.: Bona Gábor. Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Heraldika kiadó. Buda-

pest. 1998. Első kötet: A-Gy.

[351] Bodola Sámuel halotti értesítője.

[352] Z. Bodola Sámuelné, született Jüngling Sarolta halotti értesítője.

[353] Bodola Gyuláné, született Bodola Anna halotti értesítője.

[354] Bodola Lajos id. halotti értesítője.

[355] Bodola Lajos id. Életrajzi lexikon. Id. mű. 228-229.

[356] Bodola Lajos 1848/49-es harci tevékenységéről és emigrációjáról ld.:

Kinizsi István: "A sánta huszár naplója -Történelmi emlékek az 1848-1849-es magyar szabadságharc katonáinak emigrációs életéből. II. kiadás, IMPRESS, Marosvásárhely, 1999, 7-75. Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár. 1849.

László Károly: Katona életemből. Terebess Kiadó, Budapest, 2001. Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár.

[357] A szabadságharc háromszéki arcai. Háromszék. Független napilap. Sepsiszentgyörgy. 2008. március 15.

[358] Bodola Lajosné, Montano Adél halotti értesítője.

[359] Bodola Lajos ifj. halotti értesítője.

[360] Bodola Lajos és feleségének a sírja. Farkasréti temető. Budapest.

[361] Bodola Lajos. Magyar életrajzi lexikon. Id. mű. 228-229.