Boldog Gyönyi-Sipos III. Béla: A Botskor (csíkdelnei és csíkszentmártoni) családfa.

 

Botskor de Csikdelne et Csikszentmárton.[1] 134. T. 8. Nemessége ősi székely jogon alapszik. – (1614. évi Bethlen Gábor-féle nemesi összeírás Udvarhely vm. lt.). – Egyik ága címerében a bocskort használja. – Botskor Lászlónak 1789. évben használt c. p. – Gróf Teleki lt. Dipl. oszt. 881. A fontosabb családfa levezetések: Dr. Bocskor Lóránt: MNL OL P 875 - Botskor család. 1637-1848 pereskönyv, (541/1951.02) alapján. A család eredetének helye Csíkszentmárton, Csíkszékben a nemek és ágak tartozását nem lehet megállapítani, így a Botskor név eredete is ismeretlen, az ős személynevek közé sorolhatjuk. A monda szerint egy tatár betörés alkalmával a bekerített székely csapat megmenekülését egy Botskor ősnek köszönheti, mert indítványára a bocskorukat fordítva húzták fel, a lábnyom a tatárokat félrevezette és így az egész székely csapat megmenekült. Így maradt a Botskor név a családra. Az MNL OL-ben található nemességigazolási perirat szerint (lásd J-7 B. perkötet kivonatát) melyet 1754. január 14-én indítottak meg, a család csíkszentmártoni birtokát az első foglalás ősi jogával bírt székely öröksége alapján 1570. óta kimutathatóan bírja, mindkét ág időtlen időktől fogva nemességet élvezett, azért az új felpereseket a királyi tábla igazi, valóságos Bochkor Márton 1570. március hóban megadományozott őstől származásukat levezető nemeseknek nyilvánítja. A csík- szentmártoni székely örökség még ma is, (1945-ben) vagyis közel 400 év óta, a kisbirtokos Bocskor családtagok kezében van. A család nemeslevelet vagy armálist nem kapott, de nem is kért, mert az elsőfoglalás jogánál fogva, mindig székely nemesi szabadságot élvezett. Ezt a jogállását mindvégig megtartotta.

Botskor Mihályné II. született Intze Erzsébet 1789. február 19-én bekövetkezett halála után tetemes adóságot hagyott gyermekeire. Botskor János és Botskor Elek, valamint leánytestvéreik Botskor Erzsébet és Botskor Zsuzsa közötti 22 évig (1797.-1819.) tartott a per, s időközben a felperesek és az alperesek is elhunytak. Özvegy Betegh Antalné, sz. Botskor Erzsébet és Akler (Aichler) Józsefné, sz. Botskor Zsuzsa, mint felperes, testvérük Botskor János ellen transzmisszionális osztályos pert indított be 1797. május 31-én. Követelésük alapja a leányokat megillető rész az Intze, Csathó, Bíró, Miklós és Botskor – családoktól örökölt ingatlanokból. A perirat 256 oldal, egyedül megmentett családi okmány. Botskor Lóránt 1951. június 11-én a MNL OL-ben letétbe helyezte, ott Botskor család iratai, Botskor pereskönyv címszó alatt megtalálható. A csíki alsó nemesszék a felperes leányokat 1807. május 24-én keresetükkel elutasította, ezt 1811. május 14-én a derékszékhez[2] megfellebbezték, ez 1811. június 11-én a keresetet csak az Intze, Csathó és Bíró-jussra ismerte el. Az alperes Botskor János 1812. február 19-én a marosvásárhelyi táblához fellebbezett. Az iratok 1817-ig a táblánál feküdtek, közben a felperes (Botskor Erzsébet és Zsuzsa) és alperesek (Botskor János és Botskor Elek) meghaltak. 1817-ben Sándor László Csíkszéki assessor csíktusnádi Betegh Ignátz nevében felszólítja Botskor János fiait, Pált, Zsigmondot és Mihályt, hogy az ősi ági vagyonra egyezzenek meg. Botskor Pál a felhívást 1817. április 20-án Nagysármásra, Botskor László I testvérének megküldte. Az eredeti Botskor Lóránt birtokában volt. A vagyont 1819-ben Gyimes- lakon arányosan felosztják. A fiuk nevében Botskor Pál és Zsigmond, a leányág nevében Betegh Ignácz (Botskor Erzsénet és Beteg Antal fia) gyergyói assessor írta alá. A 22 éves per ezzel befejeződött. A per iratai magyar és latin nyelven íródtak néha keveredik a két nyelv. A periratok bár 1797.-1819. között keletkeztek, de mindig volt utalás az előzményekre, az 1726.-1735-ös, néha a korábbi évekre. A családfákat is közölték. Sok tanút hallgattak meg, akik általában idősek voltak és emlékeztek Botskor Mihály I. leszármazottaira és a birtokviszonyokra. A tanúknak meghatározott kérdésekre kellett választ adniuk, a kérdések mindegyik tanú esetében azonosak voltak. A tanúk korát minden esetben megadták, így ismert a születésük éve is. A tanúk vallomásai alapján a Botskor család férfi és anyai (női) ága is ismertté és kutathatóvá vált.

 

A Botskor jussra nézve. A Botskor (csíkdelnei) család családfája:

 

A1. Botskor Mihály I (1663. k. -1740.) és felesége Mikós Anna (született Esztelnekben, Három-

       szék vm. Kézdi járás. 1675 k.-1710.-1720. k.).

       B1.  Botskor Sámuel.

       B2.  Botskor István.

       B3.  Botskor Mihály II. Felesége: Csíkdelnei Intze Erzsébet. (1708.-1789. február 19. Csík-

              delne).

C1. Botskor Elek. (1738. –1812. február 19. után és 1817. előtt valószínűleg 1813.-ban),

táblai consiliárius, felesége Pekry (petrovinai) Mária Anna (1740. k.-) Pekry Imre és Szeredai Kata leánya. 1775. március 25. Botskor Elek 80 ft. kölcsönt adott Botskor  Mihály II. Becze István nevű jobbágyának. Botskor Elek besztercei lakos 1801. augusztus 11.-én levelet írt Bátyjának, Jánosnak, amiben pénzt kér felesége, leánya és veje nevében. 1744. május 24.-én Delnén Botskor Mihály II. háza leégett, a láda is a családi iratok nagy részével, Botskor Elek kisfiú beteg volt, csak egy cseléd volt a házban. A szülők Csíksomlyón egyházi ünnepségen voltak. Botskor Elek 6-9 éves lehetett. Egy másik irat szerint Botskor Elek 1766-ban elment Csíkszépvízre, 28 éves volt, ennek alapján 1738.-ban született.

               C2. Botskor János. (Delne, 1732. február 2.-1814. november 25. Delne) Felesége Ditroi Pus-

kás Zsuzsanna (1739. február 8.-1816. január 2. Delne), 7 gyermekük született. Puskás Zsuzsanna testvérei Puskás Jakab és Puskás Ágnes, utóbbi férje dánfalvi Kováts János, Puskás Jakab fia Puskás Alajos.

               C3. Botskor Zsuzsa. (1744.-1814. január 28.), férje leitmeritzi Akler (Aichler) József. 1789.

február 2. Zöld Péter csíkdelnei lelkész személyes bizonylata arról, hogy Botskor Zsuzsanna, Aichler Józsefné bejelentette, hogy Botskor János testvére megütötte. A lelkész a testi sérülés nyomát nem állapította meg. A két testvér között hosszú pereskedés folyt a szülői örökség ügyében.

               C4. Botskor Erzsébet. (1733. október 27.- 1812. után, 1817. előtt), férje csíktusnádi Betegh

Antal (meghat 1791. előtt) Házasság: 1754. december 10. Tusnádon laktak.

                C5. Botskor András. (1735. október 16.- 1797. előtt)

                C6. Botskor József (1733. k. -1797. után). Felesége Vajdasi Ajtai Anna (-1838. Szászré-

                       gen), a Kolozs-megyei Faragóról.

       B4.  Botskor Zsuzsanna (1737.-1797. előtt), Csíkszentmártoni Szabó Simonné (1694.-1782.).

       B5.  Botskor Anna, vacsárosi Bíró Jánosné.

       B6.  Botskor Erzsébet (1710. k. -1797. november 17. után), csíkdánfalvi Kovács Györgyné.

              Botskor  Mihály hajadon leánya Erzsébet beteg apját ápolta.

       B7.  Botskor Katalin, Kanakai Zsigmondné.

       B8.  Botskor József.    

 

A Miklós jussra nézve. A Miklós (szépvízi) család családfája:

 

A1. Miklós Balázs (1655. k. – meghalt 1703. előtt, 1701. után) 1689. Csíkszentmiklós, megyebíró fe-

lesége Gurzó Anna (1659. k.-1703. után). 1776.-ban a szépvízi Miklós család[3] produkált, (nemességet igazolt). 1842.-ben a szépvízi Miklós katonacsalád nemessége újra igazoltatott.[4] Miklós Balázs szépvízi assessor, 1687.-1701.[5] 1687-ben Csíkban a határokat bejárták[6]:… szépvízi Miklós Balázs felcsíki esküdt assessorral, Bíró István bíróval, madarasi lakossal, …Bíró Mihállyal, lófővel, vacsárcsi esküdttel,… 1689. Csíkszentmiklós, megyebíró. 1703. április 10.-i iratból: Delnén élt Intze Andrásné fiaival Intze Gáborral és Intze Istvánnal, néhai Intze János árvája Intze Sámuel, ez utóbbi leányai Intze Éva és Terézia. Intze Istváné volt a kőház az egyéb épületekkel. Említve van Intze Sámuel, továbbá néhai Miklós Balázs uram özvegye, akinek zálogban volt birtoka Szépvízen. Felsorolták, hogy az egyes jobbágyok kié voltak. Részletesen fel van sorolva az, hogy ki mennyit örökölt a földekből és a jobbágyokból és cigányokból. Az öröklést igazságosnak minősítette az irat.

       B1. Miklós Anna. Férje Botskor Mihály I.

 

Az Intze jussra nézve. A Intze (csíkdelnei) család családfája:

 

A1. Intze András (-1703. április 10. előtt) Felesége altórjai, kézdi polyáni Miháltz Ilona (-1703. ápri-

       lis 10. után)

       B1. Intze János (-1703. előtt)

             C1. Intze Sámuel.

       B2. Intze István (-1732. előtt) felesége Csató Kata (meghalt 1715. körül) Intze István a csík-

delnei papot üldözőbe vette, a pap harmadnapra meghalt, a papok házát jószágával büntetésül 500 ft.-ig lefoglalták. Leánya Intze Erzébet árván maradt, a papok apja lefoglalt jószágát visszaadták. Botskor Pereskönyv 17. old.

              C1. Intze Erzsébet, fiú-leány, férje Botskor Mihály II.

       B3. Intze Gábor aki deficiált, nem maradtak útódai.

        B4. Intze Thrési (Terézia) (-1726. előtt) Férje Felcsíkszéki Horváth György. 

              C1. Horváth Ágnes, (1719.-1797. után), férje golyári Zonda György (-1797. előtt) 1791.-ben

                    Zonda György özvegye Horváth Ágnes 78 éves tanú Kézdiszéken Polyánban élt, ahol a

                    rokon Miháltz család tagjai is éltek.

        B5. Intze Éva (-1715. előtt, deficiált, nem maradtak útódai).

 

A Bíró jussra nézve. A Bíró (vacsárosi) család családfája:

 

A1. Bíró (vacsárosi) Márton. (1630. k.-1702. május 13. után 1703. előtt) 1. Felesége Bott Katalin, 2.

Felesége N. N. 1672.  Bíró Márton házánál felvett jegyzőkönyv. 1688. Csíkmegyei nemes Bíró Márton, delnei Szabó Miklós, Csató Márton és fiai Csató János és Csató István, Pap Miklós, Sándor István, néhai Darabos György, ilyefalvi Geréb János, Csató Márton és fiai adósági, záloglevelei. Egy tanúvallomás szerint 1703-ban Bíró Márton halála után szállott leányaira a Bíró juss. 1702. május 13. Vacsárcsi: Nobiles: Bíró Márton.

        B1. Bíró Anna, Férje Gyergyóújfalúi Elekes János.

              C1. Elekes Ferencz

        B2. Bíró Elek.

        B3. Bíró János.

         B4. Bíró Erzsébet férje Csató János. 1728. július 17. Fekete Gergely oláh ember megölte Zabo-

lai Miklós Mihály nevű jobbágyát. Fekete Gergelyt Csató János mentette meg a súlyosabb büntetéstől.

               C1. Csató Zsigmond, (1700.-1752.) felesége Gáborfi Anna (-1760. után).

               C2.  Csató Katalin, férje delnei Intze István.

                       D1. Intze Erzsébet, férje Botskor Mihály II.

         B5. Bíró Zsuzsanna, 1. férje nemes Czikó (mindszenti) János, 2. férje  Dézsen Nemes László.

         B6. Bíró Krisztina, 1 férje Töltséres Ferenc, (első férjéhez 18 éves korában ment, apja ezután

               meghalt), 2 férje Sánta Kelemen, deák.

 

A Csató jussra nézve. A Csató (csíkdelnei) család családfája:

 

 „1604-ban Sz. Imréről Bocskor János hadnagyságából lustrál Csató András. 1619-ben lustrálnak Csatószegről Csató Márton, János, Máté 1643-ban lustráltak Delnéről Csató Jánosnak fiai: Csató Mihály, Csató György, Csató István, Csató Márton, akik I. Leopold királytól 1659.-ki augusztus 23-kán kelt czimeres nemesítő levelet nyernek, mely Magyarországban Bars vármegyében kihirdettetett. A delnei Csatók 1659-ben nyert czimere ez: a paizs kék mezejében– kék mezőben hármas dombon vörösbe öltözött kar könyököl, nyíllal átütve, és egy fehér-piros zászlót lengetve. A paizs fölötti sisak koronáján ugyanazon ábra van. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.” [7]

A1. Csató Márton. 3 gyermeke (1700. március 16.-án) Nagy Iván szerint, Csató Márton apja Csató

János. 1643.-ban Delnén lustrál.  Csató Márton 1659-ben czimert kap I. Leopold királytól. Csató Márton és fiai János és István vagyoni ügyei, perei 1685.-1760.

        B1. Csató Fruzsina, (Furus) (1644.-1711.) férje Zöld András. (1650.-1710.)

               C1. Zöld Péter (-1730. előtt) Zöld Péter apja Zöld Mihály[8] (1615.-1620k.-1681. után 1702.

                     előtt): akinek apja Zöld Márton (1590.-1643. után), felesége Jártó Erzsébet (-1730. után)

                    D1. Zöld János I (1695 k. -1770. k.) felesége 1721. július 6. Olti Katalin (1703.-) 

                            E1. Zöld János II. 1788. február 15. Zöld János, Botskor János és Csató Antal közötti

                               osztályos egyesség.

                          E2. Zöld András.

                          E3. Zöld Péter pap (1727.-1795.)        

       B2. Csató János. (-1746. előtt) Említve 1694.  1700. Felesége Bíró Erzsébet.  1699. március 28.

Csató János és neje Bíró Erzsébet beleegyezését adja György Mihály és Mihály Erzsébet jobbágyai felszabadításába. 1700. április 22. Csató Márton halála után osztozkodtak fiai: János, István és leánya Furus. 1734. június 12. Csató János, Csató Zsigmond és Intze Gábor közötti megegyezés, zálogbirtok tisztázása.

              C1. Csató Zsigmond, (1700.-1752. április 5.) felesége 1732. Gáborfi Anna (-1760. után).

1751. özvegy Csató Zsigmondné, Gáborfi Anna követelése, Botskor II Mihályné, Intze Erzsébet fizesse ki a kárát.

               C2. Csató Katalin, férje delnei Intze István.

                      D1. Intze Erzsébet, férje Botskor Mihály II.

       B3. Csató István.

 

A Miklós (csíkszépvízi) család felmenő ágbeli leszármazása. A Gurzó (csíkszentmiklósi) és a Sajgó (csíkszenttamási) család. 1750.

 

A1. Kelemen Bálint. (lehet, hogy ernyei vagy mádéfalvi vagy alsócsernátoni)

       B1. Kelemen Mihály.

              C1. Kelemen Erzsébet, férje Intze Balázs.

                    D1. Intze (Intzeh) Borbála, férje Gurzó János.       

                           E1. Gurzó Mátyás, neje Sajgó N. 

                                  F1. Gurzó Judit, férje Boros György.

                                         G1. Boros Anna, férje Sándor Mihály.

                                                H1. Sándor László.

                                   F2. Gurzó Anna. férje csíkszépvízi Miklós Balázs. (1689 Csíkszentmiklós,

                                         megyebíró, 1681. majd 1687.-1702. assessor)

                                         G1. Miklós Anna. férje Bocskor I Mihály. (1663.-1740.)

                                                H1. Bocskor Sámuel.

                                                H2. Bocskor István.

                                                H3. Bocskor Mihály II.

                                                H4. Bocskor Anna, Bíró Jánosné.

                                                       I1. Bíró Krisztina.

                              E2. Gurzó István.       

 

A1. Sajgó Márton. 1611.

      B1. Sajgó Ferencz I.. [Saigo, Saygo Ferenc, 1635. Szenttamás] Saigó Ferenc, szenttamási 1635.

november 4-én jelentést küld Csíkszék főtisztjeinek, s ez az első okirat, amelyben a csíki derékszék előfordul. (A Szenttamáson élő Szekeres Mátét harmadnapra a derékszékre idézték. Forrás: Endes-család levéltára).

            C1. Sajgó N. férje  Gurzó Mátyás.  (Gurzó Pál 1639-ben nemességet szerzett, MNL OL

                  3445 perkötet szerint  a Miklós család 1762-ben nemességet igazolt.)

                  D1. Gurzó Anna. férje csíkszépvízi Miklós Balázs.

                         E1. Miklós Anna. férje Bocskor Mihály I. (1663.-1740.)

                  D2.  Gurzó Judit. férje Boros György.

                  D3.  Gurzó István.

                           E1. Gurzó N. Boros Györgyné, a felső.

                           E2. Boros N.  férje Sándor Mihály.

                                 H1. Sándor László.

      B2. Sajgó János I..

             C1. Sajgó János II.

             C2. Sajgó Ferencz.

                    D1. Sajgó Gáspár.

                    D2. Sajgó István.

                    D3. Sajgó  János III.

                    D4. Sajgó Imre.

 

A Miháltz (altórjai és gelenczei, pollyjáni, ma kézdiszentkereszti) család családfája:

Sándor Imre: A Gelenczei Mihálcz család (czímerrajzzal). Genealógiai Füzetek 1 (1903). 4–8. tanulmánya alapján a Mihálcz családfa, kapcsolata az Apor családdal és a Kézdi-Polyáni ág. A Mihálcz család bölcsője Gelencze, honnan Aldobollyra, Alsó-Torjára, Mihálczfalvára, Dálnokra, Ilyefalvára, Pávára és Kézdi-Polyánba származott. A családfa forrásai Halmágyi István feljegyzései, Mike Sándor adatgyűjteménye, a lustrák és okiratok.

 

A1. Mihálcz Benedek,  (Mihalch Benedek de Doboly). 1479. 1487. 1497. felesége altorjai Apor

Ilona, Apor István és Mike Kata leánya. Apor István apja Apor Sándor. 1373. Nagy Iván szerint. Oklevelekben először Benedecti Mihalch de Doboly névvel találkozunk. 1479. jan. 25.-én  Kendi Antal erdélyi alvajda megparancsolja a kolozs-monostori konvetnek, hogy Dicső-Szentmártoni Kézdi Sándor ellen, ki több megnevezett és felsorolt  panaszosok,  Fejérmegyében Torján lévő birtokait jogtalanul elfoglalta, s ezelőtt mintegy nyolcz évvel a panaszosok rokonát, Szászfalvi Penye Benedeket a Küküllőbe fojtatta, tartson vizsgálatot, és arról neki tegyen jelentést. A panaszosok (felperesek): Nobilium Laurencij filij Mikó de Hidwegh (Mikó Lőrincz a Nemes Hidvégi Miklós fia),  Pauli filij condam Valentini Therek de Zenthmiklos Thorya (altorjai Török Bálint fia Török Pál), necnon dominarum relicte condam Stephani Apor de Zenthmarton Thorya, (özvegy feltorjai Apor Istvánné úrnő), et Elena consortis Benedecti Mihalch de Doboly, filie eiusdem Stephani Apor (és Mihálcz Benedekné, született Apor Ilona, akinek az apja Apor István (meghalt 1479. jan. 25. előtt), anyja Mike Kata (meghalt 1479. jan. 25. után),  Fel-Doboly és Al-Doboly Sepsi széki falvakból. Kelt Tordán 1479. jan. 25.-én. (Szabó Károly: SzOklTár, I. CLXXXIV. 231 old.) A per további folyamát nem ismerjük, csak 8 év múlva, 1487. jún. 19-én bukkan fel a következő oklevél, amely szerint az erdélyi alvajda felszólítja a gyulafehérvári káptalant, hogy miután néhai Kézdi Sandorné, most Fügedi Balázsné, Katalin asszony és fiai panaszt emeltek, hogy Alsótorjára vonatkozó okleveleik Hídvégi Mikó Lőrincz, Alsótorjai Mehych Benedek (Mihalcz Benedek alsó-torjai, fiai Mihály és László) és fiaik s leányaik, úgyszintén néhai Bartha fiai birtokába kerültek s ezek visszaadni vonakodnak, idéztesse  meg őket a jövő vízkereszt nyolczadára az alvajda elibe. Kelt Kolozsvárt 1487. jun. 19. (Szabó Károly: SzOklTár I. IV. 668. 11 old.) Feltételezhető, hogy a felperesek Kézdi Sándor ellenében, már annak halála után pert veszítettek. Az utolsó ismert irat 1497. jan. 24.-én kelt, II Ulászló király megparancsolja a gyulafehérvári káptalannak, hogy Konicska Lukácsot, Miklóst és Pétert a Kézdi széki kerületben fekvő Karatna helységbe, melyre nekik a netalán abban lappangó királyi joggal együtt uj adományt adott, igtassa be.  Hátára írva: szomszédos birtokosok között szerepel Benedictus Mykacz de Thorya. (altorjai Mihácz Benedek.) Kelt Budán. 1497. jan. 24. (Szabó Károly: SzOklTár III. 127-129 old. 504.)

B1. Mihály. felesége Andrássi Bora. Nagy Iván szerint. 1487. Szabó Károly: SzOklTár IV. 1487.

jún. 19. 668. 11 old. Az erdélyi alvajda felszólítja a gyulafehérvári káptalant, hogy miután néhai Kézdi Sandrinusné, most Fügedi Balázsné, Katalin asszony és fiai panaszt emeltek, hogy Alsótorjára vonatkozó okleveleik Hídvégi Mikó Lőrincz, Alsótorjai Mehych Benedek (Mihalcz Benedek alsó-torjai, fiai Mihály és László) és fiaik s leányaik, úgyszintén néhai Bartha fiai birtokába kerültek s ezek visszaadni vonakodnak, idéztesse  meg őket a jövő vízkereszt nyolczadára az alvajda elibe. Michaelis pretacti Benedicti Meych. Kelt Kolozsvárt 1487. jún. 19.  Később 1674-ben a már elhúnyt Mihálcz Mihály és László az Apor nevet víselte. Szádeczky Lajos: SzOklTár. VI kötet.  1280. 345-346. old. 1674. júl. 3. Az altorjai Apor-család 1674.-ben készült genealogiájának egy töredéke így kezdődik: „Series Genealogiae, pariata a. 1674. die 3. Julii ex veris originalibus.“ Apor Ilona, a ki pusztán hadta volt Bálványos várát leánykorában, annak utánna ment férhez elsőbben Burcsa Máthéhoz. Másodszor Apor Ilona ment férhez Mihácz Benedekhez. Ettől való fiai: Elsőbben Burcsa Mátétól: Apor István, a ki építtette az felsőtorjai templomot 1516.-ban. Ennek fiai: Apor Balázs és Imre stb. Apor Ilona fiai Mihálcz Benedektől: Apor László és Apor Mihály ezek fiai elő vannak számlálva 3-4 nemzedéken keresztűl. (A többi alsó fele az ívnek hiányzik.) NB. Apor László fia János, Jánosnak leánya Nemes Mihályné, ennek leánya Sándor Péterné. (Apor Ilona mint egyetlen leány a székely jog és törvények értelmében fiú-leánnyá vált, így Mihálcz Benedektől született két fia Mihálcz László és Mihálcz Mihály. Mihálcz László fia Mihálcz János, Mihálcz Jánosnak leánya Nemes Mihályné, ennek leánya Sándor Péterné) (1674-iki töredék özv. Cserey Jánosné úrnő birtokában.)

B2. László. 1487. (Szabó Károly: SzOklTár IV.  1487.  jún. 19. 668. 11 old.) Ladislai pretacti

       Benedicti Meych. 1674.-ben már Apor László, ld. Mihálcz Mihálynál.

B3. Krisztina. 1487. (Szabó Károly: SzOklTár IV. 1487. jún. 19. 668. 11 old.) Cristine et Elene

       filiarum eiusdem Benedicti Mehych.

B4. Ilona. 1487. (Szabó Károly: SzOklTár IV. 1487 jún. 19. 668. 11 old.) Cristine et Elene

      filiarum eiusdem Benedicti Mehych.

B5. Mihálcz Elek.

       C1. János. def.

              D1. Mihály de Doboly meghalt 1551 előtt, felesége Özvegy árapataki Geréb Anna, 1551.

ben elveszí ti a rákosi jószágok iránt Apor Imre és társai ellen folytatott pert. Később 1554. január 12 - én ugyanezen helységekben fekvő részjószágát Daniel Ferencz és balázs nyerik el ítéletileg. 1590-ben Báthory Zsigmond e birtok felét leányának, Ilonának, kökösi Tamás György özvegyének kiadni rendeli.

                    E1. II István, 1554.-ben a Daniel családdal perel.

                    E2. II Ferencz, választott bíró (Franciscus Mijhalcz de Gelencze) 1544. 1547.

1554. a Szép Péter féle örökségi perben, amiben márkosfalvi Sipos Mikós öröksége is szerepelt. (Szabó Károly: SzOklTár III 273, 282, 288) 1554 júl. 12-én anyjával és István testvérével perel a rákosi részjószágért. Ugyanezen ügyben említve van 1590.-ben Balázs és Ilona nevű testvéreivel. Utódairól nincs tudomásunk.

                    E3. Balázs, 1590.

                    E4. Ilona, nobilis Helenae Mihacz (- 1590. után) férje kökösi Tamás György. 

                          (meghalt 1590. előtt)

       C2. István. A gelenczei vonal alapítója.

              D1. II János. def.

              D2. László. felesége Morgondai Borbála, előbb alsócsernátoni Damokos Tamásné.

                     E1. Ilona, férje zabolai Basa Péter.

              D3. Ferencz.  1549. dec. 11.-én Marosvásárhelyt tartott gyűlésen Izabellához (Jagelló

Izabella (Krakkó, 1519. jan. 18. – Gyulafehérvár, 1559. szept. 15.) magyar királyné, 1556 és 1559 között Erdély kormányzója) küldött követség tagjává választották.           

                    E1. Miklós. Mihálcz Miklós ága. 1 felesége csik-kozmási néhai Becz Pál, aki

Alcsíkban Kozmáson lakott, leánya Becz Erzsébet, aki Orbai székben Gelenczén lakott. 2 felesége osztopáni Perneszi István várhegyi commendáns leánya Perneszi Borbála. 1566.-ban II János király (1565.-1571. Erdély első fejedelme) hadában szolgált, ezért 1567. márc. 5.-én Gelenczén jobbágy telket nyert adományban. (Szabó Károly: SzOklTár II 194-195. 213-214.) 1566. júl. 11. előtt. A székely főemberek névsora, kik II János király hadában híven szolgáltak. Kelt nélkül. Orbai szék. … Mihálcz Miklós Torda, 1567. márc. 5. II János király meghatalmazza Telegdi Mihályt a 6 szék kapitányát, hogy jobbágyokat adományozzon a Sepsi, Kézdi, Orbai széken a következő előkelő székelyeknek:… Mihalcz Miklósnak Gelenczén. 1577. aug. 14.-én jelen van osztopáni Perneszi István beiktatásánál Szotyor helységbe. (Szádeczky Lajos: SzOklTár V. 108-109.) Ugyanezen ügyben jár el 1592. jan. 15.-én. (Szabó Károly: SzOklTár IV 116.) Szabó Károly: SzOklTár IV. 1264-1707. 116 old. 733. Pernyeszi István és Kaczai István között kötött egyes némely sepsibaczoni és telegdi-baczoni földek és jobbágyok iránt. Kelt Maros- Vásárhelyt 1592. jan. 15. Mÿhalcz Mÿklos (Mihálcz Miklós, gelenczei, élt 1592.-ben)

       F1. Anna. Becz Erzsébettől.  1. férje Bessenyei Mihály. 2. férje Járay István.

       F2. III István. Perneszi Borbálától.

       F3. Ilona. Perneszi Borbálától. férje bethleni Bethlen Miklós tanácsúr.

       F4. Borbála. Perneszi Borbálától. férje magyar-peterdi Lugossi István.

       F5. III János. Perneszi Borbálától. def.

       F6. Erzsébet. Perneszi Borbálától. férje nagyercsei Toldalagi Mihály országos

             elnök és főlovászmester. Meghalt 1649.

E2. Pál. Mihálcz Pál ága. 1575.-ben Békés Gáspár Miska császár titkos támogatá-

sával felkelést szervezett Báthory István ellen, aki a lengyel koronát akarta elfoglalni. Kornyáti Békés Gáspár (Gaspar Békés de Kornyát, Gáspár de Corniath Bekes) (1520.–Grodno, 1579. november 7.) erdélyi politikus, had- vezér, János Zsigmond főtanácsosa. Kisnemesi sorból származott, Petrovics Péter apródjaként kezdte pályáját. János Zsigmond fejedelem legbefolyásosabb tanácsosa lett. Erdély egyik legvagyonosabb főura volt. 1571-ben meghalt János Zsigmond erdélyi fejedelem. A török szultán Báthory Istvánt, a Habsburg császár viszont Békést kívánta fejedelemmé választatni. Báthory Istvánt választották fejedelemmé. Bekes trónkövetelőként lépett fel. Császári támogatással harcba szállt az új erdélyi fejedelemmel, de Kerelőszentpálon csatát vesztett és jogfosztottan menekülnie kellett. A csatavesztés után a Békés párthívei közül sokakat kivégeztek, fogságba kerültek és vagyonuktól megfosztottak, nótáztattak. Michál Pálnak, - aki részt vett a harcokban Báthory István ellen - szerencséje volt Oláhországban harcolt tovább a törökök ellen. Mihálcz Pálé volt Mihálczfalva, a falut szentdemeteri Balassa Ferencz kérte és kapta meg. Mihálcz Pál később kegyelmet kap és visszatér, 1602.-ben és 1614 -ben lustrál. Balogh Judit: A székely nemesség kialakulásának folyamata a 17. század első felében. Primorok és jobbágytartók az 1614-es lustra alapján. Esztelnek. Mihacz Pál. 1 jobbágya volt. Gelencze Nob.: Mihácz Pál.

                            F1. IV István. Pálmay 1635.-ben lustráltak. felesége polyáni Veress Anna.

                                  G1. II Mihály.1659. 1677. 1705. felesége Rétyi Anna.

                                        H1. II Miklós. (-meghalt 1711. előtt) 1699. 1702. férje csíkszentmihályi

                                            Sándor Borbála, ((-meghalt 1711 után) 1711-ben özvegy.

                                               I1. III Miklós, 1711. nőtlen, meghalt

                                               I2. VI Mihály, 1711. oroszfáji Mikó Éva.

                                               I3. VII István, 1711. nőtlen, meghalt

                                               I4. II Péter, 1711. felesége Abafi Zsófia.    

                                               I5. Sára, 1711. férje csíkszentmártoni Szabó Kelemen.

                                               I6. Kata, 1711. férje 1. Folta József, férje 2. Kozma Antal.

                                               I7. Borbála, 1711. férje csatószegi György Mihály.

                                 G2. IV János.

                           F2. Péter. Pálmay 1635.-ben lustráltak.

                           F3. III Ferencz.  Pálmay 1635.-ben lustráltak. 

                                 G1. V István. 1665.-ben osztozkodik.

                                 G2. IV Ferencz. 1666.

                                        H1. V Ferencz.

                                               I1. József, Kézdi Polyánba költözött.

                                                    J1. X István, felesége szentkatolnai Demjén Kata.  

                                                         K1. XI István, tudós jezsuita, írt és fordított egyházi

                                                               munkákat. 1768. 1770.

                                                         K2. XI Mihály. felesége Pálffy Anna.

                                                         K3. Kata. férje Boér János.

                                        H2. V Mihály. felesége Angyalosi István és Bíró Borbála leánya

                                               Angyalosi Erzsébet.

                                 G3. III Mihály. 1698.

                                 G4. György.  

 

A1. Miháltz Ferencz I. (1605.-1610 k.-1666. után) Kézdi-Polyánban (Kézdi Pollyján, Kézdiszent –

kereszt) élt. (anyja Corrsorse ?) Apafi Mihály polyáni Mihálcz Ferenczet egyik biztosúl nevezi ki a háromszéki Kálnok falusi reformátusok és unitáriusok számbavételére s a vitás templomnak a többségben lévő felekezet számára átadására. Kelt Balásfalván 1666. április 14.[9] (Apja Miháltz Gábor vagy András.  Miháltz Gábor szerepel az 1614.-es lustrában, Gelenczében lakott, Kászonba házasodott.)

        B1. Miháltz Ferencz II.

              C1. Miháltz József. Def.

              C2. Miháltz Anna.

                    D1. Miháltz Krisztina, férje Galló Imre.         

              C3. Miháltz Júlianna. férje László Pál. Csíkszenimre.

                    D1. László Zsigmond. felesége Bors Barbara.

                    D2. László József.

                    D3. László N.

                    D4. László Zsuzsa.

                    D5. László Sára.

                    D6. László Barbara.

                    D7. László Erzsébet. férje Gelenczy Miklós.

       B2. Miháltz János.

              C1. Miháltz Sámuel.

                     D1. Miháltz  Klára. férje Futásfalvi Lukáts.

                     D2. Miháltz Krisztina.

                     D3. Miháltz Elek.

                     D4. Miháltz Gáspár.

                     D5. Miháltz János.

                     D6. Miháltz Antal.

                     D7. Miháltz Zsuzsanna.

                     D8. Miháltz Anna férje Gyergyói László István. 

       B3. Miháltz Ilona. (1630.-1636 k.-1703. április 10. után) férje Intze András (*1626.- 1678.

             vallomás szerint meghalt 1703.  április 10. előtt)

              C1. Intze János. (-1703. előtt)

                     D1. Intze Sámuel.

               C2. Intze István. (1668.-1673. k.-1732. előtt) felesége Csató Katalin. (meghalt 1715. körül)

                     D1. Intze Erzsébet. (1708.-Csíkdelne, 1789. február 19.) férje Csíkdelne, 1733. Bocskor

                         Mihály II. (1705.- Csíkdelne, 1785. március 9.)

                         E1. Bocskor János.

                         E2. Bocskor Erzsébet. férje Beteg Antal.

                         E3. Bocskor Elek, felesége Petrovinai Pekri Mária, Anna. 

                               F1. Bocskor Imre, felesége Bács Anna.    

                         E4. Bocskor Zsuzsanna. 

              C3. Intze Gábor. Def.

              C4. Intze Terézia. Férje: Felcsíkszéki Horváth György.

                     D1. Horváth Ágnes. (1719.-1797. után), felesége golyári Zonda György (-1797. előtt)

                     D2. Horváth Anna.

                     D3. Horváth Júlia.

                     D4. Horváth Éva.

              C5. Intze Éva. (-meghalt 1715. előtt, deficiált, nem maradtak útódai).

 

Sándor Imre: A Gelenczei Mihálcz család (czímerrajzzal). Genealógiai Füzetek 1 (1903). 4–8. tanulmánya alapján a Mihálcz családfa, kapcsolata az Apor családdal és a Kézdi-Polyáni ág.

Bocskor Lóránt: a Botskor (Bochkor, Boczkor, Boczykor, Bocskor) családfa.

 

Bochkor Márton de Csík-Szent-Márton[10] (kb. 1535-1540 -1602. előtt) A székelyek lázadása miatt 1562-ben a lófők is nyomorba jutottak, birtokaikat elkobozták, ezért a székely lófő családok 1569-1570-ben donációt kértek a fejedelemtől és ezzel lemondtak ősi kiváltságaikról. Bochkor Márton 1569.-ben mint lófő lustrált, közszereplése nem ismert, de kellett valami szerepe legyen, mert Gyulafehérvárott 1570. III-ik hónapban nova donációt (új adományt) nyer II János (János Zsigmond) választott fejedelemtől Csíkszentmártonban és Csíkszentgyörgyön, amelyeket ő és elődei békésen birtokoltak. A Botskor Loránt által összeállított családfa (1958.) alapján mindegyik Bocskor ősapja Bochkor Márton volt, akinek 2 fia ismert, Bálint és Péter.

 

 A1. Bálint. (kb. 1565.-1619. után) 1599. május 31 nova donációt nyert Báthory András feje-

delemtől (1599. március 29.-1599. november 3.) Csíkszentmártonban saját birtokára és kúriájára (nemesiudvar házára) és Csekefalván, továbbá Csíkszentgyörgyön lévő birtokára, valamint jobbágysessiójára (jobbágytelkére) Szentgyörgyfalván. 1619. július 13. Szent- márton. Primipili: Bochkor Bálint. 1602. 1614. 1619. lustrál, primor.

                 B1. Ferencz (kb. 1600.-1610.-).

C1. János. (kb. 1650.-1655.-1737 k.) 1685. és 1702-ben mint primor csíkiként lustrált.

1708. alcsíki alkírálybíró, először kuruc, majd labanc kapitány. 1716. február 11-én négy székely szék deputáns sedis (úriszék küldötte) Csíkként szerepelt a parajdi sóbányák ügyében. 1734. augusztus 20.-án Csíkszentgyörgyről gr. Teleki Sándornak levelet írt, melyben beszámolt a moldvai helyzetről. 1736.-ban nevével még találkozunk, a főkormány-székhez panaszt tesz, mert 30 darab juhát és egy darab lovát Moldvába elhajtották. Bánkfalvi ág. (Ma Csíkbánkfalva, románul Bancu, korábban Lassice falu Romániában Hargita megyében. Közigazgatásilag Csíkszentgyörgyhöz tartozik.) Felesége csíkszentmártoni Szabó György és Pál-Tamás Anna Szabó Ilona nevű leánya volt.

                               D1. József.

                               D2. Tamás.

                                      E1. Antal.

                                      E2. György.

                                      E3. Elek, pap.

                                      E4. Ferencz.

                                      E5. József.

D3. Mátyás.

D4. Anna. Férje: Bánkfalvi Kováts Tamás. Bánkfalvi ág.

E1. Kováts Tamás.

E2.  Kováts József jezsuita.

E3. Kováts Pál.

E4. Kováts Ilona, vacsárcsi Biró Antalné. Bánkfalvi Botskor János kapitány

érdemei miatt is, a csíkbánfalvi Kováts fiuk 1750. október 26-án nemeslevelet kaptak.

                B2. Péter. (kb. 1605.-1610.-). (1643. lustrál) 

                       C1. Mihály (1643.)

                              D1. Péter (1702.)  (Csíkszentmártoni ág)

                                     E1. József.

                                             F1. Ádám. Meghalt 1760. október 15. (1750. 1754.) Felesége Péter Ilona.

                                               G1. Péter (1735. július 27.-) Felesége Vitos Sára.

                                                     H1. Ádám. (1775. február 26.-) Felesége Czikó Cecil.

                                                             I1. Lázár. (1808. december 8.-) Felesége Szöke Borbála.

                J1. Lázár ifj. (1831. december 7.-1909. január 28.) Fele-

sége Pesando Karolina (-1909. után) (1842. február 27.-1914. július 17.) Esküvő: 1862. szeptember 23.

                                                                                K1. Oszkár (1863. szeptember 1.-1909. október 18.)

ügyvéd, Három-székvármegye főjegyzője, felesége Lisznyói Intze Ilona (1860. szeptember 15.-1938. február 20.) Esküvő: Kolozsvár 1898.

   L1. Jenő (1899. július 13-1956. november 14.)

tüzér alezredes. Feleségei.1. Csíkszent simoni Lakatos Margit. 2. Bükkös Erzsébet, sz. 1908. november 7.

                                                                                        M1. Jenő (1932. június 4.-)         Lakatos Mar

                                                                                               gittól.

   K2. Károly (1865. január 26.-) műszaki főtanácsos,

         Budapest.

   K3. Gergely (1866 december 8-1931.) honvéd

őrnagy, a közös hadapródiskola elvégzése után Ungvárott szolgált, majd átlépett a honvédséghez. Utóbb Erzsébetvároson és Nagyszebenben szolgált, 1913-ban betegsége miatt, mint őrnagy kénytelen volt nyugdíjazását kérni, Erzsébet- városon halt meg. Igen képzett, jó megjelenésű tiszt volt. Felesége: Szentkovits Irma. Erzsébet- város.

                   K4. Cecilía, Borbára, (1868. november 6.-1909. után)

                         férje Bucz János (-1909. előtt). Románia.

 J2. Adolf (1834. február 1-)

 J3. Gergely (1840.-1873.) minorita.[11]

 J4. Sándor (1842. március 5.-)

 J5. Samu (1844. augusztus 27.-) Moldva.

 J6. Antal

                                                G2. József (1743. február 15.-)

                                                       H1. Mátyás.

                                                              I1. Anna (1805. július 25.-) Férje: Gondos István.

                                                       H2. Mihály. (1770.-)

                                                               I1. Ignácz (1808 december 10.-)

                                                                    J1. Ferencz.

                                                                         K1. Sándor (1827. augusztus 17.-)

                                                                         K2. Mihály (1841. szeptember 10.-)

                                                                         K3. Gábor (1856. május 21.-)

                                                               I2. István (1818. január 7.-)

                                                                 J1. Dénes.

                                                       H3. Ferencz.

                                                       H4. István.

                                                                I1. Éva (1804. december 24.-) Férje: Szentsimoni Veress Jó-

                                                                  zsef.

                                                            I2. Márta (1812. május 15.-) Férje: Komesai János.

                                                            I3. Kata (1814. november 11.-) Férje: Péter Ferencz.

                                                            I4. Borbála (1817. január 19.-) Férjei: 1. János Ferencz. 2.

                                                                 Botskor Dávid.

                                                                  J1. István (1853. november 1.-)

                                            G3. István (1744. május 18.-)

                                            G4. László.

                                            G5. Mátyás.

                                            G6. András.

                        D2. Tamás (1702. primor)

                                E1. Sándor. 1750. 1754. Felesége: Kováts Sára.

                                     F1. Ferencz.

                                     F2. József.

                                     F3. Tamás.

                                           G1. Mária.

                                           G2. Klára.

                                           G3. Róza.

                                     F4. István.

                              E2. Benedek. (-1750. előtt, felesége meghalt 1750. után).

                                    F1. András.

                                          G1. Péter.

                                                 H1. István. Cserefalva.

                                          G2. Antal.

                                                 H1.  Ignácz. (1800. december 10.-)  

                                                 H2.  József.

                                                         I1. Klára. Férje Szabó Ferencz.

                                                          I2. Mihály. (1846.-1913. november 12. Marosvásárhely) curiai

bíró, erd. róm. kath. Csíkszentmártoni, erd. róm. kath. státus igazgató tanácsosa, a Lipót-rend lovagja.  Feleségei: 1. Sánta Karolin. 2. szőkefalvi Szentmiklósy Teréz.  (1847.-1944. február 18.), Kolozsvár.

                                                             J1. Mihály dr. (1877.-1920.) egyetemi tanár, Kolozsvár.

                                                                  (anyja: Sánta Karolin)

  J2. Adrien (1880. október 6-) Férje körösi és barátosi dr.

Ferenc Mihály Zsigmond, (1877.-1931.) ügyvéd Marosvásárhelyt. (anyja: Szentmiklósi Teréz)

 K1. Ferencz-Mihály Judit (1903.-2000.) Dr. Koleszár

       Lászlóné. 

 K2. Ferencz-Mihály Adrien (Adika) (1904.-1991.),  Dr.

       Dózsa Ferenczné

 K3. Ferencz-Mihály Éva (1910.-), Gr. Bethlen Gáborné

 L1. Gr. Bethlen Anikó

 L 2. Gr. Bethlen Ágnes

 L3. Gr. Bethlen Éva

 J3. Etelka (1883.-1944. után). Férje: dr. Sárkány Balázs táb-

laelnök, Budapest. (anyja: Szentmiklósi Teréz)

                                                                   K1. Sárkány Aranka (1904.-), Antal Dezsőné

                                                                   K2.  Sárkány Fábián (1906.-) felesége Hetter Eta,

                                                              J4. Gabriella (1882.-1918.) (anyja: Szentmiklósi Teréz)

                                                                   Férje dr. Eperjessy István főszolgabíró.

                                                                   Esküvő: 1903. április 20.

                                                                   K1. Eperjesy Gábriella.

                                                        I3. Brigitta.

                                                        I4. Amália. Férje: Dózsa Tivadar.

                                                        I5. Marcella. Férjei: 1. Keresztes Félix. 2. Bardócz Ignác.

                                               H3. Samu (1802.-)

                                               H4. Gábor.

                                          G3. Mihály.

                                    F2. Ferencz.

                                          G1. József.

                                               H1. Ferencz.

                                                      I1. Károly. (1822. október 1.-) Felesége Ambrus Tera.

                                                             J1. Károly (Szentmártoni) (Csíksomlyó 1847. december 8.- Bu-

dapest 1918. V. 8.) A jog és államtudományok doktora. A budapesti egyetem tanára. Középiskoláit szülővárosában és Kolozsvárott végezte. 1867-ben állami szolgálatba lépett, s mint számvevőségi tiszt. Nagyszebenben ezért vitézzé is avatták. Kolozsvárott, Budapesten, Győrött és ismét Budapesten 14 évig szolgált. 1881-ben a csíkmegyei csíkszent- mártoni körzetben országgyűlési képviselőnek választották, az állami szolgálatot mint miniszteri számtanár elhagyta. Időközben jogi tanulmányait a budapesti egyetemen elvégezte és a szigorlatokat is letette, mire 1877-ben az államszámvitel tanból egyetemi magántanári képesítést szerzett. 1881. óta mint rendkívüli tanár majd 1886-tól nyilvános rendes tanár működik az egyetemen. 1908-ban, mint a községi és közigazgatási tanfolyamnak megbízott igazgatóját, munkásságának elismeréséül a király udvari tanácsosi címmel tüntette ki. Közigazgatási és politikai cikekkel az időszaki sajtónak volt a munkatársa. Munkái: Magyar államszámviteltan rendszere (Bp., 1883). Az államgazdasági gazdasági számtartás rendszere. Budapest. 1895. Államgazdasági számtartástan. (Bp., 1902. Átdolgozott kiadás 1906). Felesége: ivanóczi Kanócz Irma. (1858. június 16.-1942. július 7.)

                                                                K1. Irma (1879. augusztus 10.-) férje Csíkcsekefalvi dr. Fo-

dor Antal (1872. augusztus 30.-1943. január 31.) Bp-i közjegyző. Esküvő: 1902. október 4.

                                                                      L1.  Fodor Pál felesége Annamarie von Dobschütz

                                                                      L2.  Fodor Elek

                                                               K2. Károly (1881.-1886. augusztus 11.)

                                                                K3. Teréz. (1886. október 28.-1956.) Férje: Gordon Róbert

(1877. június 4.-1928. szeptember 8.), déli vasút vezérigazgatója.  Esküvő: 1906. június 12.

                                                                      L1. Gordon Liane, Dr. Tóth Lászlóné.

                                                                             M1. Tóth Ágnes,

                                                                             M2. Tóth Eszter, 

                                                                             M3. Tóth Csanád,

                                                                       L2. Gordon Evelyne, Dr. Kultsár Istvánné, 

                                                                       L3. Gordon Eszter, békei ifj. Koós Ödönné

                                                                K4. Viola. (1888. július 9.-) Férje Hollerung Gábor.

(1876. szeptember 17.-) Mérnök. Esküvő 1914. V. 23.

                                                                        L1. Hollerung Piroska, jolsvai Márkus Pálné

                                                                        L2. Hollerung ifj. Gábor

                                                                 K5. Piroska. (1876. szeptember 17.-) Férje dr. Mártonffy

Marcell egyetemi tanár. Esküvő 1928. március 31. Mártonffy Marcell (Kassa, 1875. november 28. – Bp., 1943. július 15. Kerepesi temető) Apja: Mártonffy Márton (Szilágy-Récse 1848. március 15.- Bp., 1917. május 12. Kerepesi úti temető) Jogász, egyetemi tanár. Rövid ideig a bíróságnál teljesített szolgálatot, 1901.-től az igazságügymin.-ban dolgozott. 1904.-től a nagyváradi jogak.-n tanár (kereskedelmi jog, váltójog), 1914.-től debreceni egy.-i tanár. 1923. után egy ideig Debrecenben folytatott ügyvédi gyakorlatot. Részletes tárgymutatót készített a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetéhez (Bp., 1902). – F. m. A kereskedelmi cégek átruházása (Bp., 1906); A kereskedelmi ügyletek teljesítése (Bp., 1906); A saját részvények megszerzése (Bp., 1914); A postautalványi szerződés jogi természete (Bp., 1942). 1906-ban Heller Farkas nagyváradi tanszékvezetői pályázatát támogatta, de Heller az állást nem nyerte el. Ld.: Dr. Sipos Béla: Heller Farkas. Akadémiai K. 1990. (32-33 old.)

                                                                  K6. Elek. (1883.-1941. november 21.) ügyvéd.

                                                                         L1. Károly.

                                                      I2. Ferencz ifj.

                                                           J1. Lajos.

                                                           J2. Gyula.

                                                           J3. Domokos.

                                               H2. Ignácz. (1742.-) Gyulafehérvár.

                                                      I1. Gábor.

                                         G2. János.

                                               H1. Benedek.

                                                       I1. Ágoston. (1826.-)

                                                       I2. Péter. (1841. október 25.-)

                                                       I3. Ágnes.

                                                       I4. Zsuzsa.

                                         G3. Ferenc ifj.

                                                H1. Lajos (1802. május 20.-) pap.

                                                H2. Mária (1804. május 10.-)

A2. Botskor Péter, (továbbá Gergely és Mihály valószínűleg Péter testvérei a családfarajzon nem

szerepelnek) 1602.-ben Csíkkozmáson lakik.  1619. július 14. Kászon- felsőfalú. (1750. után Kászonfeltíz, Feltíz,) Darabantok: Bochkor Péter (2 tehene, 7 ökre illetve bikája, 3 disznaja volt) Nem tudni, hogy több Péter élt-e egyidőben vagy sem.

 B1. Botskor András. (kb. 1600.-1672. október 13. után-1673. k.) 1619. július 13.

Szentmárton. Lófők: Bochkor András és Bochkor Pál, aki a családfarajzon nem szerepel. 1626.-28.-ig alcsíki alkirálybíró. 1661. június 3. nova donáciot nyer. Lustrál 1643-ban lófőként, 1658-ban primorként. 1672-ben még élt, öreg ember volt. Fia Mihály 1663-ban született, 63 éves korában. Bochkor András alcsíki alkirálybíró 1616.-ban Szeretetszegen lakik. Benkő Károly írónak 1853.-ban kiadott munkája szerint Bochkor András szeretetszegi házának alapja, több pincehellyel az 1853-as években még látható volt, erre Orbán Balázs is utal Székelyföld c. munkájában. Tusnád egyetlen nagy utcából áll, három szegre van osztva, keleti Szeretetszeg, közép Sántaszeg, nyugati Alszeg, utóbbi Tusnád, ma Szeretetszeg. Cseretszeg-puszta Tusnád és Lázárfalva között fekszik. Bochkor Andrásnak Szentmártonban és Kozmáson is birtoka volt, mert fiai ott laktak, de Szeretetszegen lakott.

 C1. János. Csíkszentmárton. Futár 1657. fogoly, 1661. június 3. nova donácio. II.

Rákoczi György fejedelem alatt (erdélyi fejedelem 1648. és 1660. között, megszakításokkal) Moldvában, Lengyelországban harcolt, 1657.-ben tatár fogságba került, majd Kemény János fejedelem (1661.) alatt is szolgált. (Sz.O. VI. kötet 336 lap) Az idézett dokumentum SZOL VI. kötet. 336-337. 1273. Tanúvallatás arról, hogy Bocskor János szolgált-e a hadban atyja és testvére Benedek (a családfa rajzon szerepel) helyett. 1672. október 13.-14. I. Tanúvallatás Csíkszéki Literatus Tamás és oláhfalvi Daniel Péter a cs.-szt.-mártoni egyház kántora által ns. Potyó István lófő házában Cs.-Szent-Mártonon. 1672. október 13. Utrum e contra az I. Boczkor Benedek doceat az A. Boczkor János ellen, hogy ötöt nem mentette az hadból, az atyja öreg ember lévén, azt nem mentette; hogy ő felnevekedett, mind maga mentette magát s atyját nem is kérték, hogy mentse. 10 tanú vall a következőképen: Az 1. Alcsíkszéki szentsimoni Endes János, n. a. 33. Kenyérmezőről nemz. Cserjék András hadnagy uram haza bocsátta fizetésért a szentsimoniakot, kiknek házanépe, avagy közelb való atyafia lengyelországi rabságra volt, akkor láttam Meggyesnél Bocskor Benedeket is, hogy hazajőve, de fizetésért, avagy miformán jött haza nem tudom. 2. Tordánál ott vala Bocskor Benedek Barcsai fejedelem ideiben, Bocskor János oda jőve talám Magyarországból, tudom, hogy Benedeket mindjárt a maga szállására elvivé. 3. Bors István: Szamos Ujvárat s Kolozsvárnál is ott vala Bocskor Benedek az mostani kgls urunk ideiben. 4. A veszedelem után, hogy kimenénk Daczó János urammal, Szeben alatt ott vala Bocskor Benedek, Csiszér Péter oda jára Bocskor Andrásról, de melyik táborra, azt nem tudom. 7. Csíkszentmártoni Szabó Györgyné, Margit asszony, nob. p. a 25. j. f. Tudom azt, hogy a lengyelországi expeditió után hogy haza jőve Bocskor János bátyám rabságról, nem tudom hova készültek vala hadba s monda a szegény atyám, úgymond, engem ne ments jó fiam s helyettem ne menj hadba, mert te igen vétődő vagy most is, hanem vadnak nekem fiaim s azok menjenek el. Tudom Ugyan azt, hogy akkor abba a táborba Bocskor János bátyámmal elküldé a szegény atyám Csiszér Pétert s azután mindenüvé  Benedek ment, a hová kívántatott. Ugyan megmondá a szegény atyám bátyámnak, hogy fen vagyon írva a neve s maga helyett szolgáljon. 9. Maros-Ujvárnál Kemény J. fejedelem ideiben ott vala Bocskor Benedek  Kocsárdnál, e mostani kgls urunk ideiben Fejérvárnál ott vala egykor Bocskor Benedek a táboron. 10. Szeben alatt s Kolozsváratt is ott vala Bocskor Benedek. Záradék: Levata causa in Bánkfalva die 15. Oct. 1672. Delib. Az lengyelországi expeditiótól fogva hány holnapig s hány hétig az romlásig mentette Bocskor János az atyját, vegyenek számot s annak jó helye levén, tartozik az I (ncattus) azt deponálni. (Apja András 1672 októberében tehát még élt.)

                          D1. János.

                                 E1. Lőrincz. 1702. 1754.

                                      F1. András.

                                            G1. Katalin. 

                                      F2. János.

                                         F3. Mihály. (1722. szeptember 25.-1792.) főesperes, kanonok Székelyudvar

helyen.

              C2. Balázs. (1685.-ben Csíkszentléleken, 1643.-ban Kászon Felsőfalúban élt 1643-1685.

                    Csíki iskolamester (1671, 1681) Szentléleki ág)

                    D1. András.

                    D2. Mihály. 1702.

                           E1. János. (1700. k. – 1767. után 1772. k.)

Bocskor Jánosról viszonylag kevés adatunk van. Litteratus családból származott. A 18. század legelején feltehetően Csíksomlyón diákoskodott, ahol a retorikai es poétikai osztályban tanulhatott. Az 1710.-es végén és az 1720.-as évek elején minden bizonnyal a csíksomlyói ferences gimnázium diákja volt. Az első biztos adatunk róla 1726.-ból való, és éppen a Wagner-fele disszertációban található. Endes Miklós kutatásai szerint sokáig viselt közhivatalt, 1729.-ben, majd 1740.-ben és 1742.-ben, egészen 1763.-ig asszesszorként (ülnökként) tevékenykedett.  1755.-ben főmegyebíró volt, s Zöld Péter szentléleki plébános kezdemé- nyezésére, helyettesével, Basa Mihállyal, a papilak templom felőli kijáratához feliratos „galambbúgos kaput” állíttattak, amelyet, sajnos, 1897.-ben a tízesbeliek lebontottak. Családja mindenkeppen közel állt a ferencesekhez es a somlyói kolostorhoz. Mint litteratus ember, Bocskor János 1756.-ban elkészítette a család leszármazási táblázatát. ebből tudjuk, hogy számos gyermeke volt. Bocskor János 1751.-től kezdődően több évig a somlyói ferences iskola gondnoka, 1765.-ben még a csíki nemesek listáján szerepel Szentléleken. Talán az 1770.-es évek elején hunyt el. A Wagner-kötet Bors Ferenctől, egy másik neves alcsíki család sarjától került Bocskorhoz, a somlyóiaknak pedig valószínűleg maga Bocskor János, vagy családja valamelyik tagja adományozhatta a nagyszombati kiadványt. Csörsz Rumen István tanulmánya alapján: A kolozsvári Egyetemi Könyvtár kézirattárában egy egészen kicsi, 8–6 centiméteres lapocskákból fűzött énekeskönyvet őriznek. A szakirodalomban Bocskor-kódex néven emlegetik, mivel a kézirat összeírója itt-ott saját nevét is feljegyezte, s innen tudjuk, hogy csíkszentléleki Bocskor Jánosnak hívták. A könyvecske nagy részét 1716 májusa és 1739 tavasza közt írta tele, ám később is kerültek bele szövegek. Ezeket valószínűleg a szentléleki kántor, Székely Antal másolta ide, akinek nevét szintén megtaláljuk a borítótábla belső oldalán, 1744 -es dátummal. Könnyen lehet, hogy az ő idejében a kézirat már szétesett, s vagy még Bocskor János, vagy ő újraköttette, így a hajdan összetartozó részek messzire kerültek egymástól, s rengeteg lap kiszakadt, elkallódott. A gyűjtemény sorsáról egészen Thaly Kálmán 1870-es beszámolójáig semmit sem tudunk, bár első lapján a verespataki Polgári Társalgó Kör pecsétjét láthatjuk. Tény, hogy Thaly lelkes előadásai és az általa kiadott versek révén később sokan megismerkedtek a kézirattal, mely az Erdélyi Múzeum, majd az Egyetemi Könyvtár tulajdonába került. Később Ferenczi Zoltán adott ki egy sorozat verset (1898.), majd a 20. század irodalomtörténészei (Varga Imre, Stoll Béla, Jankovics József, Küllős Imola és Csörsz Rumen István) foglalkoztak a szövegek előzményeivel és utóéletével. A zsebben hordható könyvecske zűrzavaros korszakban született, a magyar nyelvterület keleti csücskében. Ekkoriban egész Csíkszéket pestisjárvány pusztította, s a kuruc háborúkban amúgy is elszegényedett és elnéptelenedett országrész történelmének talán legnehezebb időszakát élte. A zömében kuruc érzelmű csíkiak hirtelen egy távoli birodalom alattvalóivá váltak. Érthető, hogy mindenki fogódzót keresett a hagyományban, s a székelyek túlélési stratégiái leginkább saját múltjukhoz kapcsolódtak. Ennek két fő motívumát figyelhetjük meg a Bocskor-kódexben. Az egyik témakör a történelem. A kézirat legrégibb része (1716.-1718.) számos olyan verset őriz, melyek Erdély történelmét kísérik végig a 17. század közepétől a kuruc kor végéig, a bujdosás koráig. Közös vonásuk, hogy – a 16. századi históriás énekek szinte jegyzőkönyvi pontosságához képest – nem az események foglalkoztatták az énekszerzőket, hanem a lelki azonosulás a szenvedőkkel, rabokkal, áldozatokkal. Hol népdal tömörségű strófák, hol barokk képsorozatok keresik a kompassziót, az „együttszenvedés”-t, s még a moralizáláson is felülemelkedik a részvét, a siralom hangja. A legkorábbi esemény, melyek érzelmi visszhangjáról az énekeskönyvben olvashatunk, a sikertelen lengyelországi hadjárat (1657.). Nemcsak a történészek, hanem már az egykorú szerzők is jól látták: korszakváltó pillanat volt, s innen számították Erdély romlását. Ez a megrázó kudarc mindazt, ami előtte történt, jelentősen megszépített, s az „aranykor”-ba segített… Az egyik panaszéneket később a fogságban ülő Kemény János nevével kötötte össze a hagyomány. A Bocskor család felmenői közt szintén tudunk olyan személyről, aki részt vett a háborúban, s a tatár fogság keserű kenyerét is megkóstolta. Talán az ő hagyatékából került a kéziratba az alábbi ének: „Siralom pataka mely nagyot árada, Melynek áradása Erdélyt általfolyja”. A kiváló hadtörténész, Nagy László kutatásai világítottak rá, hogy a kuruc kor egyik leghíresebb verse, a Nosza, hajdú, fürge varjú… nem a Rákóczi-korban, hanem Thököly idejében keletkezett. Töredékes változata Bocskornál is szerepel, csakúgy, mint a sok vitát kiváltó Csinom Palkó, Csinom Jankó…, melyet – teljes változatban – csak innen ismerünk!  Ezeknek a szilaj táncnótáknak a sorai mögül a virtuskodó legények portréja villan elő: eldicsekszenek vele, hogy a kuruc seregek éppúgy habozás nélkül elhajtják a parasztok utolsó marháját, mint a labancok. A katona óhatatlanul rabló is ekkoriban, s bárki bármit tesz egy ilyen világban, zavarosban halászik-vadászik. A szabadon prédáló kuruc vitézek ellentétpárjai az egyenruhás, fölösleges tárgyakkal, hasznavehetetlen fegyverekkel teleaggatott német muskétások, akiket a látszat-rend sem ment meg az éhségtől és a fejükön masírozó tetvektől. A kuruc világ nemcsak a versekben volt ellentmondásos, hanem a hétköznapi tapasztalatok szerint is. Bocskor Jánosnak élt ekkoriban egy távoli rokona, akit történetesen épp ugyanígy hívtak. Több kutató szerint talán ő írta össze az énekeskönyvet, ezt azonban mára sikerült megcáfolni (ez a Bocskor János mindig Szentmártoni vagy Bánkfalvi előnevet használt, s kézírása is eltért). A Rákóczi-kor elején Alcsík egyik jeles felkelője volt. A szerencse „tündérkereke” azonban Erdélyben is fordult, s Bocskor János már 1707-ben ott szerepelt a császár hűségére visszatért nemesek lajstromában. Nemcsak kegyelmet kapott, hanem mindenféle rangokat is: kortársai laboncos kapitányként emlegették, s 1708-ban ő lett Csíkszék vicekirálybírája. Az énekeskönyvet összeíró szentléleki Bocskor János a kuruc háború idején legfeljebb gyerek lehetett. Talán az ő édesapja volt azonban az a Bocskor Mihály, aki – Cserei Mihály hazahívó leveléből tudjuk – többedmagával bujdosott Moldvában. Mindenesetre tény, hogy a kézirat kuruc kori versei (az említett, csúfoló-mulató hangvételű énekek kivételével) javarészt a hazátlanságról, az eltávozás és a bujdosás keserű pillanatairól szólnak. Némelyiküket szinte minden egykorú gyűjteményben megtaláljuk (Egy bujdosó szegény legény…; Gondviselő édes Atyám…; Győzhetetlen szép kővárom…; El kell mennem, noha nehéz szívemnek…). Másik csoportjuknak csak gondolat-atyafiait ismerjük, közvetlen változatát nem (Édes hazám, szánjad válá­som…; Sírva írt levelem…). Sírva írt levelem, Menj el, tekéntsd földem, Szánja én nemzetem Siralmas életem. Ha kérdik, mint vagyok, Élek-e vagy halok, Mondd meg, hogy nyomorgok, Minden nap csak sírok. Az 1704. évi feketehalmi és holdvilági ütközetekről szóló ének sem bukkant még föl egyező formában másutt. Siralmas lőn dolga az magyar nemzetnek, Előttünk példája udvarhelyieknek, Ekképpen történék nemes Háromszéknek, Kik nagy vérontással fegyverre kelének. Nyilvánvaló, hogy az 1710–20­as években nagyon elevenen élt még az emberek lelkében a kuruc kor tragikus, de talán mégis felemelő emléke. Ezek a dalok nemcsak azoknak könnyíthették a szenvedéseit, akik maguk bujdostak és menekültek, hanem az otthon maradottak is azonosulni tudtak vele, s általuk egy kommunikációs csatornát is megőriztek a múlttal s a távollevőkkel. S mégis, bármilyen nehéz idők jártak akkoriban, ez a kis énekeskönyv határtalan erőfeszítések nyomát őrzi, hogy az élet más nézőpontjai se tűnjenek el. A legfontosabb támasz ugyanis a múlt mellett a hit volt, mely a csíki székely világ talán legerősebb pillére mind a mai napig. Bocskor János számos egyházi népéneket jegyzett föl, főként a csíksomlyói Kájoni János hatalmas énekgyűjteményéből, a Cantionale Catholicumból (1676, 1719.). Többségük halottas ének, amin sajnos nincs mit csodálkoznunk: a járványok sújtotta Alcsíkot ekkoriban szinte teljes kipusztulás fenyegette. A szentek himnuszai közül kiemelkedik egy Szent Ferencet dicsőítő litánia, melynek az itteni változata a legkorábbi, egyben a leghosszabb, valamint a Boldog édesanyánk… A 16. századi protestáns eredetű énekek (köztük Balassi Bálint Ó, én kegyelmes Istenem… kezdetű imádsága) veretes, komor sorait néhány rokokó népének csengésbongása ellensúlyozza – ezeket azonban már nem Bocskor János írta le. A kézirat azonban egészen más műfajú szövegeket is őriz. Már a legkorábbi szakaszban, s az 1720–30-as évek bejegyzései közt is egyre több világi dalt találunk. Csak néhány kiragadott példa: olvashatunk itt virágéneket, szerelmi panaszdalt, a katonának állt diáklegény tréfás búcsúdalát, a lengyel diákokat pocskondiázó gúnyverset, román hegyi tolvajok mulatódalát, lakodalmi intő és oktató énekeket és a „cigánytemetés” paródiafüzérét, benne egy cigány halandzsával vegyes Miatyánkot. Az egyik énekben egy özvegy férj panaszkodik három iszákos feleségére, a másikban pedig az ismeretlen énekmondó figyelmeztet minket: ha lánykérőbe megyünk, jól nézzünk körül a menyecske háza táján, mert minden apró jelből kiolvasható, hogy lusta lesz-e az asszony. Ez utóbbit Bocskor János 1736-ban néhány strófával megtoldotta (legalábbis a vers végén erről számol be), s ezt nyilván másutt is megtette. Aki kéziratos énekeskönyvet írt össze, a legkevésbé sem tekintette a szövegeket sérthetetlen relikviának, épp ellenkezőleg: azáltal, hogy sajátjának érezte őket, tehetségéhez mérten mintegy gazdálkodott velük. A régi közköltészet kutatása azért is kiemelkedően fontos tudományterület, mert még a szóbeli folklór emlékeinél is jobban nyomon követhetjük egy-egy verstípus családregényét, a kibővülés vagy lerövidülés hullámainak hátán mozgó, csak változatokban létező szöveg átalakulásait. Bocskor János énekeskönyve tehát – mivel csaknem egy emberöltőn át használták – egyszerre tudósít a kuruc kori fellángolásokról, egy kilátástalan, bujdosók ösvényein tekergő időszakról, majd az enyhülés koráról is, ahol ugyan az ember (nemcsak a Székelyföldön) meg kellett harcoljon minden talpalatnyi termőföldért, de hittel és humorral mindezt könnyebb szívvel tehette. A szentléleki diák, aki 1716-ban énekeskönyv másolgatásába fogott, nagyon sokáig élt még. Többször asszesszornak, vagyis törvényszéki tagnak választották Alcsíkban, számos gyermeke született, 1756-ban elkészítette a Bocskorok teljes családfáját. Nehéz és hosszú élete alkonyán még meg kellett érnie a madéfalvi veszedelmet is: 1763-ban épp az ő kötelessége volt, hogy Füstös Mihállyal bejárják a környékbeli falvakat, kihirdetvén Mária Terézia rendeletét a székelyek jogainak megnyirbálásáról. Ám azt is tudjuk, hogy 1767­ben még bizonyosan élt. Egyik fia, Ádám ferences szerzetes lett, s a csíksomlyói kolostor számos régi könyvében ott olvashatjuk nevét mint tulajdonosét. Az itt-ott rongyosra forgatott, szép iniciálékkal kidíszített énekeskönyv pedig rendíthetetlen nyugalommal őrzi egykori gazdájának apró betűs kézírását, mely bár sokat változott az évtizedek alatt, néhány motívuma mégis egyértelművé teszi: ugyanaz a kéz fogja a tollat. Feljegyzi a 17. század vallásos és világi szöveg­örökségének javát, de ránk örökíti saját korának, a 18. század első felének közköltészetét is. Így határ­pontot, egyben hidat jelent a két­féle hagyomány között, s e vonatkozásban túltesz az egykorú énekeskönyvek többségén. A csíki székely kultúra jó ismerője és szenvedélyes kutatója, Domokos Pál Péter kezdeményezte elsőként a Bocskor-kódex kiadását, még az 1950-es években. Ám a kötet, sem a sorozat (Régi csíki énekeskönyvek) többi darabja nem jelenhetett meg akkoriban, pedig ő számos forrás teljes átiratát és jegyzeteit elkészítette. E sorok írójaként végül abban a szerencsében lehetett részem, hogy – Bándi Péter 1837-ben keletkezett versfüzetének 2000. évi kiadása után – én rendezhettem sajtó alá a hagyatékból Bocskor János énekeskönyvét. A 91 szöveget tartalmazó kötetet is a Kriterion Kiadó vette gondozásába, s a Téka sorozatban, 2003 februárjában jelenik meg. Hiszem és vallom, hogy az ilyen jellegű, teljes versrepertoárt közreadó kiadások nemcsak az irodalomtörténet kutatói, hanem a szélesebb olvasóközönség számára is érdekesek lehetnek. Ha figyelmesen olvassuk e szövegeket, páratlan részletességgel rajzolódik ki soraik mögül egy régi versszerető ember portréja, ízlésének mikrokozmosza, egyben az a keserű, ellentmondásos, mégis lakható 18. század eleji világ, amerre Mikes Kelemen gondolatai kalandoztak, s melyben – nem csupán Apor Péter tudósításai szerint, hanem saját szemünk előtt – lassan lezajlanak „Erdély változásai”.

                                F1. Ádám.

                                F2. Ferenc. Barát. Ferenc, Bocskor Ádám néven (1737.-1813.), ferences lett, Csíksomlyón is működött, tanított, könyvgyűjtőként és egy egyházi vitairat szerzőjeként maradt fenn a neve.

                                 F3. ifj. János.

                                       G1. Ferenc

                                       G2. Elek.

                                 F4. Kata.

                                 F5. Anna.

                                 F6. Zsuzsa.

                                 F7. Krisztina. 

E2. Tamás, Pál. (1721. június 2.-1780. június 2.) Ferences rendfőnök, Csíksomlyó,

 Botskor Tamás, Pál a csíksomlyói zárda évkönyvei szerint Csíkszentléleken 1721-ben született, beöltözött 1740. október 1. napján, felszentelték 1744. április 4-én. Kétizben volt rendi tanácsos, 1762-1765. és 1771.-1774. között, 1774.-1780. között tartományi őr. 1777.-1780.-ig rendfőnök. Volt  teológiai tanár. A szentszéktől nagy lelki kiváltságokat nyer. A saját részére és teljes búcsút nyert harmadfokig terjedő vérrokonai és 50 más személy részére. Buzgó életét Désen 1780. június 2-án fejezte be. Háromszor volt csíksomlyói házfőnök, 1658-1763-ig. 1758-ban Moldva felől nagyobb tatár sereg készült Csíkba betörni, s a megrémült nép részint az erdőkbe menekült, részint Csíksomlyóba ment, hol Botskor Pál házfőnök vezetése alatt erélyes védelemre készült, részint Haller Pál vezetése alatt, a fenyegetett szorosok védelmére sietett. Botskor Pál lelkes szavakkal bátorságra és kitartásra buzdította a kis védősereget, melynek  következtében a tatárokat a határon túl kergették.

                    D3. Mátyás.

                           E1. Gergely.

                           E2. Tamás.

C3. Mihály I. (kb. 1663.-1740.) Csíkdelnei ág feje. 1685. 1702. primor, 1733 assessor.

Botskor Mihály I., 1663-ban Csíkszentmártonon született, erre lehet következtetni testvérének Botskor Jánosnak hadiszolgálatában 1672. október 14-én felvett tanú- vallomásából. (Sz. O. VI kötet, 336 old.) és a Csíkszéki Sándor és Endes családok levéltári feljegyzése alapján, mely szerint 1713.-ban delnei Bocskor Mihály lófő 50 éves volt. (Bocskor Mihály tehát 1663-ban született.) Fenti tanúvallomás és az 1754/55 évi prod. Perirat szerint Botskor Mihály apja Botskor András alkirálybíró, ennek apja Botskor Péter, utóbbié az első ismert ős Botskor Márton. 1685.-ben Csíkdelnére szállt Veres Imre deák jószágába, annak okát nem ismerjük, lehetséges, hogy Szépvízről Miklós Annát abban az időtájban veszi feleségül és mivel Delne Szépvíz mellett van, talán apósa segíti a birtokhoz. 1685. december 26-án és 1702-ben mint primor Delnén lustrál. Botskor Mihály I.-nek, aki Várdotfalván 1685. évi december hó 26. napján kelt csíkszéki rendi jegyzőkönyvbe székely primori (főnemesi) ranggal lett felvéve, Csíkdelnén birtokos volt és ezen az alapon a csíkdelnei előnevet is használni kezdte. Felesége szépvízi Miklós Anna, Miklós Balázs és Gurzó Anna szépvízi lakosok fiúleánya. Botskor I Mihály 1685-ben Csíkszentmártonból Csíkdelnére, Veress Imre Deák jószágába szállt. 1800-ban felvett tanúvallomás szerint Delnén, Szépvízen és Csomortányban volt birtoka. Anyósa Miklós Balázsné, Dormanestiben halt meg. Végrendelete 1738. május 22.-én kelt, vallásosságára jellemző, hogy végrendeletét „Atyának, Szentlélek Istennek nevében” szavakkal kezdi. Magas korára és súlyos betegségére utal, Delnére szállását 1685-ben határozza meg, vagyonát a következőképpen hagyományozza: delnei házát és főbb ingatlanait Mihály II., a csomortáni jószágot Mihály II, Sámuel és István fiai között osztja meg, Szépvízet István fiára hagyja. A levelesládát Mihály II. fia örökölte, József fiáról adat nincs. Egy irat szerint Krasznára került. A leányait a fiúk kielégítették, ezt igazolja 1739. június 25-én Botskor Mihály II-nek, Katalin testvére részére kiállított kiházasítási okmánya. Mihály I-nek, sem feleségének halotti bejegyzése nincs. A híres Sándor-Apor periratokban nevével még találkozunk, a közel 100 éves perben 1797. után az Apor család ügyvédje azt mondta. A csíkszent-mihályi Sándor-család pere az altorjai b. Apor-család ellen ama zálogos jószágok felett, melyeket Sándor János maga és felesége (Angyalosi Erzsébet) tatár fogságból kiszabadulása, váltságdíja fejében Apor Istvánnak 1695.—1698. zálogba vetett. Azonban az tatár éczakának idején kiütvén, mindeneket rabol, éget és pusztít és más két következett napokon újabb tatári seregek jővén be, kik az elsőbbeket felváltották, az fel-csíki és közép-csíki nép az szent-királlyi hídig áldozattya lészen az vicekapitánya vigyázatlanságának. Az mint megjegyzették az akkori élt historicusok, legbővebben pedig közötök Nagy-Ajtai Cserei Mihály, kinek az nagyanyja is ekkor elraboltatott; sőt az felperesek levelébe is vagyon (Pag. Trausmissional. 152.) hogy Bocskor Mihály attyának megírattatván Moldvából, hogy jő Csík ellen a tatár s megjelentvén Sándor Jánosnak, ő nem hitte s azt mondotta talán magának valami tisztséget vadász. (Sz. O. VI kötet 450-451.) II Rákóczy Ferencz híve.1707-ben a labancok foglyul ejtették, de kegyelemért folyamodott, de ismét kuruc lett. Botskor Mihály 1708. szeptember 4.-én a moldvai Dormancstiben egy gyűlésen több kuruc székely bujdosóval gróf Mikes Mihály érdemeit igazoló bizonyítványt állított ki. Cserei Mihály a Csíkszékből Moldvába kibujdosott nemeseket Erdélybe visszahívja és Rabutin tábornok kegyelméről biztosítja, ha leteszik az esküt és a 100 arany forint birságukat megfizetik. A felszólítás Rákoson kelt, 1711. március 1-én.  (Sz. O. VII kötet.) 1720-ban és 1733-ban assessor, szakállas férfi volt.

                      D1. Mihály II. (1705-1785. március 19. Csíkdelne) Felesége: Csíkdelnei Intze

Erzsébet.(1708-1789. február 19. Csíkdelne). Botskor Mihály II. 1705-ben Delnén született és 1785. március 19-én itt halt meg, a Szent János templom falába, valószínű az Intze család kriptájába temették. 1732. I. 28-án feleségül vette Csíkdelnén delnei Intze István és delnei Csathó Katalin Intze Erzsébet nevű fiúleányát. 1732. május 2. Intze Erzsébet részére jutatott kiházasítási tárgyalások alapján a hozományok felsorolása. Csathó Katalin testvére volt Zsigmond, mindketten Csathó János gyermekei. Csathó Zsigmond (1700.-1752. április 5.) császári consiliarius (tanácsos, tanácsadó) volt, magtalanul halt meg, vagyona nagy részét Botskor Mihályné örökölte, felesége Gáborffy Anna később férjhez ment Hoványi Gáborhoz. Botskor II Mihályné, Intze Erzsébet (Delne, 1708. -Delne 1789. február 19.) korán árván maradt, gróf Mikes Mihály, majd Mikes Ferencz házában nevelkedett, ebben a korban szokás volt, hogy a nemesleányok főúri házban nevelkedtek. Botskor Mihály II. 1744-ben assessor, birtoka volt: Csomortánban, Pálfalván, Delnén, Borsován, Szentmiklóson, Vacsárcsiban és Szépvízen. Az összes családtagok között talán leggazdagabb volt, ezt mindszenti Szabó János béresüknek 1796. évi tanúvallomására is alapítom, mely szerint 1760-ban kb. 100 köböl gabonát vetettek el, ami kb. 100 mázsának felel meg. (1 köböl=4 véka) Ismeretlen okok folytán leszármazottaik öregségükre az anyagiakkal küzdöttek. Botskor II Mihályné, amikor 1789-ben meghalt, János és Elek fia 1464,78 M. forint adóságot örökölt, ami 25 pár ökör árának felelt meg, mert 2 db. ökör akkor 26 M. forintba került. Botskor Mihály I. végrendelete Delnén 1744. május 24. pünkösd első napján, amidőn Mihály II. fia Somlyón búcsún volt, kőházával együtt elégett, csak Elek (Bocskor Elek sz. 1738. egyeneságú ős) kisfia és a cselédek voltak otthon. Mivel az adománylevelek és más fontos okmányok elégtek, Mihály II. főleg ezt fájlalta: ebben az ügyben 1753-ban 37 tanút hallgattak ki, valószínű az 1754/55 évi prod. pert a donációs levelek elégése miatt indították be. A felsorolt okok miatt 1754-ben a Bocskor Mihály II. és testvére István nemességigazolási pert indított. A pert a marosvásárhelyi tábla 1754-ben január 14-én báró Bánffy Farkas elnöklete alatt tárgyalás alá vette és 1754. március 8-án hozott ítéletében kimondta, hogy a felperesek igazi, valóságos megadományozott őstől származásukat levezető nemesek. A végrendelet ép darabjai még 1944-ben Bocskor Loránt birtokában voltak, a vaspántos láda zár alatti része nem égett el. 1760. február 15.-én Jenőfalván Miklós Balázsné, Gurzó Anna jobbágyait Sándor László a többi örökösökkel, éspedig Botskor Mihály II. és István, Sámuel testvérük Elek fiával megosztja. Gurzó Annának Csíkszentmiklóson volt birtoka. A leszármazást 1660-ban felvett jegyzőkönyv igazolta, melyet 1724. október 30-án Czíkó Ferenc jegyző hitelesítette.

    E1. Botskor Elek  (1738. –1812. február 19. után és 1817. előtt valószínűleg 1813-

ban),, táblai consiliárius, 1801-ben Besztercén lakik. Felesége petrovinai Pekry Mária Anna, Pekry Imre és Szeredai Kata leánya. (1740. k.-).

                                    F1. Botskor Imre. Felesége: Bács Anna.

                                          G1. József.

    G2. Sándor (1827.-1910.) Felesége: oroszfái Fogarasi Zsófia (1832-

        1897.)  

 H1. Matild. (1850. k. – 1913. után), Férje: Körpényesi Kontz Lázár

(1834. január 1. és július 5. között -1913. július 5. Beszterce, Katolikus Temető) őrnagy. Beszterce.  Gyermekeik:

 I1. Kontz Nelli  (1868. k. -1944. után) (férje 1913.-ban Dr. Bauer

     Arthur cs. és kir. ezredorvos, majd 1942-ben Göllner Frigyes,

     fia:

     J1. Göllner Tamás),

 I2. Kontz Sándor (Kisbudak, Beszterce-Naszód vármegye, 1870.

 április 10. római /görög/ katolikus - Budapest, Farkasréti Temető 1942. szeptember 3.) honvédőrnagy (felesége Kottal Lousie (Lujza) (-1944. április 30. után, testvére Kottal Sándor, meghalt 1942. előtt), 4 gyermek:

     J1. Kontz Lilly (Erzsébet) (férje: Mallász Elemér, gyermeke-

           ik:

           K1.  Mallász Erzsébet (Médi)

           K2.  Mallász Egon

     J2. Kontz Edith, (férje Vecsey József, gyermekeik:

           K1. Vecsey Marianne

           K2. Vecsey Dénes

     J3. Kontz Sándor (Besztercee, 1910. február 19.- Kolomea

           Szovjetunió 1944. április 30. Farkasréti Temető, Nemzeti

            sír)

      J4. Kontz Ernő (1910. k.-1944.után, 1930-ban a Kolozsvári

            Egyetem hallgatója) gyermekei:

            K1. Kontz Éva

            K2. Kontz András.

I3. Kontz Zsigmond (-1913. előtt)

                                    H2. Bocskor Anna (Nina) (1853.-1889. február 19. Fellak) Özvegy, második

férje Szakács Károly (Felső-Töők 1847.-Fellak, 1889. szeptember 21.) Házasság: 1873. november 25. Fellak. 7 gyermekükből 4 maradt életben:

                                            I1. Szakáts Etelka (Fellak, 1874. január 2. – Magyarborzás, 1891. június

11.) Férje lécfalvi Sipos  Gyula református pap. (Sajósófalva, 1859. március 20. – Retteg, 1942. november 14.),

                                               I2. Szakáts Katalin (Fellak, 1876. október 9. – Magyarborzás,1936.) léc-

                                                falvi Sipos Gyuláné.

                                           I3. Szakáts Ilona (Fellak, 1878. augusztus 18.–Alsóilosva, 1938. július

                                                 17.) férje peselnekei és rápolti Rápolthy Sándor. 

                                              I4. Szakáts Sándor III. (Fellak, 1888. április 23. Fellak-1918. november

19. Sajóudvarhely) felesége: Fekete Jolán, (Sajóudvarhely 1894. augusztus 27- Sajóudvarhely 1971. szeptember 22.). Házasság: Sajó- udvarhely 1910. július 16. 2 leány maradt életben, 2 fiú meghalt apjukkal 1918-ban spanyolnáthában.

                                                    J1. Szakács Jolán (Gasú néni) (Fellak, 1911. június 5. – Dézs, 2000.

 április 12.), férje Gombár Sándor (Dézs, 1899. június 13.-1974. augusztus 17.)  Házasság 1933. október 3. Dézs.

                                                  J2. Szakács Dóra (Fellak, 1914. október 19 - Budapest, 1998. június

28.) Férje: Sipos Béla II. (Rimaszombat, 1904. augusztus 18.- Budapest, 1980. szeptember 17.) Házasságkötés: Sajóudvarhely 1944. június 25. egyházi, polgári Kolozsvár 1944.

  E2. János. (Delne, 1732. február 2.-Delne, 1814. november 25.) Felesége: Ditroi

Puskás Zsuzsanna (Delne, 1739. február 8.- Delne, 1816. január 2.) Esküvő: 1765. február 10. Delne. Felesége ditrói Puskás Tamásnak Zsuzsa nevű leánya, született 1739. február 8.-án, valószínűleg Ditrón, esküdtek 1765. február 10.-én, valószínűleg Ditrón, meghalt Delnén 1816. január 2.-án. Testvérei Puskás Jakab és Puskás Ágnes, utóbbi férje dánfalvi Kováts János, Puskás Jakab fia Alajos. Mindketten a delnei Szent János templom bejárata előtt jobbra, egy hatalmas fekvő kő alatt pihennek, a sír kőkoporsó alakú, 65 cm magas, 80x196 cm hosszú és széles. Felirata: „néhai tekintetes Botskor János életének 83-ik esztendölyében meghalt 1814. november 25.-én és hív párja T. Puskás Susánna élete 77 esztendelyében 1816. január 2.-án halt meg és ez kereszténység zászlója alatt nyugosznak fiuk háládatosságából. Sírhalmokra a követ tették szomorú maradványi.”

                               F1. András. (Delne, 1765. december 14.-)

                               F2. Mihály III. (Delne, 1767. május 6.-1839. február 28.) Felesége: Gegö Klára.

1790. július 4.-én Botskor Mihály és Gegő Klára házasságot kötöttek Delnén. Delne.

                                    G1. Klára (Delne, 1791. április 24.-) 

                                    G2. András (Delne, 1794. február 5.-)

                                    G3. Ignácz (Delne, 1795. február 18.-1798. április 7.)

                                    G4. Erzsébet (Delne, 1797. február 25.-)

                                    G5. Anna (Delne, 1799. március 3.-)

                                     G6. Antal (Delne, 1800. szeptember 1.-) Felesége: Csató Borbála.

                                           H1. Róza (1826. március 19.-)

H2. Zsigmond (1828. február 23.-1917. február 28.) Felesége: Botskor

János és Pozsonyi Borbála leánya Botskor Kata.

                                                  I1. Zsigmond (1872.-1906.) Csíkrákosi plébános.

     I2. Antal (1874.-1929.) Felesége: Fodor Józefa (1883.-1944. május

11.). (Testvérei: Fodor Izra, Fodor Árpád, Fodor Mihály, Fodor Béni,  Dr. Fodor Donát)

                                                  I3. Borbála (1881.-)

                                                  I4. Karolin (1884.-)

                                                  I5. Katalin (1886.-)

                                                  I6. Mihály (1888.-) mészáros.

                                          H3. Mihály (1831. február 2.-)

                                          H4. László (1832. március 31.-)

                                          H5. Dénes (1834. szeptember 1.-)

                                     G7. Katalin, Éva (Delne, 1805. június 17.-)

                                     G8. Cecilia (Delne, 1810. augusztus 7.-)

                                     G9. Zsófia (Delne, 1811. december 18.-)

F3. László I. (Delne, 1771. április 16.-1831. április 20.) Felesége: namos Székely

Róza. (1789.-1826. február 27.) 1795-ben Delnéről Nagysármásra[12] szállt.

G1. László ifj. II. (1807. április 12.-Kamarás, 1883. október 12.) Állítólag

Pujonban született, feleségül vette nagybaconi Keresztes Dániel birtokos és Szabó Anna keresztes Anna nevű leányát, Nagysármáson. Felesége református vallású volt, ez az első vegyes-házasság a Bocskor ágban. Házassága után a Kolozs megyei Paszmosra költözött, itt Teleki Eduárd tiszttartója lett. Dr. Grim Józsefnek 1863.-ban kiadott németnyelvű könyve szerint 285.1498 kat. hold földje után 5907,47 forint földtehermentesítési kárpótlást kapott és pedig a következő helyeken volt úrbéri földje: Pusztakamarás, Mezőszombatkelte, Mezőszopor, Ombozon. Gyerekei: Lujza, Ilona és Albert itt születtek. Felesége: Baconi Keresztes Anna. (1817. szeptember 9.-Kamarás-1899. augusztus 18.) Esküvő: 1838. június 10., Pusztakamarás, Nagysármási járás.

                                        H1. Lujza (1839. augusztus 21.-1906. február 18.) Férje: Vajdasi Ajtai

György.(1829. február 17.-1883. március 16.) esküvő: 1856. április 24. Férjhez ment 1856 április 24-én vajdasi Ajtai György (1829-1883) novoji birtokoshoz. A novoji birtokot, ami 200 kh volt, 1870 körül eladták és Mezőszentmihályt a férjhezmenetelekor kapott 8000 Ft. hozománnyal együtt 800 kh birtokot vettek. Mezőszentmihályon halt meg, férje mellé temették, az Ajtai család szőlőhegyének felső részén.

            I1. dr. Ajtai Ödön (1857.-1924.) nyugdíjas honvéd ezredes, orvos,

                 birtokos.

            I2. Ajatai Adél (1858.-1945.) férjezett Botskor Árpádné, Botskor Ár-

pád Bocskor Ferencz fia. Ajatai Adél szülei Ajtay György és Botskor Lujza.

            I3. Ajtai György (1877.-) Segesvárott lakott, adóhivatalai főtiszt volt.

            I4. Ajtai Ilona (1842.-1921. augusztus 20.) férje: Altorjai Bernáth

Gyula (Gyergyóból) korán elhalt, anyját Bernáth Imre fia tartotta, meghalt Nagyszebenben.

             I5. Ajtai Albert (1845. április 12.- Kolozsvárt 1897. június 24.

Mócson temették el) felesége göcsi Nagy Berta, Nagy József és Ajtai Judit leánya Mócsról. Birtokát gyermekei örökölték, de azok neveltetése és kiházasítása végett Nagy Józsefné sz. Ajtai Judit a nagyanya, a Szász családnak eladta.

                J.1. Ajtai Anna (1876. október 20.-1956. október 10.) férje Deák

                      Gyula százados.  

                J2. Ajtai Gyula (1878. november 1.-) felesége 1. Glantz Auguszta,

2. Tordass Mária.

                J3. Ajtai Irma (1880. I. 30.-1942. május 27.) férje kisnyiresi

                      Hosszu Albert.

                J4. Ajtai Jozefin, (1881. február 22.-) férje Burján Endre ezredes.

                J5. Ajtai Aladár (1882. július 30-1902. december 4.) meghalt

                      Mócson.

                J6. Ajtai László (1886. április 10.-) felesége Freytag Blanka.

                J7. Ajtai Judit (1888. június 26.-) Kamarásy Guidó ezredes.

                 J8. Ajtai Berta (1889. november 15.) férje Gerley Albert alezredes.

                                        H2. Ilona (1842.-1921. augusztus 20.) Férje: Ajtorjai Bernátt Gyula.

                                            H3. Albert (1845. április 12.-1897. június 24.) Felesége: Göcsi Nagy Berta

(1858.-1889.) Mócs. (Kolozs vm. Mócsi járás.)

                                               I1. Anna (1876. október 20.- 1956. október 10.) Férje: Deák Gyula

                                                        (Felsőszovát  1875. október 10.- 1927. január 1. Budapest) ezredes.

     I2. Gyula (delnei) (1878. november 1.-) A budapesti tábla tanácsel-

nöke. Szolgált Kolozsvárott, Nagysinken, Kőhalomban, Székes- fehérvárott, Nagyváradon és utóbb Budapesten. Feleségei: 1. Glanc Auguszta (1882. augusztus 21.-1930. november 15.) 2. Tordas Mária. Első feleségétől 1 fiú és 1 leány:

                                                    J1. Béla dr. (1904. január 9.-) orvos, felesége: Braun Róza.

                                                    J2. Alice (1909. december 24.-) Férje: Kovács László.

                                                I3. Irma (1880. január 30.-1942. május 27.-) Férje: Hosszú Albert.

                                                I4. Józefa. (1881. február 22.-) Férje: Burján Endre ezredes.

                                                I5. Aladár. (1882. augusztus 30.-1902. december 14.)

      I6. László. (1883. április 1.-) állatorvos. Felesége: Freytag Blanka.

     J1. ifj. Bocskor László (1915.-1925.)

                                                I7. Judit (1888. június 26.-) Férje: Kamorángy Guido ezredes.

                                                I8. Berta (1889. november 13.-) Férje: Gerley Albert alezredes.

                                G2. János (1811. június 15.-1845. február 26.) gyergyóremetei plébános.

                                 G3. Ferencz (Nagysármás, 1813. június 15.- Delne, 1894. április 12.) 1839. kö-

rül Csíkdelnére örökségére költözött. Botskor László II. és Ferencz az apjuktól örökölt birtokot, mivel a többi testvérek korán elhaltak, oly módon osztották meg, hogy László II. megkapta a mezőségi részt, Ferencz a csíkdelnei ősi ági vagyont. Botsor Ferencz Csíkarcfalván 1844. április 28.-án feleségül vette csíkacarfalvi Lukáts István és kozmási Potyó Júliának 1821. június 13.-án Karcfalván született Júlia – Mária leányát. Lukáts Péter báró Mártonffy püspök Kata testvérét feleségül vette. Lukáts Péter fia György, felesége Juhász Anna, akinek fia Lukáts István, ennek felesége Potyó Júlia. Mártonfyy püspök 1668.-1721. szeptember 5-ig élt, Esztergomban kanonok volt, onnan került Gyulafehérvárra a püspöki székbe. 1713. február 18.-tól haláláig volt püspök. Több alapítványt tett, végrendelete hatalmas szerzett vagyonról intézkedik. A Lukáts család Mártonffy közbejárására császári nemességet kapott, holott a család az 1658. évi lustrum szerint lófő volt. Mártonffy püspököt érdemei miatt főképpen, mert erős kézzel állította vissza a római katolikus vallást és sok intézményt szerzett vissza a protestánsoktól, bárói rangra emelték. Botskor Ferencznek Csíkdelnén kb. 7 kh földje, erdeje és fűrészüzeme volt. 1857-ben az akkor Bezirksamthoz, mint bírósághoz, id. Botskor Ferenc és ifjabb, Botskor Lajos és Zsigmond a középső, ifjabb és idősebb Botskor János nevében Botskor Mihály ügyvéd ellenjegyzésével, keresetet nyújtott be, amiben kéri, hogy az 1849-ben László András,  Kuna József és Benő Dávid által jogtalanul elvett 12 lánc földet ítéljék vissza, mert ezt a földet emberemlékezet óta a család bírja, a csíkdelnei primor, lófő és gyalog székelyek is hasonló pert indítottak. Az 1862. augusztus 27-re kitűzött tárgyalás eredménye ismeretlen. Botskor Ferenc Selymes Péter delnei lakosért váltókezességet vállalt, egész vagyona ráment. 1867-ben mint szegény ember Mezőszentmihályra ment és Ajtai György későbbi apatársával Kecseden, a Teleki féle, kb. 1000 kh-as birtokot bérelte. Felesége 1868. november 8- án Kecseden halt meg, Tekében a rk. temetőben temették el, sírját 1942-ben már nem találtam meg. Nem tudta a Mezőséget megszokni és állandóan visszavágyott Csíkba. Ajtai Györggyel a kecsedi birtokot kb. 11 éven át, elég olcsón bérelték, azonban nem sok haszonnal. Árpád I fia 1881-ben magához vette Mármarosszigeten, Majdánkán, Bisztrán és végül Segesvárott lakott, itt halt meg szélhűdésben, a rk. temetőben, a családi sírhelyen nyugszik.

  H1. Mária (1848. I. 17-1936. február 15.) Férje: Bajnóczy Ákos.

        Mezőköbölkút.

  H2. Árpád. (Csíkdelne 1850. május 3.- Segesvár 1927. június 26.) Királyi

műszaki főtanácsos, Székelyudvarhelyen a római katholikus főgim- náziumban érettségizett, majd Budapesten végezte el a műegyetemet, mint általános mérnök. 1878. január 1.-től Tokajon és Mármaros szigeten szolgált, Mármaros megyében a Kárpátokon átvezető műutakat az ő irányítása mellett építették. Majdánkára és Bisztrára volt kihelyezve. Baross Gábor miniszter érdemei miatt 1888-ban fiatalon megbízta a segesvári államépítészeti hivatal vezetésével, majd Segesvárott mint királyi műszaki főtanácsos 1913. június 30-án, 35 évi szolgálattal nyugdíjba ment. Segesvárott a római katholikus temetőben nyugszik. Felesége: vajasdi Ajtay Adél. (1858. november 29.-1945. január 16.) Esküvő: 1881. május 15.

                                                 I1. Ernő. (1882. május 9.-1951. október 26.) műszaki főtanácsos, Fele-

                                                  sége: Nagy Anna (1897. január 3. ) Esküvő: 1928. Debrecen.

                                             I2. Zoltán (1883. szeptember 19.-1884.) Mármaros sziget.

                                             I3. Etelka (1884. november 5.-1952. augusztus 31.) Férje: Dr. Vékony

Gyula, (1882. augusztus 24.-1939. november 7). ügyvéd. Esküvő: 1908. október 5. Szászrégen.

                                              I4. Árpád dr. (delnei) (1886. április 10.-) A kolozsvári törvényszék ta-

nácselnöke, III fizetési csoport cím és jelleggel. Szolgált Segesvárott, Erzsébetvároson, Marosvásárhelyt, Marosillyén és Kolozsvárott Az 1914/18-as világháborúban mint tűzértiszt 3 évig frontszolgálatot teljeített, több vitézségi érem tulajdonosa. Felesége: Baumgarten Laura (1893. november 30.-) Esküvő 1917. augusztus 24. Kolozsvár.

                                                    J1. Árpád dr. (1918. március 29.-) orvos.

                                                    J2. Zoltán dr. (1921. március 2.-) orvos.

                                              I5. Lenke (1888. június 19.-1890.) Segesvár.

    I6. Loránt. Dr. (1896. február 7.-1976. május 21. Budapest, Farkasréti

temető) Csendőr alezredes. Felesége: borbereki Farkas Erzsébet. (1899. október 20.-1991.) esküvő: 1925. március 2.

    J1. Erzsébet (1929 május 28-) Férje: Szabó Ferenc. (1921.-1964.)

         Esküvő: 1951. február 24.

                                                    J2. Judit (1933. augusztus 3.-1989.)

H3. Géza. (1853. november 1.-1898.) Marosludas, telekkönyvvezető. Fele-

sége: Sömjénné Németh Berta (1860.-1927. március 27.)

                                                I1. Olivér (1884. február 28.-1943.)  Felesége: Róma Ilona (1885. július

                                                 15.) Esküvő: 1912.

 J1. Géza (1913. április 11.-) Felesége: Dragán Eugénia (1909. márci-

      us  20.)

                                                      K1. Éva-Judit. 1949. május 20.

                                                 J2. Magda (1921. március 6.-)  Férjei: 1. Vass Károly (-1953.) 2.

                                                      Hatfaludy Béla.

                                            I2. Anna (1888.-1920.) Férje: Mihályi Béla.

G4. Csíkdelnei Botskor Mihály IV. (Nagysármás 1817. június 20.-1853.)

1848/49-ben hadbírószázados, emiatt Désen 1850-ben 6 évi várfogságra ítélték. 1853-ban állítólag Kufsteinben halt meg. Theresienstadtban, Josefstadban is töltötte büntetését.

  H1. László. Szászrégenben ügyvéd és szolgabíró volt.

                                G5. Katalin (1819. augusztus 30.-) Györffiné, Gyergyó.

                                G6. György (1821. november 27.-)

                          F4. Anna, Mária (Delne, 1773. március 26.-) férje: Botskor Antal.

                          F5. Lajos. (Delne, 1774. december 3.-) gyergyóremetei plébános.

                          F6. Zsigmond, János. (Delne, 1777. június 5.-)

                            F7. Pál.  (Delne, 1780. augusztus 13.-Delne, 1856. november 26.) Igen kiváló tanuló

volt, valószínű László I testvérbátyja révén került Szolnok-doboka megyébe, a Teleki családhoz számtartónak, itt vette feleségül székesi Fejérváry Ágnest (1784 -Delne, 1839. december 2.) Nősülése után Delnére költözött, itt a negyedfél vármegye havasfelügyelője, ága igen szapora, utódai ma is élnek Delnén, de elszegényedve.

                              G1. István. (1809. július 14.-)

                                    H1. Pál.

                                    H2. András.

                              G2. András. (1810. július 11.-)

                              G3. Ádám. (1811. december 2.5-)

                              G4. Pál. (1812. június 7.-)

                              G5. Ferencz. (1814. szeptember 7.-) Felesége: Miklós Róza.

H1. György. (1829. április 11.-)

H2. Kata (1832. november 25.-)   

H3.  Ferencz. (1837. június 30.-)

H4. Vidor (1838. május 10.-)

H5. Antal (1840. február 20.-) iker.

H6. Balázs. (1840. február 20.-) iker.

H7. Anna. (1846. július 13.-)

H8. Imre.

                                    H9. Ignácz.

                              G6.  Lajos.

                                     H1. Lajos.

                              G7. Anna. (1816. augusztus 10.-)

                              G8. Karola.

                              G9. Jozefa. (1820. augusztus 28.) Férje: Csathó István.

                              G10. Ágnes. (1826. január 21.-) Férje: Bíró József.

                              G11. Zsigmond.

                                      H1. András.

                                           I1. Ferencz. Tanító csíktapolca. Felesége: Györpál Piroska.

                                           I2. Zsigmond, kereskedő. Felesége: Barkosszy ? Mária Székelyudvar-

                                             hely.

                                              J1. Erzsébet.

                                              J2. Imre.

                                              J3. Lajos.

                                          I3. Dániel. 1916. elesett.

                                          I4. András.

                                          I5. Júlia. Férje: Sántha Félix.

                                      H2. Dániel. Körispatak.

                               G12. János. Felesége: Pozsony Borbála.

                                      H1. János.

                                      H2. András. (1847. május 2.-)

                                            I1. Domokos.

                                            I2. Benjámin, mészáros Gyimes.

                                                J1. Erzsébet. 

                                           I3. István.

H3. József. Bukarest.

H4. Kata. Férje: Botskor Zsigmond.

H5. Júlia. (1850. január 14.-)

H6. Róza. (1852. november 18.-)

H7. Vilmos. (1855. április 19.-)

H8. Imre. (1856 -1898.) Felesége: Galambfalvi Demeter Róza,

                                                 Segesvár.

                                                 I1. Ákos, pék.

                                                 I2. Benedek (1889.-) nyomdász.

                                                 I3. Imre (1897.) vegyész.

                    E3. Zsuzsa. (1744 -1814. január 28.), férje leitmeritzi Aichler József.

                          F1. Aichler Sándor.

                    E4. Erzsébet. (1733. október 27.- 1812. – 1817. között), férje csíktusnádi Betegh Antal,

                          F1. Betegh Ignácz.

                    E5. András. (1735. október 16.- 1812. előtt)

  E6. József. Felesége Vajdasi Ajtai Anna (-1838.), a Kolozs-megyei Faragóról.

        Szászrégen.

                 D2. István (sz. 1705. k. Delne-1754. után). István, a szépvízi Miklós részt örökölte, felesége csíkszentmártoni Szabó Anna (1705.-) Szabó Kelemen és Mihálcz Sára leánya, Csíkszépvízen laktak. 1754. Szépvíz.

                    E1. László.

D3. Sámuel. (-1756. június 14.) 1728, 1732, körjegyző, 1754, assessor. Csomortán. Felcsík

jurátus assesszora (jogi ülnök) 1724.-ben hitelesítette a csíkszentmihályi Sándor család leszármazási táblázatát, mely a Székely Krónika eredetiségének a vitájában nagy szerepet játszott. Felesége Czikó  Judit. 

                    E1. Elek. (1717. január – 1785. január  4.) Felesége: Salamon Ágnes.

                           F1. Borbála.

                           F2. Róza.

                           F3. Zsuzsa.

   F4. Sámuel II. (1755. február 12.-1836. október 8.) Felesége: nyujtódi Jancsó Júlia

         (1750.- 1843. április 19.) Táblai consilisárius.

                               G1. Petronella.

                               G2. Domokos. Táblabíró. Felesége: cs. mádéfalvi Zöld Karola.

                                      H1. Cecília. Férje: Nyitó Sándor.

                                      H2. Mária. Férje: Jegesi József.

                                      H3. László. (1842. szeptember 17.-1892. február 10.) Felesége:

kézdiszentléleki Orbay Mária. (1848. szeptember 26.-1920. augusztus 22.)

                                             I1. Irma. (1885. április 20.-)

                                             I2. Ilona. (1887. október 23.-1952. március 7.) Csíksomlyó.

                                             I3. Domokos. (1888. október 15.-1947. szeptember 26.) Felesége:

                                                 Andrássi Gizella.

                              G3. Károly. 

                         F5. Ignácz. Pap.

                         F6. István. (1749. december 26.-1817. július 25.) Csíkvármegye levéltárnoka.

                               Felesége: Kováts Zsuzsanna. Esküvő: 1776. április 15.

                               G1. Tamás-György.  (1784. április 13.-1827. október 11.) táblabíró. Felesége:

                                      Böjte Teréz. (-1852. Bodolla)

                                      H1. Dániel (1816. január 17.-1822. július 16.)

                                      H2. Antal. (1818. július 6.-1889. december 12.) Felesége: Ölösz Karola. (-

1889. december 12.) Nagyszeben.

                                                I1. Antal (1864. szeptember 7.-1937. május 10.[13]) curiai bíró. Felesége:

Korbáss Rózália. (1866.-1937. szeptember 8. Farkasréti temető)  Esküvő: 1889. szeptember 4. Szilágyi Erzsébet Erdélyi Nőegylet országos elnöke volt. Budapest. 

     J1. Antal ifj. (delnei) (1890. május 14.-1947. után) tüzérezredes.

Marosvásárhelyt érettségizett, a római katholikus főgimnáziumban, majd a mödlingi közös tüzérségi akadémiát 1911.-ben igen jó eredménnyel végezte. Az 1914/18-as világháborúban, mint ütegparancsnok vett részt, kiváló fegyvertényei miatt számos hadikitüntetésben részesült, vitézsége miatt vitézzé avatták. 1947. óta, mint ezredes Budapesten nyugállományban él. Felesége: Kurucz Izabella. (1893.-) Esküvő: 1916. május 22.

                                                             K1. Edith (1917. június 13.-) Férje: Dr. Botskor (Safcsik) Je-

nő. Esküvő: 1939. február 20. USA és BuenosAires.

                                                                  L1. Iván. (1943. május 30.-)

                                                  J2. Ferencz (1891.-1892.)

                                                  J3. László. (1893. I 20.-) Felesége: Klein Etelka. Esküvő: 1921.

                                                        K1. Ágnes (1922. november 27.-)

                                                        K2. Péter. (1929. augusztus 15.-) mérnök.

                                                        K3. Judit (1931. január 30.-)

  J4. Imre. (1895. november 7.-1950. július 25.) alezredes.

Nagyváradi honhonvéd hadapród iskolában 1913-ban avatták fel. Az 1914/ 18-as világháború egyik legvitézebb tisztje. 1915- ben mint hadnagy már a III c. Vaskoronarend tulajdonosa, több mint 40 hónapos első arcvonalbeli szolgálata van. A marosvásárhelyi 22 honvéd gyalogezredben szolgált. Bajtársai nagyon szerették, elszánt, jó példát mutató, szókimondó vitéz tiszt volt. Vitézsége alapján vitézzé is avatták. Az 1930-as években – véletlen folytán – fejlövést kapott, s mint alezredest emiatt nyugdíjazták. Tüdőrákban halt meg. Felesége: Bozoky Irma. Esküvő: 1921.

                                                         K1. Éva (1922. január 5.-) Férje: Bonta Gusztáv.

                                                         K2. Levente. (1924. szeptember 29.-)

 J5. István. (1898. augusztus 8.-1954.) mérnök, korvetthadnagy.

      USA.

                                                      K1. István. USA.

                                                      K2. Dávid. USA.

                                                      K3. Rihárd. USA.

                                                 J6. Elemér. (1906. január 10.-1935. február 21.) mérnök.

                                       H3. Teréz. (1820. január 30.-1902.)

                                       H4. Lajos. (1824. augusztus 12.-1825. január 14.)

                                G2. Dániel. Született Delnén, meghalt Fogarason 1822.-ben.

                                       H1. Ferencz. (1814.-1897.) 1848-as őrnagy. Felesége: Fancsali Poli.

                                              (1829.-1901.)

                                              I1. Gyula (1856. május 7.-)

                                              I2. István (1860. április 10.-1896. augusztus 6) Felesége: Balyosy Er-

                                                   zsi.

                                              I3. Ferencz (1862. október 3.-1867. február 17.)

                                              I4. János (1864. december 24.-)

                                              I5. ? (1868. június 16.-1936. december 5.) törvényszéki bíró. Felesége

                                                  Kánya Etelka. Csíkszereda.

                                                  J1. Ferencz.

                                 G3. József. (1777. január 12.-) Felesége: Bíró Róza.

                                        H1. Zsuzsa (1799. augusztus 7.-)

                                        H2. Éva (1801. november 2.-)

                                        H3. Kata (1804. március 19.-)

                                        H4. Anna (1806. június 22.-)

                                        H5. Lajos (1809. február 14.-)

                                        H6. Erzsébet (1812. október 20.-)

                            F7. László. 1768.

                                  G1. Mihály. 

                      E2. Ferencz.

                      E3. János-Antal.

                      E4. Franciska.

                      E5. Erzsébet.

                 D4. József.

                 D5. Katalin. Férje: Krakkai Zsigmond.

                 D6. Zsuzsa. Szépvíz. Férje: Csíkszentmártoni Szabó Simon. (1694-1782)

                 D7. Erzsébet. Férje: Dánfalvi Kovács György.

                 D8. Anna. Férje: Vacsárcsi Biró János.

            C4. István (-1737. szeptember 5.) 1685. primor. Rákóczi párti kuruc volt. Szentmárton–

                  Szeretetszeg.

                 D1. Márton. 1754.

                 D2. András. (1754. 1685.) 

                       E1. Ferencz.

                             F1. Antal.

                                  G1. Antal. I.

                                        H1. Antal II.

                                              I1. Antal III. Brassó.

                                              I2. Medárd. Ferences.

                                     G2. János.

                                     G3. László.

                               F2. Barabás. (1807. január 1.2)

                         E2. József.

                         E3. Antal.  

                 D3. Ferencz. 1754.

                        E1. János.

                        E2. István.

                        E3. József.  

                 D4. János.

            C5. Benedek. 1643. Szentmárton. (1672-ben még élt.)

            C6. Margit. 1643. 1647. Férje: Csíkszentmártoni Szabó György.

         B2. Miklós Bálintné. Szépvíz.

         B3. Füstös Istvánné.

         B4. Benedek. 1575. majd megerősítés 1578. donáció Csíkszentgyörgyön. Adományozó

               Csaba György, Báthori István (erdélyi fejedelem:1571–1586.) híve.

               C1. György. 1702. Szentmártonban lustrál. Szentkirályi ág.

                     D1. Bálint. Szentmártonban lustrál. 1702.

                           E1. István. 1754. Szentkirályban lustrál. Felesége Vitos Judit. Szentkirályi

                                 ág.

                                 F1 Ferencz.

                                 F2. Mihály. Felesége György Kata.

                                       G1. Ádám.

                                              H1. András.

                                                     I1. Péter.

                                                          J1. Gábor. (1851. június 18.-)

                                      G2. Elek.

                                             H1. Dániel.

                                                    I1. Gergely.

                                                    I2. György.

                                                    I3. Pál.

                                      G3. József.

                                              H1. József. (1800. június 27.-)

                                                    I1. József ifj.

                                                    I2. Ignácz.

                                                    I3. Ferencz

                                      G4. Mihály.

                                      G5. János.

                                              H1. Ignácz. 1838. assessor.

                                              H2. János ifj.

                                              H3. András.

                                              H4. László.   

                                 F3. Kelemen.

                                      G1. István.

                                      G2. Ádám.

                                      G3. Antal.

H1. Botskor Mihály (szentkirályi) (1819.-1882. április 30.), házasság

1854. Felesége csíkvacsárosi Balás Kata, Balás József főkormányszéki jegyző és Botskor Borbála (1791-1866) leánya. 1845-1848-ig erdélyi kormányszéki főügyész, később Csíksomlyón ügyvéd és 1876.-ig Csík megye főügyésze. Klasszikus műveltségű férfiú, Csíknek a közéletében az 1860-as és 1870-es években nagy szerepet vitt. 1881-ben a csíksomlyói ferences templom kriptájában temették el feleségével együtt. Nagy Imre Csiki Pantheonában a következően méltatja:”Tanult Csiksomlyón és Kolozsvárott, utóbbi helyen Guberniumi kancellista (kormányszéki írnok) volt, majd ügyvédi vizsgát tett. Kolozsvárott ügyvéd, 1845.-1848. között erdélyi kormányszéki főügyész. 1848/49-ben nemzetőr százados, emiatt elítélték, fogságából befolyásos mágnás ügyfelei szabadították ki. Németül soha nem tanult meg, a Bach-korszak alatt Csíksomlyón ügyvédeskedett, de latinul tárgyalt. Az alkotmányos korszakban Csíkszék főügyésze lett, midőn azonban Mikó Mihály főispánnal szemben a megye Csíkszeredába áthelyezése ügyében kisebbségben maradt, főügyészi állásáról lemondott Csíksomlyót, mint ősi helyet akarta a megye székhelyéül megtartani. A csíksomlyói szent ferencesrendi zárda fő szindikátusa volt, 32 konfráter (olyan személy, akit valamely szerzetes rend tiszteleti taggá választott) úrbéli kárpótlási perét megnyerte és így megvetette a rendház anyagi alapját, hálaképen feleségével együtt a ferencesek kriptájában temették el…..Híresek voltak a Mihály- és Katalin napok, egész Csík megfordult Náluk. Közismert volt Fodor Ignáccal (Fodor Antal közjegyző apja) folytatott ex offo (hivatali) vitája, egymás mellett laktak, de nem jártak egymáshoz. Botskor Mihály a kapuba asztalt tétetett és amellett Fodor kívül, Botskor belül ült, egy nagy kupa bor mellett vitatták az elveket, amelyek őket elválasztották. 1881.-ben tüdőgyulladásban halt meg”

                                                I1. Ádám (1858. május 23 -1914.) Feleségei: 1. Adorján Erzsébet.

(1865.-1917.) Esküvő: 1885. 2. Seitz Margit, Fogaras.

     J1. Ádám dr. (1885. november 10.-1973. július 24.) 1.-től. Egyete-

mi tanár, orvos. Feleségei: 1. Árkay Teréz. 2. Dr. Neukomen Mária.

                                                         K1. Brigitta 1-től (1926. június 16.-) Férje: Fábián Gyula

                                                         K2. Teréz 2-tól (1930. augusztus 14.-)

                                                         K3. Ádám. 2-tól (1932. május 8.-)

                                                         K4. Éva. 2-tól (1935. május 14.-) Ambrus Imréné.

                                                         K5. Ágoston. 2-tól (1936. augusztus 30.-)

                                                     J2. Erzsébet. (1887. október 7.-)  Férje: Deák Gyula. Dés. 

                                                     J3. Nóra dr. (1903. december 6.-) tanár. Deák Gyuláné.

  I2. Béla dr. (szentkirályi) (1862 -1931.) Ügyvéd, Csíkmegye főügyé-

sze 1896 -1910 között. Iskoláit Somlyón, Brassóban, a jogot Budapesten végezte. Csíkvármegye életében nagy szerepet játszott, akárcsak atyja Botskor Mihály. Endes Miklós könyve szerint „egyike volt Csík legrokonszenvesebb egyéniségeinek, ki messze földön becsületet szerzett a székely népnek.” A „Csíki lapok” megalapítója és 8 éven át szerkesztője volt. A Csíki Lapok életében 1897. január elsejétől fordulat állt be. Dr. Bocskor Bélát vármegyei tiszti főügyésznek választották, ezért kénytelen lemondani a lap felelős szerkesztői állásáról, amelyet nyolc éven keresztül töltött be.” A Bochkor Béla ház. Dr. Bochkor Béla építette a házat a Vigadó sarkával szemben Csíkszeredában. A falsíkon elhelyezett virágos stukkódíszes ornamentika az épület jellegzetes dísze. A XX. század elején, a szecesszió jegyében emelt épületekre jellemző volt a kék, amely a magyaros szecesszió legkedveltebb színe. Ebben a házban működött takarékpénztár, rendőrség, majd az 1960-as évektől művészeti iskola. Jelen pillanatban magántulajdonba került vissza, jövőbeni rendeltetése egyelőre ismeretlen. Botskor Béla 1906-ban Csíkszeredában a közgyűlés állandó választmányának tagja, 1906-ban a csíki főispánságra esélyes volt, de Andrássy Gyula nem csíki embert nevezett ki főispánnak, hanem Kállay Ubul szabolcsmegyei birtokost. Felesége Bogáthy Etelka.

                                             I3. Kálmán. Ügyész.

                                             I4. Bálint. (-1930.) Felesége: Jancsó Erzsébet (1871.-1951. február 22.)

                                             I5. Ilona. (-1929.) Férje marosbogáti Bogáthy Gyula

                                                 főszolgabíró.

                                                 J1. Bogády Etelka

                                                J2. Bogády Anna

               C2. Márton. 

                      D1. Mihály.

                            E1. István. 1754. Kozmási ág.

                                 F1. János. 1754.

                                        G1. Jenő.

                                         G2. Gábor.

                                                H1. Ignácz.

                                                       I1. András. (1830.-)

                                                            J1. Ignácz. (1866.-) 

                     D2. Pál. 1702. Szentmártoni ág.

                            E1. József. (1732.-)

                                  F1. József ifj. (1763. április 25.-)

                                       G1. Albert (1802. július 14.-)

                                             H1. András (1826. december 1.-)

                                             H2. Dénes.

                                  F2. Mihály.

                                  F3. István. (1768.-1817. november 9.) Pap, Nagyszombat.1768-ban Csíkszent-

mártonban, szegény szülőktől származik. A minorita szerzetbe lép, majd nem bírja a kolostori szigorú rendet és világi pap lesz. Kiváló tanuló, tökéletesen bírta a német, francia, és olasz nyelveket. 1798-ban Nagyváradon, 1799-ben Gyulán káplán. Az 1803. évi máriarandi búcsún oly kiváló beszédet mondott, hogy a jelenlevő Kőszeghi László csanádi püspök ennek hatására felszólította, hogy lépjen át egyházmegyéjébe, majd Kisjenőre plébánosnak kinevezi. Fajszeretete arra indítja, hogy Moldvába a  csángókhoz missziós szolgálatra jelentkezzék. Midőn a pápai engedélyt megkapta, püspöki felmentés nélkül Kisjenőt otthagyja és 1804.-ben a Moldvai Gorsafalván találjuk. A jassi osztrák konzul feljelentése alapján 1805.-ben Moldvát kénytelen elhagyni, Mezőszentgyelen kisegítő plébános lesz. 1806.-ban Bécsbe ment, majd a pápai nuncius engedélyével Rómába. Pápai engedéllyel Jassiba került misszionáriusnak. A jassi osztrák konzul megint feljelenti, hogy Napoleon segítségével Moldvában püspökséget akar felállítani és a lengyel emigránsokat szervezi. Feljelentésében azt mondta: „Semmivel sem látszanék előttem politikailag az udvar, az állam érdekeivel és állami rendszerével ellentétesebbeknek, mint magyar pap ide való küldése.” Erre 1807-ben mint gonosztevőt Temesvárra toloncolták. Szentszéki per folytán 1807. márciustól 1809. májusig szeminárium fogságban volt, kiszabadulása után Kőszeghi László csanádi püspök (Kőszeghy László, remetei (Szeged, Csongrád vm. 1748.06.27. - Temesvár, 1828. január 4.), megyéspüspök) a Torontál-megyei Csóka községbe plébánosnak kinevezte és Marczibányi Lajos kegyúrnak a következőképen ajánlja „sokat tartok róla és sokat ígérek magamnak, az ő lelkipásztori buzgóságból” A rendek tábláján felsőbüki Nagy Pál (Felsőbüki Nagy Pál (Nagy Pál Xav. Ferenc, Fertőszentmiklós, 1777. október 7.– Bécs, 1857. március 26.) liberális nemesi politikus, országgyűlési követ, az MTA igazgató- tanácsának tagja 1830.) köréhez csatlakozik. Napóleon győri előrenyomulásának hírére a parókián gyűléseket tartott, és Napóleon proklamációját a községben terjeszti. A béke megkötése után a kancellária intézkedésére 1815-ben vizsgálat alá helyezték, 1816-ban javaitól megfosztották, és lelkészi hivatal vezetésére képtelennek nyilvánították. Temesvárott kegydíjból élt, míg 1817-ben Nagyszombatba szállítják, itt a ferences rend zárdájába internálták, ahol 1817. november 5.-én fejezte be zaklatott életét.

                            E2. Márton.

                                  F1. János.

                                         G1. Imre (1792. november 3.-)

                                                 H1. Dávid. (1825. február 5.-) Felesége: Botskor Borbála (1817.-)

                                                       I1. István.

                                                           J1. László (1883.-) pap. 1914/18 elestek.

                                                           J2. István (1887.-) tanító. 1914/18 elestek.

                                                           J3. Dávid (1893.-) tanító. 1914/18 elestek.

                                                           J4. Ida.

                                                           J5. Ilona.

                                                           J6. Anna.

                                                 H2. Imre. (1834. november 1.-)

                                                       I1. Imre ifj. (1857.-) 

                                                           J1. Gyula.

                                                           J2. Imre.

                                                           J3. Árpád.

                                                 H3. Gergely. (1837. október 18.-)

                                                       I1. Lajos. (1859. január 19.-)

                                          G2. János (1795. május 31.-)

                                                H1. Gábor (1822.-1896.)

                                                H2. Zsigmond. (1826. október 13.-) Moldva.

                                     F2. Mihály. (1751.-) Felesége: Morgai Róza (1755. augusztus 17.-1807. már-

                                          cius  26.) Esküvő: 1781. március 22.

                                         G1. Elek (1788. november 16.-) 

                            E3. István. 1754.

                                  F1. József.

                            E4. Mihály. 1734.

                                  F1. Mihály.

                                        G1. Pál.

                                       G2. Imre. Táblabíró, 1838, Kászon.

                                       G3. János.

 

A Pekri (Pekry, régen 1526 előtt Pewkry, petrovinai, pekrovinai, 1552 után kutyfalvi) család, szentmártoni ág. Összefoglalás. Forrás: MNL OL P 1388 Pekry család. 1683-1900.

Sorszám: 26. Levéltári jegyzet: P 1388. A levéltári anyag.  III. Károly magyar király vallatólevele. (Pekry Gábor és felesége Kabos Judit) 1715. 05. 18. 0,001

 

Bochkor Elek: táblai considarius. Felesége petrovinai Pekri Mária, petrovinai Pekri Imre és szentháromsági Szeredai Kata leánya.

 

A Pekry (Pekry, régen 1526 előtt Pewkry petrovinai, pekrovinai, 1552 után kutyfalvi, szentmártoni ág) családfa, egyeneságú ősök:

 

A1. Pekri Gábor (1460. k.-) Horvátországi bán, Pekri Lajos fia jött ki elsőbben Erdélyben.

       B1. Pekry Lajos (1490. k. – 1552. k). Batthyány Ferencnek volt a servitora, részt vett

1526-ban a mohácsi csatában, utána királyi zsoldoskatonákat tartott mint huszárkapitány. Pekry Lajos Habsburg Ferdinánd seregében részt vett a szinai csatában, 1528. március 20-án. A Kassa közelében lezajlott csatában Habsburg Ferdinánd serege és Szapolyai János serege között folyt a küzdelem. A menekülő Szapolyait Török és Pekry üldözőbe vette, majd 1528. március 25-én utol is érte. A visszavonulás közben Szapolyai teljes serege megsemmisült.  1529-ben Pekry Lajos a magyar lovasság királyi főkapitánya, a harc embere, 1533-ban adja neki Ferdinánd Likava várát Liptóban. 1531.-1533. körül Báthory István (Báthory István meghalt 1530. május 8-án) nádornak özvegyét, Masovia Zsófia (1497.-1498. k. – 1543. november 3. előtt) mazoviai hercegnőt (III. Konrád mazóviai, lengyel herceg leányát) vette el (ha igaz Nagy Iván adata, akkor fia Pekry Gábor 1533. körül született, 1552-ben már Szolnok várának a alkapitánya, ekkor 19 éves, tehát ez nem lehetséges, valószínűleg Pekry Lajosnak volt még egy felesége korábban. Más adatok szerint Pekry Gábor 1552-ben 26 éves volt, tehát 1526-ban született.) feleségül; vele a Báthory-birtok egy részét kapta, másik részét is ő kezelte a nádor kiskorú leánya nevében.  Így lett Dévénynek is ura, Ferdinándtól pedig szlavóniai várakat kapott. Szlavóniai főkapitány. Pekry Lajos horvát bán volt 1532. és 1534. között. Irástudatlan volt. 1532-ben Köröshegy község  földesura Pekry Lajos a maga részére akarta Köröshegyet elfoglalni, megszerezni. Báthory András emberei meghalt uruk fiai számára akarták megtartani a birtokot, behúzódtak a kolostorba, és ott védték magukat Pekry katonái ellen. Pekry felgyújtotta a kolostort. A Pekry család, akik szemben álltak a Habsburgokkal, Pekry Lajos 1552. körüli halála után elveszítették birtokaikat……Pekry Lajos politikai pártállása miatt, (Habsburg Ferdinánd ország-részében lelkes Szapolyai - hívő volt) veszítette el somogyi birtokait. Még az 1545. évi országgyűlésen a rendek kérték Ferdinánd királyt, hogy Pekry Lajosnak - „aki felajánlotta magát, hogy Őfelsége hű és engedelmes alattvalója marad” - adja vissza Likava várát. A rendek azonban Ferdinánd királyt nem tudták Pekry Lajossal szemben megbékíteni, mert leiratában azt írta, hogy „dolgainak elvégeztével [erre] vissza fog térni, erről a kérdésről hasonlóképp meg fog emlékezni.” Erre azonban később nem került sor. Két fiának az anyja Pekry Lajos első felesége lehetett, mert a másodikat Báthory István nádornak özvegyét, Zsófia mazoviai hercegnőt, legkorábban 1531-ben vehette feleségül.  Pekry Lajosnak két neje volt Nagy Iván szerint, az első Zsófia, Báthori István nádor özvegye, házasságkötés legkorábban 1531-ben, meghalt 1543-ban, a másik Báthori Erzsébet, 1543 után, aki utóbb Kerechényi Lászlóhoz ment férjhez. Egyik fia: Pekri Albert, Mária királyné kancellárja, kinek felesége Bosnyák Eszter. 

              C1. Pekri Gábor II., ki II. János király tanácsosa, berényesi, váradi főkapitány, Bi-

har megye főispánja (1587.-1589.), Udvarhely és Háromszék főkapitánya volt. Felesége: Kápolnai Anna (nevét javítani kell a korábbi anyagokban, mert Kővári Lászlónál helytelenül, Kápolnási Anna szerepelt). Pekry Gábor II (1526. k. – 1589. k.) (Albert testvére), 1551. végén került Szolnokra. Szolnok várának 1552-es ostrománál a vár ostromára érkezett százezer főt számláló török sereg hallatán a védelemre kirendelt spanyol és német  zsoldosok magára hagyták  Nyáry Lőrinc várnagyot (kapitányt) és Pekry Gábor hadnagyot, (alkapitányt) mindösszesen  ötven magyar katonával. Az 1552. szeptember másodikán bekövetkezett ostromnál ez az ötvenkét ember állt ki a falakra és az első támadó hullám meg is torpant. De a második már elsöpörte őket. A várba betódult törökök  felkészültek a végső összecsapásra a vár benti védőivel, de nem találtak senkit. Ekkor eszméltek fel, hogy a levágott ötvenkét ember volt a tulajdonképpeni védősereg. A török parancsnok utasítást adott, hogy  emeljék ki a még élő magyarokat a holtak közül és lássák el sebeiket, megérdemlik az ellenség tiszteletét, ha ilyen túlerővel szembe mertek szállani. A sebesült  várnagyot és Pekry  Gábort Isztambulba szállították, mondván, hogy ilyen vitéz parancsnokokért bizonyára nagy váltságdíjat fizet majd a magyar király. A magyar király, Habsburg Ferdinánd bizony nem fizetett váltságdíjat, mi több, megvádolta a foglyokat, hogy gyáván megfutottak a török elől. János Zsigmond magyar király azonban sietett kiváltani őket, Pekry Gábor hamarosan erdélybe távozhatott és még 1552-ben udvarhvármegyei és háromszéki főkapitány lett és itt nősült meg. 1561-ben János Zsigmond megbízását teljesítve 1562-ben Radák Lászlóval Kisgörgénynél  a lázadó székelyeket leveri. 1573-ban I. Miksa császár (1564-1576) Pekry Gábort Szarvaskend birtokában, melyet János Zsigmondtól kapott adományba, megerősiti, de ő 1576-ban azt Kendy Ferencznek visszabocsátotta. 1573-ban Miksa császár Pekry Gábort Alsó-Tőki birtokában a Kendiek itteni részében, melyet János Zsigmondtól kapott adományba, megerősiti, ki azt 1576-ban Kendy Ferencznek visszaeresztette. Bihar vármegye főispánja volt Pekry Gábor: 1587.-1589. között. Felesége: Kápolnai Anna, fiuk: I. István, aki, a szentmártoni ág alapítója volt.

D1. Pekry István I. (1556. k.-) (feleségei:1. Gerendi Margit. 2. Toroczkai Ilona[14]).

E1. Pekry Mihály I.  (1586. k.-) (felesége: Súky (Zsúki) Kata).

                           F1.Pekry István II. (1605. k.-) (felesége: Apaffy Anna).

                                G1. Pekry Mihály II (1645. k.-) (felesége: Angyalosi Erzse)

                                      H1. Pekry Gábor II. (1675. k.-1739.) 1700. (feleségei:1. Kabos Ju-

                                            dit[15]. 2. Alsó Kata).

                                            I1. Pekry Ferencz I. (1705. k.) 1722. (feleségei: 1. töv. (valószínű

                                                  leg tövisi) Vas Ágnes  2. Balogh Sára)

J1. Pekry Imre (1735 k.) (felesége: szentháromsági Szeredai

Kata) 1786-ban már nem élt, báró volt; Sajómagyaroson 1786-ban birtokos volt br. Pekri Imre özvegye, akinek 1 jobbágya, 3 zsellére volt.

K1. Pekry Mária (1765. k.-) Férje: Bocskor Elek)

      L1.  Bocskor Imre.

 

Berédi és körpényesi Kontz Lázár ismert leszármazottai

 

Körpényesi Kontz Lázár. (1834. jan. 1. és júl. 5. között -1913. júl. 5.) felesége Csíkdelnei Bocskor Matild (1850. k. – 1913. után), Bocskor Nina nővére. Gyermekeik:

1. Kontz Nelli (1868. k. -1944. után) (férje 1913-ban Dr. Bauer Arthur cs. és kir. ezredorvos, majd 1942-ben Göllner Frigyes, fia Göllner Tamás),
2. Kontz Sándor (Kisbudak, Beszterce-Naszód vármegye, 1870. ápr. 10. római /görög/ katolikus - Budapest, Farkasréti Temető 1942. szept. 3.) honvédőrnagy (felesége Kottal Lousie (Lújza) (meghalt 1944. ápr. 30. után, testvére Kottal Sándor, meghalt 1942. előtt), 4 gyermek: I. Kontz Lilly (Erzsébet) (férje: Mallász Elemér, gyermekeik: Mallász Erzsébet (Médi) és Mallász Egon) II. Kontz Edith, (férje Vecsey József, gyermekeik: Vecsey Marianne és Vecsey Dénes), III. Kontz ifj. Sándor (Beszterce, 1910. febr. 19.- Kolomea Szovjetúnió 1944. ápr. 30. Farkasréti Temető, sírja a Nemzeti sírkert része, védett sír) és IV. Kontz Ernő (sz. 1910. k.-1944.után, 1930-ban a Kolozsvári Egyetem hallgatója) gyermekei: Kontz Éva és Kontz András.
3. Kontz Zsigmond (meghalt 1913. előtt)

 

Körpényesi Kontz Sándor, tábornok, a m. kir. csendőrség felügyelője. Született 1870. április hó 10-én Kis-Budakon, Beszterce-Naszód vármegyében. Atyja Körpényesi Kontz Lázár m. kir.honvédőrnagy volt. Szakály Sándor: A Magyar Királyi Csendőrség vezetői 1919-1945. Rubicon. Vitéz bazédi és körpényesi Kontz Sándor, altábornagy (Kisbudak, 1870. ápr. 10., római /görög/ katolikus - Budapest, 1942. szept. 3.)^[16] A Magyar Királyi Csendőrség felügyelője 1921. febr. 21. (K.E.) - 1923. márc. 31.[17] [18] Fényképe és rövid életrajza:

Négy gimnáziumi osztály elvégzése után, 1884 évtől 1888 évig a nagyszebeni cs. és kir. hadapródiskola növendéke volt, honnan 1887. április hó 10-én - mint csapatnövendék - került fel a cs. és kir. 63. sorgyalogezredhez. 1888. augusztus hó 18-án, mint hadapród, áthelyeztetett a m. kir. 22. honvédgyalogféldandár állományába. Hadnaggyá 1889. szeptember hó l.-ével, főhadnaggyá pedig 1893. év május hó l-ével neveztetett ki. Ezen évben a budapesti felsőbb tiszti tanfolyamra vezényeltetett, melyet 1894. évben "igenjó" eredménnyel végzett el. Ugyanezen évben a cs. és kir. hadiiskolába vezényeltetett, melyet 1896. évben szintén "igenjó" eredménnyel végzett el. Ezen időtől kezdve szolgálatát részben vezérkari tiszti szolgálatban, részben csapatszolgálatban töltötte el. A hadiiskola elvégzése után a cs. és kir.hadtestparancsnokságnál, majd a honvédelmi minisztériumban, mint fogalmazótiszt működött. Százados 1899. május hó l.-ével lett. Századosi szolgálati idejét a csapatszolgálaton kívül, részben, mint a budapesti m. kir. honvédkerület vezérkari főnökhelyettese, részben, mint a honvéd felsőbb tiszti tanfolyam tanára töltötte el. Őrnaggyá 1911. május hó l-ével, alezredessé 1913. évi szeptember hó l-ével lépett elő. A világháború kitörésekor szolgálatban, lóról történt leesés következtében szerzett súlyos betegsége miatt betegszabadságon volt, de ennek dacára sietett szolgálatra bevonulni s 1914. augusztus 25. és 29-én a bodhajcei, illetve borszovici ütközetben, mint a m. kir. 21. honvédgyalogezred parancsnoka vett részt. Ezen ütközet alkalmával gránátnyomás következtében ujbó1 súlyos betegséget szenvedvén, kénytelen volt a harcteret elhagyni. 1914. év október havától, 1915. március haváig a honvédelmi minisztériumban teljesített szolgálatot, majd 1915. év március havától augusztus haváig Sziléziában hadtápállomás parancsnokságot vezetett. Erdély műszaki megerősítésén, mint a nagyszebeni katonai parancsnokság vezérkari főnök helyettese működött közre. Ezredessé 1915. szeptember hó l.-ével lépett elő. 1916. év március havában a m. kir. 12. tábori honvédgyalogezred parancsnokává neveztetett ki. Ezen ezred 1916. augusztus elején nehéz harcokban állott, hol Kontz ezredes személyes bátorságára igen nagy szükség volt. Ezredének legénysége ugyanis tekintélyes számban oláh nemzetiségűekből állott, kiket az oláh hadüzenet dacára is sikerült neki hazafias érzésében és harci kedvben megtartania. Az ezen év augusztus elejéig tartó véres lucki csatát, részben mint ezen ezred parancsnoka, részben, mint dandárparancsnok küzdötte keresztül, míg 1916. év október havában a hadsereg-főparancsnokság a megszállandó Romániában felállított cs. és kir. kormányzóság gazdaság törzskari osztrák-magyar főnök gyanánt rendeltetett ki. Itt igen hasznos szolgálatban másfél évig működött, közben ezen hivatalának megtartása mellett romániai osztrák-magyar meghatalmazottá és a Romániában működő hadsereg föszállásmesterévé neveztetvén ki. A nagy összeomlás Bukarestben érte Kontz ezredest. Mint kötelességtudó ember és jó hazafi helyén maradt, hogy hazánk érdekét az idegenben megvédje s melyre egyébként meghatalmazást is nyert a magyar kormánytól. Szolgálata ellátásában azonban a román kormány részéről állandó nehézségekkel kellett megküzdenie, végre is családjával együtt internáltatott, amelyből csak 1919. február hó 19.-én szabadult ki. A forradalomban további egyéb megbízást nem vál1alt. 1919. augusztus 12.-én a hadügyminisztérium katonai csoportjának, majd főcsoportjának, később közigazgatási csoportjának lett a főnöke. Tábornokká 1920. évi augusztus l.-ével lépett elő. 1921. év március hó l.-én neveztetett ki a m.  kir. csendőrség felügyelőjévé. Harminchárom évi katonai pályájának méltó betetőzése e díszes méltóság. Nagyfontosságú hivatását mélyen átérezve, értékes katonai tapasztalatait az ország közbiztonságának és a csendőrség intézményének javára igyekezik szentelni, teljes erejével munkálkodva a maradandó alkotások létesítésén. 1924. jan. 1.: nyugállomány. Kitüntetései: Ferenc József Rend középkeresztje hadiszalagon, kardokkal, Vaskorona Rend III. osztálya hadídíszitménnyel, kardokkal, Katonai Érdemkereszt III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal, Katonai Érdemkereszt III. osztálya, Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal, Kormányzói Dicsérő Elismerés Magyar Koronás Bronzérme (1923), Bronz Katonai Érdemérem piros szalagon, Károly csapatkereszt, Katonai tiszti Szolgálati Jel III. osztálya, Jubileumi Emlékérem a fegyveres erő számára (1898), Katonai Jubileumi Kereszt (1908), porosz Vaskereszt I. és II. osztálya,  Bolgár Katonai Érdemrend II. fokozata, török Hadiérdem.[19]

Kontz ifj. Sándorról néhány adat:

Kontz Sándor, vitéz Név: Kontz Sándor, vitéz Rendfokozat: vk.őrgy. Születési idő: 1910. február 19. Születés helye: Beszterce Lakhely:  Kolozsvár. Elhalálozás oka: haslövés Elhalálozás ideje: 1944. április 30. Elhalálozás helye: Kolomea előtt Temetés helye: Budapest Sírhely. áttemetés: hazaszállítva, Farkasréti tem. Alakulat: 2. hgy.dd.pság. A Nemzeti Sírkert része. A Farkasréti temető 2003-ban (adattár #6) A katonai temetőrész ("Régi katonatemető")

52. (VK2.) parcella

1-27: Bazédi és körpenyesi Kontz Sándor (altábornagy) 1870-1942.

2-15: Bazédi és körpenyesi Kontz Sándor, ifj. (őrnagy; Kontz Sándor altábornagy fia; máso-dik világháborús hősi halott) 1910-1944.

Botskor Lóránt és családjának a sírja közel van Kontz id. és ifjabb Sándor sírjához.

Botskor I Mihály, 1663-ban Csíkszentmártonon született, erre lehet következtetni testvérének Botskor Jánosnak hadiszolgálatában 1672 X 14-én felvett tanúvallomásából. (Sz. O. VI kötet, 336 old.) és a Csíkszéki Sándor és Endes családok levéltári feljegyzése alapján, mely szerint 1713-ban delnei Bocskor Mihály lófő 50 éves volt. (Bocskor Mihály tehát 1663-ban született. S. B.) Fenti tanúvallomás és az 1754/55 évi prod. Perirat szerint Botskor Mihály apja Botskor András alkirálybíró, ennek apja Botskor Péter, utóbbié az első ismert ős Botskor Márton. 1685-ben Csíkdelnére szállt Veres Imre deák jószágába, annak okát nem ismerjük, lehetséges, hogy Szépvízről Miklós Annát abban az időtájban veszi feleségül és mivel Delne Szépvíz mellett van, talán apósa segíti a birtokhoz. 1685 XII 26-án és 1702-ben mint primor Delnén lustrál. Felesége szépvízi Miklós Anna, Miklós Balázs és Gurzó Anna szépvízi lakosok fiuleánya. 1800-ban felvett tanúvallomás szerint Delnén, Szépvízen és Csomortányban volt birtoka. Bocskor Mihály II Rákóczi Ferencz híve, Moldvába menekült, anyósa Miklós Balázsné, Dormanestiben halt meg. 1707-ben a labancok foglyul ejtették, de kegyelemért folyamodott. 1711 után térhetett haza, mert Cserei Mihály ekkor névleg hazahívja, Rabutin tábornok kegyelméről biztosítja, ha a hűségesküt leteszi és a 100 arany forint birságot megfizeti. (Sz. O. VII kötet.) 1720-ban és 1733-ban assessor, szakállas férfi volt. Végrendelete 1738 V 22-én kelt, vallásosságára jellemző, hogy végrendeletét „Atyának, Szentlélek Istennek nevében” szavakkal kezdi. Magas korára és súlyos betegségére utal, Delnére szállását 1685-ben határozza meg, vagyonát a következőképpen hagyományozza: delnei házát és főbb ingatlanait Mihály II, a csomortáni jószágot Mihály II, Sámuel és István fiai között osztja meg, Szépvízet István fiára hagyja. A levelesládát Mihály II fia örökölte, József fiáról adat nincs. Egy irat szerint Krasznára került. A leányait a fiuk kielégítették, ezt igazolja 1739 VI 25-én Botskor Mihály II-nek, Katalin testvére részére kiállított kiházasítási okmánya. Mihály I-nek, sem feleségének halotti bejegyzése nincs. A híres Sándor-Apor periratokban nevével még találkozunk, a közel 100 éves perben 1797 után az Apor család ügyvédje azt mondta. A csík-szent-mihályi Sándor-család pere az altorjai b. Apor-család ellen ama zálogos jószágok felett, melyeket Sándor János maga és felesége (Angyalosi Erzsébet) tatár fogságból kiszabadúlása, váltságdíja fejében Apor Istvánnak 1695—98. zálogba vetett.

Azomban az tatár éczakának idején kiütvén, mindeneket rabol, éget és pusztít és más két következett napokon újabb tatári sergek jövén bé, kik az elsőbbeket felváltották, az fel-csíki és közép-csíki nép az szent-királlyi hídig áldozattya lészen az vicekapitánya vigyázatlanságának. Az mint megjegyzették az akkori élt historicusok, legbővebben pedig közöttök Nagy-Ajtai Cserei Mihály, kinek az nagyannya is ekkor elraboltatott; sőt az felperesek levelébe is vagyon (Pag. Trausmissional. 152.) hogy Bocskor Mihály attyának megírattatván Moldvából, hogy jő Csík ellen a tatár s megjelentvén Sándor Jánosnak, ő nem hitte s azt mondotta talám magának valami tisztséget vadász. (Sz. O. VI kötet 450-451 old.)

Botskor Mihály I végrendelete Delnén 1744 V 24. pünkösd első napján, amidőn Mihály II fia Somlyón búcsún volt, kőházával együtt elégett, csak Elek (Bocskor Elek sz. 1740 körül, egyeneságú ős) kisfia és a cselédek voltak otthon. Mivel az adománylevelek és más fontos okmányok elégtek, Mihály II főleg ezt fájlalta: ebben az ügyben 1753-ban 37 tanút hallgattak ki, valószínű az 1754/55 évi prod. pert a donációs levelek elégése miatt indították be. A végrendelet ép darabjai még 1944-ben birtokomban voltak, a vaspántos láda zár alatti része nem égett el. 1760 II 15-én Jenőfalván Miklós Balázsné, Gurzó Anna jobbágyait Sándor László a többi örökösökkel, éspedig Botskor Mihály II és István, Sámuel testvérük Elek fiával megosztja. Gurzó Annának Csíkszentmiklóson volt birtoka.

Dózsa László által 2013 06 16.-án elküldött családfa <dozsala@gmail.com  kiegészítve a halotti értesitők adataival.

Mártonffy Tamás (csíkmindszteni) és Józsa Kata 2 fia és egy leánya: 1. Mártonffy József (1746-1815) 2. Mártonffy Antal (1750 k. - 1799) 3. Mártonfyy Klára, csekefalvi Bodó Bálintné, 2 leány: I. Bodó Klára, csíkszentmártoni Bocskor Antalné. [1 fiú: Bochkor József (1805-1853) felesége Albert Krisztina (1805-1887) 2 leány és egy fiú: 1. Bocskor Amália, férje Duzsa (Dózsa) Tivadar (1833-1889) 2. Bochkor Marcella, Bardócz Ignácné. 3. Bochkor Mihály (1846-1913) felesége szőkefalvi Szentmiklósy Teréz (1847-1944). II. Bodó Ágnes. Deák Jánosné (leányuk Deák Rózália, Csibi Alajosné, akinek a fia Csibi Tamás).

Szőkefalvi Szentmiklósy Károly és Török Terézia 3 gyereke: 1. Szentmiklósy Julia (férje Ágotha Elek) 2. Szentmiklósy Teréz (1847-1944) (férje Dr. Bochkor Mihály (1846-1913 XI 12 Marosvásárhely) 3. Szentmiklósy Jenő (1839-1921) felesége Wéber Teréz (1842-1907).  5 gyermek:  1. Szentmiklósy Károly (1864-1889) 2. Szentmiklósy Elvira (Markovics Ödönné) 3. Szentmiklósy Viktor felesége Kovács Ágnes (4 gyermek: Gyula, 1904, Jenő 1906, Edith 1909, Győző) 4. Szentmiklósy József, 5. Szentmiklósy Géza.

 

Csíkszentmártoni Dr. Bochkor Mihály (1846-1913 XI 12 Marosvásárhely) ny. kuriai bíró, az erd. róm. kath. státus igazgató tanácsosa, a Lipót-rend lovagja, 43 évig dolgozott a magyar igazságügyért.  Felesége szőkefalvi Szentmiklósy Teréz (1847-1944 II 18). 1 fiú és 3 leány: 1. Dr. Bochkor Mihály (1877-1920) 2. Bochkor Adrienne (1880-1944 után) férje körösi és barátosi Dr. Ferencz-Mihály Zsigmond (1877-1931) 3 gyermek: I. Ferencz-Mihály Judith (1903-2000), II. Ferencz-Mihály Adrienne, Ilonka (1904-1991), III Ferencz-Mihály Éva (1910-), 3. Bochkor Gabriella (1882-1918)] (férje károlyfejérvári Eperjesy István), 1 gyermek: Eperjesy Gábriella 4. Bochkor Etelka (1883-1944 után) férje ilencfalvi Sárkány Balázs (-1944 után)., 2 gyermek: Sárkány Aranka (1904-), Sárkány Fábián (1906-)

Wéber József és Budai Jozéfa 4 gyermeke: 1. Wéber Viktória (1840-1919) férje Hintz Károly (1814-1898) 2 leány Hintz Ottilia (1861-) férje Fábry Dezső és Hitnz Hermina (1862-)  Luka Bálint. 2. Wéber Teréz (1842-1907) férje Szentmiklósy Jenő (1839-1921) 3. Wéber Mária. 4. Wéber Róza.

 

 

 

[1] Magyarország címeres könyve. (Liber armorum Hungariae) Arcanum DVD IV. kötet.

[2] A fellebbezett perek másodfokon a derékszék (sedes generalis) elé kerültek.

[3] Endes Miklós dr.: Csík, Gyergyó, Kászon székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. 1938- Reprint kiadás. Akadémiai Kiadó. 1994. 223.

[4] Endes Miklós i. m: 260.

[5] Endes Miklós i. m: 128.

[6] A bejárás a Thököly féle lázadással volt összefüggésben. Késmárki gróf Thököly Imre (Késmárk, 1657. szeptember 25. – İzmit, 1705. szeptember 13.) kuruc hadvezér, 1682–1685 között Felső-Magyarország, majd 1690-ben Erdély fejedelme.

[7] Nagy Iván: Magyarország családai. III kötet. 117-118.  Csathó (csík-delnei) család alapján a fontosabb kiegészítések, amik összhangban vannak illetve kiegészítik a Bocskor Lóránt által összegyűjtött periratokat.

[8] http://hu.wikipedia.org/wiki/Szerkeszt%C5%91:Atti/K%C3%A9sz%C3%BCl%C5%91/ temporary2

[9] Szádeczky Lajos: SzOklTár. VI kötet.  309. old.  1218.

[10] Bochkor Márton testvére Bochkor Kelemen (1569-ben lófő Tusnádszeretetszegen) 1701. ápril. 7.  Tusnád: nemesség N. Bocskor Kelemen. Leszármazottait nem ismerjük.  

[11] Minoriták a Szent Ferenc-rend egyik ága.

[12] Nagysármás (románul Sărmasu, németül Sarmen) város Romániában, Erdélyben, Maros megyében, a Mezőségen. Marosvásárhelytől 47 km-re északnyugatra, Kolozsvártól 59 km-re keletre, a Mezőségi-patak bal partján fekszik.

[13] Farkasréti temető: 7/9. parcella. 1-7/8: Csíkszentmártoni Bocskor Antal (jogász, kúriai bíró) 1864-1937.

[14] Pekry I. Mihály anyja Toroczkai Ilona volt. (Boldog Gyöngyi adata.)

[15] 1715. 05. 18. még élt.

 

[16] http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_magyar_kiralyi_csendorseg_vezetoi_1919_1945/

[17] http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://www.magyarcsendorok.hu/kepek/csendorseg _felugyeloi/kozepkep/Kontz_Sandor.jpg&imgrefurl=http://www.magyarcsendorok.hu/index.php/csendorseh-tortenet?start%3D4&h=672&w=511&sz=123&tbnid =aCel0wDH5d0p7M:&tbnh=83&tbnw =63&zoom=1&usg=__Z2oI-opM94_6ngyVmcbYl_dA-VQ=&docid=Gdam3ibL41V7lM&sa=X&ei= drzjUf_gC4nXswafyIHQBA&ved=0CDsQ9QEwAzgK&dur=580

[18] http://www.magyarcsendorok.hu/index.php/csendorseh-tortenet?start=4

[19] Szakály Sándor: Akik a magyar királyi csendőrséget 1919 és 1945 között vezették. Magyar Napló. Bp. 2013. 145-146. old.